Google+ Haláli házasság: 60. Kisemmizve...

Haláli házasság

Tetszett? :)

60. Kisemmizve...

A hím által meghatározott idő hamar eltelt. Shya jelei nem fájtak, s így altatóra sem volt szüksége, és legalább a szolgák sem kaptak frászt az aluszékos Kisnősténytől.
A lány odáig volt Búzáért, s erről utólag írt, rövidke megjegyzései árulkodtak a naplójában.
~~ Gyönyörű ez a kanca! Annyira okosan csillognak a szemei, ahogy suttogok neki, úgy forgatja a fülét, mintha bizonyos dolgok jobban érdekelnék, mint mások. Felismeri az alma szót, ebben biztos vagyok, olyankor ugyanis hangos prüszköléssel reagál,  és vidáman horkantgat, míg oda nem adok neki egyet. Búza. Kicsi Búzám, tényleg úgy fénylik a szőre, akár a szélben hullámzó búzamező. Néhol aranyszínű, míg máskor inkább sárgának tűnik. Legszívesebben mellette aludtam volna, de minden bizonnyal újabb pletykák kelnének szárnyra a lóimádó kisasszonyról, így inkább nem kockáztatom...~~~
~~Búzával az egész napot a réten töltöttük, nagyon békés és tökéletesen kezelhető. Apró mozdulatokból is ért, és kényelmesen veszi a kanyarokat is. A gödröket mintha ösztönösen kerülné ki, lépte biztos és egyenletes. Határozottan megnyugtató, kedvem lett volna a nyakára hajolva elaludni, de még nem vagyunk olyan viszonyban. Majd később, idővel; bár nem mintha már most nem lenne jó az összhang közöttünk.~~~

~~Hihi, úgy tűnik, Yzarrnak igaza volt, mikor azt mondta, Búza majd lefoglal.Napok óta szinte csak aludni jövök a kúria épületébe; a napi háromszori evésről Valen és csomagolt szendvicsei gondoskodnak, egyébként pedig Búzával és Yazirával játszom, és közösen küzdünk az irgalmatlan izomlázam ellen, amit a  lovaglás okoz. Egyszerűen imádom őt, mármint a lovat; ha Yzarr hazajön, feltétlenül meg kell neki köszönnöm valahogy! Annak ellenére, hogy mennyire haragos és rideg tud lenn olykor,  a szavát bizony betartja. Ejgne.. ami az ígéreteit illeti, határozottan megbízható
Azt mondta, egy hét múlva érkezik.. akkor talán már holnap megjön. Fáradt lesz és minden bizonnyal kiállhatatlan.. báár, ki tudja, az is lehet, hogy inkább szótlan és beletörődő?~~
Akárhogy is, remélem, nem azzal kell fogadnom, hogy a jeleim ismét sajognak, és kell a közelsége, mert ebből nem szeretnék rendszert csinálni! Jobb lenne egy kialust Yzarrt köszönteni, amikor megjön....~~
A hetedik nap is búza és Yazi társaságában telt, mert Shya beígért egy rövidebb távú versenyt aznapra, s így arról is megbizonyosodhatott a lány, hogy Búza stabil léptei és ringása vágta közben is megmarad.
Másnapra pedig egy hosszabb túrát terveztek a birtokon.


