Google+ Haláli házasság: 59. Ajándék lónak...

Haláli házasság

Tetszett? :)

59. Ajándék lónak...


Amint végzett, Yzarr után sietett.
Léptei szaporán kopogtak, ahogy közeledett a hímhez, majd betoppant mellé, s mosolygós hangon szólalt meg.
- Ittente! - úgy tűnt, mintha a reggeli vitát el is felejtette volna most, hogy jóllakott és a rosszulléte is elmúlt.
Yzarr a lépcsősor aljához támaszkodott,  s nagy műgonddal tűzögette a helyére a tőröket. Látszólag az sem zavarta meg, hogy megérkezett a nőstény. A közeledtét már így is hallotta, viszont meglepetten kapta fel  a fejét a nőstény hangjára.
- Adj’ isten, Komámasszony! - vakkantott vissza az elébe érkező nősténynek. Majd elrejtette a kezében tartott tőrt a csizmájába.
- Kendnek is, jóuram! - válaszolta a lány, kuncogva, bár meg kell hagyni, nem kicsit lepte meg a hím újfajta beszédmódja. ugyanakkor felettébb mulattatta is ez a fajta változatosság. Annyira idegen volt Yzarrtól, és mégis megadta a kissé közvetlenebb, tréfás alaphangot, és ez tetszett a Kisnősténynek.
Az ajkán egy félmosollyal felkapta a könnyebb zsákot és a vállára vetette, már csak az akta volt benne. A bejárati ajtóhoz indult, ott pedig kinyitotta a nőstény előtt azt, majd elindult az istállók irányába. A tekintete komiszan csillant, ahogy a mellette haladóra pillantott. Tulajdonképpen szeretett tréfálkozni az egész fejvadászos munkában leginkább a beöltözést szerette, s azt, hogy másnak adhatja ki magát.
Shyara felpillantott a hímre, mikor a előre engedte az ajtóban, s feltűnt neki a másik csillogó tekintete. Mivel Yzarr jó darabig nem szólalt meg, ezért egy idő után Shyara tette, szokása szerint a másikat fürkészve.
- Mire gondol?- kérdezte halvány mosollyal a szája sarkában.
- Óh, sok mindenre! - felelte erre Yzarr egy mindent tudó mosoly kíséretében. Elindult a pajta felé, ahol a saját lovait tartotta, külön a többitől. A tekintetéből most is sütött a törhetetlen, pajkos jókedv. Amikor megállt hirtelen a Kisnőstény előtt.
- Többek közt arra, hogy mit kapnék akkor, ha most megcsókolnám. - a hangja néhány oktávval mélyebb lett, a tekintete pedig összeszűkült, pont mint egy vadászó nagymacskának, aki már megtalálta az áldozatot, csak a megfelelő pillanatra vár, kicsit lebiccentette a fejét,  beharapta az alsó ajkát, s lassan lépkedve közeledett a nőstény felé.
A lány megtorpant, mikor Yzarr belépett elé, s az iménti mondat után kissé hátrébb hőkölve lépett vissza egy fél lépést. A hangja óvatos, kissé bizonytalan tónusban csendült.
- Ho-hogy mit csinálna? - kérdezett vissza, ugyanis egyáltalán nem volt biztos benne, hogy jól érti a mondatot. S ha jól is értette, hát akkor sem tudta, mit kellene felelnie, így inkább húzta az időt, és lassan tolatott.
Yzarr lassan követte a nőstényt, a lépteit igyekezett úgy irányítani, hogy a nőstény háta nekiütközzön a pajta ajtajának. Sikerrel járt, Shyara léptei végül megakadtak, ahogy nekitolatott az ajtónak, s egyenes háttal, értetlen várakozással figyelte a hímet. Yzarr lassú vigyorra húzta az ajkát.
- Definiáljam a komámasszonynak a jelentését, vagy szemléltessem? - rövid, töprengő szünetet tartott. Shya arca pedig fokozatos sötétedésnek indult zavarában, bár a komámasszony megszólítás pironkodó mosolyt csalt a szája szegletébe.
