Miért? Újra és újra belefutok ugyanabba az ostoba hibába. Mindig elfelejtem, mennyire zavarja őt a jelenlétem. Sosem akarom, mégis mindig megsértem a személyes terét. Nekem aztán tudnom kéne, milyen, amikor nem lehet kizárni valakit a szobámból, mert különben azt mondják, undok vagyok a húgommal... Bizonyára ennyire idegesítő lehetek én is neki... De mégis.. ez vagyok
Olvasnád? Tovább → ;
... .~~A mai nap tanulsága(i): - Ne kekeckedj Doreannal, mert a végén neked lesz bűntudatod. - Ne akard magad elfogadtatni Yzarr harcosaival. Külön kaszt, külön rang, más mentalitás és szabályok. Amúgy sem lettünk volna puszipajtások, de ezek után.. Ehh, elbaltáztam. - Soha, de soha ne menj bele fogadásba úgy, hogy nem kérdeztél meg mindent előre. Utólag már nem
Amint végzett, Yzarr után sietett. Léptei szaporán kopogtak, ahogy közeledett a hímhez, majd betoppant mellé, s mosolygós hangon szólalt meg. - Ittente! - úgy tűnt, mintha a reggeli vitát el is felejtette volna most, hogy jóllakott és a rosszulléte is elmúlt. Yzarr a lépcsősor aljához támaszkodott, s nagy műgonddal tűzögette a helyére a tőröket. Látszólag az sem
Yzarr két nap alatt egyszer sem hallott a nősténye felől, ez leginkább megnyugtatta, bár kicsit el is gondolkoztatta. Ettoin szólt neki, hogy az ispotályban a kisasszony aláírása az utolsó, s hogy altatót vitt magával. Azt, amelyikkel kiütötték a hímet is éjszakára. Yzarr még átbeszélte a gnóm mesterrel a terveket s jóváhagyta, mehet a felújítás. Két hét alatt meglesz vele
A kisnőstény macskás nyújtózkodással ébredezett, majd magához térve csodálkozva konstatálta, hogy még mindig Yzarr szobájában van, sőt mi több, nem csupán a hím ágyában, de az ágyának azon a felén, ahol bizony Yzarr szokott feküdni. Szemöldökráncolva fókuszált a magához ölelt párnára, majd megszagolta, és ismét csak leendő férje fahéjas illatát érezte rajta, erősebben,