Dorean a távolság miatt nem a klánszállás lovardájában tette le a lovaikat. Váltaniuk kellett, kerülő utakon jöttek, és hátra hagyták Yzarrt, azóta ők sem tudják, hogy mi lehet vele. Az öt méregfog szótlanul vezette be a bokszokba a lovaikat, egyébként jónéhányukon látszott, hogy harcba keveredtek, volt, aki sántított, volt akinek be volt dagadva az arca, de a fájdalmaikat mindegyik igyekezett nem kimutatni. Dorean szótlanul kezdte el leszerszámozni a saját lovát, vörös tekintete a kanca pofáján időzött, senki nem vett tudomást a saját lovát csutakolgató Kisnőstényről. Mindenki a saját monoton munkájába temetkezett.
Shyara azonban lassuló mozdulatok mellett egyre többet pillantott a sérülésekkel tarkított kis csapat felé, mígnem végül teljesen meg is állt. Búza sörényével kezdett el foglalatoskodni, ám pillantása immár egyértelműen fürkésző volt.
~ Valami nagyon nincs rendben...~ gondolta, s próbált nem tudomást venni összeszoruló gyomráról. ~Nyugi kislány, várj még...~Intette magát, nehogy tolakodóan lerohanja a harcosokat, egy bizonyos hiányzó valaki után érdeklődve.
- Sólyom! Az ég szerelmére, ne szipogj már annyit! - csattant fel gyengéden Dorean, de nem mozdult a saját bokszából, hátát neki döntötte a karám falának, amiben épp állt, majd megrázta a fejét és újra elkezdte lekefélni a saját lovának szőrét.
- Értettem, Mester! - halt el a nőstény hangja. Majd ő is folytatta a munkát a saját lovával.
Hiába temetkeztek mind a csuklyájuk takarásába, tartásuk görnyedtebb volt, a lehajtott fejek és nyomasztó csend baljós üzenetet hordozott magában.
A Kisnőstény aggódva figyelte a szipogó harcost. Sólyom volt az, aki a labdajáték során Porcelánnak nevezte őt, ám a Dorean felé forduló nőstény elővillanó arca ezúttal jól látható szomorúságról árulkodott, nyoma sem volt rajta az akkori gőgös magabiztosságnak és távolságtartásnak.
 - Ne temessétek! Még ne! - jött a parancs a megfeszült állkapcsú Doreantól, majd végleg elhallgatott, a válasz egyértelmű morajlás volt a méregfogak részéről. A szinte nyilvánvalóan  hallgatózó Shyara keze megremegett Búza marján.
~Yzarr...?!  Velük kellett volna...~ Shya gondolatát azonban szívbemarkoló egyszerűséggel szakította ketté Sólyom válasza.
- De a szakadék... Dorean... - hallatszott a nőstény halk hangja, amelyre számos dühödt morgás volt a felelet, nem akarták felfogni, még nem akarták elkönyvelni a dolgot.
A Kisnőstény kezéből kiesett az eddig szorongatott kefe.
- Do-Dorean...- kezdte Shya fegyelmezni igyekezett, feszültségtől mélyebb hangon, szinte óvatosan. Hangját idegennek érezte. - Yzarr...- A lány elakadt, így olybá tűnhtett, csupán kijelentő mondatnak szánja a hím nevét. Tekintete azonban kérdően szegeződött a harcosnak.