- Azt hiszem, ez utóbbit választom, az mindig hatásosabb. - határozott a hím. Hangja továbbra is mélyebb volt, ami megmagyarázhatatlan módon egyfajta izgatott feszültséget keltett a lányban. Ezután Yzarr közelebb lépett, megfogta a nőstény állát, leejtette a zsákját, és  közelebb hajolt. A Kisnőstény visszafojtotta a lélegzetét, és nem tudta eldönteni, szorosan összezárja-e ajkait tiltakozása jeléül, vagy inkább csukja be a szemét, és engedjen a hím közeledésének.  Yzarr megnyalta szabad kezének hüvelykujját,majd a nőstény arcán levő sárgás foltot kezdte el ledörzsölni.
Shya szemei meglepetten pattantak ki; úgy tűnik, önkéntelenül is a csukott szemek mögé menekült a kissé arcpirító helyzet elől. Tekintetében értetlenség tükröződött, és oly mértékű megdöbbenés, amelynek hatására a lány zokszó nélkül tűrte a tisztítgatást.
A pillanat feszültsége végül apró kis kuncogás kíséretében távozott a lányból.
Yzarr felkacagott azon ritka, mélyről jövő, jóleső nevetéssel, amit szűkmarkúan osztogat. Mulattatta a nőstény arcára kiülő megdöbbenés, aztán még egyszer megnyalta az ujját s egy gyors dörzsölés után száraz kézfejével törölte meg a Kisnőstény ajkának szegletét.
- Látom, nem kapkodta el az evést... - suttogta az iménti nevetéstől kissé átitatódott jókedvű hangján, ami immár a megszokott baritonon csengett. Mielőtt még lehajolt volna hogy felszedje a táskáját, a mutató ujjának ujjbegyével finoman rákoppintott a nőstény  orrának hegyére.
Shyara szégyenlősen kuncogott, s hiába törölte le Yzarr az arcát, ő maga is megdörzsölte még párszor az imént tisztogatott részt, önkéntelenül is. Az orrkoppintásnál kismacskásan berzenkedett, hátrébb húzta a fejét, s kissé meg is rázta, de a szeme meleg fénnyel csillogott, s arcán is kissé pironkodó, de bájos mosoly játszott.
Nagyot szusszantot, és a mosolyt arcáról letörölni képtelenül, követte a hímet.
- Tudja, kenduram.. . ha maguknál ez a csók... akkor meg kell hagyni, aranyosan csinálja - motyogta a lány, még mindig az iménti kis tréfa hatása alatt állva. 
Yzarr elkezdte kinyitni a pajta ajtaját, odabentről jókedvű horkantgatások és nyihogások hallatszottak, a homályból kivillant a hím hófehér kancája. Amit a hím csődöre takart el hirtelen.
- Aranyos...- morogta félig hangosan az orra alá. - a-r-a-ny-o-s. - tagolta morogva. látszólag emésztette, hogy épp le aranyosozták.
Aztán Yzarr nagyobbra tárta  az ajtókat és felnyalábolt egy almás zsákot. S elindult, ám előtte még a saját kis zsákját felakasztotta egy szögre.
A zsákból kivett magának is egyet, részben  falatozás céljából, majd elindult, hogy hosszabb távot tegyen meg a birtokon, nyomában a lovaival. Lépéseit igazán kényelmes ráérősre alakította, amibe belefért olykor-olykor, hogy a saját lovainak is adjon az almás zsákból. 
Shya, lévén még mindig nem derült ki, miért akarta Yzarr, hogy vele tartson, szó nélkül követte a hímet. Csendesen ballagott mellette. Kivételesen. Az arcáról továbbra sem tűnő apró félmosolyból ítélve még mindig a kis szájtörlés körül jártak a gondolatai.
Yzarr végül megállt, letette az almás zsákot, s könnyedén megkapaszkodva a mellkasig érő karámban, könnyedén felpattant,  majd hangtalanul ért földet a túloldalán. A rét, amelyen elindult, igen tágas volt és a távolban egy kisebb ménes ácsorgott. Gyorsabb léptekre kapcsolt, ám a válla felett még hátra szólt.
- Mindjárt jövök! - fertály óra múlva egy a háta mögött baktató kancával tért vissza. Barátságos aranyszín tekintet villant meg Yzarr feje mögött, lelkesen bólogatott, szinte az egész állat úgy ringott mint egy kellemes nyári szellő alatt a búzamező. Egy sötét tincs a homlokába lógott, s minden lépésnél meglebbent kissé. Az egész állat nyugalmat, szinte már békét árasztotta magából, s tartása is megbízható hátas benyomását keltette.
