Mivel Yzarr nem látta a bólintást, így a hallgatást
beleegyezésnek vette, és némi idő elteltével belekezdett.
- Azt, hiszem rémlik magának, hogy állítólag nem volt
mindig ilyen az anyám... Nos, sajnos nem volt szerencsém a kedvesebb,
nyugodtabb oldalához. Soha. Úgy hiszem, engem is hibáztat az ikertestvérem
haláláért. De magát is, amiért nem volt képes életet adni neki... - homlokráncolva torpant meg. Végül megrázta a fejét, nem úgy folytatta, ahogy
akarta. Közben tett néhány lépést előre, jelezve, hogy mehetnek tovább. - Nem
tudom, talán rég nem látott anyai ösztön, miszerint a menyét utálnia kell, mert
elveszi tőle a fiát? - kérdezte ironikusan, ugyanakkor úgy, mint aki leginkább
választ sem vár a kérdésre.
Shya gúnyos, mégis kissé mosolygós hümmentést hallatott
- Egyébként én lennék az egyik legboldogabb, aki látná
az anyját normálisan viselkedni...
- Az enyém meg gyáva. Aki azzal árt, hogy nem segít. - jegyezte meg a lány nehéz szívvel.
- De törődött magával...Ott volt magának? - kérdezte
kíváncsian Yzarr
- Amikor kellett volna.. akkor nem. Így aztán később az apróbb gondjaimmal sem fordultam
hozzá. Tudom, hogy sajnálja, és én is - tette hozzá engedékeny hangon Shya. - De
tisztában vagyok vele, hogy ha igazán nagy bajban lennék.. tudja, kellően
ironikus... de meg merem kockáztatni, hogy Maga előbb segítene, mint ő. Ne értsen félre- ttte hozzá a Kisnőstény sietve. - Csak..
magának jobbak a lehetőségei, mondhatni több eszköze van.
Yzarr meglepődött a feltételezéstől, majd maradt a hideg
logika. Persze, hogy neki több eszköze van, mint a nőstény anyjának...
- Akkor, keményen a zsebébe kell nyúlnia, mert nem dolgozom ingyen...
Shya hangtalan kuncogásáról csupán furcsa szuszogása
árulkodott, de ez is hallható volt.
- Jól van? Megfulladt, vagy afelé tart? - célzott a
furcsa szuszogásra a hím, mire a lány megcsóválta a fejét.
- Nem igazán van olyasfajta értéktárgyam, amely felett én
rendelkezem - mondta utána rögtön, s egyértelmű volt, hogy a fejcsóválás nem a
hím kérdésére adott válasz volt.
-Hmm... - hallatszott Yzarr elgondolkodó hangja. - Nem csak értéktárggyal
lehet fizetni...
- Ezesetben majd az esküvő után törlesztek - felelte a
Kisnőstény pimasz közönnyel.
- Miért, van, amit el kellene intéznem? -kérdezte Yzarr
kíváncsian
- Taláááán...-
hangzott a mélázó hang ezúttal Shyarától. A lány komolyan eltöprengett a lehetőségen, s állához
emelt kezével simogatta az állát, bár fel sem tűnt neki a mozdulat.
Yzarr komolyan meglepődött.
- Most, ugye csak ugrat...
- Egyelőre csak kósza ötlet... Az is lehet, hogy butaság,
vagy hogy túl sokat kér érte... De komolyan eltöprengtem...- A lány váratlanul
hangszínt váltott, s kicsit erősebben fogta Yzarr karját.
-Várjon, óvatosan. A bejárat lépcsői jönnek.
- Halljam a kérést, aztán döntök az árról - felelte
Yzarr magabiztosan, majd óvatosan lépett a lépcső irányába. Amint teljesítette
az akadályt, azt a három lépcsőfokot, amelyre emlékezett, nem lépkedett még
feleslegesen a levegőben, úgy várta a lehetséges feladatot.
- Meséltem már apámról és Noriáról. Bizonyára többet is tud
róluk, mint én magam. Kiskoromban egész kellemes volt vele viszonyom, tanított,
figyelt rám, nem büntetett igazságtalanul. Anyám is sok időt töltött velem,
persze általában külön-külön voltak, együtt csak a nyilvánosabb
megjelenésekkor. Aztán Noria születése után kezdtek megváltozni a dolgok. Anyám
ritkábban és kevesebb időt szánt rám, apám pedig a húgommal törődött. Noria
jelek nélkül született, és emlékszem néhány megjegyzésre, miszerint lehet, hogy
Noria más hím lánya, lévén rajta nem jelentkeztek a külső jelek, mint rajtam.
Persze ez anyám öröksége, de akkor is... Gyanús volt. De persze nagyon
hasonlított apámra, hamar elült a por. Noria nem volt gyanús többé, engem
viszont nagyon hamar kiszorított mindkettejük kegyeiből. Noria egyértelműen apámtól van...
- Mi van ha maga az anyjára ütött? s ez nem tetszett az apjának...- szúrta közbe Yzarr.
- Akkor nem vesződött volna velem látszólag örömmel, kiskoromban. Ha anyám jelleme nem tetszik neki, akkor már kicsiként észrevehette volna... Ahogyan.. a családban nem tudok más jelviselőről... Anyámnak nem tudom, voltak-e valaha is mágikus képességei, soha nem láttam rajta a legcsekélyebb jelét sem... Mégis, egy-egy vita során hallottam, hogy apám boszorkánynak vagy átkozott mágiaszövőnek nevezi őt.
- Mi van ha maga az anyjára ütött? s ez nem tetszett az apjának...- szúrta közbe Yzarr.
- Akkor nem vesződött volna velem látszólag örömmel, kiskoromban. Ha anyám jelleme nem tetszik neki, akkor már kicsiként észrevehette volna... Ahogyan.. a családban nem tudok más jelviselőről... Anyámnak nem tudom, voltak-e valaha is mágikus képességei, soha nem láttam rajta a legcsekélyebb jelét sem... Mégis, egy-egy vita során hallottam, hogy apám boszorkánynak vagy átkozott mágiaszövőnek nevezi őt.
-Egyébként mit akar, mit tegyek? - kérdezte a hím
lényegre törően, a látszat ellenére a nőstény minden szavára figyelt. Shyara kapcsolatára és az ő feltételezéseire, ugyanakkor a Themar család kutatási
anyagai is mind alátámasztották a nőstény szavait. Yzarrt kicsit bosszantotta a nőstény körbemagyarázó stílusa.
- Ott vagyunk már a szalonnál? - morgott.
- Nem tudom, tudna-e, vagy van-e bármi értelme annak, ha
tenne valamit. És igen, mindjárt ott vagyunk. - válaszolt a lány, majd visszatért saját gondolatmenetéhez.- Anyám nem mert volna szeretőt tartani a férje mellett...
De arról, ami előtte volt, nem beszélt. Utána tudna nézni, volt-e bárkije
előtte? Előtte, akivel esetleg.. hm.. összegabalyodhatott?
Yzarr megrökönyödött. Megköszörülte a torkát. Addig nem
szólalt meg, amíg be nem értek a szalonba és nem ülhetett le, addig viszont
töprengő csendben sétált a nőstény mellett.. Az ő érdeke is lenne, hogy utána
nézzen, hogy nemes nőstényt vesz-e el. Ugyanakkor, ha nem az, akkor az esküvő
egyértelműen meghiúsulhat. Akarta-e? Az esküvőt nem, de Elriathnak már nem volt
sok ideje hátra.
Shya bevezette Yzarrt a szalonba, majd helyet foglaltak
az egyik kanapén.
- Fel sem merült magában, hogy ezek szerint akkor lehet, hogy nem teljesen nemesi vér csörgedezik az ereiben? - tette fel a nyilvánvaló
kérdést Yzarr. Miután leültek és helyet foglaltak a kanapén, ő
hátradőlt, a karjait feltette a háttámlára, majd kényelmesen elhelyezkedett.
- Ezen valóban nem gondolkodtam - ismerte be Shya - lévén
most jutott eszembe a gondolat először. Vagy legalábbis úgy komolyabban.
- Amennyiben ez kiderülne... - hagyta lógva a mondatot
Yzarr.
Shya mély
levegőt vett, s bár határozottnak kívánt mutatkozni, reszketeg hangja elárulta
idegességét.
- Úgy lenne egy másik kérésem is. Segítsen túlélni "atyám" haragját...-
Yzarr idegesen felnevetett, s elhúzódott a nőstény mellől
a kanapé sarkába. Kellett a távolság, hogy gondolkodhasson. Fejét a tenyerébe
temette, ismét nem szólalt meg jó ideig. - Hozna kérem egy pohár ork
pálinkát...A legkövérebb kristály palackban van. - Az ujjával az orrnyergét
masszírozta. Ha megkapta, amit kért akkor, folytatta csak.
A Kisnőstény figyelmét nem kerülte el Yzarr távolodása.
Nem esett neki jól, de elfogadta, s úgy tűnik, egyelőre jelei sem tiltakoztak.
Felvetett egy problémát, és a hímre bízta annak kezelését. Yzarron múlt,
utánanéz-e, s hogy ha talál valamit, mihez kezd az esetlegesen negatív
eredménnyel. Ugyanakkor Shya bízott Elriath szavában, s abban, hogy valóban
megvédenék őt, bár az öreg hím ígérete Yzarr halálnak esetére vonatkozott... De bízott benne, hogy más
helyzetben sem hagynák magára.
Szó nélkül felkelt, megkereste az italt, s kitöltve a hím
kezébe adta. Azután leült a kanapé távolabbi felére, s felhúzta a térdeit maga
elé, majd átkarolta őket, és úgy figyelte a hímet, kissé feszülten.
Mikor túl hosszúra nyúlt a csend, nem bírta ki,
megtörte. - Megijeszt a hallgatása...- jegyezte meg tényközlően, majd nem szólt
többet.
Yzarr egy bólintással köszönte meg a kezébe adott italt,
amiből nyomban fel is húzott egy egészséges kortyot. Az ital ismerősen karcolta
végig a torkát, más már talán rég köhögő rohamban köpné ki a belét és karmolná
a karfát, a hím rezzenéstelenül ült tovább.
- Felkészült arra, hogy elveszítheti mindenét,
belegondolt a következményekbe? - kérdezte Yzarr csöndesen. Azonban bőven
elégnek érezte ezt az egy kortyot, így kissé megemelkedett, s a dohányzó asztal
felé kezdett araszolni a szabad kezével, miközben a másikban a poharat
tartotta.Természetesen nem tudott az Elriath és a nőstény között elhangzott
beszélgetésről, így pillanatnyilag a saját érzéseivel viaskodott, ám az arcáról
semmit nem lehetett leolvasni, most inkább a testbeszéde árulkodhatott. Magába
zárkózott és gondolkodik. Megvédené-e a nőstényt, ha olyan bajban lenne? Nem
valószínű, nem érzi hozzá azt a kötődést ami azt a fajta védelmet kiváltaná
belőle. De egy barátot megvédene-e? Teljes mértében. Viszont, a nőstényt nem
tartotta annak. Nem tudta elkönyvelni a köztük levő kapcsolatot, folyton marták
egymást. Az elmúlt két hét alatt egyszer sem gondolt a nőstényre.
- Nem tudom mit tennék. - felelte őszintén. - Ne menjünk
annyira előre, egyelőre elég lesz a mostani problémájával is foglalkozni...
Yzarr töprengése szokatlan érzést keltett a lányban.
Szerette volna hallani a hím gondolatait, látni a kattogó fogaskerekeket,
megtalálni azt a pontot, ahol neki is szerepe lehet, ahol becsatlakozhatna a
folyamatba. Nem akart kívül rekedni, ugyanakkor tudta jól, hogy a másik gondolataihoz neki nincs köze.
Mikor látta, hogy a hím az asztal felé tapogatózik,
felkelt. - Hagyja, majd én. - szólt csendesen, s ha Yzarr engedte, elvette tőle
a poharat, és lerakta az asztalra.
Azután visszakuporodott a kanapéra. Kicsit megijesztette
ez a helyzet, ugyanakkor a gondolat, hogy valami titok lehet a családjában,
izgalmasnak tűnt. Ezen kívül maga sem értette, miért, annyira, de annyira szeretett
volna Yzarral közösen keresgélni, ötletelni.
- Hogy felkészültem-e? - horkant a lány - Dehogy. Mint
mondtam.. egy kósza gondolat volt. Amolyan... dupla vagy semmi, hazárd-ötlet.
Magára bízom, mihez kezd vele. Ha úgy gondolja, túl nagy a kockázata számomra...
akkor önmaga miatt a végére járhat és megszabadulhat tőlem, hogy aztán
eldöntse, segít-e a folytatásban. Ha azt mondja, ne kockáztassak, azt is
elfogadom, s elfelejthetjük a gondolatot.
Yzarr magabiztosan dőlt hátra a kanapén. Ismét felvette
az enyém az egész kanapé stílust, de a hely így is megmaradt kettejük között. -
Megcsinálom, utána nézek. Az árat pedig magam szabom meg, idővel... - így kissé
a markában van ebből a szempontból a nőstény. Egyébiránt legszívesebben már
most a saját családi könyvtárukat bújná, hiszen ott jó néhány feljegyzés van a
családokról. Esetleg a bácsikáját is megkeresné, s nem utolsó sorban elmenne a
nőstényék háza tájékára is.
A hím gőgös testtartása bosszantotta a lányt, máris
felszította benne a vitatkozhatnékot, ám mielőtt ennek hangot adhatott volna,
Yzarr válaszolt, Shyara pedig némán hallgatta. - Nem szokásom belemenni ennyire
körvonalazatlan egyezségekbe... de bízom benne, hogy kitalál majd egy olyan
árat, amiben mindketten örömünket leljük.. vagy ha más nem, legalábbis nem túl
megalázó számomra, pláne egy esetleges negatív vég kimenetelnél.
- Maga, bolond. Túúl nagy hatalmat ad a kezembe... -
döntötte hátra a karfára a fejét Yzarr. Mégis, a lehetőség, hogy a benne lakozó
vadásznak adtak egy kis csemegét, feltüzelte a kutatási vágyát.
Helyek:
1.rész
Waoooo.... Még a végén kiderül, hogy nem is apuci pici lánya?!
Megkavarnátok vele rendesen az eseményeket. Tényleg mi lesz ha kiderül, hogy nem nemesi család sarja? Hazaküldik? Mert ugye esküvő nem lesz, hacsak bele nem szeret Yzarr. Ami jelen állás szerint elég elképzelhetetlen, mint ahogy az is, hogy megvédi a lányt az apja haragjától. De bezzeg a kutatás felvillanyozta...!
Alig várom, hogy kész legyen a következő rész. Felpörögtek az események.
Az biztos, hogy az apja lánya... Most csak az lett bizonytalan, hogy ki az apja?:D:D A kérdéseidre a válaszok... hááát, magunk sem tudjuk, megvédené-e. XD Ennyire nem haladtunk még előre:D:D
Igen...Meló,meló,melóóóó :D Így legalább keveset van otthon XD Lehet meg se szólal Shya ha ezt előre tudja XD Vagy igen? :D
Itt is úgy van mint a viccben? Köszönj fiam/lányom mindenkinek sosem tudhatod ki az apád?
Az sosem baj, ha Yzarr lefoglalja magát, legalább nem piszkálja szegény lányt! :)
Úgy ismered Shyát, hogy nem szólalt volna meg? Ha igen akkor újra kell olvasnom az első fejezettől.... :)