Google+ Haláli házasság: 61. Ha minden rosszra fordult...

Haláli házasság

Tetszett? :)

61. Ha minden rosszra fordult...

- Kifelé, az Uram már várja! - hallatszott Valen hangja, az épp Shyara kisasszony szobájában tüsténkedő szolgáló lánynak. - Majd én ébresztem! - jött a sokkal enyhébb hang. Azzal el is indult, hogy elhúzza a függönyt, ezzel beengedve az alkony fényeit az ablakon.
A kisnőstény hatalmasat ugrott az ágyban, s azzal a lendülettel ült is fel, ahogy fülét megütötte Valen durva parancsa. Tekintete üldözötten járt körbe a szobában, s látta, ahogy az ifjú komornyik tüsténkedik a szobában. Gondolataiban még élénken élt az iménti álom minden megalázottsága és reménytelensége, így nem csoda, hogy nem fogta fel még egy darabig, hogy csupán álmodta az egészet. Ahogyan izzadságtól csatakos háló ruhája sem lepett volna meg senkit.
Valen csak egy pillanatra torpant meg, ahogy a kisasszony arcára pillantott. Meglepődött, miközben dolgozott, szigorúan a nősténynek háttal állva, szólalt csak meg.
Mikor a fiatal hím elfordult tőle, Shya szíve fájdalmasan dobbant. Szabályszerűen az ijedtség ütését érezte a mellkasában. Túlságosan emlékeztette őt az iménti szolgálók viselkedésére. Ám a hím szavai már más tónusban hangzottak, s ez megnyugtatta a lányt.
- Elnézést ha megijesztettem! De Elriath Úr kicsit türelmetlen.No meg... amíg nincs kész a lenti fürdő, addig mindannyian sorban állunk a fürdéshez, mérgesek vagyunk arra a kis gnómra... - majd gyorsan elharapta a további panaszáradatot. - De magának hoztam meleg vizet! - Azzal letette a lavórt a tisztálkodó asztal mellé. Majd tapintatosan elfordulva kilépett a szobából. - Idekint várom! - halt el a hangja az ajtó mögött.
Shyara a közvetlen hangvételtől és meleg-vizes figyelmességtől kissé meglepődve elfelejtett válaszolni a komornyiknak, csupán némi fáziskéséssel sikerült kiszólnia Valen után.
- Öhm.. Köszönöm! - hangja kissé rekedtes volt még. - Mennyire. ...Mennyire kell sietnem? - kérdezte először bizonytalanul, kissé félve a választól, majd hangosabban is, hogy a komornyik biztosan meghallja.
- A most azonnal és a ne siessen között! - hallatszott a jókedvű felelet az ajtó túloldaláról. - Valen, vészhelyzet közeleg, melyet csak a Kisasszony tud leállítani! Ezt mondta Elriath. Azt hiszem, feladata van az Ön számára! - hallatszott a jókedvű köhécselés, hiszen ő már tudta, hogy mi van készülőben...
Shyara megszédült a megkönnyebbüléstől, vagy tán csak attól, hogy hirtelen kelt ki az ágyából. Akárhogy is, meg kellett támaszkodnia a fésülködő asztalában, míg kicsit összeszedi magát. Ökölbe szorította remegő kezeit.
- Nyugalom.. nincs vész. Csak álom volt. Csak egy átkozott álom. - motyogta a dézsában látható sápadt tükörképnek, s megmosta az arcát.
Azután testét is átöblítette, igyekezett megszabadulni álma minden nyomától, bár a szeme alá gyűjtött karikákat nem tudta eltüntetni.
Hosszúujjú inget vett és testhezálló fekete nadrágot, mellé kényelmes csizmát, bár nem tudatosan, de bizonyára az álombeli futásra készülődve amolyan biztos, ami biztos alapon legyen kényelmes ruhában, ha mennie kell. Persze a gondolat ostobaság, de időbe telik, míg ismét felenged a feszültsége és készenléti állapota. Haját lófarokba kötötte, felvette a kedvenc fülbevalóját és nyakláncát, majd nyitotta az ajtót.
- Kész vagyok...- mondta, és elindult az öreg szobája felé.
Valen kinyitotta az ajtót a Kisasszony előtt, majd az erkély felé kormányozta.
- Meghoztam a Kisasszonyt, ha valamit még óhajtanak csak szóljanak nyugodtan! - távolodott a társaságtól Valen.
- Köszönöm, hogy ide fáradtál. Foglalj helyet, és örülnék ha velem vacsoráznál. - intett Elriaht, hogy nyugodtan foglaljon helyet Shyara. Bár naplemente volt, néhány helyen már égett a fáklya ,az asztalon pedig fánkok valamint croissanok, vaj és sonka, valamint zöldség, csupa reggelinek való volt kipakolva. Az öreg előtt egy méretes kakaótól gőzölgő bögre foglalta a helyet, egyébként még nem kezdett hozzá az étkezéshez.
A lány bólintott, és engedelmesen leült. bár tartása kissé feszesebb volt, mint szokott, mint aki bármely pillanatban felpattanhatna az asztaltól.
- Ez természetes - felelte egy erőtlen mosollyal. Viselkedése is inkább volt óvatos, mint fesztelen, s tekintetét feszült várakozással emelte Elriathra.
Elriath elgondolkodva pillantott a kis nőstényre. Nem kerülte el a figyelmét , hogy milyen feszesen viselkedik a társaságában a másik, hosszú évek tapasztalata sugallta azt, hogy valami nyomasztja.
- Mi a gond? - fürkésző tekintete Shyra lila íriszeiben állapodott meg, miközben lassan, óvatosan kortyolt az italából.  Shya is öntött magának kakaót a méretes kancsóból, s csak azután nézett ismét az öreg hímre egy pillanatra, majd a poharát kezdte el fixírozni.
- Yzarr... Mikor jön haza?- kérdezte halkan, mert nem volt jobb ötlete, amellyel bevezethette volna a témát.
Elriathot meglepte a kérdés, de nem látszott rajta. Az arca kissé zárkózottabb lett. Némi várakozás után úgy döntött, hogy őszintén válaszol.
- Nem tudom. De miért érdekel? - kérdezte kíváncsian. többféle válasza és forgató könyve volt, na meg a remény... De nem akart hiú reményeket táplálni magában. A vak is láthatta, hogy Yzarr túl zárkózott és elutasító, félt, hogy megsebesíti Shyarát, de még nem érezte úgy, hogy itt lenne az ideje közbe avatkozni. Szerette volna, ha ez kibontakozik valahogy kettejük között. S talán majd most... A válasz után kiderül.
- Legutóbb egy hétig volt távol. Azt hittem, most is így lesz. - felelte a lány, s bár tisztában volt vele, hogy kitért a válaszadás elől, mégsem akarta vagy tudta máshogyan megfogalmazni. Kínos volt a helyzet, és  tudta, hogy aggodalmába önzés is vegyült, így előre tartott az öreg véleményétől.
Elriath lassan, ráérősen kortyolt a kakaójából, miközben beleharapott egy szendvics katonába.
- Én is szoktam aggódni érte, ha elmegy... - a hangja halk volt, tényközlő, szinte nem törődöm. Bár a tekintete áthatóan fürkészte Shyara arcát.
- Én... bevallom, eddig nem féltettem. - mondta Shya őszintén, bár kissé félénken. - De ma... - nagyot sóhajtott. - volt egy nagyon rossz álmom. Eddig eszembe sem jutott, hogy baja eshet, nem tűnt annak a fajtának, akit túlzottan megviselnek a feladatai ilyenkor. -A Kisnőstény szavai szinte magyarázkodásként hatottak, ahogy az álom említése után gyorsabban kezdett beszélni.
Elriath komiszan elmosolyodott.
-Ettől a bóktól biztos a falra mászna... - Elriath folytatta volna még...
- Jaj, ne már ettől is? - fakadt ki a lány fancsali arccal. Az idős hím ajkáról egy jóleső nevetés szált fel, egyáltalán nem bánta, hogy közbe szóltak. Majd hitetlenkedve rázta meg a fejét, végül rendezte a vonásait, az arcán még a nevetés ráncai látszottak a szemei körül.
- Milyen álom? - tért vissza elkomolyodva a korábbi témához.
Shya elkomorodott, és nagyot kortyolt a meleg kakaóból. És ettől a pillanattól kezdve kerülte az öreg pillantását.
- Azt hiszem, Búzát csutakoltam, mikor Dorean és társai megjöttek. Szörnyen néztek ki, majd később érkezett mégvalaki a csapatukból. De Yzarr sehol. Nyaklövés. Szakadék felett átugratás közben.  - A lány torka elszorult, s jól hallhatóan nyelt egyet. Elriath megborzongott, de figyelmesen hallgatta a nőstény beszámolóját. -  És... annyira valósághű volt . Még Sólyom is... - Elriath jól láthatóan bólintott, úgy látszott tudja, miről van szó. -  Az a lány ki nem állhat engem és el is fogadom, nem kell, hogy szeressen, de.. hogy még álmomban is ugyanúgy gúnyol... - Shya hangja panaszosan csengett, arca pedig feltűnően halvány színben játszott. tényleg erős rémálom lehetett, hogy még most is látszik a nyoma. Elriath nem szólt közbe, hagyta, hogy a másik beszéljen s cask figyelmesen hallgatott.
- Meg akartam tudni, mi van Yzarral. Sólyom pedig.. - A Kisnőstény hangja fokozatosan karcossá vált, s érezte, hogy szemét feszítik a könnyek. Azt hitte, álmában elsírta már mindet, de úgy tűnik, tévedett. - Megkérdezte, tényleg érdekel-e, vagy csak...csak... szerepet játszom. Azt mondta, sosem ismertem Yzarrt, és mindig csak “rinyáltam a közelében”. És.. tényleg nem ismerem Yzarrt úgy, mint a társai. Próbálom megérteni őt, de... néha abban sem tudok megfelelni neki, amiben tudom, hogy mit várna. Tényleg nem ismerem, nem illek hozzá... - dőlt a szipogós, könnycseppekkel kísért panasz a Kisnőstényből, majd mikor ráébredt, hogy elkanyarodott a fő problémától, elhallgatott.
Elriath halkan megköszörülte a torkát, hogy magára vonja a nőstény figyelmét.  Egy zsebkendőt nyújtott felé, majd a lány orrfújása után megszólalt.
- Az álmaink gyakran a félelmeink kivetülései... Félsz a házasságtól, ez természetes, félsz az unokaöcsémtől, ez kevésbé... De tekintve a kapcsolatotokoat és azt, ahogy találkoztatok... Érthető. Én csak abban tudok bízni, hogy Ő előbb-utóbb végre felfogja a helyzetét és megbékél... Te pedig bármikor idejöhetsz hozzám, tudod jól! - hallatszott Elriath megértő hangja. Ám vigasztalás és mosoly helyett csak annyit ért el ezen  mondatával, hogy Shya felzokogott.