Az említett lassan pillantott Yzarr leendő feleségére, még magában így gondolt rá. Nem akaródzott ilyen hamar átírni magában Shyara pozícióját ex-menyasszonyra.Egyszerűen nem és kész! Már szólásra nyitotta a száját.
- Nem... - kezdte Dorean.
- Valójában érdekel téged?! Szerintem pedig csak megjátszod magad! Ő... te sosem tudtad, ki is ő valójában, mindig csak rinyáltál a közelében. Fogadjunk, hogy most is csak magadra gondolsz, Porcelány kisasszony! Félsz visszamenni apucihoz! - kelt ki magából Sólyom, elnyomva a többiek pisszegését. S  Dorean döbbent nyögését. Valami hasonlót akart mondani ő is, de nem így...
A Kisnőstény értetlenül kapta a fejét Sólyom felé, látszott rajta, hogy váratlanul éri a támadó kérdés, hát még a színészkedés vádja. Szóra nyitotta volna a száját, hogy megcáfolja a nőstény sértő feltételezését, ám a “fogadjunk” kezdetű mondattól elakadt. Arca enyhén szürkésebb színt öltött, majd ökölbe szorította a kezét. Szerette volna rávágni, hogy ez nem igaz, de nem jött ki hang a torkán. Sólyom szavai arculütésként érték, s mégsem volt képes vitába szállni vele.
hogy méltósága maradékát megőrizze, a Kisnőstény mély levegőt vett, s merev arccal kihúzta magát. Megbántott pillantása visszatért Sólyomról Doreanra., s hangja színtelen, kifejezéstelen volt, mikor megszólalt. Nem nagyon hallhatták még ennyire tompának és érzéketlennek a lányt, aki maga sem tudta, mit érez éppen.
- Tehát igaz? Yzarról volt szó... - mondatai valahol félúton álltak a kijelentés és kérdés között. Nem akart mást, csak egy egyszerű, biztos, megerősítő választ.
Dorean a kisnőstény arcára kiülő érzelmek után magára öltötte a pókerarcát, tekintete hideg volt és kemény.
- Ugyan, kérem... Úri kisasszony tudja, hogy nem illik hallgatózni, fél köveztetéseket levonni. Másrészt, semmi köze hozzá. - magázta le a nőstényt. - Ugyanakkor a társnőmnek igaza van...  - hagyta annyiban Dorean s egyúttal figyelmen kívül is a Kisasszony szavait, végül visszafordult a lovához.
Shya tekintete csalódottan vilant Dorean távolságtartó stílusára.
- Választ kértem, nem jellemelemzést. A saját hibáimat és érzéseimet bízzátok rám, majd én rendbe teszem őket. Csak egy egyenes választ szeretnék, elkerülendő a “félkövetkeztetseket”. Kérlek. - A lány eleinte higgadtnak és elutasítónak tűnt, ám a folytatásba több érzelem került; némi türelmetlen kétségbeesés és a végén valódi, fáradt kérés. Nem akarta sokáig húzni a többiek idegeit, sem rontani a levegőjüket, de tudnia _kellett_. Egyelőre bele sem mert gondolni, mit jelentene számára a hím halála. Nem akarta tudomásul venni Sólyom vádjait sem.
Dorean latolgatott, majd megmarkolta a lova sörényét, s az állkapcsa is megfeszült, hajszálra úgy, mint Yzarr egyik arc mimikája, aztán a feje fölötti gerendákat vette szemügyre.
- Mi... - kezdte halkan, ám egy csapzott lovas épp akkor farolt be az istállóba. Számos sebből vérzett. A méregfogak egy sötételfként ugrottak ki a bokszaikból és segítették le a társukat a lóról. Szinte alig volt magánál.
Shya tétlenül állt meg nem mesze tőlük, de nem szólt, és nem tüsténkedett. Várt, hisz mágiája nélkül úgysem tehetett mást egyelőre.
- én...őőő... mi... Átugratott, átugrattunk...a lova... kilőtték alóla! - suttogta a harcos erőtlenül. - A levegőben... - néhányan a karjukba emelték a félig magánál levő harcost majd elindultak az ispotály rész felé. Mindannyian hallgattak, egy szó sem esett köztük.
Többek arcán a döbbent tagadás jelei látszottak, nem hitték el.
- Néhány óra múlva kimegyünk és átnézzük a helyet. Készüljetek, mindenki jön! - adta parancsba Dorean.
- Leesett!!! - kiáltott fel a félig kába harcos. - A nyakán eltalálták! Láttam! - hallatszott a távolodó hangja.
Shya döbbenten állt meg. Tudta, hogy a nyaki találatnak önmagában is túl sok esélye van arra, hogy halálos legyen. Akár a nyakcsigolyát, akár a légcsövet vagy a verőeret is találja el a nyílvesssző, a  sérültnek kevés az esélye. Ha pedig alatta szakadék tátong... Külön-külön is nehéz túlélni, de együtt...
Nem hitte, hogy a harcosok szívesen vennék az ő sürgölődését sérült társuk körül, így fel se ajánlotta, hogy segít a hím ápolásában. Ehelyett elszaladt mellettük, s előre sietett, hogy felébressze a gyógyítót.
A maga válaszát megkapta, éppen csak felfogni nem tudta. A továbbiakban nem foglalkozott a harcosokkal, ehelyett a szobájába ment.
Dermedten, érzéketlenül ült le az ágyára, fejében egyre csak az keringett, hogy Yzarr halott. Lezuhant. Sziklák és a nyaktalálat. A hím halott.
Az érzései, a lelke úgy tűnt számára, mintha kiürült volna. Kereste magában a bánatot, a szánakozást, esetleg a gyászt, vagy a hím hiányát. Nem találta, és ez megijesztette.
~ Ez nem én vagyok...Ennyire.. érzéketlen...Nem tudom elhinni. Talán... csak a döbbenet teszi. Egy menyasszony sírna a jegyeséért.. De én.. képtelen vagyok. Nem értem. Hogy történhetett ez? És... mi lesz most? Yzarr halott. De mit jelent ez a két szó?
 A jegyesem. Nem akartam hozzámenni. Örülnöm kéne, hogy az esküvő meghiúsult? Nem megy... Nem akartam idejönni, de... Egyszerűen nem mehetek haza. Akármit tennék vagy mondanék, kiforgatják ellenem, csak kolonc lennék a nyakukon, az ellenség, ki beszivárog. És ezúttal egyedül lennék. Se a komornám.. Se Zeron... Nem lenne senkim. Atyám keze ideáig nem ér el, Elriath és a harcosok nem engedték volna, hogy itt bántson. De ha most hazamegyek..Istenek, kérlek.. ne küldjenek haza, adjátok, hogy maradhassak.. De ha nincs esküvő, nincs közöm hozzájuk. Nem vagyok családtag, nem vagyok senki... Yazi barátnője.. De semmi több... A harcosok megvetnek, és Sólyom... igaza volt. Valóban félek... ~
A Kisnőstény gondolatai épp úgy peregtek, mint arcán a könnyek, megállíthatatlanul és égetően.
Gyakorlatilag álomba zokogta magát, s még Surra dorombolása sem segített, a cica ugyanis nem volt mellette.