Yzarr megállt a nősténytől pár méterre majd, leemelt pár rudat a helyéről s ott átvezette a lovat. Miközben visszapakolta a rönköket, az állat ott állt felette, s amikor felegyenesedett, megrágcsálta a hím lófarkát.
- Kérem! Hozzon almát, gyorsan! - sápítozott Yarr.
Shyara felnevetett, majd az almás-zsákhoz futott, felkapott egy  darab gyümölcsöt, és jól hallható csettegéssel próbálta felhívni magára az állat figyelmét. Közben természetesen az almát is nyújtotta, majd odaérve Yzarrhoz, meglengette a paci orra előtt a gyümölcsöt, hogy elterelje a hím copfjától az állatot.
- Gyere csak, úúgy van, gyeere, hidd el nekem, ennek jobb íze van... - dünnyögött kedvesen a lónak.
Yzarr egy félmosollyal az ajkán kibújt a ló nyaka alatt, s tett néhány lépés távolságot, majd nekitámaszkodott a kerítésnek, háttal.
- Búzának hívják. Búzaszál, Búzavirág. Mindháromra hallgat. - s válóban mindahányszor elhangzott a név, a ló felkapta értelmes fejét, de az alma jobban lekötötte. Yzarr egy zsebkendővel megtörölte a haját, majd a zsebébe mélyesztette azt.
Shya mosolyogva etette a lovat, és lassú, követhető mozdulatokkal kezdte el simogatni az állat nyakát, pofáját, majd kisöpörte a szeméből azt a tincset.
- Igazán pajkos személyiség, mint azt láthatta... Szerintem könnyen el fog bírni vele. - csendült Yzarr távolodó hangja. Elindult a saját lovaihoz, akik kicsit távolabb legelésztek a párostól, hogy végre velük is foglalkozzon. 
A Kisnőstény kuncogva válaszolt.
- Valóban az.. eszembe nem jutott volna megcsócsálni a haját, de határozottan bájos kis csíny volt tőle - mondta a lány vidáman, incselkedve a hímmel.
- Valójában,  magának örömmel engedném, hogy megcsócsáljon bárhol...- magabiztosan könyökölt Ében marjára, hogy ott támaszkodjon meg, s a nőstényre pillantott. a hangja most is mélyebb volt néhány oktávval. Majd tűnődve rázta meg a fejét, s elfordult, Kristály hatalmas pocakját kezdte simogatni, így kicsit lejjebb hajolt s úgy simogatta gyengéden  az állat hasát, egyúttal óvatosan tájékozódott a csikó és a kanca hogyléte felől. Halkan hümmögött, tekintetében a büszke apukák vigyora tanyázott, szerette a kancát nem vitás, de azért aggódott is mindkettő állatért.
A Kisnőstény meglepve kapta fel a fejét a nyilvánvalóan pajzán ajánlatra. Megsimogatta Búza homlokát, majd a hím felé kezdett el sétálni.
- Hm.. Valóban? - kérdezett vissza kissé kihívóan a lány, majd töprengő hangon folytatta, s lassan már a hím mellett állt. - Meglep, hogy hirtelen ennyire bízik bennem. - szólt, és meglepő könnyedséggel jóval bizalmasabb közelségbe ért a hímmel, mint eddig. Karjával átölelhette volna Yzarrt, s ha akar, kicsit jobban a hím hátára nehezedve akár el is lökhette volna Yzarrt.
- Nem fél, hogy leharapom.. esetleg... a fülét?- kérdezte súgva az említett testrészbe.
Yzarr hallotta ahogy közeledik a nőstény, de nem foglalkozott vele, annál jobban lekötötte Kristály.
- Nem hiszem, hogy olyan ostoba volna. - morogta  halkan, miközben térdre ereszkedett és egy pillantással végigmérte a has alját valamint a ló csecsét aztán felemelkedett ugyan olyan pozícióba, mint ahogy eddig állt, mivel a nőstény túl közel volt, s túl bizalmasnak érezte ezt a helyzetet.
A kisnőstény játékosan még belefújt Yzarr fülébe, mikor érezte, hogy az elkezd felemelkedni, s megállt mellette. Yzarr morogva rázta meg a fejét a hűvös fuvallatra, berzenkedett, mint egy macska.
