A kisnőstény macskás nyújtózkodással ébredezett, majd magához
térve csodálkozva konstatálta, hogy még mindig Yzarr szobájában van, sőt mi
több, nem csupán a hím ágyában, de az ágyának azon a felén, ahol bizony Yzarr
szokott feküdni. Szemöldökráncolva fókuszált a magához ölelt párnára, majd
megszagolta, és ismét csak leendő férje
fahéjas illatát érezte rajta, erősebben, mint eddig szokta a párnán, amelyen
általában aludt, úgyhogy továbbra is kissé értetlenkedve, de megszabadult az ágyneműtől.
- Mit keres a párnája Nálam? - motyogta a lány, majd úgy döntött, túlságosan korán van efféle fejtörőkhöz, így inkább szimplán csak a helyére hajította azt, s beágyazott.
- Mit keres a párnája Nálam? - motyogta a lány, majd úgy döntött, túlságosan korán van efféle fejtörőkhöz, így inkább szimplán csak a helyére hajította azt, s beágyazott.
Bár ezt a munkát Valenre is ráhagyhatta volna, nem volt terve,
sem időpontja, így inkább elütötte az időt.
A szobájába érve megfésülködött, felöltözött, majd letelepedett az ágyára, s rajzolni kezdett. Egy hegyes fül, néhány tincs, fehér fonatok és egy széles mosoly. Nem tökéletes, de Yazira kelekótyaságát sikerült tükröznie a rajznak.
Hamarosan Surra is előkerült, s kürrögve-nyávogva követelte a reggelijét, így a macskaetetés kissé megakasztotta a kisnőstény rajzolását. Shya persze nem nagyon bánta, hiszen fél órán belül ismét visszaülhetett a rajztáblája elé, oldalán - azaz ágyán - egy nagypocakú, hortyogó macskával.
Surra a hátán feküdt, szétdobott hátsó lábakkal, míg mellső lábait felhúzta a mellkasához.
A szobájába érve megfésülködött, felöltözött, majd letelepedett az ágyára, s rajzolni kezdett. Egy hegyes fül, néhány tincs, fehér fonatok és egy széles mosoly. Nem tökéletes, de Yazira kelekótyaságát sikerült tükröznie a rajznak.
Hamarosan Surra is előkerült, s kürrögve-nyávogva követelte a reggelijét, így a macskaetetés kissé megakasztotta a kisnőstény rajzolását. Shya persze nem nagyon bánta, hiszen fél órán belül ismét visszaülhetett a rajztáblája elé, oldalán - azaz ágyán - egy nagypocakú, hortyogó macskával.
Surra a hátán feküdt, szétdobott hátsó lábakkal, míg mellső lábait felhúzta a mellkasához.
Olyan kerge testhelyzetet vett fel az ezüstszürke jószág,
hogy Shya elhatározta, megörökíti. Yazi vázlatát félretéve Surrát kezdte
lerajzolni, s a lány olyan szinten elmerült e cselekedetében, hogy csupán Valen
ebédhez hívó kopogása zavarta meg legközelebb. Lévén a reggelit elfelejtette a
Kisnőstény, az inas jobbnak látta felhozni neki az ebédet, persze felkeltve
ezzel a békésen szunnyadó macskát.
Surra az oldalára gördült, fülét hegyezte a hang irányába, majd megérezve az illatokat, nyervogott párat, s árgus szemmel várta, hogy kinyíljon az ajtó.
Shya szerencsére megvolt már a rajz nagyjával, így már csak az árnyékokat kellett finomítgatnia.
Surra az oldalára gördült, fülét hegyezte a hang irányába, majd megérezve az illatokat, nyervogott párat, s árgus szemmel várta, hogy kinyíljon az ajtó.
Shya szerencsére megvolt már a rajz nagyjával, így már csak az árnyékokat kellett finomítgatnia.
Bár először kedve lett volna rámordulni az ifjú komornyikra,
végül mégsem tette, mert hangosan megkorduló gyomra beléfojtotta a szót, s
Valen időzítését csak még pontosabbnak állította be. Úgy tűnik, a fiú mégiscsak
jól végezte a dolgát.
A Kisnőstény megköszönte az ebédet, pár falatot Surrának is
le-leejtett, s mikor végzett, maga vitte vissza a konyhára a tányérjait.
Ezután bekopogott Yzarrhoz, hátha ott találja a hímet a szobájában.
Ezután bekopogott Yzarrhoz, hátha ott találja a hímet a szobájában.
Odabentről egy pisszenés sem hallatszott, hiszen Yzarr még
mindig az Ében Liget melletti házában volt, s élvezte a magányt...
Shya kopogott még párszor, majd benyitott. ~Aki bújt, aki nem,
akkor is jövök! ~ gondolta, s mivel odabent tényleg nem talált senkit, kérdőn
nézett az őt kísérgető cicára.
- Na mit gondolsz, van még érdekes és hasznos kötete, vagy inkább a nagykönyvtárba menjek? - Tekintve, hogy a macska meg sem várta a kérdés végét, hanem beiramodott a szobába, majd a résnyire nyitott ajtón át a hím magánkönyvtárába, a kérdés eldőlt.
- Na mit gondolsz, van még érdekes és hasznos kötete, vagy inkább a nagykönyvtárba menjek? - Tekintve, hogy a macska meg sem várta a kérdés végét, hanem beiramodott a szobába, majd a résnyire nyitott ajtón át a hím magánkönyvtárába, a kérdés eldőlt.
A Kisnőstény beballagott a szobába, majd becsukta maga mögött az
ajtókat. Belépve az ódon kötetek jól ismert illata fogadta, s egy íróasztal,
mely előtt hatalmas ablak engedett kilátást a birtokra. A falak mentén két,
plafonig érő szekrényen sorakoztak a könyvek, de úgy tűnt, ez sem volt elég a
hímnek, az íróasztalon, s mellette egy kis állványon is volt még jó pár.
- Hangulatos, azt meg kell hagyni - állapította meg a lány, s felsóhajtott. Eszébe jutott, Yzarr mennyire haragudott rá, mikor a fürdőjében találta, így közelebb lépett Surrához, hogy felkapja és kimenjenek a szobából. A macska kikerülte őt, mivel egy apró zümmögér magára vonta a figyelmét, s most azt akarta becserkészni, és gazdája figyelmét is elterelte valami. Az ablakpárkányon ugyanis párologtatót talált. Apró kis mécsest, amely felett kis kampóról apró tálka lógott alá, épp a mécses fölé, s ahogy közelebb ment megszagolni, a hímre annyira jellemző fahéjillatot érezte. Elmosolyodott.
~Szóval a párologtatót jobban szereti, megjegyeztem... ~
- Gyere szólt a macskájának, hogy megfordulva távozzanak, ám nem látta sehol.
- Surra? - Hamarosan észrevette az íróasztal lábánál földhöz lapuló jószágot, majd a következő pillanatban a kis állványon mászó bogarat is.
- Hangulatos, azt meg kell hagyni - állapította meg a lány, s felsóhajtott. Eszébe jutott, Yzarr mennyire haragudott rá, mikor a fürdőjében találta, így közelebb lépett Surrához, hogy felkapja és kimenjenek a szobából. A macska kikerülte őt, mivel egy apró zümmögér magára vonta a figyelmét, s most azt akarta becserkészni, és gazdája figyelmét is elterelte valami. Az ablakpárkányon ugyanis párologtatót talált. Apró kis mécsest, amely felett kis kampóról apró tálka lógott alá, épp a mécses fölé, s ahogy közelebb ment megszagolni, a hímre annyira jellemző fahéjillatot érezte. Elmosolyodott.
~Szóval a párologtatót jobban szereti, megjegyeztem... ~
- Gyere szólt a macskájának, hogy megfordulva távozzanak, ám nem látta sehol.
- Surra? - Hamarosan észrevette az íróasztal lábánál földhöz lapuló jószágot, majd a következő pillanatban a kis állványon mászó bogarat is.
- Surra, ne! - szólt rá a macskára, de elkésett, a kis vadász
addigra már ugrott, repült és tarolt is. Az állvány pedig hangos döndüléssel
ért földet, ezzel elejét véve a Kisnőstény gyors távozásának. Shya, bár
próbálta úgy raknia könyveket, ahogy a rövid rápillantás alapján emlékezett a
sorrendre, nem teljesen tudta visszaállítani az eredeti állapotokat.
Ahogy pakolt, egy vastag, aranyozott gerincű, sűrűn díszített
fedelű kötet is a kezébe került, ami már csak súlya alapján is tiszteletet
parancsolt.
A kisnőstény felemelte a vastag kötetet, s nekitámaszkodva az íróasztalnak, fellapozta. Nyomban elpirult, de lévén egészséges, ifjú nőstény volt, ehhez illő kíváncsisággal és érdeklődési körrel, nem csapta be a könyvet, nem tette vissza a helyére, és legfőképpen nem távozott Yzarr felségterületéről.
- Hűha.. Ez.. huhm. - nagyot nyelt. - Pikáns.
A maradék könyvről el is feledkezett, ahogy előbb csak felült az asztalra, majd oldalra feküdt rajta, míg végül hason fekve, jólesően olvasgatta a különböző erotikus fogást, trükköt és testhelyzetet, mindezek előnyeit és hátrányát taglaló szövegeket.
A kisnőstény felemelte a vastag kötetet, s nekitámaszkodva az íróasztalnak, fellapozta. Nyomban elpirult, de lévén egészséges, ifjú nőstény volt, ehhez illő kíváncsisággal és érdeklődési körrel, nem csapta be a könyvet, nem tette vissza a helyére, és legfőképpen nem távozott Yzarr felségterületéről.
- Hűha.. Ez.. huhm. - nagyot nyelt. - Pikáns.
A maradék könyvről el is feledkezett, ahogy előbb csak felült az asztalra, majd oldalra feküdt rajta, míg végül hason fekve, jólesően olvasgatta a különböző erotikus fogást, trükköt és testhelyzetet, mindezek előnyeit és hátrányát taglaló szövegeket.
Surra a száját nyalogatva emlékezett meg az imént elfogyasztott
bogárról.
Yzarr kipihenten érkezett vissza a házba, megfürdött, tiszta ruhák
vannak rajta. Yzarr először a konyhába
ment, bekapott néhány falatot, majd a szakácsné a kezébe nyomott egy cukros
pálcikát, kölyök korában imádta, most is nagy élvezettel tolta a szájába és
szopogatta, a fogával tartotta az édességet és élvezte ahogy az almás vaníliás
íz olvad a szájában, nem is inkább cukorka volt mint inkább zselés édesség. A
szobájába érve lekapta a garbóját majd felkapott egy fehér kapucnis pólót,
lerúgta a csizmáját, ezután átkapott egy
fekete színű halásznadrágot, amely térben végződött és csípőn kellett
megkötni. Ekkor dörgölőzött a lábának a kis szőrös jószág. Kíváncsian
pillantott le a Kisnőstény macskájára, a szájában tartott édességet lustán
görgette át az egyik sarokból a másikba. Ezüstszürke tekintete követte a
macskát, aki visszaoldalgott a nyitott könyvtár ajtajának résében, majd eltűnt
mögötte. Yzarr szusszantott, majd követte az állatot. Finoman lökött egyet az
ajtón és megpillantotta az íróasztalán fekvő nőstényt, aki a lábát lóbálta.
