Google+ Haláli házasság: 56. Obszidián

Haláli házasság

Tetszett? :)

56. Obszidián


A klánvezéri ruhában tette meg az utat idáig, kislisszolt, annak rendje és módja szerint, senki nem vette észre, a lovait ott hagyta a kúria területén, a kezében pedig ott virított a vastag könyv, azt a ligetbe való betérése előtt még letette a kis menedékházában, ami nem volt messze a Ligettől. Mogorva volt és kedvetlen, de érezte a hívást, így meg kellett jelennie, még akkor is ha ittléte óta igazán sokszor mondott ellent neki. Mondjuk a fenyegető kék szem nem uralkodott el rajta ezen idő alatt, ezt annak tudta be, hogy míg távol élt a családtól, kedve és ideje szerint tehetett eleget a kígyó igényeinek, akkor gyilkolt, amikor akart. Fegyvert nem vitt magával, felesleges lett volna.
Átlépte a tisztás határát, komoran várakozott ott, mintha bebocsátásra várna.*
Holdezüst tekintete átfutotta a tisztást, de pillanatnyilag nem látott semmi szokatlant, megigazította a ruháját, mintha muszáj lenne, hogy jól nézzen ki.

Ahogy megérezte a férfi közelségét, ajkaira kegyetlen vigyor kúszott volna, ha ugyan ez lehetséges lett volna egy kígyónál. Hiába volt egy...istenféleség...kis túlzással... mégis csak voltak korlátai. Fizikailag legalábbis. Azonnal indította a papnőket, hogy fogadják a férfit, akik kecses, könnyed léptekkel suhantak végig a fák között, egészen oda, ahol a hím megérkezett. Az egyik... talán a legidősebb? Már ha ezt meg lehetett volna állapítani, szólalt meg buja, szinte kurrogó hangján. Mennyire ellentétben állt ez a Ssaphryss hangjával.
- Hát megjöttél? Urunk már vár rád.
Hófehér falatnyi ruha borította csak testüket. Éjfekete bőrükhöz tökéletes kontrasztot adott. Szemük vörösen izzott ahogy a férfit figyelték. Majd megindultak egy irányba. Ahogy elértek egy kis pavilonhoz, mely már korhadozott a természet erőinek hála, egy fáról lassan aláereszkedett a roppant méretű, éjfekete kígyó. Szemei izzottak az éjszaka sötétjében. Nyelve elő-elővillant, ahogy a férfit fürkészte. Majd megszólalt kellemes, atyáskodó hangján.
 - Hát itt vagy... messssze jártál. Már hiányosssssztál, Fiam...
*Yzarr az elébe lépő papnőket vette szemügyre. Nem kedvelte őket, ahogy a kígyót sem. Valahogy nem tudta. Miután puszta kézzel végzett az első kutyájával, aztán gyermekkorában a legjobb barátjával, Doreannal is majdnem, nem tudta kedvelni. S hogy a kék pillanatokban folyton el kellett távolítani a családtól, azt nehezen viselte. Harcosnak nevelték, a vér nem zavarta, megszokta, de hogy egy felsőbb hatalom parancsoljon neki, soha! A papnőket mogorván köszöntötte, csak biccentett.
Ahogy előtte haladtak viszont a ringó csípőket figyelte. Olyan hipnotikusak voltak, akárha egy kígyó táncát figyelné akit épp a kígyóbűvölő ejt transzba.
Aztán megálltak egy rozoga ház előtt, ahonnan a kígyó ereszkedett alá. Nem félt, még. Keményen pillantott a kígyó lapos, pikkelyes pofájába, amióta átlépte a határt érezte az elméjében dübörgő erőt, hasonlatos volt a kék őrülethez csak ez most csendesebb volt, mégis fenyegetőbb.
Nem szólalt meg amikor a kígyó köszöntötte, de látszott a szemeiben, hogy mit gondol a fiam kérdésről.
~ Nem vagyok a fiad. Csak egy bábú…~
Ezzel tisztában is volt, s nagyon dühítette.*
- Megvoltál nélkülem is. Hát nem élvezted, hogy bármikor a rendelkezésedre álltam, míg a birtok határain kívül éltem? – morogta halkan.