- Miért lennék ostoba? Hisz az imént még igen kéjenc hangon ajánlkozott...- mondta a lány széles vigyorral.
- Tudja, - emelkedett fel Yzarr és magabiztosan a lova hátára támaszkodott . - más a megcsócsálás és a leharapás... - közölte kicsit dorgálva, s közelebb hajolt a nőstényhez. A tekintete ismét pimaszul csillant, majd két ujja közé csippentette a Kisnőstény állát, végül a füléhez hajolt. A lány megszeppenve állt egy helyben, nem tudta eldönteni, most kell-e menekülnie, vagy még nincs baj és csak később.
- Nem szeretem, ha kiforgatják a szavaimat, Kisasszony! - suttogta negédesen Yzarr, majd ő is belefújt a másik fülébe, feljebb húzott vállat és hangos kuncogást kapva válaszul a lánytól. Aztán elhúzta az arcát a nőstény puha bőre mellett, végig érintve vele a másikat. Ha tovább időzött volna, vagy szorosabban bújt volna a lányhoz, akkor nyugodtan nevezhette volna dörgölőzésnek is a mozdulatát, így azonban nem vesződött efféle fogalmazási problémákkal. Shyarát meglepte ez az érintés, és nem tudta mire vélni, ugyanakkor elméje egy hátsó zugába elraktározta a megállapítást, hogy a hím érintése meglepő módon ennyire puha (is) tud lenni.
- Szeretné tudni milyen, ha megcsócsálom? - suttogta mély hangján. Az ezüstszürke tekintet pedig kíváncsian várakozva függött a nőstény arcán.
A Kisnőstény meglepve kapta fel a fejét a nyilvánvalóan pajzán ajánlatra.
- Minden bizonnyal nyálas - jelentette ki a lány gúnyos kis ajakbiggyesztéssel, és egy fél lépést hátrébb lépett, csak hogy kellemesebb távolság legyen kettejük között.
- Az nem kifejezés, merem állítani , hogy még tetszene is magának, hogy be/meg nedvesítsem. - vigyorogta kajánul. Minő dicsőség, nem ő iszkolt ki a közelségből hamarabb, hanem a kisnőstény, s láthatóan kicsit vissza is vett a nagy szájából.
A lány méltatlankodva kapott levegő után, s arca sötétebb árnyalatot öltött, egyrészt a buja utalás gondolata által okozott zavartól, másrészt a felháborodástól.
- … Disznó!- vágta a hím képébe a véleményét, miután nagy nehezen megtalálta a hangját, s azzal a lendülettel a másik mellkasára csapott tenyérrel.
Yzarr olyan arcot vágott, mintha épp most sértették volna vérig, de a hamiskás mosoly az arcán másról árulkodott: jól szórakozott.
 A lány mozdulata nem volt erős, sem igazán támadó, pusztán bosszúságát fejezte ki vele. Ezután sértődötten hátat fordított, s bár még épp elkapta a hím arcán megjelenő mosolyt, megpróbált nem tudomást venni róla.
A hím színpadiasan a mellkasára fogta  a kezét, mintha fájna az ütés, de igazából meg sem érezte a mellvért miatt, azért mégis felnyögött halkan.
- Ah! Az ám! De tudja, a legszebb az udvarban! - a hangja fellengzősen és vidoran csengett, aztán visszafordult Kristályhoz.
- Egooistaaa! - énekelte a Kisnőstény felfelé kunkorodó szájszeglettel, de még nem fordult meg, s karját is összefonva tartotta.
- A maga helyében pót lovat vinnék Ében mellett, nehogy összeroskadjon - vetette oda a lány gonoszkodva. Úgy gondolta, a hím önértékelése akkora már, hogy annak külön lóra lenne szüksége, mert a hímé már nem bírná el együtt ezt a terhet.
-Ne aggódjon Ében is legalább akkora egoista, mint én, kiegészítjük egymást!- az előbb említett állat helyeslően felsorakozott a gazdája háta mögött és belefújtatott a nőstény arcába.
Shya összehúzott szemmel, grimaszolva várta ki, míg a meleg lehelet szele elhalad mellette, s csak azután nyitotta ki a szemét, hogy nem kellett a csődör további prüszkölésétől tartania.
Yzarr felkuncogott majd a tenyerével arrébb tolta az éjfekete állat pofáját.
- Bájos, és még én vagyok a disznó. - vigyorogta pimaszul. Sajnos az épp hadba induló hímnél nem volt zsebkendő, amúgy is felesleges szokásnak gondolta, így végképp nem tudott a selyemfiú képében tetszelegni. - Sajnálom, de nincs semmim, amivel megtörölhetné a bájos pofiját.
A kisnőstény bosszús arccal és szúrósan villogó tekintettel méregette Yzarrt, miután ruhája ujjával letörölte a nyálat az arcáról.
- A haja is  megtette volna- morogta Shya, s nyelvet öltött
- Szörnyen sajnálom, de finnyás vagyok mint azt láthatja... - színpadias fejbillentés aztán elpillantott a nőstény lova irányába.
- Szerencse, hogy nem kóricálós fajta...különben vissza nem hoznám magának még egyszer.
- Valóban engedelmesnek tűnik -bólintott a Kisnőstény, majd megenyhülten elmosolyodott. - És tetszik a neve is. Búza.. - próbálgatta a nevet, mire az állat apó nyerítéssel felkapta a fejét, és tett egy lépést Shya felé. A lány csettegett neki egy kicsit, amit a jószág  hívásként értelmezett, úgyhogy hamarosan Shyara sem volt egyedül a  hímmel és a lovaival szemben.
Felnevetett, és megsimogatta a kalász-sárga kancát, s a nyakának döntött fejjel, mosolyogva nézett Yzarra.
- Köszönöm szépen.
Yzarr biccentett a Kisnősténynek, majd egy gyors mozdulat kíséretében felpattant a Ében hátára.
- Magukra hagyom a kis kocákat... - vakkantott Yzarr Ében hátáról, vigyorogva, majd megkapaszkodott a sörényében és az istálló felé fordította a csődört, aztán meglepődve fordult meg az állat hátán derékból. Ezüstszürke tekintete kíváncsian villant a nőstényre. Valami tompán puffant a hátán.
Shya ártatlanul fütyörészve fürkészte az eget, bár fél szemmel a hímre pillantott. Kezeit a háta mögött összekulcsolva az ártatlanság szobra lehetett volna, ha lábával nem éppen két másik almát próbált volna félrerugdosni szem elől.
- Ha visszaérkeztem, malacvadászatot fogok tartani! - hallatszott a tréfás, figyelmeztető hangja. Majd megbökte Ében oldalát, aki felágaskodva nyihogott és beugrott, a vágtába.
- Haa?? Nem pedig amikor? - kérdezett vissza értetlenkedve a kisnőstény.
Yzarr féloldalasan pillantott hátra a lova felett, majd , vállat rándított, úgy tűnhetett, hogy nem törődik a kérdéssel, de amikor megfordult az arcán már  nem tükröződtek az iménti érzelmek, se a móka, jókedv, flört és pimaszság, már a feladatra összpontosított. Nem válaszolt a nősténynek, sietve vágtatott a pajtába, hogy ott felszerszámozza Ébent s bezárja a nagyobb, elkerített kifutóba Kristályt, amiben egy félig zárt istálló is helyet kapott.
 A hím nem válaszolt, s ezzel adott egy kis töprengeni valót Shyarának.mielőtt azonban nagyon aggódni kezdett volna Yzarrért, Búza böködte meg az oldalát, elterelve (és jó időre lekötve) a lányt figyelmét.

Helyek:

2 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. augusztus 7. 15:51

    Még egy 58. feji! Szeretem a duplákat! hihihi
    Ez annyira tuti kis rész lett. Jókat derültem rajta.
    Ejnye Syha kisasszony... micsoda gondolatok fordultak meg szép kis fejecskéjében...
    Imádtam a csókos, törölgetős jelenetet.
    Olyan szeretni valóak voltak! /főleg Yzarr volt CUKI/ XD

  2. Unknown says:
    2012. augusztus 8. 13:23

    Javííítva XD :P
    És igen XD Megtaláltam a nagybetűs cukit XD :D >,<

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :