Shyara napja azzal telt, hogy álma helyett Yazi
következő túlkapásának megelőzésén töprengett. A virágrendelést felére
csökkentette, a húsz sült disznó helyett úgy ítélte, elég lesz öt is, ellenben
a két kondér levest megkétszerezte, hiába tudta, hogy barátnéjának nem
kedvence, de mégiscsak ez a hagyományos előétel. Yazi sürgése kellően
lefoglalta, így nem jutott ideje a rémálmon töprengeni. Nem hagyhatta magára a
legkisebb nőstényt, így a legtöbb, amit tehetett, hogy összeszorított foggal
tűrt, és igyekezett határozottabban ellentmondani a lánykának, ha az
vitatkozott vele. Egész eredményes volt ez a módszer, így sikerült az előtt
ágyba keverednie, mielőtt állva elaludt volna a dekorációnak támaszkodva.
További öt napba telt, mire Yazira felhagyott az újabb
és újabb hajmeresztő ötletek megálmodásával
és kifogyott az ihletből, így végre elrendezettnek tekinthették a bál
terveit. Persze, nehogy könnyen és kényelmesen haladjanak a dolgok az Örökös
távollétében, a gnóm mester is kisajátította magának a fürdőt, így Valen
továbbra is hordozgathatta a külön felmelegített mosdóvizet Shyarának.
A házban igencsak megnőtt a türelmetlen felcsattanások
és mogorva megjegyzések száma, és enyhe fajgyűlölet is felütötte a fejét, bár
erre csak az “átkozott gnóm”, nyavalyás kókányemester” kifejezések
megszaporodása engedett következtetni.
A kis építész nem zavartatta magát, kijelentette, hogy
jó munkához idő kell és nyugalom, és csupán étkezni és aludni járt ki a
fürdőből.Végül az ötödik nap hajnalán már azt rebesgették, hogy másnapra talán
végre szabad lesz a mosdás.
Az egy hétből végül két hét lett, szerencsére a csapat
sem fogyatkozott meg, s a tetejében még sikerrel is jártak. Az ő küldetésük
szerencsére mit sem tudott Shyara álmáról, így nem járt komoly problémákkal,
sem sötételfveszteséggel.
Yzarr fáradtan érkezett meg a sötételfjeivel a birtok
határára. Viszont elégedett volt azzal, ahogyan sikerült teljesíteniük a
királyi család által rájuk bízott feladatot. Némi utóhatása még látszott rajtuk
a küldetésnek, Yzarr és Dorean ugyanazokban a göncökben ült a nyeregben, s
Yzarr máskor ezüstszürke tekintete Dorean vörös pillantását tükrözte. Ki tudja
mivel és hogyan, de sikerült elérniük a teljes hasonlóságot. Miután az
istállónál kiadta a feladatokat a csoportnak és leszerszámozták a lovaikat,
Yzarr a kúriába ment, hogy rendbe szedje magát. Úgy számította, hogy eddigre
készen kell lennie a nagy fürdőnek, úgy döntött hát, felavatja. Aztán félúton
mégis meggondolta magát és a saját szobájába ment volna, ha nem figyelmeztetik,
hogy a gnóm mester ott is elkezdte a munkákat a fürdővel. A lépcsőről fordult
vissza a hím, és végül csak gyorsan és alaposan lezuhanyozott az új
helyiségben, majd egy hosszú fekete selyem pizsamanadrágot vett fel, egy
fekete, szintén selyem köntössel, ami a bokájáig ért. A lugashoz vitette az
ételét, s kéretett egy hatalmas nyugágyat is, az utóbbi időben kicsit sokat volt
bezárva, így igényelte a szabad tér adta lehetőséget és annak szépségét. A haja hosszabb lett a távol töltött idő
alatt, most már a lapockájáig ért, és most nedvesen és kifésülve tapadt a
fejére. Volt egy kisebb afférja is a kígyóval amelynek hatására a tarkójánál
egy királykék színű haj tincs bújt meg a hófehér hajzuhatag között. Miután
kihozták neki a nyugágyat, amelynek a tetején napellenző is volt, azon
helyezkedett el és kezdett el olvasni, tulajdonképpen túlságosan jól lakott,
így hamar elnyomta az álom. Egyébként ha nagyon zavarta volna a fény, akkor
behúzhatta volna a feje körül felfüggesztett függönyöket is. Ráadásul itthon
volt, tudta hogy figyelnek rá, s hogy nincs mitől tartania. Így kerülhetett az
a kalandregény is a földre hanyagul tárva nyitva, Yzarr pedig elterpeszkedeve
szuszogott a nyugágyon egy apró kispárnával a feje alatt, ami szintén az ágy
berendezéséhez járt.
Shyara még pirkadat előtt elment aludni, így a hím
érkezéséről csupán jelei okozta
nyugtalan álma adott hírt. Félálomban, nagyrészt öntudatlanul forgolódott,
ahogy a megdermedt hajnalkák fokozatosan kezdték el sugározni felé az Yzarr
utáni hiányt és kényszerű vonzódást, és hiába aludt, mind nehezebben sikerült
visszasüllyednie az öntudatlanságba.
Végül már csupán dacból húzta fejére a párnát és ölelte sajgó hasához
összegyűrt takaróját, de tudta jól, a magzatpóz nem segít a problémáján.
Végül morcosan, kócos hajjal és nyúzottan kászálódott ki
az ágyból, s magára rántotta az első keze ügyébe eső felsőt, ami a fürdőköpenye
volt. Az alatt azonban csupán egy lenge kis felsőt és egy fehérneműt viselt.
Mivel azonban fázni nem fázott, hiszen köntöse kellően vastag és hosszú volt a
hajnali időpont ellenére is, így nem tűnt fel neki, hogy mennyire lengén öltözött.
Kissé meggörnyedve, az álmosságtól és fénytől félig húnyt pillákkal sétált végig a kúrián, majd indult el a lugas felé, pusztán jelei fájdalmas útmutatását követve.
A sürgetés miatti gyors léptei és a kába, homályos látás ellenére mégis sikerült észrevennie a nyugágyon gyanúsan mozdulatlan hímet, így kicsit lassított, mielőtt nekirontott volna az alvó Yzarrnak. Ehelyett csupán megtámaszkodott a nyugágy peremében, s mivel jelei nem hajszolták tovább, s felébreszteni sem akarta a másikat, így inkább csak lekuporodott a földre, s az ágy oldalának döntötte a hátát.
Ugyan érezte, hogy kissé nedves a talaj, de fontosabb volt számára a érzés, hogy jelei kínzó fájdalma lüktetéssé szelídült Yzarr közelségétől, így nem panaszkodott, elfogadta, amit kaphatott a helyzettől. Mondhatni igen jó árnak tartotta azt a kis nedvességet, cserébe a békés hím közelségéért.
Yzarr nem kelt fel az érkező közeledtére, ehelyett inkább oldalt fordult s a keze kilógott a nyugágyról. Az ujjai kicsit megmoccantak de egyébként nem tett mást, csak szusszantott egy békéset, aztán bosszúsan felnyögött álmában.
Shya, miután kényelmesen elhelyezkedett és betakarta magát a köntösével, folytatni készült korább szendergését. Hálás volt a fájdalom csillapodásáért, s önkéntelenül is közelebb húzódott a hím lelógó kezéhez, míg végül homlokát nem érintették Yzarr ujjai.
Kissé meggörnyedve, az álmosságtól és fénytől félig húnyt pillákkal sétált végig a kúrián, majd indult el a lugas felé, pusztán jelei fájdalmas útmutatását követve.
A sürgetés miatti gyors léptei és a kába, homályos látás ellenére mégis sikerült észrevennie a nyugágyon gyanúsan mozdulatlan hímet, így kicsit lassított, mielőtt nekirontott volna az alvó Yzarrnak. Ehelyett csupán megtámaszkodott a nyugágy peremében, s mivel jelei nem hajszolták tovább, s felébreszteni sem akarta a másikat, így inkább csak lekuporodott a földre, s az ágy oldalának döntötte a hátát.
Ugyan érezte, hogy kissé nedves a talaj, de fontosabb volt számára a érzés, hogy jelei kínzó fájdalma lüktetéssé szelídült Yzarr közelségétől, így nem panaszkodott, elfogadta, amit kaphatott a helyzettől. Mondhatni igen jó árnak tartotta azt a kis nedvességet, cserébe a békés hím közelségéért.
Yzarr nem kelt fel az érkező közeledtére, ehelyett inkább oldalt fordult s a keze kilógott a nyugágyról. Az ujjai kicsit megmoccantak de egyébként nem tett mást, csak szusszantott egy békéset, aztán bosszúsan felnyögött álmában.
Shya, miután kényelmesen elhelyezkedett és betakarta magát a köntösével, folytatni készült korább szendergését. Hálás volt a fájdalom csillapodásáért, s önkéntelenül is közelebb húzódott a hím lelógó kezéhez, míg végül homlokát nem érintették Yzarr ujjai.
Yzarr megrezdült,
majd belemarkolt a fejtetőn található hajtömegbe, riadt
összerándulást, s ezen keresztül fájdalmas, megrettent nyüsszenést váltva ki
áldozatából. Fogcsikorgatva szűrte a fogai között ezt a kérdést:
- Ki az?! - pattogó parancsoló hang, egyelőre akárki is
legyen, nem akarta elárulni a gyengeségét miszerint nem lát. Bár maga a kérdés
árulkodhatott a hím korlátozott látásáról. Persze ez nem azt jelenti, hogy
megbénult volna, hiszen ott a füle, s a kezei. Szükség esetén harcolni is
tudna, hiszen Elriath hasonló dologra felkészítette, ha elvakítaná a fényes
nap, akkor meg tudja védeni magát.
A Kisnőstényben fájdalmasat dobbant az ijedtség, s a
parancsot hallva nagyot nyelt. Szeretett volna válaszolni, de nem sikerült
megszólalnia. Próbálta megköszörülni a torkát, miközben egyik kezével a haját
markoló kézbe kapaszkodott, a másikkal pedig Yzarr szabad kezét kereste. A hím
hallhatta ziháló lélegzetét.
~Elaludtam!!! De legalább itthon!!! Bassza meg!!!Bassza
meg!!!~
Állkapcsa megfeszült , s a fejét igyekezett abba az
irányba fordítani, ahol a keze markolta az idegent. A benne tomboló dühe is
inkább magának szólt, de kész volt rá irányítani azt bárkire, ha úgy érezte
muszáj.
Shya félálomban volt még nem is olyan rég, s a másik
támadása túl váratlan volt, nehezen birkózott meg a helyzettel.
- Csak.. én.- préselte ki végül magából a Kisnőstény a
vékonyhangú választ.
~A Nőstény! ~
Összegezte magában a fogvatartott kilétét Yzarr, majd
vett egy nagy levegőt, hogy biztos legyen a dologban, az illat alapján is be
szerette volna azonosítani a Kisnőstényt, hiszen annak jázmin illata szokott
lenni.
- Mit akar? - jött a szintén feldúlt kérdés, s most már
biztosabban nézett a nőstény felé, bár még nem engedte el, kifordulva ült a
nyugágyon, még erre is volt ideje valamikor a torokköszörülés közben. Valami
nem stimmelt, a nősténynek nem a már megszokott, kellemes, nőies jázmin illata
volt. Szíve hevesen vert, s még erősebben szorította a nőstény fejét.
~A húgom nem használná, senki más. Még a szolgáknak is
megtiltottam... Ő pedig, a saját érdekében remélem, nem használná!~
Ugyanakkor érezte a csuklója környékén a nőies
tenyeret, önérzetének nem tett jót, hogy
nem látta a támadóját. A szabad keze pedig látszólag nyugodtan pihent a térdén.
Érdekes módon a másik nem karmolta a kezét, nem tűnt
úgy, mint aki menekülni akarna, egyáltalán nem hadakozott.
- Én...semmi rosszat, esküszöm! Nem akartam
felébreszteni... - felelte a lány félénken, miután megtalálta a hangját. Nem
tudta, mit mondhatna, hisz maga sem tudta, miért jött. Azaz.. tudta.. Jelei
sürgetése űzte ide, de valójában csak aludni szeretett volna, s neki tökéletes
lett volna ott a fűben ülve is, ha a hím nem riad fel.
Yzarr felismerte a nőstény hangját, ugyanakkor a kezét
is megérezte a lábszárán, amitől még
feszültebb lett... Aztán a térdén pihentetett kézfejét is megérintette a
nőstény. Yzarr homlokráncolva pillantott ismét a Kisnőstény irányába, kereste a
tekintetét, de ugye hiába, nem találta.
- Emlékszik, mit ígértem, amikor elmentem? - a szabad
keze megmoccant és a tenyere a másikéhoz simult, miközben a levegőben tapogatta
a Kisnőstény puha bőrét. Mozdulatai inkább lágy simogatásoknak tűntek. A
válaszra egyébként roppant kíváncsi, mert ezt tényleg csak ketten tudhatják.
Akkor talán elengedi a Kisnőstényt, ha helyesen válaszolt.
- Hogy mit ígért? - kérdezett vissza meglepetten a lány,
lévén nem tegnap történt a dolog. Yzarr rezignáltan sóhajtott a
visszakérdezésre. Shyara a kérdésével és egy kis töprengő ööö-zéssel az
időt is próbálta húzni, míg gondolkodott, de csak nem jutott eszébe a
disznóvadászat. Yzarr fogcsikorgatva tűrte az együgyű tanácstalanságot.
A Kisnőstény érezte a tenyerét simogató kezet,
s bár kissé furcsállta, nem húzódott el előle. Ettől függetlenül a szíve
hevesen dobogott, lévén még mindig ki volt szolgáltatva a hímnek. Pedig
Yzarr kiszolgáltatottabbnak érezte magát, mint a fogvatartott nőstény, ám erről
a lány mit sem tudott. Shya óvatosan pislogott a másikra. Nem tudta, mire
kellene emlékeznie, s azt sem értette, miért kérdez ilyesmiket a hím.
- Nem emlékszem, sajnálom. - felelte őszintén, s kissé
megrázta a fejét, majd folytatta egy méretes ásítással, s a hím érezhette, hogy
a lány feje mocorog, ahogy a vállával takarta el a száját. - De igazán hálás
lennék, ha elengedne, mert ez így nagyon kényelmetlen...
Yzarr hangosan mordult fel, majd elengedte a nőstény
haját.
- Maga, maga! Az őrületbe kerget!!! - csattant fel
hangosan és megadóan dőlt hátra az ágyon, s feje alatt összefonta a tenyerét.
-De legalább tudja, hogy én vagyok az. Vagy tán nem ezért
kérdezte? Hogy leellenőrizze, tényleg az vagyok, akinek mondom magam...- Shya
hangja álmosan, de végre nem kábán szólt, s ennyit már képes volt összegezi a
hím furcsa viselkedéséből.
Yzarr fektében vállat vont, s nem is felelt se a
kérdésre, sem pedig a ténymegállapításra. Könnyednek tűnt, már a hátra dőlésnél
is, de nem volt az, belül nagyon is feszültnek érezte magát..
Helyek:
1.rész
Azt hittem látnokot csináltok Shya-ból, de miután Yzarr sértetlenül tért vissza már nem is tudom! Természetesen örülök neki, hogy nem akartátok lenyilaztatni az úrfit, még akkor is ha néha megérdemelné.
Miért nem lát???
Teljes azonosulás Dorean-nal?!
Miket nem tud ez a pasi! :)
Szegény lányt kellemes fogadtatás érte, jól megcibálta a haját. Szép kis ébresztő!!!
Dehát...Meg lehet érteni szegényt :D Nem lát!!! :D :'( Lehet, hogy úgy fog maradni... *-* Kár lenne azokért a szép szürke szemekért :D