- Épp ez az! Elküldtetek! Yazi megutált, Valen a kezembe nyomta Surrát és közölte, hogy kitalálok magam is, Elriath bácsi, te pedig közölted, hogy olvastad a naplómat és nem vagyok méltó a bizalmadra, s ha bármit is mondok odahaza, elég messzire ér a kezetek ahhoz, hogy elhallgattassátok a fecsegőket.
Egyszer azt írtam, előbb lesz Yzarr halott, mint én jó feleség, és hiába csak kétségbeesésemben írtam, mégis szörnyen hangzott ezt Yazirától hallani.
- Ssss! Elég lesz! - Elriath hangja lágy volt, de határozottan parancsnak hangzott. - Gyere ide lányom és ölelj meg, kérlek!
Shya megrezzent és azonnal becsukta a száját, majd kissé hitetlenkedve pillantott fel az idős sötételfre. ~Lányom...~ jutott el hozzá a megnevezés, és a következő pillanatban csattant a szék a földön, ő maga pedig már Elriath mellett térdelt, ahogy álmában Yazira is tette, bár szerencsére ez a gondolat most nem jutott eszébe. Szorosan ölelte az öreget, és elbújt annak ölelésében. A nagybácsi szinte azonnal a karjaiba zárta, hála a jó időnek most egyetlen porcikája sem fájt, ezért engedélyezte magának a kinti reggelit. Várt egy kicsit, míg a lány sírása csendesül, s mikor úgy érezte, Shyara hallja is, amit mond, megszólalt.
- Jól van, most pedig figyelj, szedd össze magad, mert kell valaki Yazira mellé aki odafigyel a nagyzási hóbortjára, a másfél hét múlva megrendezésre kerülő álarcosbált a családunk fogja tartani a királyi család kérésére, díszek, ételek meg hasonlók... Ezt most kettőtökre bíznám, nem pedig az Anyjukra! A szobádban lesz egy boríték a bál részleteivel kapcsolatban.- kicsit eltolta magától a nőstényt, kézelőjének végével megtörölte Shyara pofiját és egy félmosollyal az arcán folytatta.
- Szerencsére az egy álom volt, és az is marad. Én nem tennék olyat, amivel árthatnék neked, még ha Yzarr nem térne vissza a feladatából, akkor sem. - a hangja komoly volt, majd elhallgatott. - Most pedig együnk!
Shya hálásan nézett fel Elriathra, majd szégyenlősen elmosolyodott, és visszaült a helyére, bár párszor ő is megtörölte még a szemét.
- Jó étvágyat! - bólintott kedvesen, és elvett egy vajaskenyeret, melyet elmajszolt a kakaójához. Most, hogy tudta, miért hívta őt az öreg, és a félelmét is tisztázták, rájött, mennyire éhes volt. Picit később azért abbahagyta kissé az evést, csak hogy visszatérjen még a gondjára .Tudta, hogy Elriath nem akarja, hogy sokat foglalkozzon a rémálmával, mégis szeretett volna még mondani valamit. Ám hangja ezúttal higgadtabb volt.
- Elriath bácsi... Én... Köszönöm. - mosolygott melegen az öregre, majd folytatta. Elriath kíváncsian pillantott fel a szendvicsének majszolása közben. - És ne haragudj azért, amit mondtam. Tudom, önzőnek tűnik és... annak is érzem magam... És szerettem volna azt mondani az első kérdésedre, hogy csak hiányzik Yzarr, vagy csak érte aggódom , de... attól is féltem, hogy ha baja esik, elküldtök, és nem tudtam különválasztani a kettőt. Hazudni pedig... nem akartam.
Elriath halkan szusszantott, félre tolta az ételét és megitta a kakaója maradékát, majd kissé zárkózottan pillantott a távoli labirintus impozáns látványára.
- Köszönöm, hogy elmondtad ezt Kedvesem. Most... magamra hagynál kérlek? - a bűntudat mardosta a a lelkét a két fiatal szenvedése miatt, de ezt nem akarta láttatni a másikkal.  Ugyanakkor megértette a lányt, mégis az unokaöccse elvesztésének lehetősége az ő öregedő szívét is megszorongatta. S nem akarta, hogy a másik lássa a gyengeségét.
- Ahogy óhajtod. - állt fel Shya az asztaltól, s közelebb lépett az öreghez. Megszorította Elriath kezét, aki visszaszorított, s ott tartotta még maga mellett egy kicsinyt Shyarát.
- Nem küldenénk el... a gyámleányom lennél. - suttogta halkan, szinte az orra elé. Biztosítva Shyarát arról, hogy mit gondol, mit ajánlana.
- Meg... megtisztelnél vele. - mondta a lány meghatottan, majd elmosolyodott, és tréfásabb hangra váltott. - De azért tényleg remélem, hogy nem lesz rá szükség. - jelezni akarta az öregnek, hogy nem viseltet rossz szívvel Yzarr iránt. 
Halovány mosoly árnyéka jelent meg az idős hím arcán, majd elengedte a fiatal nőstény kezét. Határozottan bólintott, ő is remélte, hogy ehhez az eshetőséghez nem kell nyúlnia sohasem.
- Megyek, elkapom Yazit! - szólt Shya, s vetett egy szeretetteljes mosolyt Elriathra, mielőtt intett és távozott.
Elriath beleegyezően bólintott, majd ezek után már nem nyúlt az ételéhez, újabb kakaót kéretett fel, miközben a szolgáló lányok elpakolták a reggelijük maradékát.

Helyek:

3 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. szeptember 6. 12:10

    Hol is kezdjem? Az előző részt azt hiszem nagyon benyaltam! :)
    Álom? Köszi!!!! Mondjam azt hogy nem csalódtam bennetek?! (költői kérdés volt csak) Rendesen megvezettetek az tuti, de örülök neki, hogy csak álmodta az egészet. Nem igazán lettem volna tőle boldog, hogy mindenki utálja szegény Shyát. Megható, és érzelmekkel teli fejeztet lett. Az öreg amúgy is nagyon jó fej, és most is szuperül viselkedett. Imádtam!!!
    Érdeklődnék, hogy mit keresett a ló a teraszon? :)
    (vége felé, mikor Shya visszaül enni apró betűvel írott rész " Búza böködte...") Nem zavar a dolog, hiszen imádom a jószágokat, csak hogy került oda? Odateleportált? hihihi

  2. Unknown says:
    2012. szeptember 6. 13:45

    Öhhhmmmm.... :$ Az az én hibááám XD Én másoltam a részt, de az nem tudom hogy került oda :D Javítom is a hibát :D
    Örülök, hogy mindkét fejezet tetszett, tegnap mondnam Anának, hogy legalább egy olyat hiányoltam Shyától én is , hogy de utáltam vele veszekedni, de az talán kicsit hiányozni fog vagy nem tudom XD
    A nem álombéli Themarok Yzarr kivételével nem tudnának így viselkedni Shyával ;))) Szerintem ez a leányzó legnagyobb félelme, hogy nem tud megfelelni senkinek, és hogy utálják.... :( Szegénykém :(

  3. Ana válasza:
    2012. szeptember 6. 17:17

    Bizony, valóban ez Shya fő problémája: a megfelelés. Ő még Yzarrnak is igyekszik megfelelni, mégsem tudja őt elfogadni a hím.. Pedig a lánykának tényleg nagyon fontos, hogy valahol végre elfogadják őt olyannak, amilyen. =(

    Elriath nekem is nagy kedvenc:) Sajnálom, hogy beteg=( frászt beteg, haldoklik ugyebár='( ='(

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :