A két hím egyszerre fordult a nőstény felé, a többiek is megálltak és a hármas felé pillantottak.
- Netán, valami gondja van? - pillantott a nőstényre Yzarr, ártatlanul, tudta jól, hogy mi a véleménye a nősténynek az alkoholról, és cseppet sem lepte meg a dolog. Felhúzta a szemöldökét és szkeptikusan meredt rá. Azt hitte, erre figyelt a nőstény...
- Azt hittem, csak félidő van! - mondta a lány, és hangjából, hiába próbálta leplezni, kihallatszott a kétségbeesés. Ha azon múlik, hogy innia kell-e vagy sem, akkor képes (és kellően ostoba) lett volna vérző orral visszaállni és folytatni a játékot.
- Elvileg igen... viszont, hamarosan úgy is abba hagytuk volna, csak pár óra van napfelkeltéig. - pillantott a nőstényre.
- Neee... ennyire betojtál?! Félsz, hogy neked is innod kell?Pedig velem olyan könnyen kibabráltál, most meg... nem fülik hozzá a fogad, hogy ha rajtad van a sor... inkább hárítanál? - zúdította a panasz- és kérdésáradatot Dorean a nőstény felé, szinte egy szuszra.
A Kisnőstény elpirult, majd kihúzta magát és bólintott.
- Pontosan. Egyébként nem, csak... azt hittem, nekem nem kell...Azt mondtad, Yzarr csapata és.. khm... Azt hittem, a harcosokról van szó. ~ Nehéz elképzelni, hogy a csapatához tartozzak. ~
- Te... én... téged sajnállak... - morogta Dorean halkan, csak kettejüknek. Yzarr morgással válaszolt. A nőstény csapattag volt és a szabályok ugyan úgy érvényesek rá is. Még, ha később is érkezett. S hogy nem harcos? Annak Yzarr külön örült, ezek után.
-Könnyű kifogásokat keresni, de nem erőszak a disznótor... Ugyanakkor, csapat ide vagy oda... Ez, most akkor sem harci kiképzés volt. Pusztán szabadidős tevékenység, nagyjából korlátok nélkül. - vázolta Dorean a helyzetet. Majd Yzarra pillantott. -Rosszul indított csapatszellem terén, ne erőltessük. - suttogta halkan, kettejüknek.
- Magam is így gondolom, ez nem Úrhölgyeknek való szórakozás... Nézzen magára. Az előbb még keményen játszott... most meg, mint a vesztes csapat tagja, ágál a sorsa ellen...Míg a többiek beletörődtek. Mégis, olyan boldog hévvel dobta bele Doreant a levesbe... de... ő róla legalább tudom, hogy ha hisztizett is, betartja a fogadás rá eső részét. - hogy milyen volt a hangja? Se nem csalódott, se nem dühös, inkább beletörődött. S már bánta, hogy be kellett venni a nőstényt. - Menjetek vissza, Dorean, majd este találkozunk. S lejátsszuk a fogadást. - azzal elindult vissza a ház irányába.
- Keményen játszottam? Keményen fejbe rúgatnám magam még egyszer, csak a piát elkerüljem....a húgomé kiütött két perc alatt, de anyám kacér, ha iszik. Az kéne csak, hogy valakire rámásszak részegen... - vágott vissza a lány, és szavai határozottan csengtek, ugyanakkor érezhető volt benne, hogy jogosnak és igencsak fájdalmasnak találja a hím szavait.
- Nem érdekes, ne magyarázkodjon... már nem iszik. -fojtotta belé a szót Yzarr, miközben elhaladt mellette. A Kisnőstény leforrázottan ült, és véres zsebkendőjét gyűrögette.
- Igazatok van, Dorean- motyogta halkan Shya a hímnek, s hangjából szégyenkezés csendült. - Nem volt szép tőlem. Ne haragudj...
Dorean vállrándítás kíséretében csatlakozott a többiekhez. A hímnek már nem volt kedve szórakozni, a nősténykét meg nem akarta szívatni, de most már a kisnőstény számára is világossá vált, hogy ők nem a személyzet, akikkel a házban jól elvan, a Méregfogak egy zárkózottabb rétege a birtok hierarchiájának.
- Nem lehetne valami más feladat? Bármi, ami nem alkoholos? - kérdezte Shyara, a bármit hangsúlyosan ejtve. Igazuk volt a hímeknek abban, hogy csúnyán ki akarta húzni magát a fogadás alól, és ettől el is szégyellte magát. Szerette volna kicsit javítani a róla kialakult, ezek után eléggé negatív képet. Szavait eredetileg Doreannak szánta, nem hitte volna, hogy más is meghallja.
- Hagyjátok a kis pipit, majd én bevállalom helyette. Még akkor is, ha az ellenkező csapatban voltam. - csendült Sólyom érzelemmentes hangja, ami érzékenyen érintette a lányt. egyszerűen annyira megalázó volt az egész helyzet, amibe keverte magát, szinte érezte Yzarr és a többiek lenézését, majd ez az utolsó megjegyzés. Ez volt olyannyira övön aluli, hogy a Kisnőstényt kizökkentse a bánkódásából, és legalább valamennyi méltóságot magára kaparjon. Összegyűrte a kezében szorongatott zsebkendőt, lerakta az orrán tartott jeget, majd kihúzva magát, keményebb hangon szólalt meg. - Köszönöm a nemes felajánlást. - felkelt összeszedni a poharakat. Ez van.. ennyit arról, hogy bárkivel is elfogadtatja magát. És ennyit a többiekkel való további játékokról is. Egyértelmű volt, hogy nem látják szívesen, és ez, bár fájt, legalább kezelhető volt. Egy próbát megért, nem sikerült megkedveltetnie magát velük, legalább nincs több kérdés.
- Nem nemes, de legalább mi harcosok tartsunk össze. - suttogta hátul valaki,
a harcosok szót megnyomva - nem lehetett tudni, hogy kitől jött, de se Dorean sem Yzarr nem szólt közbe, utóbbi már a házba tartott, miközben lazítgatta magán a csuklóvédőket. S indult a konyhára. Shya nem is várt védelmet senkitől. Tudomásul vette a kirekesztést. Gyakorlatilag letisztáztak egy fontos kérdést, és ezek után a lány nem is fogja törni magát, hogy elfogadtassa magát a harcosokkal.
~Valóban. Én nem vagyok harcos, de legalább nem is akarok az lenni. ~ezt könnyedén el is tudta fogadni, mindenféle sértődés nélkül. Különös módon Sólyom megjegyzése után ez a második odadöfés inkább megnyugtatta, semmit tovább bántotta volna Shyarát.
Yzarr a konyhában ücsörött és éppen egy jól lehűtött citromos-mentás korsó száján csiszatolta ujj begyét. Nem tudott haragudni a nőstényre, ugyanakkor a játék kedvüket sikeresen elvette. Megértette,hogy nem akar inni, de... így kirekeszteni magát a játékból... Nem értette. Bár, hallotta, hogy szeretett volna másik feladatot, de... az a többiekkel szemben nem lett volna fair dolog.
A szakácsnőstény ekkor egy tál gombás ragut tett le Yzarr elé, aki egy bólintással köszönte meg az ételt, majd a nőstény magára is hagyta, hogy készülődhessen aludni. Hiszen épp az utolsó pillanatban toppant be az Úrfi és nem akarta, hogy egyedül készítse el az ételt. Amúgy is látta rajta, hogy a gondolataiba van mélyedve, jobban mint a múltkor így nem hagyhatta, hogy esetleg a konyháját vagy magát tegye tönkre, míg gondolkodik. Így, megkönnyebbülve ment a cselédszállásra.
- Úrfi, van még csokis eper is lehűtve.
Yzarr mohón kapta fel a fejét és érdeklődve pillantott az idős nőstényre.
- A szokott helyen... - kacsintott cinkosan és egy meghajlás kíséretében távozott.
Yzarr szusszanva fogott neki az evésnek, jól esett ennyi mozgás után a rágás, és az ízek úgy is elvonták a gondolatait.
A Kisnőstény nem tudta, hogy Yzarr a konyhában van, így gyanútlanul sétált be az ajtón.
Yzarr szótlanul követte a tekintetével a nőstényt, nem érezte szükségét, hogy megszólaljon, esetleg a jelenléte az üres konyhában megijessze a nőstényt.
Shya egyenes háttal, arcán makacs nyugalommal ment oda a mosóteknőhöz, majd fel sem pillantva a poharakról, elkezdte belepakolgatni őket. Tudta, hogy későre jár, így nem számított arra, hogy a személyzet elmossa majd az edénykéket. Ehelyett határozottan kezdett neki ő maga a poharak tisztításához. Yzarr jelenléte nem tűnt fel neki, lévén végig a tálcáját figyelte.
Yzarr nem akarta megzavarni a poharakat mosogató, igazán magába merült nőstényt, de egyszer direkt kicsit finoman odakoppintotta a kanalát a tányér aljához, miután megunta magát. Majd benyelt egy falat gombás ragút, aminek az illata betöltötte az egész konyhát. Látszólag a táljába fordult Yzarr is, de nagyon is figyelte, hallgatta a nőstény által kiadott hangokat és mozdulatokat.
A ragu illatát Shyara is érezte, de nem foglalkozott vele, hiszen az elrontott játék az ő kedvét is tönkretette, az pedig, hogy a többiek szemében sportszerűtlennek tűnt, idegessé tette, így aztán nem volt éhes sem. A diszkrét koppanásra felfigyelt, majd hátra fordult.
- Oh - csúszott ki a száján, majd meglepettségét palástolandó, távolságtartóan biccentett Yzarrnak. Azzal visszafordult a poharak felé.
Yzarr holdezüst tekintete érdeklődve csillant, majd elmosolyodott, végül halk kuncogás csendült fel felőle. Látta, ahogy a lány válla megfeszül egy pillanatra, s csak utána folytatja a mosogatást. A hím kissé megemelkedett, hátradőlt a székben, majd nyújtózkodott, végül visszahajolt az étel fölé.
- Ne... bánkódjon, kérem! - hangja őszintén és kérlelően csengett. Nem volt benne az iménti csalódottság és lemondás, ami a pályán kiütközött belőle. Ez pedig meglepte a lányt. Lassan, megfontoltan rakta félre a tiszta poharakat és törölte meg a kezét egy rongyban, miközben megfordult. Tekintete enyhe értetlenkedést tükrözött.
- Tudja, ők... - ciccentett egyet - Mi, harcosok, más súlycsoport vagyunk. Nem egy egyszerű szolga itt, a házban, akivel csak úgy jól érezheti magát a sötételf... - komorodott el a hangja. - Ugyanakkor, az Úrfitól, nem kell tartania... - beszélt magáról harmadik személyben, a könnyebbség érdekében. - annyira... - szögezte le ismét komorabb tónusban.
Shya eltöprengve bólintott.
- Ne aggódjon, most már világos. Többször nem tévesztek szerepet - felelte higgadtan, ám hangja merev volt, és szándékán kívül kissé rideg, kissé keserű. Karba fonta a kezét.
- Mint mondtam... nem vagyok Porcelán, tapasztalatnak megfelelt, s összetörni sem fogok tőle.
Yzarr lemondóan szusszantott, felkelt, hogy merjen magának még a raguból , majd le tette azt az asztalra, vadászott magának egy tálcát rá tette a ragus tányért és a korsót majd ment, a kamrába a szokott kis hűtött , Yzarr számára fenntartott finomságos helyre.
Amikor visszatért, a kezében egy nagy tál fehér és fekete csokibevonatos eper díszelgett. Nem számított arra, hogy még itt találja a nőstényt, de ha itt volna még akkor egy lépés erejéig megállt volna, hogy megkínálja a Kisnőstényt.
- Netán, valami gondja van? - pillantott a nőstényre Yzarr, ártatlanul, tudta jól, hogy mi a véleménye a nősténynek az alkoholról, és cseppet sem lepte meg a dolog. Felhúzta a szemöldökét és szkeptikusan meredt rá. Azt hitte, erre figyelt a nőstény...
- Azt hittem, csak félidő van! - mondta a lány, és hangjából, hiába próbálta leplezni, kihallatszott a kétségbeesés. Ha azon múlik, hogy innia kell-e vagy sem, akkor képes (és kellően ostoba) lett volna vérző orral visszaállni és folytatni a játékot.
- Elvileg igen... viszont, hamarosan úgy is abba hagytuk volna, csak pár óra van napfelkeltéig. - pillantott a nőstényre.
- Neee... ennyire betojtál?! Félsz, hogy neked is innod kell?Pedig velem olyan könnyen kibabráltál, most meg... nem fülik hozzá a fogad, hogy ha rajtad van a sor... inkább hárítanál? - zúdította a panasz- és kérdésáradatot Dorean a nőstény felé, szinte egy szuszra.
A Kisnőstény elpirult, majd kihúzta magát és bólintott.
- Pontosan. Egyébként nem, csak... azt hittem, nekem nem kell...Azt mondtad, Yzarr csapata és.. khm... Azt hittem, a harcosokról van szó. ~ Nehéz elképzelni, hogy a csapatához tartozzak. ~
- Te... én... téged sajnállak... - morogta Dorean halkan, csak kettejüknek. Yzarr morgással válaszolt. A nőstény csapattag volt és a szabályok ugyan úgy érvényesek rá is. Még, ha később is érkezett. S hogy nem harcos? Annak Yzarr külön örült, ezek után.
-Könnyű kifogásokat keresni, de nem erőszak a disznótor... Ugyanakkor, csapat ide vagy oda... Ez, most akkor sem harci kiképzés volt. Pusztán szabadidős tevékenység, nagyjából korlátok nélkül. - vázolta Dorean a helyzetet. Majd Yzarra pillantott. -Rosszul indított csapatszellem terén, ne erőltessük. - suttogta halkan, kettejüknek.
- Magam is így gondolom, ez nem Úrhölgyeknek való szórakozás... Nézzen magára. Az előbb még keményen játszott... most meg, mint a vesztes csapat tagja, ágál a sorsa ellen...Míg a többiek beletörődtek. Mégis, olyan boldog hévvel dobta bele Doreant a levesbe... de... ő róla legalább tudom, hogy ha hisztizett is, betartja a fogadás rá eső részét. - hogy milyen volt a hangja? Se nem csalódott, se nem dühös, inkább beletörődött. S már bánta, hogy be kellett venni a nőstényt. - Menjetek vissza, Dorean, majd este találkozunk. S lejátsszuk a fogadást. - azzal elindult vissza a ház irányába.
- Keményen játszottam? Keményen fejbe rúgatnám magam még egyszer, csak a piát elkerüljem....a húgomé kiütött két perc alatt, de anyám kacér, ha iszik. Az kéne csak, hogy valakire rámásszak részegen... - vágott vissza a lány, és szavai határozottan csengtek, ugyanakkor érezhető volt benne, hogy jogosnak és igencsak fájdalmasnak találja a hím szavait.
- Nem érdekes, ne magyarázkodjon... már nem iszik. -fojtotta belé a szót Yzarr, miközben elhaladt mellette. A Kisnőstény leforrázottan ült, és véres zsebkendőjét gyűrögette.
- Igazatok van, Dorean- motyogta halkan Shya a hímnek, s hangjából szégyenkezés csendült. - Nem volt szép tőlem. Ne haragudj...
Dorean vállrándítás kíséretében csatlakozott a többiekhez. A hímnek már nem volt kedve szórakozni, a nősténykét meg nem akarta szívatni, de most már a kisnőstény számára is világossá vált, hogy ők nem a személyzet, akikkel a házban jól elvan, a Méregfogak egy zárkózottabb rétege a birtok hierarchiájának.
- Nem lehetne valami más feladat? Bármi, ami nem alkoholos? - kérdezte Shyara, a bármit hangsúlyosan ejtve. Igazuk volt a hímeknek abban, hogy csúnyán ki akarta húzni magát a fogadás alól, és ettől el is szégyellte magát. Szerette volna kicsit javítani a róla kialakult, ezek után eléggé negatív képet. Szavait eredetileg Doreannak szánta, nem hitte volna, hogy más is meghallja.
- Hagyjátok a kis pipit, majd én bevállalom helyette. Még akkor is, ha az ellenkező csapatban voltam. - csendült Sólyom érzelemmentes hangja, ami érzékenyen érintette a lányt. egyszerűen annyira megalázó volt az egész helyzet, amibe keverte magát, szinte érezte Yzarr és a többiek lenézését, majd ez az utolsó megjegyzés. Ez volt olyannyira övön aluli, hogy a Kisnőstényt kizökkentse a bánkódásából, és legalább valamennyi méltóságot magára kaparjon. Összegyűrte a kezében szorongatott zsebkendőt, lerakta az orrán tartott jeget, majd kihúzva magát, keményebb hangon szólalt meg. - Köszönöm a nemes felajánlást. - felkelt összeszedni a poharakat. Ez van.. ennyit arról, hogy bárkivel is elfogadtatja magát. És ennyit a többiekkel való további játékokról is. Egyértelmű volt, hogy nem látják szívesen, és ez, bár fájt, legalább kezelhető volt. Egy próbát megért, nem sikerült megkedveltetnie magát velük, legalább nincs több kérdés.
- Nem nemes, de legalább mi harcosok tartsunk össze. - suttogta hátul valaki,
a harcosok szót megnyomva - nem lehetett tudni, hogy kitől jött, de se Dorean sem Yzarr nem szólt közbe, utóbbi már a házba tartott, miközben lazítgatta magán a csuklóvédőket. S indult a konyhára. Shya nem is várt védelmet senkitől. Tudomásul vette a kirekesztést. Gyakorlatilag letisztáztak egy fontos kérdést, és ezek után a lány nem is fogja törni magát, hogy elfogadtassa magát a harcosokkal.
~Valóban. Én nem vagyok harcos, de legalább nem is akarok az lenni. ~ezt könnyedén el is tudta fogadni, mindenféle sértődés nélkül. Különös módon Sólyom megjegyzése után ez a második odadöfés inkább megnyugtatta, semmit tovább bántotta volna Shyarát.
Yzarr a konyhában ücsörött és éppen egy jól lehűtött citromos-mentás korsó száján csiszatolta ujj begyét. Nem tudott haragudni a nőstényre, ugyanakkor a játék kedvüket sikeresen elvette. Megértette,hogy nem akar inni, de... így kirekeszteni magát a játékból... Nem értette. Bár, hallotta, hogy szeretett volna másik feladatot, de... az a többiekkel szemben nem lett volna fair dolog.
A szakácsnőstény ekkor egy tál gombás ragut tett le Yzarr elé, aki egy bólintással köszönte meg az ételt, majd a nőstény magára is hagyta, hogy készülődhessen aludni. Hiszen épp az utolsó pillanatban toppant be az Úrfi és nem akarta, hogy egyedül készítse el az ételt. Amúgy is látta rajta, hogy a gondolataiba van mélyedve, jobban mint a múltkor így nem hagyhatta, hogy esetleg a konyháját vagy magát tegye tönkre, míg gondolkodik. Így, megkönnyebbülve ment a cselédszállásra.
- Úrfi, van még csokis eper is lehűtve.
Yzarr mohón kapta fel a fejét és érdeklődve pillantott az idős nőstényre.
- A szokott helyen... - kacsintott cinkosan és egy meghajlás kíséretében távozott.
Yzarr szusszanva fogott neki az evésnek, jól esett ennyi mozgás után a rágás, és az ízek úgy is elvonták a gondolatait.
A Kisnőstény nem tudta, hogy Yzarr a konyhában van, így gyanútlanul sétált be az ajtón.
Yzarr szótlanul követte a tekintetével a nőstényt, nem érezte szükségét, hogy megszólaljon, esetleg a jelenléte az üres konyhában megijessze a nőstényt.
Shya egyenes háttal, arcán makacs nyugalommal ment oda a mosóteknőhöz, majd fel sem pillantva a poharakról, elkezdte belepakolgatni őket. Tudta, hogy későre jár, így nem számított arra, hogy a személyzet elmossa majd az edénykéket. Ehelyett határozottan kezdett neki ő maga a poharak tisztításához. Yzarr jelenléte nem tűnt fel neki, lévén végig a tálcáját figyelte.
Yzarr nem akarta megzavarni a poharakat mosogató, igazán magába merült nőstényt, de egyszer direkt kicsit finoman odakoppintotta a kanalát a tányér aljához, miután megunta magát. Majd benyelt egy falat gombás ragút, aminek az illata betöltötte az egész konyhát. Látszólag a táljába fordult Yzarr is, de nagyon is figyelte, hallgatta a nőstény által kiadott hangokat és mozdulatokat.
A ragu illatát Shyara is érezte, de nem foglalkozott vele, hiszen az elrontott játék az ő kedvét is tönkretette, az pedig, hogy a többiek szemében sportszerűtlennek tűnt, idegessé tette, így aztán nem volt éhes sem. A diszkrét koppanásra felfigyelt, majd hátra fordult.
- Oh - csúszott ki a száján, majd meglepettségét palástolandó, távolságtartóan biccentett Yzarrnak. Azzal visszafordult a poharak felé.
Yzarr holdezüst tekintete érdeklődve csillant, majd elmosolyodott, végül halk kuncogás csendült fel felőle. Látta, ahogy a lány válla megfeszül egy pillanatra, s csak utána folytatja a mosogatást. A hím kissé megemelkedett, hátradőlt a székben, majd nyújtózkodott, végül visszahajolt az étel fölé.
- Ne... bánkódjon, kérem! - hangja őszintén és kérlelően csengett. Nem volt benne az iménti csalódottság és lemondás, ami a pályán kiütközött belőle. Ez pedig meglepte a lányt. Lassan, megfontoltan rakta félre a tiszta poharakat és törölte meg a kezét egy rongyban, miközben megfordult. Tekintete enyhe értetlenkedést tükrözött.
- Tudja, ők... - ciccentett egyet - Mi, harcosok, más súlycsoport vagyunk. Nem egy egyszerű szolga itt, a házban, akivel csak úgy jól érezheti magát a sötételf... - komorodott el a hangja. - Ugyanakkor, az Úrfitól, nem kell tartania... - beszélt magáról harmadik személyben, a könnyebbség érdekében. - annyira... - szögezte le ismét komorabb tónusban.
Shya eltöprengve bólintott.
- Ne aggódjon, most már világos. Többször nem tévesztek szerepet - felelte higgadtan, ám hangja merev volt, és szándékán kívül kissé rideg, kissé keserű. Karba fonta a kezét.
- Mint mondtam... nem vagyok Porcelán, tapasztalatnak megfelelt, s összetörni sem fogok tőle.
Yzarr lemondóan szusszantott, felkelt, hogy merjen magának még a raguból , majd le tette azt az asztalra, vadászott magának egy tálcát rá tette a ragus tányért és a korsót majd ment, a kamrába a szokott kis hűtött , Yzarr számára fenntartott finomságos helyre.
Amikor visszatért, a kezében egy nagy tál fehér és fekete csokibevonatos eper díszelgett. Nem számított arra, hogy még itt találja a nőstényt, de ha itt volna még akkor egy lépés erejéig megállt volna, hogy megkínálja a Kisnőstényt.
Shya valóban indulni készült, de valami még visszatartotta.
Többek között a hím szusszantása, amit nem teljesen értett. Így aztán maradt
még, s megvárta, hogy a másik visszatérjen.
Yzarr meglepődve pillantott a nőstényre.
- Azt hittem, hogy inkább felszívódik, minthogy rám várjon...-
szalad ki a száján az őszinte gondolata is egyúttal, s így kimaradt a bántó él
belőle. Erre
persze Shya szemöldöke kezdett gyors futásba, egyenesen a homlokáig felszaladt
egy meghökkent kifejezés kíséretében.
- öö tessék? - kérdezte meglepetten pislogva. Nem tudta, sértésnek szánta-e a másik a mondatát, s ha nem, akkor mégis minek...
- öö tessék? - kérdezte meglepetten pislogva. Nem tudta, sértésnek szánta-e a másik a mondatát, s ha nem, akkor mégis minek...
- Kér? - nyújtotta a nőstény felé a csokiba mártogatott epres
tányért, mintha meg sem hallotta volna az iménti kérdést. Ha megvolt a levétel
vagy az elutasítás, máris lép tovább, hogy felpakolja a szerzeményeit a
tálcára.
Shya újabb meglepett hümmentést és pislogást produkált, de elfogadta
a felkínált édességet.
- Köszönöm. - mondta, bár hangja inkább kérdésre emlékeztetett. Ennek ellenére nem tágított, meglepődését legyűrve tért vissza iménti kérdésére. - Hogy értette azt az előbb? - hangján értetlenség tükröződött, semmi több.
- Köszönöm. - mondta, bár hangja inkább kérdésre emlékeztetett. Ennek ellenére nem tágított, meglepődését legyűrve tért vissza iménti kérdésére. - Hogy értette azt az előbb? - hangján értetlenség tükröződött, semmi több.
- Nincs, vagy nem volt valami társaság kívánó állapotban... -
jegyezte meg Yzarr miközben könyékkel kinyitotta a konyhaajtót és kioldalazott
rajta, kezében a tálcával.
- Ó.. - értette meg a lány. - Igen. Igazából csak azt akartam
megkérdezni, hogy hogy is értette, hogy..
Az Úrfitól nem kell tartanom? - a lány megtartotta az ajtót, és Yzarr
után lépett.
De Yzarr már nem hallotta, vagy nem akarta hallani a kérdést,
már rég a fürdő környékén járt a terhével. Shya csodálkozva figyelte a hím gyorsan
távolodó lépteit.
~ Akkor erre nem kapok választ, igaz? ~ gondolta kissé csalódottan, majd sóhajtott és feladva a kérdezősködést, a közös fürdő felé tartott. Lemosakodott, majd a havibajára tekintettel szükséges óvintézkedések megtétele után a saját szobájába ment, s mivel emlékeztetni akarta magát, hogy a későbbiekben ne hibázzon akkorát, mint a mainapon, gyorsan lefirkantott pár vázlatot magának frissen kapott lila naplójába.
~~A mai nap tanulsága(i):
- Ne kekeckedj Doreannal, mert a végén neked lesz bűntudatod.
~ Akkor erre nem kapok választ, igaz? ~ gondolta kissé csalódottan, majd sóhajtott és feladva a kérdezősködést, a közös fürdő felé tartott. Lemosakodott, majd a havibajára tekintettel szükséges óvintézkedések megtétele után a saját szobájába ment, s mivel emlékeztetni akarta magát, hogy a későbbiekben ne hibázzon akkorát, mint a mainapon, gyorsan lefirkantott pár vázlatot magának frissen kapott lila naplójába.
~~A mai nap tanulsága(i):
- Ne kekeckedj Doreannal, mert a végén neked lesz bűntudatod.
- Ne akard magad elfogadtatni Yzarr harcosaival. Külön kaszt,
külön rang, más mentalitás és szabályok. Amúgy sem lettünk volna puszipajtások,
de ezek után.. Ehh, elbaltáztam.
- Soha, de soha ne menj bele fogadásba úgy, hogy nem kérdeztél
meg mindent előre. Utólag már nem lesz lehetőség kérdezni, módosítani,
könyörögni.. Ha mégis.. azzal garantáltan lejáratod magad.
- Oh, és végezetül... hajolj el, ha valami feléd repül. Fejelni
nem olyan jó móka, mint kívülről látszik...
~~
Nem írt többet a fenti pár önpiszkáló mondatnál. Megfésülködött, befonta a haját, majd az ágyán elnyújtott lábakkal szendergő Surrát megcirógatva, saját ágyába bújt és figyelmen kívül hagyva orra sajgását, elaludt.
Nem írt többet a fenti pár önpiszkáló mondatnál. Megfésülködött, befonta a haját, majd az ágyán elnyújtott lábakkal szendergő Surrát megcirógatva, saját ágyába bújt és figyelmen kívül hagyva orra sajgását, elaludt.
Yzarr az idő közben eltüntetett nagy asztalnak örülve elfoglalta
a helyét a babzsákjai egyikén. S letette a tálcáját a kis asztalra,
elfogyasztotta a ragut, és egyedül benyomta az egész tál epret, meghagyva talán
néhány falatot, egy kéz mosás után
megszabadult néhány fölösleges ruhájától, és a hosszú térdig érő
ujjatlan póló maradt rajta, meg a nadrág és a csizma, a könyvtárba sietett,
kellett neki egy fontos könyv, a családi krónikák egyik kötete. Odabent miután
megtalálta a könyvet, leült a megszokott zugba és elkezdett olvasni. Lassan
haladt, mert volt, hogy többször is elolvasott egy-egy oldalt vagy mondatot és
el is merengett rajtuk. A gyertya, amit
meggyújtott már alig pislákolt. De ő falta a sorokat. Mígnem az, hogy ásított
figyelmezette, hogy ideje nyugovóra térnie. magával vitte a könyvet és ledobta
a ruháit a babzsákra ahol még nemrég hagyta a feleselges felszerelését. Az
éjjeli szekrényre tette a könyvet és beállt a fürdőbe, megnyitotta a csapokat
és egy gyors, bő félórás mosdásba kezdett.
Kilépve frissebbnek érezte magát, áttörölte magát és bebújt az
ágyba úgy, ahogy volt, meztelenül. S rövidesen elnyomta az álom.
A Kisnőstény pár órás alvás után, viszonylag mély álmából riadt
fel, s egy pillanatig nem tudta, a hasa fáj, vagy a jelei. Hamar rájött
azonban, hogy az utóbbi. Dühösen bokszolt bele a párnájába.
- Neeeemakaroooom!- morogta hasra fordulva, ám mivel jelei kihagyták a fokozatos melegedést, az apró jelzéseket, és rögtön a hátgörnyesztő görcsöléssel ébresztették a lányt, nem sok lehetősége volt tiltakozni. Kelletlenül felkelt és a kék pizsamájában ment ki az erkélyre. Nem érezte magát túl jól, egyszer meg kellett kapaszkodnia az erkélykorlátban. Végül kopogott Yzarr ajtaján, s meg sem várva a választ, beljebb is lépett.
- Neeeemakaroooom!- morogta hasra fordulva, ám mivel jelei kihagyták a fokozatos melegedést, az apró jelzéseket, és rögtön a hátgörnyesztő görcsöléssel ébresztették a lányt, nem sok lehetősége volt tiltakozni. Kelletlenül felkelt és a kék pizsamájában ment ki az erkélyre. Nem érezte magát túl jól, egyszer meg kellett kapaszkodnia az erkélykorlátban. Végül kopogott Yzarr ajtaján, s meg sem várva a választ, beljebb is lépett.
Yzarr hason feküdt,
hasonlóan, mint amikor a macska a hátán aludt, ám ezúttal a takaró épphogy csak
takarta a testét, a feneke srégen kilátszott, ahogy az egyik lába is a másik
fertálya és a lábát meg a fél oldalát a
vékony, ezüst színű selyemlepedő takarta. Az egyik karja, amivel úgy tűnt,
markolja a takarót, a feje mellett volt, a másik pedig a dereka magasságában
pihent. A haja az arcába lógott és halkan szuszogott. A halk kopogásra nem
reagált, mintha egy éjjeli nesz lett volna, így egy sóhajtás kíséretében
fészkelte a fejét a felkarjához közelebb. A lépésre pedig felpillantott a
tincsei közül és a karja mögül. Holdezüsten csillant a hím tekintete, ahogy
végül megállapodott a Kisnőstényen. Aztán visszaejtette a fejét a párnára.
A lány a hasát fogva állt meg az ajtóban, hangja halk volt, de
hallható. Ahogyan kissé rekedtes tónusa is.
- Yzarr... Ne haragudjon, hogy már megint...De.. megengedi, ugye? - kérdezte szégyenkezve, bocsánatkérőn, mégis, sajnálatos módon tagadhatatlan sürgetéssel, melyet jelei fájdalma okozott.
- Yzarr... Ne haragudjon, hogy már megint...De.. megengedi, ugye? - kérdezte szégyenkezve, bocsánatkérőn, mégis, sajnálatos módon tagadhatatlan sürgetéssel, melyet jelei fájdalma okozott.
- Meztelen vagyok... - morogta Yzarr kelletlenül. Félálomban, de
nem akart megmozdulni. Egyrészt azért is morogta ezt, mert hátha békén hagyja a
nőstény, másrészt utált göncökben aludni és botor módon azt hitte, hogy ez most
egy ilyen laza éjszaka lesz, hogy ha eddig nem jelent meg a nőstény, ezután nem
is fog.
A mostani inkább jóleső alvás volt,( lett volna ha hagyják
aludni) ami a jól bejáratott testmozgás után igazán kellemes álomba ringatja a
sötételfet.
Shyara elpirult, bár már előbb is látta a kivillanó
testrészeket, eddig nem vett róluk tudomást. Most azonban zavarba jött. Zavara
viszont igen hamar elmúlt, ahogy jelei parancsolóan belenyilalltak. Levegő után
kapott.
- Nem számít, csak engedje meg, hogy itt aludjak! - kérte szinte kétségbeesetten a lány, és violaszín íriszeit Yzarr arcára szegezte, még mielőtt más, nem látni vágyott dolgokat is észrevenne.
Yzarr
macskásan nyújtózkodott, de dühösen villant a tekintete amint előbukkant a
bicepsze mögül. Összeszorította a fogát, és bólintott. Felült, végig az öle
előtt tartva a takarót, megkereste az
ágyára hajított hosszú ágyékkötőt és kicsusszant az ágy másik végére s ott
felállt, magára kötötte a ruhát, végül visszahuppant az ágyba. Magára húzta
- Nem számít, csak engedje meg, hogy itt aludjak! - kérte szinte kétségbeesetten a lány, és violaszín íriszeit Yzarr arcára szegezte, még mielőtt más, nem látni vágyott dolgokat is észrevenne.
a takarót és beletörődötten megszólalt.
- Most már jöhet. - karba fonta a kezét és a takaróját nézte.
Shyara lesütött szemmel várt, míg el nem hangzott a mondat. Akkor aztán megkönnyebbütlten sóhajott, majd odasietett az ágyhoz és bebújt a takaró alá. Légzés emég kissé szabálytalan volt, időnként elakadt, és bőre is forrónak tűnhetett, ha Yzarr hozzáért.
Shyara lesütött szemmel várt, míg el nem hangzott a mondat. Akkor aztán megkönnyebbütlten sóhajott, majd odasietett az ágyhoz és bebújt a takaró alá. Légzés emég kissé szabálytalan volt, időnként elakadt, és bőre is forrónak tűnhetett, ha Yzarr hozzáért.
Ami azt illeti Yzarr nem sok indíttatást érzett, hogy a
nőstényhez érjen. Dühítette, hogy estéről estére így kérezkedik az ágyába a
Kisnőstény és ráadásul meg kell, hogy engedje a parancs szerint. Viszont, nem
tudta sosem, hogy mire van szüksége a nősténynek, belőle. Így nem cselekedett
önkéntelenül.
Shya sietve tűnt el a takaró alatt, és Yzarral szembefordulva
kuporodott össze. Lábait felhúzta magához, és néha önkéntelenül is megremegett,
ahogy jelei gyötörték. Hiába a gyors
bebocsátás, a fájdalom nem szűnt.
- Sajnálom... Azt hittem... ma este nem kell... zaklatnom
magát... - mondta, s elég sűrűn akadt meg a beszédben a váratlan nyilallások
vagy éppen rossz légzés miatt.
Hangja őszintén csengett, s érezhetően kényelmetlenül érezte
magát, amiért sokadik napja él vissza a hím vendégszeretetével.
Yzarr vállrándítással felelt, majd bosszúsan kifújta a szeméből
azt a néhány rakoncátlan hajtincset, ami pillanatnyilag zavarta.
Majdnem szólásra nyitotta a száját, de inkább csak
összeszorította az állkapcsát és dobolt néhányat a bicepszén. Végül a nőstényre
pillantott. Homlok ráncolva vette tudomásul, hogy most még rosszabbul fest, mint
máskor. Legalábbis a külső tényezőket látva, kapkodó lélegzet, görnyedés...
~ Olyan... otthonosan érzi magát... Az én szobámban! ~
Morgolódott, bár, talán örülnie kellett volna, valahogy mégsem
tudott.
- Forduljon meg. - szűrte a fogai közt, beletörődötten.
Shya ártatlan arccal pillantott fel a hímre. Szerette volna az enyhet adó
érintést, de zavarta, hogy a másiknak nyilvánvalóan nagy terhet jelent ez.
Ajkát beharapva fürkészte Yzarr arcát egy pillanatra, majd összeszorította a
szemét az újabb fájdalom hullámtól és nem töprengett többet azon, vajon
helyes-e újra és újra ráerőltetnie magát Yzarra.
Megfordult, és kis kezével finoman Yzarr tenyerét kereste.
Yzarr lejjebb csúszott és megfordult, a selyem takaróját nem
adta a nősténynek, így azt ölelte magához, hogy legyen valami a felső teste és
a nőstény között és elhelyezkedett, hogy legalább egy arasznyi távolság legyen
köztük, majd a kezét nyújtotta a nőstény felé a kézfeje simult hozzá a
Kisnőstény tenyeréhez.
Shya megfogta Yzarrt kezét, és közelebb kucorodva húzta magához, hogy a hím alkarja a hasát érje, míg tenyerét Shya a mellkasához húzta, és nem is engedte el. Yzarr azonnal ökölbe szorította a kezét és megfeszültek a karjában az izmok, amint megérezte, hogy most átvette a nőstény az irányítást a teste felett és messzebb merészkedett, mint eddig bármikor. Akár valami párnát vagy játékmackót, ölelte magához Yzarr kezét a Kisnőstény. Érezte a másik feszültségét.
- Köszönöm szépen - suttogta hálásan és finoman megcirógatta a hím kézfejét. - Tényleg. - tette hozzá komolyan és határozottabb hangon.
Shya megfogta Yzarrt kezét, és közelebb kucorodva húzta magához, hogy a hím alkarja a hasát érje, míg tenyerét Shya a mellkasához húzta, és nem is engedte el. Yzarr azonnal ökölbe szorította a kezét és megfeszültek a karjában az izmok, amint megérezte, hogy most átvette a nőstény az irányítást a teste felett és messzebb merészkedett, mint eddig bármikor. Akár valami párnát vagy játékmackót, ölelte magához Yzarr kezét a Kisnőstény. Érezte a másik feszültségét.
- Köszönöm szépen - suttogta hálásan és finoman megcirógatta a hím kézfejét. - Tényleg. - tette hozzá komolyan és határozottabb hangon.
Yzarr állkapcsa feszülten koccant össze. Majd szusszantott.
- Elriathnak köszönje. - csendült a hangja, halkan, motyogásnak
is beillő morgással vegyítve. Az érzésein nem segített a nőstény kedves
cirógatása. -kicsit távolabb húzódott és érezhetően tartotta a karját.
Lehunyta a szemhéját és egy pillanatra más kép jelent meg a
lelki szemei előtt, kifulladva,
egymást ölelve, boldogan feküdt egymás mellett a két test. Ő a fejét beletúrta
a hófehér hajzuhatagba és az ember nőstény pedig átvetette a lábát a csípőjén.
~ Verd ki a fejedből... végre! Vele nem is lehettek volna
utódaink...Pedig... ~
Feddte meg magát gondolatban és fakón tekintett az erkély
irányába a nőstény válla felett. Dühösen morgott és szusszantott, elszorult a
gyomra az iménti gondolatra. Várt, hogy elmúljon a Kisnőstény fájdalma. Hogy
aztán mehessen.
- De én magának köszönöm. Nem Elriath álmát zavarom, és nem ő
segít elaludni éjjelente.
- Nem, valóban nem. -
érzelemmentes, halk hangon válaszolt a Kisnősténynek. De valahogy nem tudta
őszintén kibökni, hogy “szívesen... nem tesz semmit, máskor is , vagy hasonlók
és társai”.
~ Úgy is kihasznál, kellek neki, mert fájnak a jelei. Nálam jobb
balekot úgy sem találhat a földkerekségen.~
A lány felsóhajtott, finoman megölelte Yzarr karját, majd kicsit
kijjebb nyújtotta a lábait, ahogyan a fájdalom kevésbé feszítette görcsbe a
testét.
- Alszom már... Jó éjt.
Helyek:
1.rész
Háááát csúnyán megszégyenítettétek a kisnőstényt.
Tegyük hozzá nem volt szép tőle, hogy meghátrált a fogadástól, de érthető volt az ok.
Csokis eper? Aaaaa ne már! Még a nyálam is csorog! :)
Pozitív dolog volt Yzarr-től, hogy megkínálta. Nem is gondoltam volna. Azt hittem elkúszik a balfenéken az édes zsákmánnyal. Bár korai volt az örömöm, hogy milyen jó fej, hiszen az ágyban már előjött a jó öreg morgó maci!
Van benne apróbb hiba, néhány szóismétlés, de nem vészes. Amit javítani kellene az a rész mikor Yzarr kiszól neki, hogy jöhet, ott Shya fejezete kétszer kezdődik.
Már nagyon vártam a folytatást, és megérte mert kaptam pár feji olvasnivalót. :)
Hihi :D Most jó fejeskedett azok után ahogy elbántak vele... Úgy érezte kell a kárpótlás :)