Harag villant a szemében, s a szájában tartott édesség ketté tört,
automatikusan lépett vissza, hogy behúzódjon az ajtó mögé.
Shya fel sem pillantott a hangra, csupán hanyagul motyogott a macskájának címezve a szavait.
- Surra, ne lökj föl még egy szekrényt, légyszíves.
Mivel a kisnőstény nem vette észre, úgy kis idő elteltével Yzarr visszalépett az ajtóba, majd karba font kézzel ácsorgott nesztelenül. Többet már nem roppan sem az édesség s a fogának sem koccan neki. A Kisnőstény hangjára lustán elmosolyodott. Lapockájáig érő ezüstfehér hajába túrt, s elgondolkodva figyelte a nősténykét, kíváncsi volt, hogy mi ragadhatta meg a figyelmét.
Surra ekkor döntött úgy, hogy apró, figyelmeztető, netán türelmetlen nyávogást enged meg a gazdája felé.
Shyara azonban nem moccant.
- Mindjárt elpakolok, cica, csak még ezt az oldalt befejezem...- mondta nemtörődöm hangon a lány, s tovább olvasott.
Shya fel sem pillantott a hangra, csupán hanyagul motyogott a macskájának címezve a szavait.
- Surra, ne lökj föl még egy szekrényt, légyszíves.
Mivel a kisnőstény nem vette észre, úgy kis idő elteltével Yzarr visszalépett az ajtóba, majd karba font kézzel ácsorgott nesztelenül. Többet már nem roppan sem az édesség s a fogának sem koccan neki. A Kisnőstény hangjára lustán elmosolyodott. Lapockájáig érő ezüstfehér hajába túrt, s elgondolkodva figyelte a nősténykét, kíváncsi volt, hogy mi ragadhatta meg a figyelmét.
Surra ekkor döntött úgy, hogy apró, figyelmeztető, netán türelmetlen nyávogást enged meg a gazdája felé.
Shyara azonban nem moccant.
- Mindjárt elpakolok, cica, csak még ezt az oldalt befejezem...- mondta nemtörődöm hangon a lány, s tovább olvasott.
Yzarr habozott, még nem indult el.
Észrevette, hogy az állványon másképp sorakoznak a könyvek, s az állvány is arrébb van mint szokott, így volt egy sejtése, de még várt. Ha lapozott a másik, látta az illusztrációt, amit hófehér szemöldökének kíváncsi megemelkedésével jutalmazott. Végül csöndben elindult, amikor a Kisnőstény már jó néhány oldalon túl volt, nem pedig azon az egyen, amit említett. Kivette a szájából az édességet és féloldalasan a nőstény mellé állt, lassan, óvatosan,majd vaníliás-almás szellőt fújva a nőstény fülére, letámaszkodott mindkét tenyérrel az asztalra.
Shyara gerincén izgatott bizsergés futott végig a fülét borzoló lehelettől, s a keze is beleremegett az érzésbe, a könyv témája és képei által kiváltott izgalmi állapotról nem is beszélve. Yzarr egyik keze a nőstény jobb, míg a másik a bal oldalán volt, előtte még vissza tette a szájába a cukorkát. Mélyen, legbelül jót szórakozott a nőstény reakcióján a hím.
Észrevette, hogy az állványon másképp sorakoznak a könyvek, s az állvány is arrébb van mint szokott, így volt egy sejtése, de még várt. Ha lapozott a másik, látta az illusztrációt, amit hófehér szemöldökének kíváncsi megemelkedésével jutalmazott. Végül csöndben elindult, amikor a Kisnőstény már jó néhány oldalon túl volt, nem pedig azon az egyen, amit említett. Kivette a szájából az édességet és féloldalasan a nőstény mellé állt, lassan, óvatosan,majd vaníliás-almás szellőt fújva a nőstény fülére, letámaszkodott mindkét tenyérrel az asztalra.
Shyara gerincén izgatott bizsergés futott végig a fülét borzoló lehelettől, s a keze is beleremegett az érzésbe, a könyv témája és képei által kiváltott izgalmi állapotról nem is beszélve. Yzarr egyik keze a nőstény jobb, míg a másik a bal oldalán volt, előtte még vissza tette a szájába a cukorkát. Mélyen, legbelül jót szórakozott a nőstény reakcióján a hím.
- Uhm... - sóhajtott fel a hím, majd a könyvre bökött a mutató
ujjával. Shyara iménti reakciója mellé társult egy enyhén megemelkedett
testhőmérséklet, s az elfúló lélegzet, ám ez utóbbit szintén a hím sóhajtása
váltotta ki. Majd a helyzet felismerése, ahogy Shyara felfogta, hogy nincs
egyedül.
- Ahhoz, nagyon hajlékonynak kéne lennie...- hallotta a kisnőstény Yzarr hangját, s apró, kétségbeesett, “ennyire hülye nem lehetek!” jelentésű nyögés szakadt fel belőle. Yzarr borzongatóan felkuncogott, elérve, hogy Shya megszeppenjen. Ugyanis a Kisnőstény nem tudta eldönteni, hogy gyomra enyhe összébb szorulása idegesség, vagy éppen izgalom jele-e. Enyhén oldalra fordult, hogy fel tudjon nézni a hímre, s arca szégyenkező és bocsánatkérő volt, s a szürkének egy igencsak sötét árnyalatában játszott, lévén éppen rajtakapták.
Yzarr nem eresztette a nőstényt, s mikor beszélt, a fogával tartotta az édességet, ügyelt arra, hogy ne köpje ki azt.
- Ha kell, le tudok menni hídba állásból, a hajlékonyságomat ne féltse... - motyogta a lány alig hallhatóan, s nem kicsit feszélyezte, hogy Yzarr fölé magasodik. Lábait felhúzta, hogy hamarosan felkeljen az asztalról, de ha nem járt sikerrel, akkor esélyes, hogy eléggé a hátára fordítva érezheti magát.
- Ahhoz, nagyon hajlékonynak kéne lennie...- hallotta a kisnőstény Yzarr hangját, s apró, kétségbeesett, “ennyire hülye nem lehetek!” jelentésű nyögés szakadt fel belőle. Yzarr borzongatóan felkuncogott, elérve, hogy Shya megszeppenjen. Ugyanis a Kisnőstény nem tudta eldönteni, hogy gyomra enyhe összébb szorulása idegesség, vagy éppen izgalom jele-e. Enyhén oldalra fordult, hogy fel tudjon nézni a hímre, s arca szégyenkező és bocsánatkérő volt, s a szürkének egy igencsak sötét árnyalatában játszott, lévén éppen rajtakapták.
Yzarr nem eresztette a nőstényt, s mikor beszélt, a fogával tartotta az édességet, ügyelt arra, hogy ne köpje ki azt.
- Ha kell, le tudok menni hídba állásból, a hajlékonyságomat ne féltse... - motyogta a lány alig hallhatóan, s nem kicsit feszélyezte, hogy Yzarr fölé magasodik. Lábait felhúzta, hogy hamarosan felkeljen az asztalról, de ha nem járt sikerrel, akkor esélyes, hogy eléggé a hátára fordítva érezheti magát.
- Aham... és edzettnek... hogy a partnert is és magát is tartsa,
na meg kapaszkodjon... - Yzarr nem engedte, hogy a nőstény felkeljen, közelebb
hajolt, felsőtestével szegezte oda a
nőstényt, de mégis volt köztük némi távolság, csak annyira tartotta a távot,
hogy a Kisnőstény ne mozoghasson.
- Öhm.. azt hiszem.. az még messze van.. - próbálta terelni Shya
a témát, és készenlétben tartotta a kezét, ha szükség lenne egyfajta
távolságtartó elemre.
- Oh, hát kipróbálná velem? - tetteti az ártatlant. Szándékosan
a partner szót használta ami elég távolságtartó és személytelen, jelenlegi
állás szerint. Shyara lesütötte a szemét, és tovább pirult.
- Én.. még nem gondolkodtam effélén... - hárította a kérdést, és
megpróbált kicsit odébb csúszni az asztalon oda, ahol mondhatni Yzarrmentesebb
volt az ég felette. Yzarr a nőstény után hajolt, és rácsapott az asztalra
tenyérrel, amibe az alkalmatosság kissé megremegett. Shyara
szintén, ő azonban ezen kívül kissé megriadva magát is összébb húzta.
Yzarr szeméből sütött a düh, nem a
megszólalás miatt, azt figyelembe se vette.
- Mindazon által. Megint olyan helyen van, ahol nem kellene...
Nem emlékszem, hogy megengedtem volna, hogy betegye a lábát ide, vagy akár a
hálómba - halkan sziszegett, fenyegetően, az állkapcsa megfeszült majd
elengedett. - vagy úgy egyáltalán a magánszférámba! - csattant a hangja
dühösen.
Yzarr haragja messziről sem volt túl kellemes dolog, de ilyen
közelségből kifejezetten ijesztően hatott, s az oldalára gördült lány félve
kuporodott majdhogynem magzatpózba. Az imént még oly kellemesen olvasgatott
könyv nyomta a nyakát, de nem volt érkezése megigazítani, annál jobban
lefoglalta, hogy kimentse magát.
- Sajnálom, bocsánat! - kiáltotta, s hangjában érezhető volt, mennyire tart Yzarrtól jelenleg.
- Sajnálom, bocsánat! - kiáltotta, s hangjában érezhető volt, mennyire tart Yzarrtól jelenleg.
- Csak mert az ágyamban alszik, azt hiszi, megtehet mindent? -
morogja szenvtelenül. - Birtokba vehet engem, meg a tulajdonomat? - csattan
ismét dühösen. Azt sem érdekelte, hogy bocsánatot kért a nőstény. - S a kedvére
használhatja azokat?!
- Én csak kölcsön akartam kérni egy könyvet, de Surra beszaladt
ide. Ki akartam csalni, de nekiállt vadászni, és felborította a szekrényt -
hadarta Shya immár tényleg félve - Rendet akartam rakni, csak.. csak.. - A
Kisnőstény hangja elhalt, látva, hogy a hímet nem nagyon hatja meg a válasza, s
az utolsó szót már csak motyogva tette hozzá - leragadtam.
- Tudja, nem tartanánk itt, ha be sem lépett volna ide!
Kopogott? Igen. Jött válasz?! Nem! Akkor?! - legalábbis feltételezte, hogy a
nőstény kopogott. Vicsorgott az utolsó kérdésnél. De csak a hangja volt dühös,
igen összeszedett volt és nem kapkodta a levegőt vagy fújtatott, mint egy
sárkány. Majd felemelkedett a nőstényről és eltávolodott tőle. A cukorkát pedig
a földre hajította.
- Tűnjön a szobáimból! A közelükbe se jöjjön! Ha nem vagyok itt! - karba font kézzel megállt és palaszürke, rideg pillantását a nőstényen tartotta a hangjából sütött a megvetés. Nem szerette, ha cuccaiban turkálnak, pláne ha az ő felségterületén teszik azt. Azt feltételezte, hogy itthon legalább nem kell kulcsra zárnia az ajtókat. De mostantól...
- Tűnjön a szobáimból! A közelükbe se jöjjön! Ha nem vagyok itt! - karba font kézzel megállt és palaszürke, rideg pillantását a nőstényen tartotta a hangjából sütött a megvetés. Nem szerette, ha cuccaiban turkálnak, pláne ha az ő felségterületén teszik azt. Azt feltételezte, hogy itthon legalább nem kell kulcsra zárnia az ajtókat. De mostantól...
Shyara lehajtott fejjel mászott le az asztalról, s becsukta a
könyvet, amit olvasott, majd a macskája után nézett. A jószág épp Yzarrnak
hízelgett, aki felkapta a macskát a grabancánál fogva és megindult
kifelé. A folyosón állt meg és benyitott a nőstényhez, majd az ágyára hajította
az állatot. Egyikük társaságát sem kívánta.
A Kisnőstény szégyenkezve oldalgott a hím után, s macskája hangos tiltakozása ellenére sem kérte ki magának a másik viselkedését. Tisztes távolságban megállt, megvárta, míg Yzarr sarkon fordul, s csak azután ment be a szobájába ő is.
Odasietett a sértetten mosakodó macskához, s vigasztalóan simogatta a bundáját. Surra persze nem értékelte a gesztust, így Shya abbahagyta, és inkább lila naplójához ment, hogy újfent figyelmeztesse magát egy-két dologra.
A Kisnőstény szégyenkezve oldalgott a hím után, s macskája hangos tiltakozása ellenére sem kérte ki magának a másik viselkedését. Tisztes távolságban megállt, megvárta, míg Yzarr sarkon fordul, s csak azután ment be a szobájába ő is.
Odasietett a sértetten mosakodó macskához, s vigasztalóan simogatta a bundáját. Surra persze nem értékelte a gesztust, így Shya abbahagyta, és inkább lila naplójához ment, hogy újfent figyelmeztesse magát egy-két dologra.
~~~
Miért?
Újra és újra belefutok ugyanabba az ostoba hibába. Mindig elfelejtem, mennyire zavarja őt a jelenlétem. Sosem akarom, mégis mindig megsértem a személyes terét.
Nekem aztán tudnom kéne, milyen, amikor nem lehet kizárni valakit a szobámból, mert különben az t mondják, undok vagyok a húgommal... Bizonyára ennyire idegesítő lehetek én is neki...
De mégis.. ez vagyok én, képtelen vagyok másképp viselkedni!
Most is.. legszívesebben megkeresném, hogy kiengeszteljem, vagy bocsánatot kérjek.. De az utóbbi már megvolt, és fel sem tűnt neki; és bizonyára a pokolba kíván, és jobban örülne egy nyugodt estének.
Miért?
Újra és újra belefutok ugyanabba az ostoba hibába. Mindig elfelejtem, mennyire zavarja őt a jelenlétem. Sosem akarom, mégis mindig megsértem a személyes terét.
Nekem aztán tudnom kéne, milyen, amikor nem lehet kizárni valakit a szobámból, mert különben az t mondják, undok vagyok a húgommal... Bizonyára ennyire idegesítő lehetek én is neki...
De mégis.. ez vagyok én, képtelen vagyok másképp viselkedni!
Most is.. legszívesebben megkeresném, hogy kiengeszteljem, vagy bocsánatot kérjek.. De az utóbbi már megvolt, és fel sem tűnt neki; és bizonyára a pokolba kíván, és jobban örülne egy nyugodt estének.
Annyira bánt, hogy már megint haragszik! És nem is az a rossz,
ahogy akkor viselkedik, mikor dühös.. Jó, igen, az is ijesztő.. kegyetlenül meg
tud rémíteni, mert nem tudom, mikor mozdul úgy, hogy az fájjon is. De.. a
tudat, hogy már megint én vagyok a hibás és én vagyok a teher... Annyira
utálom.
És akárhányszor elhatározom, hogy egy időre tényleg igyekszem tiszteletben tartani az igényeit és békén hagyni... akkor elkezdenek fájni a jeleim.
Viszont a mai után tényleg, ismétlem, tényleg nem akaszkodhatok rá többet. Azaz.. ma este legalábbis. Jobb, ha megoldom az alvásomat máshogy.
~~~
És akárhányszor elhatározom, hogy egy időre tényleg igyekszem tiszteletben tartani az igényeit és békén hagyni... akkor elkezdenek fájni a jeleim.
Viszont a mai után tényleg, ismétlem, tényleg nem akaszkodhatok rá többet. Azaz.. ma este legalábbis. Jobb, ha megoldom az alvásomat máshogy.
~~~
Azzal a kisnőstény elpakolta a tollát, hagyta, hogy a pergamen
szépen beszívja a tintát, s nyitva hagyta a kis füzetkéjét az asztalon. Ezután
a Surrás rajzhoz lépett, felvette a képet, s ha már úgyis az Ispotályba
tartott, útba ejtette Yazi szobáját. Bekopogott a lánykához, s ha behívták, ha
nem, benyitott.
Lévén a kisebb nőstény nem volt a szobájában, Shyara az ágyra tette le a lapot. Mivel az ő rajzstílusa merőben különbözött Yzarrétól, így nem tartotta fontosnak aláírni, vagy bármit ráírni a lapra. Yazi tudni fogja úgyis, hogy kitől van, és hogy neki szól.
Ezután a Kisnőstény becsukta a maga mögött az ajtót, s az Ispotályból elhozott egy apró fiolát. A füzetbe felírta a szükséges adatokat, majd megmosakodott, s egy kis gyümölcslé kíséretében bevette a mély álomhoz szükséges adagot.
Yzarr bevágta az ajtót utánuk, majd a saját dolgozó szobájába ment, felvette a házi cipőjét , a dolgozó szobájából pedig kivette a szobája kulcsait. Először az erkélyt majd a többi ajtót is becsukta, végül a szobája ajtaját kívülről. A zsebébe mélyesztette a kulcsot, majd elindult az edző szoba felé. Útközben Valenbe botlott, aki a hím kezébe nyomott egy levelet, amivel Yzarr pillanatnyilag nem törődött, azt is a zsebébe mélyesztette, s belépett a tükrös edző terembe. Yzarr elkezdte olvasni a levelet.
Lévén a kisebb nőstény nem volt a szobájában, Shyara az ágyra tette le a lapot. Mivel az ő rajzstílusa merőben különbözött Yzarrétól, így nem tartotta fontosnak aláírni, vagy bármit ráírni a lapra. Yazi tudni fogja úgyis, hogy kitől van, és hogy neki szól.
Ezután a Kisnőstény becsukta a maga mögött az ajtót, s az Ispotályból elhozott egy apró fiolát. A füzetbe felírta a szükséges adatokat, majd megmosakodott, s egy kis gyümölcslé kíséretében bevette a mély álomhoz szükséges adagot.
Yzarr bevágta az ajtót utánuk, majd a saját dolgozó szobájába ment, felvette a házi cipőjét , a dolgozó szobájából pedig kivette a szobája kulcsait. Először az erkélyt majd a többi ajtót is becsukta, végül a szobája ajtaját kívülről. A zsebébe mélyesztette a kulcsot, majd elindult az edző szoba felé. Útközben Valenbe botlott, aki a hím kezébe nyomott egy levelet, amivel Yzarr pillanatnyilag nem törődött, azt is a zsebébe mélyesztette, s belépett a tükrös edző terembe. Yzarr elkezdte olvasni a levelet.
~~~
Szép estét, Uram!
Azaz remélem, hogy a királyi futrinka nem hozott semmi kellemetlen hírt, mely a nem is olyan régen még igen jó kedvét letörhetné.
Azaz remélem, hogy a királyi futrinka nem hozott semmi kellemetlen hírt, mely a nem is olyan régen még igen jó kedvét letörhetné.
~Semmi
közöd hozzá, hol van az már?!~
Másodsorban nagyon remélem, hogy ezt a levelemet már szíveskedik elolvasni, és nem kell külön köröket futnom érte. Ígérem, ezúttal átgondoltabban írok, mint legutóbb. De tényleeeg! Na... tessék olvasni, vagy Yazival rágatom meg a fülét! Köszönöm.
Másodsorban nagyon remélem, hogy ezt a levelemet már szíveskedik elolvasni, és nem kell külön köröket futnom érte. Ígérem, ezúttal átgondoltabban írok, mint legutóbb. De tényleeeg! Na... tessék olvasni, vagy Yazival rágatom meg a fülét! Köszönöm.
~ Olvassa a jó... az!~
A levelet elhajította a terem túlsó végébe, miután
összegyűrte. Nem tudott neki futni, egyszerűen nem. Még itt is üldözi. Penge
vékony ajkakkal és merev testtartással kezdte el a nyújtó gyakorlatokat, előtte
még a cipőjéből is kilépett, hogy az se zavarja fölöslegesen. Miután a nyújtó
gyakorlatokkal végzett, levette a kapucnis pólóját és a nadrág korca alá tette
az oldalára. A hím először a függeszkedéssel kezdett, csinálta, ameddig bírta.
Nem számolta, Valen kétszer járt bent nála, hogy italt hozzon és később ételt,
nagyjából egy órával később még mindig függeszkedett. Aztán leereszkedett a
földre és a fekvőtámaszoknak állt neki. Ezeket már számolta, megnyugtatta a
monotonitás és a számolás. Egyenlő részre osztotta be a páros és a páratlan
kezekkel való gyakorlást, aztán simán csak a hátára gördült és a hasizmát
erősítette. Yzarr végül nyújtózkodva dőlt hátra és jólesően szuszogott. A
plafont bámulta, s időnként pislogott. A kezeit a tarkója alatt fogta össze,
edzés közben időnként a pergamen
galacsinra pillantott, olyankor mindig gyorsított a tempón, végül vissza tért
egy kellemes ütemhez, általában. Vagy csak dühösen fújtatott. A pólójáért nyúlt
és letörölte az arcáról az izzadság cseppeket. Az ajtó, amelyik az udvarra
nézett, kinyílt, s Yzarrt megborzongatta a hűvös szellő.
- Valen mondta, hogy itt talállak! Nézd, mit kaptam! -
lelkesen lépett közelebb a földön fekvő bátyjához. Aki immár felülve nézte a
testvérét s a kezében tartott lapot. Yzarr utálkozva fordította el az arcát az
állatról, nem szerette különösebben most azt a kis vakarcsot.
- Mi az?! - Yazi sápítozva lépett néhányat hátra, s fürkészve nézte a bátyját.
- Mi az?! - Yazi sápítozva lépett néhányat hátra, s fürkészve nézte a bátyját.
- Büdös kis dög... az! - morogta az orra alatt
Yzarr. - Futsz velem, vagy gyakorolsz,
vagy pedig békén hagysz? - kérdezte a hím felpattanva, és elindul a
galacsinért, hogy a zsebébe süllyessze.
Yazi érezte, hogy nincs túl beszédes kedvében a bátyja,
így nem firtatta a mostani viselkedését, bölcsen hallgatott. Bár a kulcs
csörgés feltűnt neki, hallotta, amikor felpattant Yzarr. Különösnek tarotta a
kulcsokat de nem akart rákérdezni, tudta jól, hogy mikor kell csöndben
maradnia.
- Az mi? - pillantott a galacsinra és Yzarr elé sietett,
felvette még előtte. A képét az egyik zsámolyra tette.
- Levél, nekem! - morogta. A kezét nyújtotta hogy
visszakaphassa.
- Ne mondd! Rossz hír, biztos az lehet, ha oda
hajítottad. - Yazi kihajtogatta, majd elvigyorodott. - Akarod, hogy megrágjam a
füledet?
Yzarr morogva, csípőre tett kézzel állt tovább és
figyelte a húgocskáját.
- Add ide! - hangja parancsoló volt, de nem rideg, nem
olyan mint órákkal ezelőtt a szobájában. Másrészt nem akarta és nem tudta
bántani a hugát.
- Nem olvastad el? Tudom, hogy nem! Azért hajítottad
el... Ismerlek, pláne ha mérges vagy. Valen mondta, hogy olyan vagy, mint egy
veszett oroszlán, látni akartalak, valami baj van? - kérdezte óvatosan.
- Nem, nem olvastam -morogta Yzarr. - és igen, van! -
tette hozzá kelletlenül
-Vele van bajod? - kérdezte gyengéden és óvatosan a
kishúg.
- Jaaajjj Yazira! - csattant fel halkan és
elkeseredetten a hím, miközben fáradtan a hajába túrt. - Mindig ott van, bemegy
a szobámba, a könyvtáramba, útban van! Folyton! Ráadásul ezek a jelek!!!
Kikészülök, egy nyugodt percem sem lehet!
~ Remélem az árnyékszéken békén fog hagyni, bár ebben
sem lehetek biztos...Most már nem.~
morogta magában szárazon és kelletlenül sóhajtott.
- Nem tudok aludni tőle! Természetesnek veszi, hogy ha a
jelei fájnak, akkor én ott vagyok neki, mint természetes fájdalom csillapító!
Kihasznál. - morogta sokkal halkabban, majd indulatosan befejezte a panasz
áradatát s elhallgatott.
Yazira fájdalmasan pillantott a bátyjára. Sajnálta és
szerette, s gondolkodás nélkül a nyakába ugrott, hogy megölelje. Az sem
zavarta, hogy talpig le van izzadva a testvére, szorosan ölelte. Yzarr átölelte a húgát,
majd morogva húzódott el némi idő múlva.
- Add azt a levelet! Átöltözöm, megyek futni. Előtte
elolvasom - suttogta Yzarr halkan. Elvette a húgától a levelet, majd elindult a
szobájába. Csörgő zsebbel. Útközben olvasta el
a levelet.
Ha szabad, kezdeném egy rövidre fogott köszönömmel. Tudom, nem szabad, de akkor is tetszik ez a szín, jó választás volt. Ugyanakkor meglepett, hogy beköttette a naplómat. De gondolom, éppen azért nem várta meg, míg elolvasom, mert nem igényelte a túlzott hálálkodást. Ha tévedek, szóljon!
Viszont....
Olvastam a megjegyzéseit is. No meg persze a saját szavaimat is, és így utólag kifejezetten érdekes, mintha valaki mást olvasnék. Persze ettől még én írtam, de a szavaiból úgy éreztem, akaratlanul is sikerült megsértenem...
Viszont, apróbb megjegyzések, ha megengedi: a forr a vérem kifejezést úgy tűnik, más értelemben használjuk. Ön a dühre érti. Nálam... khm... kellemesebb jelentéssel bír. Mindenesetre azóta volt alkalmam átérezni, milyen, amikor az édesanyja eléri, hogy a világ túlfelére kívánják őt, így utólag egy rossz szavam sincsen azért, mert hevesen reagált. Valószínűleg nem ez az egyetlen eset, amelynél a naplómban írtakat kénytelen vagyok felülírni és megcáfolni.
Az idegein táncolásért elnézést. Már rajta vagyok az ügyön. Már zenekart is szereztem. Köhöm, elnézést, ez csak egy rossz vicc volt, nem több.
A gyógyítás és segítségnyújtás témához kapcsolódóan: Valóban nem kérte; nem volt abban az állapotban. De tudja, örülök, hogy Surra szólt.
Ami
az ő fojtogatását illeti... tessék békén hagyni a cicámat. És.. amit írtam...
Ehh... tudom, hogy nem szereti a magyarázkodást, pedig most nagyon szeretném
valahogy kitöröltetni azokat a szavakat!
Tudja,
mikor leírtam... Akkor nem hittem, hogy változni fog a véleményem. Bár nem is
gondolkodtam efféléken, csak meg akartam szabadulni attól, amit adott
pillanatban éreztem. De ugye... egek... remélem, a pillanat tükörképének
tekinti azokat a szavakat, és nem valami hosszútávú terv sorainak... Hm..
Pánikra semmi ok, úgyis szól, ha baja van. Attól meg nem félek, hogy akár
Surrának, akár magának ártani tudnék.
Akárhogy
is, mindegy. Azért remélem, egyszer majd tudok magamon nevetve gondolni erre a
történetre, még ha most inkább elfelejteni igyekeznék is.
Ami viszont az utolsó megjegyzését illeti.... A nászéjszakától még mindig tartok. De ráérek még félni tőle, nem holnap lesz. Ráadásul... azt hiszem, az akkori viselkedése a gyanús szolgálónak szólt. Amióta tudja, ki vagyok, jóval.. szóval... azóta nem hozott hasonló helyzetbe, és ezt köszönöm. Azt hiszem.
Ami pedig a távolságot illeti... ne haragudjon, nagyon el voltam keseredve, mikor írtam, de... Azóta jobb véleménnyel vagyok Önről... Most már azért... hm..szerintem nincs szükség akkora távolságra. Bár nem tudom, hogy ezt fenyegetésnek vagy megnyugtatásnak tekinti-e éppen.
Ó, és tényleg! A Kötelességtudat... Valóban, igaza van. Ha megengedi, visszavonnám, amit régebben írtam ezzel kapcsolatban.
Tudja, ha másra nem is jó ezek a kis hangulattöredékek, legalább az időt és a változást remekül le lehet szűrni belőlük.
Viszont, mielőtt azzal vádolna, hogy halálra akarom untatni, inkább leteszem a tollat.
Ami viszont az utolsó megjegyzését illeti.... A nászéjszakától még mindig tartok. De ráérek még félni tőle, nem holnap lesz. Ráadásul... azt hiszem, az akkori viselkedése a gyanús szolgálónak szólt. Amióta tudja, ki vagyok, jóval.. szóval... azóta nem hozott hasonló helyzetbe, és ezt köszönöm. Azt hiszem.
Ami pedig a távolságot illeti... ne haragudjon, nagyon el voltam keseredve, mikor írtam, de... Azóta jobb véleménnyel vagyok Önről... Most már azért... hm..szerintem nincs szükség akkora távolságra. Bár nem tudom, hogy ezt fenyegetésnek vagy megnyugtatásnak tekinti-e éppen.
Ó, és tényleg! A Kötelességtudat... Valóban, igaza van. Ha megengedi, visszavonnám, amit régebben írtam ezzel kapcsolatban.
Tudja, ha másra nem is jó ezek a kis hangulattöredékek, legalább az időt és a változást remekül le lehet szűrni belőlük.
Viszont, mielőtt azzal vádolna, hogy halálra akarom untatni, inkább leteszem a tollat.
~~~
Yzarr vegyes érzelmekkel hajította ismét a levelet az egyik
babzsákjára. Tetszett neki a nőstény stílusa és merészsége, ugyanakkor nem,
ezek után egyáltalán nem kívánt vele osztozni még a hitvesi ágyon sem, illetve
azon talán, de a szobáját megtartaná magának. Már el is tervezte, hogy a gnóm
mesterrel kiütteti a falakat a nőstény szobájából azt ami elválasztja a két
lakrészt egymástól, és befoglalja magának azt is és a ház legtávolabbi részébe
költözteti a nőstényt. Hosszú nadrágot vett fel, és kapucnis pulóvert. Felvette
az egyik bejáratott lovagló csizmáját, majd bezárta maga mögött az ajtaját s
elindult, hogy körbe fussa a birtokot. jó néhányszor. Az első kör után pár méregfog
is becsatlakozott mögé. Nem beszéltek, csak futottak. Yzarr tempójához
igazodott mindenki, voltak akik emiatt már az első körük negyedénél kidőltek.
~ Futni fogtok pedig...~
Morogta Yzarr ezüstszürke tekintete megjegyezte az összes arcot
aki elhullott mellőle. Hajnalhasadtára állt meg a kapuval szemben s végezte el
a levezető nyújtó gyakorlatokat. Zsibbadt és kellemesen bágyadt volt. A saját
fürdőjében áztatta ki magát, hogy aztán miután bezárta az a bejárati ajtót
nyugodtan aludhasson. Remélte ez elég célzó értékkel szolgál arra nézve, hogy
csak kulccsal rendelkezők jöhetnek és mehetnek. Valennek szólt, amikor
összefutott vele, hogy ne zavarják, különösen egy személy ne zavarja
kimondottan, de a szobájába kéri majd a
reggelijét. Nyugodtan mélyen és meztelenül aludt. Nem tartott attól, hogy
megzavarják.
Helyek:
1.rész
Hát komolyan!!! Tudom hát-tal nem kezdünk mondatot, de akkor is...
Még sosem csalódtam ekkorát egy fejezetben a címe alapján!
Gonoszak vagytok!!!!
El tudom képzelni milyen fejet vághatott Yzarr, mikor meglátta Shya-t az asztalon hasalva olvasni. Még örülhetünk, hogy nem csapta le, mint egy legyet, csak elüldözte cicástul.
Sajnáltam szegény lányt, mert tényleg akaratán kívül is mindig felbosszantja a hímet. Vacak dolog ez mindkettőjüknek!
Jót nevettem a "megrágatom a fülét" szövegen. Na, azt is megnéztem volna! :)
XDXD Szeegénykéém:D Yzarrt szidd a cím miatt, ő írta ezt oda:D Egyébként illett a fejezethez, csak épp nem erre számítottál, hööhö*gonosz kacaj*
De ne aggódj, lesz még rosszabb! >:D
Illet rá, csak az én fantáziám ragadott el! Megtapasztaltam a rosszabbat is miután végig olvastam a fejiket. Hát na....
Yzarr-nak most nem szólnék be, hisz lecukiztam a karakterét. Szerinted? :)
Igazából mentségemre legyen szólva, sosem voltam jó fejezetcím adásokban, legalább is én így érzem... De ezen még magam is röhögcséltem XD Mert tudtam hogy mekkora szívatás :D Viszont jobb nem jutott eszembe így maradtam ennél :D
Lecukiztad? O.o XD Hol, merre? XD Hadd sápadjunk XD