Másnap

Valen kopogott be a szobába, időközben sikerült elsajátítania apjától a pókerarcot, így könnyedén tettette a semleges, semmit sem tudó komornyik ábrázatát.
- Kifelé, az Uram már várja!
Ajtó nyitódás hallatszódott, majd Valen megállt a nősténytől nem messze. Karba font kézzel várakozott, kissé türelmetlenül.
Shya az előző napi ruhájában feküdt, nyúzottan és fáradtan a sokáig tartó sírástól. Most értetlenül és döbbenten meredt a szolgálóra, miközben felült.
- Te.. tessék? - kérdezett vissza kábán. 
- Jól hallotta! Elriath Úr várja! - s már nyitotta is az ajtót, hogy kitessékelje rajta Shyara kisasszonyt.
A lány majdhogynem tátott szájjal indult kifelé, de szerencsére elhaladt a tükre előtt, és  észrevette, hogy talán nem ártana kevésbé bamba arccal megjelennie Elriath előtt.
Sietős léptekkel, gyomrában görccsel igyekezett az öreg  hímhez. Nem tudta mire vélni Valen rideg, szemtelen stílusát, csupán egyetlen magyarázatot talált:
~ Elküldenek.. Kidobnak, s ezt Valen is tudja. Nem vagyok már többé a család vendége...~
Valen sietősen masírozott a szobába irányába, majd ajtót nyitott a mögötte haladó nősténynek.
- Itt van végre...- hallatszott az ismerős, semleges hang.
 - Bácsi... Ő sosem szerette, mindig panaszkodott róla... -szólalt meg Yazira ridegen. Az ablak előtt állt és sápadt tekintettel nézett ki az udvarra.
Shyara szürkésedő arccal lépett közelebb.
- A naplójában pedig azt írta, hogy Yzarr előbb lesz halott, mint ő - mutató ujjával rábökött a nőstényre. - jó feleség. - Így, nem látom értelmét Bácsikám, hogy bevonjuk őt a gyászunkba! Nem akarom, hogy eljöjjön a temetésre. Nincs joga hozzá.- csattant fel halkan, fenyegetőn, a nőstény felé. Kedves arca most elutasító volt, holott Shyara soha nem hitte volna, hogy kis barátnéje képes efféle arckifejezésre egyáltalán. A hitetlenkedéstől egy szó sem jött ki a torkán.
-  Csillapodj, kedvesem. - pillantott szeretetteljesen unokahúgára az öreg. - Valójában igaza van Yazirának, visszaküldjük magát az apjához, a jegyesség pedig a tegnapi nappal felbomlott, Yzarr halálának pillanatában. Nem kívánjuk magunk mellett tartani, még gyámleányként sem.Túl sok fájdalmat okozott azzal, ahogyan a mi Fiunkkal viselkedett. - halt el Elriath fájdalmas hangja. Yazira szomorúan térdelt a beteg nagybácsihoz, vigaszt keresett az ölelésében.
- Itt hagyott minket, Bácsi, engem! Hiányzik! - mondta panaszosan. - A rajzot se fejezte be, amit megígért nekem!
Shyara tehetetlenül rázta a fejét. Szerette volna megvigasztalni barátnéját, hát tett felé pár lépést.
- Yazi, én be akarom...- kezdte volna megígérni a befejezést, ugyanakkor megcáfolni a kislány hatalmas és igencsak igazságtalan tévedését.
- Nem, nem kell semmi tőled! Sosem tudtál olyan szépen és beleéléssel rajzolni, mint Ő! - zokogta halkan. - hiába lestél bele a rajzaiba! - suttogta vádlón.
Shya arcán is fénylő csíkok árulkodtak a bánatáról. Igazságtalannak érezte az őt ért vádakat, é s nem értette, hogy fordulhatott így ellene mindenki. Hiszen ő szerette Yazit, és szerette Elriath-t.
- Nem szeretted őt sosem! - hallatszott mindkét torokból egyszerre és egyúttal úgy tűnhetett, mintha a kimondatlan gondolatokra feleltek volna.
Shyara összerezzent, s nem találta a hangját, amellyel tiltakozhatott volna. Nem tudta, mit mondhatna, mit hinnének el neki, s mi az, amivel csak még nagyobb elutasítást válthatna ki a többiekből. Hiába mondott volna bármit, nem hitték volna el neki, s nem bírta volna elviselni, hogy hazugnak is nevezzék mindezek után.
Diszkrét kopogás hallatszott, majd benyitott az ifjú komornyik, a kezében egy fa ketreccel. A bundás állat hangosan vernyákolt odabent. Valen jól látható megvetéssel tartotta a kezében a macska ketrecét, előbb az urára majd a kisasszonyára pillantott. A jövevényről tudomást sem vett.
- Meghoztam, ahogy kérte, Uram. jól emlékszem, hogy csak ezt hozta magával?- z egyértelműség kedvéért meglengette a a ketrecet a kezében. - Akkor akár már viheti is.. - a hangja hűvös volt, a házigazdák pedig egyetértően bólogattak.
- A naplóját pedig most elégetjük ! - pattant fel Yazira. - Ki tudja, miket írt még rólunk! - azzal elindult, hogy a kandalló mellett hirtelen megjelenő naplót laponként tépkedve hajítsa a lobogó tűzre.
- Olvastam... - hallatszott a nagybácsi szánakozó hangja. Egyúttal árnyalatnyi harag és megvetés is keveredett a hangjába. - A naplójának jobb lesz így, magának pedig úgy sem fognak hinni, akármi rosszat is mesélne. Szükség esetén csak megerősítem az apja megállapítását a társadalmunkban, hogy maga csak egy őrült. - hallgatott el az idős sötételf.
Shyara levegő után kapkodott, szédült és az ájulás kerülgette.
- Elriath bácsi....- szakadt fel belőle a kétségbeesett hitetlenkedés, de letorkollták.
- A fecsegőket pedig könnyen elhallgattatjuk! - csattant bántóan hűvös éllel az öreg hangja. Elriath tekinte egy pillanatra Yzarr haragos, acélszürke pillantását idézte.Shyara szíve összeszorult, ahogy a vád megvillant a holdezüst tekintetben.
Szinte hallotta a hím hangját, amint sértetten közi:
- A dalom. Nem volt joga hozzá, hogy bemocskolja!
Aztán a pillanat elmúlt, amint Valen közelebb lépett, s tekintet nélkül a benne lévő macskára, Shyara kezébe nyomta a dobozt. A kisnőstény döbbenten kapaszkodott bele, s kissé megtántorodott Valen mozdulatától.
- Gondolom, kitalál egyedül is. Búzát megtarthatja.
-Nem! Ő az enyém, csak az maradt Yzarrtól  nekem! - Yazira arca zárkózottá vált, majd hátat fordított a másik nősténynek a hangjából még kihallatszott a bátyja iránti szeretet is fájdalom egyvelege , ezután Elriath is teljesen eltűnt a leereszkedő baldachin függöny redői mögött. Hamarosan Valen is csatlakozott a pároshoz, ridegen hátat fordított a nősténynek ő is.
- Ahogy óhajtja, kisasszony, szólok Doreanéknak, hogy vigyék az Ön bokszába a lovat. - válaszolt együttérzőn Valen még továbbra is háttal állva a nősténynek.
- Távozhat! Gyalog! Nem pazaroljuk magára egyetlen lovunkat sem! - jött a nagybácsi tompa de határozott hangja a függöny mögül.
Yazira eközben a beszélgetés dacára rendíthetetlenül tépkedte ki a napló lapjait.
Shyarát nem érdekelte a naplója. Számos kellemes percet őrzött benne, de úgy tűnt, ez rajta kívül senkinek nem jelent semmit. Túlságosan le volt döbbenve ahhoz, hogy képes legyen tiltakozni. Dermedten indult el az ajtó felé, s kezében Surra dobozával, végigbotorkált a folyosón.
A szolgák megtorpantak, amikor meglátták a nőstényt, majd jól megbámulták, csak hogy utána közönyösen induljanak tovább a dolgukra. Egy pisszenést sem lehetett a korábban oly pletykás és jó kedélyű háznéptől hallani, és még csak nem is mosolyogtak a Kisasszonyra azok a szolgálók, akikkel eleddig jóban volt. Az ajtó hangos dörrenéssel záródott be Ettoin keze nyomán. Odakint pedig egy vagy talán több panaszos nyihogás hallatszott a távolból, az istállók felől.
A lány felismerte Búza kedves hangját, s megtorpanva visszapillantott, de a lovat nem láthatta. Ekkor indultak útjára az első könnycseppek, s fogta szaporábbra lépéseit, míg végül már szinte futott. A legközelebbi fáig, ott azonban lihegve, levegő után kapkodva támaszkodott a kérges törzsnek, s erőtlen kezéből földre hullott Surra doboza. A macska panaszos nyávogás kíséretében mászott ki belőle, csak hogy utána gazdája lábához bújjon. Shya nehezen vette a levegőt, és a bánat egyszerre mardosta a kihagyott reggeli miatti éhséggel. De nem is akart ételre gondolni, megaláztatása és a helyzet előtti értetlensége jobban lefoglalta a gondolatait. Syarva lökte el magát a fától, és futott tovább fától fáig, zihálva, akár egy üldözött. Csupán macskája kísérte. A birtok kapuján hátra se nézve szaladt át, s hiába nézett is volna, könnyeitől úgysem nem látta volna az utat. Nem jutott messze...

Helyek:

2 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. szeptember 5. 14:14

    Azt a megveszekedett.....
    Ez aztán a pál fordulat! Száműzik szerencsétlent a birtokról, mert nem akart Yzarr felesége lenni, hiszen belekényszerítették ebbe az egészbe?! Igazságtalanság, hiszen az úrfi sem akarta őt elvenni!
    Tökéletesen leírtátok az emberi jellemet, ami erre a világra jellemző. Ha baj van mindig a másikat hibáztatják, sosem néznek magukba, hogy esetleg ők mit rontottak el. Sokkal könnyebb keresni egy bűnbakot, és ráhúzni a vizes lepedőt, mint az igazsággal szembe nézni. Hajlamosak vagyunk azonnal szenté avatni az elvesztett embert, és csak a szépre, és jóra emlékezni. Nem hiszem, hogy az álszentességgel jobban lerójuk a tiszteletünket!
    Na, térjünk vissza a történetre. Nagyon jóra sikeredett. Álmomba nem gondoltam volna, hogy ez lesz a folytatás. Bár azt mindenki tudja, hogy az úrfi nem halhat meg, de akkor is... Első olvasásra kicsit furcsa volt, hogy Shya-nak nem voltak konkrét érzései a hírrel kapcsolatban, majd egy kicsit belegondolva megértem tökéletesen.
    Van benne két elírás (amit észre vettem) napló 2. bejegyzés utolsó előtti sora "kialust" kialudt?, és alulról a negyedik sor "syarva" sírva?
    Attól, hogy szinte ez volt a legszomorúbb, és legigazságtalanabb fejezet imádtam olvasni! :)

  2. Ana válasza:
    2012. szeptember 6. 10:48

    Nagyon örülök, hogy tetszett. És igaz, Shya érzelmei kicsit tényleg kimaradtak.. De egyszerűen annyira lesokkolta a hír és a többiek bánásmódja, hogy képtelen volt gondolkodni. Egyszerűen kiürült és csak nézte a történéseket, sodródott. Én is nagyon sajnáltam őt=(
    Én Sólyom reakcióját bírtam. Olyan dög volt, hogy az már poééén:D:D
    Kíváncsi leszek, hogy a következő fejezet olvasása után mit szólsz majd:)

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :