Yzarr azonnal felegyenesedett, s a kezéből is kiesett a
törölköző. A gyógyító, aki eddig csöndben ült és olvasgatott, most fél szemmel
a párost fürkészte.
- Mi történt? - kérdezte Yzarr idegesen. - Minden
rendben? - gyűlölte, hogy nem lát, így nem tudhatta, hogy mitől volt a hirtelen
összekuporodás. A második kérdése is inkább ideges volt, mint inkább aggódó.
- Persze. Semmi gond, bocsánat. - válaszolta a lány reflexből, bár hangja kásás volt az álmosságtól és a váratlan fájdalomtól.
- Persze. Semmi gond, bocsánat. - válaszolta a lány reflexből, bár hangja kásás volt az álmosságtól és a váratlan fájdalomtól.
- Megtenné, hogy... visszateszi a kezét?- kérte
bátortalanul a hímet.
Yzarr nyomban ellazult a nőstény szinte reflexszerű
válaszától.
- Ha ide adja a törölközőmet, akkor mindjárt magának adom
a kezem... - morgolódott, majd mocorgást érzett.
- Modern felfogású kézfogó? - kérdezte Shya álmos
kuncogással, máskor ugyanis nem jutott volna eszébe effajta viccet elejtenie. A
Kisnőstény nyúlt a kért szövetért, ajkán apró mosollyal, majd Yzar érezhette a
törölköző anyagát.
- Hát nem elég a kezem, még a hagyományokkal is
szakítani akar? Közlöm magával, hogy színjátszás terén rosszul járna velem,
rosszabb lennék mint Kegyed, hisztiznék folyton és bőgnék.... - ugratta a
nőstényt. - de a nadrágot akkor is én hordanám a háznál... Mintha Maga nem
folyton azt viselne, de majd leszokik róla!- fenyegette félig komolyan. Tényleg
jobban szerette, ha egy nőstényeken szoknya volt. Sokkal nőiesebben festettek és
többet sejtettek, s jobban a képzeletére bízták a lábakat, a feneket s az egyéb
kerekded domborulatokat.
A lány felkuncogott, ahogy elképzelte a hisztiző Yzarrt,
ám a mosolya lehervadt, mikor meghallotta a fenyegetést.
- Nocsak, tán ezt is szabályozni kívánja? - kötözködött némileg büszke hanghordozással, majd megfogta a hím még festékes kezét, és nekiállt megtörölgetni.
- Nocsak, tán ezt is szabályozni kívánja? - kötözködött némileg büszke hanghordozással, majd megfogta a hím még festékes kezét, és nekiállt megtörölgetni.
- Én?! Sooha! Majd maga rájön, hogy az jobb... -
hárított a hím tréfálkozva, ugyanakkor érezni lehetett a hangján, hogy komolyan
is gondolja. A szeme környékéről
egyébként fontosabb lett volna a festék felitatása, legalább is ő így gondolta,
ezért türelmetlenül kapott a kezét törölgető nőstény keze után.
- Mi vagyok én?! Tán egy gyerek? - kérdezte gúnyolódva,
kissé türelmetlenül, ám az arcán látszott, hogy meglepődött azon, hogy a
Kisnőstény ismét elkezdte a kezét tisztogatni.
- A gyerekek szoktak nem odavaló dolgokat a szájukba venni, szemükbe kenni, ami utána nehezen jön ki, úgyhogy inkább meg sem hallottam a kérdését. - felelte a Kisnőstény élcelődve, enyhén dorgáló tónusban, ugyanakkor hangján érezhető volt, hogy jól szórakozik a hím duzzogásán. Törölt még kettőt Yzarr mancsán, majd abbahagyta a mozdulatot, és úgy maradt.
- A gyerekek szoktak nem odavaló dolgokat a szájukba venni, szemükbe kenni, ami utána nehezen jön ki, úgyhogy inkább meg sem hallottam a kérdését. - felelte a Kisnőstény élcelődve, enyhén dorgáló tónusban, ugyanakkor hangján érezhető volt, hogy jól szórakozik a hím duzzogásán. Törölt még kettőt Yzarr mancsán, majd abbahagyta a mozdulatot, és úgy maradt.
- Mindjárt beveszek valamit a számba, csak találjam
meg... - fenyegette a hím bosszúsan, játékosan, s a keze felfedező útra indult
a nőstény felé, hogy megkereshessen valami buja domborulatot, vagy a nőstény
ajkát. Hang után tájékozódott, így könnyen lehet, hogy még csak a levegőben
tapogatózott.
- Nem tudtam hogy efféle... kívánságai vannak... velem
kapcsolatban.... - motyogta félénken, némileg megszeppenve a lány, s Yzarr
tapogatózó kezébe nyomta a törölközőt, miközben kicsit távolabb húzódott.
- Maga mondta az imént, hogy egy gyerek mindent kipróbál...
- kissé semleges hang, ugyanakkor elgondolkodó, lévén Yzarr kíváncsi lett volna
a nőstény arcára kiülő érzelmekre.
- Egy gyerek még nem ivarérett, így többet megengednek
neki.- csattant a Kisnőstény enyhén riadt, ugyanakkor kioktató hangja.
- Micsoda diplomatikus megfogalmazás... de, egy csóktól
még senki nem lett viselős... - morgolódott elgondolkodva Yzarr, miközben
elhelyezkedett a kanapén, lejjebb csúszott és a kezeit összefonta a tarkója
alatt. Visszavonult, mert hallotta a
nőstény hangjában a riadalmat. - Csak akkor lesz az, ha...
A kisnőstény azonban közbevágott, mielőtt Yzarr folytathatta volna.
A kisnőstény azonban közbevágott, mielőtt Yzarr folytathatta volna.
- Ez a veszély egyelőre nem fenyeget. - Jelentette ki
határozottan a lány, s figyelmét ismét magukra vonták a hajnalkái. Sürgető
sajgásuk ugyanis erősödött, ahogy megszűnt a két ifjú között az érintkezés.
Yzarr megrántotta a vállát és magabiztosan vigyorgott
tovább.
- Min vigyorog? - vakkantotta Shya durcásan egy pár
pillanatnyi hallgatás után.
- Magán! - jelentette ki Yzarr egyszerűen. Nem fűzött
hozzá semmi mást. Szórakoztatta a nőstény prűdsége, ugyanakkor ebben a témában
nem is akart tovább tartózkodni a kelleténél. Nem érezte csodának azt, hogy
erről beszélget egy nővel, illetve érinti a témát, még ha csak piszkálódás
szintjén is, de valahogy mégis tabunak érezte a menyasszonnyal való mélyebb,
ágyba vágó témát. Félt az esküvőtől, de leginkább a menyasszonytól, hiába
bizonyította már a nőstény, hogy Yzarr az, aki a magasabb rangú a kapcsolatban,
valahogy nem hitte el.
A lánynak kissé rosszulesett ez az egyszerű válasz. Maga
a tudat, hogy a hím csak így, ilyen könnyedén kineveti őt, bántotta, s ebben az
is közrejátszott, hogy a másik nem volt hajlandó bővebben kifejteni a választ.
- Remek - közölte a lány némiképp megbántottan. ~
Sikerült lejáratnom magam. Ismét... ~ gondolta csalódottan, s felszusszantott.
- Visszafekhetek? - kérdezte még, s igyekezett hangjától távol tartani a sértettséget és követelőzést, lévén ez utóbbihoz egyáltalán nem volt joga, hiszen tudta, hogy Elriath parancsa ide vagy oda, akkor is Yzarr jóindulatán múlt, hogy nem kellett minden éjjelt végigszenvednie.
- Visszafekhetek? - kérdezte még, s igyekezett hangjától távol tartani a sértettséget és követelőzést, lévén ez utóbbihoz egyáltalán nem volt joga, hiszen tudta, hogy Elriath parancsa ide vagy oda, akkor is Yzarr jóindulatán múlt, hogy nem kellett minden éjjelt végigszenvednie.
Yzarr feltornázta magát és hagyta, hogy a nőstény
elhelyezkedjen mellette.
- Jöjjön, persze. - felelte. Egyébként hallotta a
nőstény hangján, hogy egy kicsit megbántotta őt. Nem tudatosan tette, de mégis
megtette. Azt sem értette, hogy miért kezdett el rágódni a kérdésen, így inkább
csöndben maradt.
A lány ismét elhevert Yzarr mellett, és követelőzve
sajgó jeleire húzta a másik kezét. Az udvariasság kedvéért elmotyogott egy
köszönömöt.
Yzarr engedte, hogy a nőstény ráhúzza a jeleire a kezét,
s megfogta a törölközőt, hiszen érezte, hogy az anyag a hasán van. Elkezdte
felitatni a festéket és ezután csöndben maradt.
Shya kedvetlenül feküdt, az első elszenderedésekor valahogy
kellemesebb volt Yzarr közelsége. Most azonban, hogy úgy érezte, lejáratta
magát a másik előtt, kissé feszültebben dőlt a hímnek, s nehezebben is aludt
el.
Körülbelül három órája aludhatott Shyara, mire Yzarr látása, ha homályosan is, de visszatért.
Körülbelül három órája aludhatott Shyara, mire Yzarr látása, ha homályosan is, de visszatért.
A gyógyító ekkor lépett oda hozzá, hogy megvizsgálja és
mágiával rendbe hozza a festék által esetlegesen okozott kárt, hogy még
véletlenül se legyen később komplikációja.
Az örökös ekkor sóhajtva dőlt hátra, kicsit elgémberedett, mert még
véletlenül sem moccant meg ezalatt az idő alatt, míg nem látott, s az a keze is
ott pihent a nőstényen amelyiket magához húzott még korábban. Megtörölte az arcát, felszusszant,
megkönnyebbült. Semmi mással nem törődött, csak hogy végre aludhat, így
óvatosan és vigyázva fordult, hogy végül a Kisnőstény testét magához ölelve ő
is elférjen az ágyon. Hamar elragadta az álom, de még előtte Valen lelkére
kötötte, hogy a szalont jó ideig kerüljék el.
A Kisnőstény annyira fáradt volt, és oly mélyen aludt,
hogy Yzarr ficergéséből és a gyógyító beszélgetéséből, varázslatából semmit nem
vett észre. Békésen, álmok nélkül aludt, s ha lehet, csak még nyugodtabb lett
az álma attól kezdve, hogy Yzarr is elfeküdt mellette kényelmesen.
Yzarr valamikor
belebújt a Kisnőstény vállövébe, az egyik keze pedig valahol a derekán pihent,
míg a másik keze a feje alatt. Egy biztos, nem lehetett olyan könnyen felverni.
Valen később ott állt
Elriath szobájában, az apja is ott volt, és látszott a tekintetében, hogy
büszke a fiára, hogy ilyen ügyesen látja el a feladatát a fiatalok mellett. A
fiatal komornyik szólásra nyitotta az ajkát, melyet Elriathnak intézett.
- Uram, az Úrfi és a
Kisasszony a nappaliban alszanak. - rövid szünet. - Együtt... Összebújva.
A gyógyító halk hangja kapcsolódott be a beszélgetésbe,
úgy festettek mint idős pletykás öregasszonyok, így négyen.
- Igen... Hallotta volna a párbeszédüket... Nem sűrűn
látni két sötételfet úgy flörtölni, hogy észre sem veszik magukról, hogy ezt
teszik...
Elriath összecsapja komiszan a tenyerét mint egy
kisgyerek és int Ettoinnak, a többieket elküldi.
-Maga mit gondol barátom? -
kérdezi az idős komornyiktól Elriath. - Mégis jól tettem, hogy ideje korán
befogadtam a nősténykét? -a hangjában
színtiszta jókedv vegyül s némi számítás is, hiszen... Ez volt a célja hogy
valami ilyesmi alakuljon ki a fiatalok között.
- Kézzel-lábbal tiltakoznak egymás ellen... és kissé
különös, hogy a kisasszony oly sok időt tölt az Úrfi ágyában..
Elriath egyetértőn bólogatott.
- Mégis, úgy hiszem, megvan a maga előnye, hogy megengedte
a lánynak.
- Mindenek előtt Yzarrt kell betörni, de finoman terelni,
nem akarok beleszólni, túlságosan.Több problémánk adódna, ha kevésbé tartaná
tiszteletben a parancsaimat.- jelentette ki Elriath határozottan.
- Bájos a leány viselkedése, határozott és erős jellem,
valamint hűséges, ugyanakkor néha olyan esetlen - szúrta közbe egy jóindulatú
mosollyal a gyógyító, akinek volt már alkalma megfigyelni a Kisnősténykét munka
és gyógyítás közben is, majd távozott, hiszen elküldték.
- Az apjára ütött... - felelte elgondolkodva Elriath.
Ettoin erre egy meglepett homlokráncolással válaszolt.
- Uram? - kérdezte kíváncsian.
- Igen, tudja, másként talán meg sem engedtem volna,
hogy együtt aludjanak. Neki is voltak jelei, mesélt róluk... Súlyos, de áldásos
terhet visel a család...
Helyek:
1.rész
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy oda vagyok értük mikor évődnek! Mind a ketten annyira szerethetőek olyankor.
Flörtölnek, és nem is tudnak róla? Hmmmm... Jaaaa!!!!
Az öreg tudja, hogy ki kivel van Shya családjában? Hűűűűűhaaaa!
Hááát, ravasz vén róka, annyi szent;) A kérdés csak az, hogy mit szólna Shya, ha kiderülne, hogy Elriath bácsi végig tudta, honnan származik?:D
Arra a szitura kíváncsi lennék én is :D