*A fiú válasza bizony érdekesre sikeredett. Szemöldök hiányában csak két gyors nyelvöltés a csodálkozás jele. No persze. Hogyne. Csodálkozni? Pont ő? Aham.*
- Hogy gondolhatssssz ilyet...hisssz...te vagy a kedvensssszem. Te hossztál nekem nagyon szooook életet. Esssz jó... Sshapryss elégedett.
* Közölte sziszegő, nyugodt hangján. Ám ez a nyugalom törékeny béke csupán. Hiszen bármikor feldühödhet, és akkor hideg, faggyal maró dühének útjába kerülni nem túl kellemes.*
- Hogy utassssztál? Messsszélj. Miket láttál?
* Érdeklődik. Na persze, hogy mind ez csak amolyan... csalogató dolog. Hiszen nagyon jól tudja, hogy nem szimpatikus a fiúnak. Szimpátia... régen túl van ez már az unszimpátia fogalmán... gyűlölet? Dac? Talán. Azonban a sorsuk összefonódott már régen....
Majd csak feljebb emelte hatalmas fejét, és az egyik papnő vállára tette, miközben nyelve egyre csak ki-beszaladozott. Szagolt. A nő illatát élvezte. Szemei ide-oda villantak az erdőben. Nem tartott betolakodótól. De EZ az Ő birodalma.*

*Kezeit összefonta maga előtt, leginkább azért, hogy ne látszódjon, hogy épp ökölbe szorítaná legszívesebben azokat. Nagy levegőt vett, kihúzta magát, bár nem tudta, hogy ennél jobban hova egyenesedhetne, hisz sosem a görnyedt tartásáról volt híres. Majd lassan engedte ki a levegőjét.
- Tudom, hogy látod, amit én, különösen olyankor amikor együtt kegyetlenkedünk… - célzott arra, hogy olyankor érezné a kígyót is, amikor kék a tekintete és sokkalta ösztönösebben cselekszik. Figyelte, ahogy a nagy fej megállapodik a papnő vállán, s  visszafojtott egy vicsorszerű mosolyt, uralkodott az arcán, semleges volt, olvashatatlan, ezt megtanulta eddigi élete alatt, hogy hogyan vágjon semmitmondó arcokat, ahogy a helyzetek megkívánják.  Az se érdekelte, hogy letegezte a kígyót, úgy érezte, hogy ez kijár neki, s sejtése szerint amúgy is szólna neki, ha valami nem teszik. Még várt, mert tudta, vagy sejtette, hogy az se tetszett a kígyónak, hogy nem ide jött rögtön, miután felgyógyították a sebeiből. Mindenhova ment, csak ide nem. Elkerülte a helyet messzire, plusz küldetést is bevállalt, ami alatt ölt, természetesen. S újra itt van, egy házasság küszöbén, egy családi kígyóval szemben. Nem hiányzott neki ez egyáltalán.*
*Ahogy a fiú határozott szemtelenséget vág hozzá, talán fel kéne háborodnia. De ha egyszer igaza van, hát igaza van. Azonban mégis csak. Arcátlan egy hím. Az imént emlegetett vég meglendül, és kissé talán meg is legyinti a hímecskét.*
- Arssszátlan pimasssssz. Én ilyen kéjessssz dolgot juttatok neked, mint a vadássszat imádata... ésssss esssz lessssz a hála?
*Sziszegi kissé ingerültebben. Noha nem teljesen felháborodottan. Viszont a határozott hang már koránt sem tetszik neki. Feljebb is ágaskodik. A fiú érezheti, hogy a vére felzubog. Még nem készteti a gyilkolásra... de akár folytatódhat ebbe az irányba is a dolog... akár.*
- Éééééssssss... Miért kéne essssszt tennem? Miért kéne hogy esssz megtörténjen? Miért lenne jó asssz nekem? -  kérdi élesen, miközben fentről pillant le a hímre, s  félmétert egy negyeddel csökkenti.*
- Válogassszd meg a válassszaidat... ész akkor talán elgondolkozok a lehetőssszégeken. Ami meg a Kedvessszeimet illeti... Legalább késsszszégeszek. - feleli, majd várakozón figyeli a hímecskét.*
*Nem riadt meg az említett testrész legyintésétől.  Viszont  a pimaszságán csak elmosolyodott. Halkan felnyögött, amikor megérezte a testében átszáguldó ismerős érzést. Erősebben szorította meg a bicepszeit, s szemöldök ráncolva forgatta meg a nyakát, mintha szabadulni akarna az érzéstől.  A hófehér ruhájára pillantott, s látta a kék szem halovány izzását. Harag villant a tekintetében, sosem szeretett meghunyászkodni. Ezután visszanézett a megnőtt kígyóra.
A nyelvével csettintett halkan miközben a „kedveskék” felé pillantott. A szemrevaló alacsonyabbikon időzött a tekintete, majd visszavándorolt a kígyóra.
- Több élet, amikor kint vagyok. – szűrte a fogai között halkan. – Teszem azt, az egyik csinos papnőd bánná az ilyen pillanataimat… - suttogta élesen. Érezte, hogy a vére buzog és az az alacsony nőstény igen csak hívogatta. Időnként, ha nem is akarta a pillantása oda tévedt.  Bár tudta, hogy a kígyón kéne tartania a szemét, hisz az a nagyobb fenyegetés.

*Ahogy a férfi a papnőit fenyegeti meg, csak megszorul a férfi körül, aki így viszont már mozdulni sem nagyon tudhat.*
- Hogy mondtad Kedvesssszkém? Mit issssz mondtál? Ki bánna micodát?
* Kérdi élesen, majd csak még egy lehelletnyit szorít a hímen.*
- Cak... nehogy Te bánd meg a ssssszájalássssszt. Hogy képsssszeled, hogy az én Drágaszágaimat fenyegeted? Ne hidd, hogy sssszokáig tűröm a ssssszájalászodat.
* Közli határozott dühvel a hangjában. Majd lassan elkezd emelkedni, magával húzva felfelé a hímet is. Majd amikor az egy olyan... két és fél méteren jár, akkor egyszerűen enged a szorításon, minek következtében amaz a földre zuhan. Van esélye hogy tompítsa a becsapódást... meg hát,... két és fél méter nem olyan nagyon durva.*
- Talán elfogadom az ajánlatodat... TALÁN. De mint mondtam... válogasssszd meg a szavaidat...
* A vér zubogása lassan alábbhagy a férfiben, miközben az óriási kígyó meredek szögben tartva fejét figyeli a férfit.*
- Okosssssz legyél.

*A hímben bennreked a levegő ahogy megérzi a teste köré fonódó izmokat. A kezeit azon nyomban leeresztené, a törzse mellé, de esélye sincs megmoccanni. Felmordul, összeszorítja a fogát.  Így is fáj de hang nem jön ki a torkán. Dacosan pillant a hatalmas pofába ami ismét növekedni látszik.
~Átkozott talpnyaló szukák, csak tudnám honnan jöttök… ~
Utánuk menne és kivéreztetné az összes papnőjelöltet az egy szer biztos. Ha nem lennének… akkor a kígyó sem lenne, talán.
A tekintete összeszűkült, ahogy felemelkedett a földről és felszisszent az ezzel járó szorítás erősségén.
Amint elengedik Yzarrt arra figyel, hogy hogyan érkezzen a földre, félig guggolásban és térdelésben s a kezei maga előtt, támasztják, aztán amilyen gyorsan csak tud felegyenesedik, nem kíván térd rogyasztva hajlongani és meghunyászkodni. Az állkapcsait összeszorítja. S úgy pillant felszegett állal a hatalmas kígyóra. Megrázza magát, mintha a levetett láncaitól szabadult volna meg és a kezeit maga mellé nyújtva áll tovább. Érzi, hogy elmúlt a belső zsongás, gyűlölte hogy ilyen kiszolgáltatott.

*A hím ügyesen ér földet. A kígyót ez határozott elégedettséggel tölti el, hiszen ez a macskaléptű vadász egyszer az ő javát fogja szolgálni, hiszen mégis csak a kékszemű hím a családból. Ahogy a férfi pillantása időről időre a  papnők felé esik, csak lassan sziszeg fel a hatalmas dög.*
- Ennyire tetssssszenek? Vagy... cak gyűlölöd őket? Ejj ejj...neveletlen egy hímessszke vagy te... nehéssssz dolgom van veled. De Szebaj. Van időm. Az van. De mondd? Mit sssszeretnél? Talán elbűvöl a tánszuk?
* Pillant a papnők felé, akik lassan közösen egy haaaatározottan csábos, és erősen erotikus töltetű táncba fognak.*
- Sssszeretnéd valamelyiket megérinteni? Vagy netalán...
*kuncog fel a maga kegyetlen hangján.*
- Mert akkor jó lesssszek hossszád... ésssz rendelkezészedre bocájtom amelyiket sssszeretnéd. Tudom én, hogy vágyod a nőssssztények ölelészét...
* Sziszeg a férfi felé kegyetlen modorban.*

S valóban elkezdtek táncolni a nőstények.  Figyelte a hipnotikusan ringatózó csípőket és a kezeket. A tánc volt a gyengéje főleg…  Ha azt a nőstények vagy nők tekeregtek egymással, szerette különösen ha …ha befért oda ő is.
Akarta! De még mennyire! Úgy érezte hogy teljesen kiszáradt a torka és  nincs ami visszatartsa, hogy akármelyik kerekded fenékre rátegye a kezét. Erőnek erejével fordította el a tekintetét a kígyó papnőiről majd az obszidián pofába pillantott. *
- Nem kell olyan…-  ~hűű, de meleg van itt…~ megigazítja a ruháját nyakrészen, tényleg nehezen szakadt el a pillantása a nőstényekről, de a fantáziálgatásaiba valahogy becsúszott egy negyedik személy, úgy érezte nem lenne teljes még akkor sem az együtt lét ha a kígyó így kínálja, meg amúgy sem szerette, ha szórakoznak vele. - … nem kell olyan ami kissé elferdült…S nem természetes.- suttogja egykedvűen, de azért a kígyóra néz.  látta hogy néznek a papnők a kígyóra és nem volt hülye… Tényleg komolyan is gondolta azt a testrész tisztogatást.Amit a kígyó nem is cáfolt meg.*


- Ejnye ejnye... Én aszt hittem, hogy sssszereted a nősssztényeket. Tán tévedtem? *Kérdi határozottan komolyan. Majd csak félrebiccenti a fejét.* - Nem... termésssszetesssz? Mi nem természetesssz? Egy hím, és nőssztény kapcolat? Ejjjjnye... Én meg már asssszt hittem, hogy tényleg normálisssz hím asssz aki moszt engem szolgál. *HOgy esetleg ő is benne lenne a csoportba? Dehogyiiiis. Még csak az hiányozna. Ami meg... hogy a kígyó nem cáfolta a dolgot... nos... nem is erősítette meg.* - A fürdéssszi szokászaim meg... jobb szeretem a patakban végesssszni, mint halandó kezekre ísssszni a tisssztogatásssszt. *Sziszegi továbbra is kissé értetlenkedve, a hím felé.* - Bissssztosssz nem késssz belőlük? Üdék... frisssszek... dehát... ha neked a szaját nemed a kedvenssssz... * Közli félrbiccentett fejjel.*



*Yzarr tekintetében a harag egyértelmű lángjai lobbannak. Ez egy igen érzékeny téma számára. Rühelli mi több gyűlöli a férfi férfi kapcsolatokat. A keze megremeg. Az állkapcsa keményen megfeszül, majd elvigyorodik.* - A nagyságos Úr, tán fél egy másik kígyótól? - pikirt megjegyésével úgy érzi talán elégtételt vehet.- Egyébként mit kívánna tőlem, ha azt a csinos alacsony nőstényt kérném... - bökött hüvelykujjával a felé a nőstény felé akit már kinézett magának az elején. *
S nem törődött tovább a sértegetéssel, figyelmenkívül hagyta.


- Óóóóóh Drágassszágom. A kígyók általában elpussssztítják a másik kígyót. *Kontrázza meg a dolgot. Hogy a férfi hogy érti? Nos az már az ő magánügye. Majd az alacsony papnőre mutatva a dög elgondolkozik.* - Élve, sssszértetlenül hosssszd visssza. A többi a Te dolgod. Éssssz hogy mit kérek érte cerébe? Nosssssz... Majd eldöntöm még... de ne számítsssz szemmi nagy dologra. * Közli határozottan, majd csak visszább csúszik a pavilonhoz, és onnan figyeli kék szemeivel a sötételf hímet.* - Sssszeretnéd? Vidd, ha jól esssik.*



*Ádám csutkája kicsit megugrik. Végül is nem kötötte le magát a nősténnyel. De valamilyen csapda akkor is kellett, hogy legyen benne. Morogva szakította el a tekintetét.* - Engem igen is érdekelne , hogy mibe ugranék bele... szeretem meggondolni a dolgokat. Megfontolni. - nógatja a hatalmas kígyót, egyelőre finoman, hogy igazán szeretné tudni, hogy mi lehet az a a feltétel.*



*A kígyó, ha lenne szemöldöke, most magasra húzná. Így azonban csak kissé fáradt hangsúllyal válaszol.* - Kegyesssz kedvem neked kedvez... legyen asz...ár... egy teljesen neked tetszőlegesz élet. Legyen az szarvaszé... vagy...emberé... bánomisz én... Vidd ha tetszik. * Közli kissé tényleg fáradt hangon.* - De mint mondtam... épen, ész szértetlenül hosszd visssza. * Sóhajt egyet, majd csak elnyúlik a füvön.*

~A nőőő, ez a nőőőő~ remeg meg a jobb keze. S nagyot sóhajt. Neki ez az élet kellett, már akkor amikor felzubogott a vére s kéken villant néhány pillanatig a tekintete érte érezte a kiolthatatlan vágyat.
Yzarr ajkát csücsörítve összeszűkült tekintettel méregette az elterült kígyót.
- Nem lehet... én...nem tudnám sértetlenül...
morogja kelletlenül és összeszorított állkapoccsal pillant oldalra majd a cipője orrára.


*A kígyó a füvön elnyúlva fáradtan szusszan egyet, és úgy pislog fel a férfire. Nos... meglehetősen aranyos is lenne így, ha nem maga az Obszidián Kígyó lenne. Akár még kedves háziállatnak is lehetne nézni. Ahogy a férfi közli, hogy nem tudná megtenni, hogy a nőnek ne essen baja, csak kifújja a levegőt, és nyelvét kiölti párszor.* - Ha nem hát nem. Én megadtam a lehetőséget. Még van időd meggondolni még egyszer. Egy lélek ára annak, hogy úgy töltsd kedved egy nősténnyel, ahogy szeretnéd. Nem érdekel, ha durvulsz. Csak komoly kárt ne tegyél benne. * Közli sziszegve, majd lehúnyja a szemeit.*


Yzarr elégedetten tért vissza, a kis papnő néhány maradandó nyomot hagyott a nyakán, durva volt de még mennyire! Csak magával törődött, de mivel fajtársról volt szó, így elővigyázatosan ment a dolgok elébe. Viszont a kígyó iránti ellenszenvét a kis papnőn vezette le.
Úgy érezte nem érdemel jobbat, vagy jó bánásmódot a kis papnő. Viszont elégedettnek érezte magát , a nőről leszaggatta a ruhát, azt használta törölközés gyanánt, amit még most is ott tartott a tenyerében. A háta mögött. Mikör vissza tért a pavilon környékére.
A papnő csapzott volt és meztelen, de ez kevéssé sem zavarta legalább is Yzarrnak úgy tűnt.


Ahogy a papnő visszatér, a kígyó megemelkedik. Szemeiből tovatűnik a fáradt kifejezés. A lomha lassúság is a múlté. Oda siklik a nőhöz, és nyelvét kiölti párszor, ahogy végigszagolja. Kissé talán undorodva is szisszen fel.* - Eriggy a patakhossz... fürödj meg... nem akarom rajtad még csak érezni sem a hím sssszagát. Indulj. * Majd csak elégedetten siklik vissza a fája felé. Hiszen mostmár megvan minden, amire szüksége volt. A fiú ezzel a húzással maga alá ásott gödröt. A fiatal arája akit a család kijelölt... biztos nagyon fog neki majd örülni, ha esetlegesen ezt a képébe vágja... és hát... ki tudja... talán az utódlások is megoldódhatnak, Yzarrtól függetlenül is. Ahogy ezt végigfuttatja az agyán, lassan felkúszik a fára, és rátekeredik.

*Yzarr vigyorogva hagyta el a tisztást. Amit megtanult az az, hogy egy fajtája bélinek nem adja a magját, rég belé nevelte Elriath. S ő sem volt fiatal motoros az együtt létek terén, így szinte már-már örömmámorban úszott, ahogy kilépett a tisztásról. Távolodásában fütyörészését is lehetett hallani. * ~ Apám, azt hiszem büszke lennél rám.~ Összecsapta a tenyerét, majd bevetette magát a kis menedék béli házikójába s tovább bújta a könyvét. ~Pedig, annyira megöltem volna... Ami késik, nem múlik...~

Yzarr a kis házában feküdt hason, elunta magát és meg is szeretett volna tisztálkodni. Az emlékeiben már nem is élt, hogy az imént az egyik papnőt magáévá tette. Bár a fürdés igen jól jönne, így ledobálta magáról a ruháit, az egyik rejtett rekeszhez nyúlt a feje felett és kivette a szappant meg egy törölközőt, kilépett az éjszakába a hálós függönyön keresztül, ami arra volt hivatott, hogy távol tartsa a vérszívókat Yzarr kis birodalmától. Még előtte megfogta a párologtató edényét, feltett bele némi vizet és belecsepegtetett egy kis jázmin illatú olajat, jómagának is jázmin illata volt, de már nem sokáig. S a kiürült párologtatót elöblítette, tiszta vizet tett bele.Mezítelenül kilépett a szabálytalanul kikövezett útra, ami a kis tó féleséghez vezetett. Ahogy a házat is, ezt is ő maga fektette le. A törölközőt letette az egyik bokor tetejére, majd belépett a kellemes meleg vízbe. Élvezte, hogy egyedül van és nincs itt a kisnőstény sem. Szeretett egyedül lenni, olyankor tisztábban gondolkodhat, átértékelhet dolgokat. A tavacska közepéhez ment, ismerte már a járást, a nyakig érő vízben állt egy darabig, majd elrugaszkodott kezében a szappannal, s a tó közepén levő sziklához tartott, ahol általában ücsörögni szokott. Ott már sokkal mélyebb a víz próbált egyszer eljutni az aljáig, de elfogyott a levegője. Így nem kockáztatta. Felkapaszkodott a sima szikla tetejére, s ott ücsörgött egy darabig, majd elkezdett komótosan mosakodni.*

Helyek:

3 hozzászólás érkezett.

  1. Ruby válasza:
    2012. augusztus 7. 12:46

    Nem lehetne egy lapáttal fejbe verni a kígyót???
    Tudom! Tudom! Csak próbálkoztam.
    Micsoda rafkó ez a dög, kihasználta Yzarr forróvérűségét több okból is, de a kis buta nem is gondolt az úrfi furfangos szokásaira. Hihihih.
    Tettszett nagyon, már vártam ezt a találkozást.

  2. Ana válasza:
    2012. augusztus 7. 15:11

    A kígyó valóban dög:D de jóó a mögötte lévő user:D Gonosz karit akartunk, és megkaptuk. Még mi is elkezdtünk félni tőle!:)

  3. Unknown says:
    2012. augusztus 8. 13:07

    Én is :D Azt hittem jobban meg lesz szorongatva a kari töke, de ahelyett... nézd XD

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :