Yzarr az elkövetkezendő napokat a könyvtárban töltötte s az istállós fiút tanítgatta a lóidomítás alapjaira. Időközben Yazira is átjött a Mamanhoz.
- Yzarr, kis unokám, tényleg Obszidiántól kergült meg ennyire a lány, csak hogy a te szavaiddal éljek? - ült töprengve Maman a hárfánál.
- Nem tudom, Maman, valószínűleg. Én nem tettem semmit, amúgy is gyenge voltam - sóhajtott Yzarr, már nem tudja, hanyadszor rágta át vele ezt a kérdést az idős asszony.
- Bááááátyuuuuus! - viharzott be a pihenő szobába Yazira és lehuppant Yzarr mellé, miközben a nyakába csimpaszkodott.
- Ki kergült meg? - pillantott a párosra Yazira.
- Azt beszélik, nagyon kiállhatatlan beteg... - jegyezte meg Maman halkan. Ő sem kereste az óta az éjjel óta a nőstényt, nem azért, mert nem akart találkozni vele, sokkal inkább időt akart hagyni neki a gyógyulásra, s aztán... Csak a Kisasszonyra bízni, hogy akar-e egyáltalán beszélgetni vele. Yzarr állapota egyébként jobban is foglalkoztatta. Számtalanszor elmeséltette vele a gyógyítás közbeni érzéseit, akkor érezte, látta és beszélgettek a Kígyóval, még ha Yarr elméjében történt is, az incidenskor egyszerűen csak átvette az irányítást Yzarr felett, s ezt kicsit különösnek tartotta.
Yzarr, hallva Maman megjegyzését, beleegyezőn felhorkantott, majd lapozott egyet a kezében tartott könyvben. - Nem csak betegen kiállhatatlan-
- Bátyám, mi történt az arcoddal? - kérdezte Yazi elgondolkodva. A kérdezett pedig mogorván felmordult.
- A hibbant barátnéd. Pofán vágott, amikor feltehetőleg Obszidián beszélt vele... - morogta sötéten. Yazira elmerengve figyelte az apró foltot testvére állán, s magában meg kellett állapítania, hogy igazán erős ütés lehetett.
- Ha az agyrázkódásom maradéka ellenőrzés nélkül gondot okoz, még mindig jobb, mint ez, amitől garantáltan megőrülök - sziszegte Shyara nem figyelve a szolgálóra. Tekintetében az örvénylő fájdalom mellett értelem is csillogott, így nem mondhatták, hogy nincsen magánál.
- Szóljon a Nagyasszonynak és kérje meg, hogy váltsák le, látom, nagyon fáradt - mondta a gyógyító, figyelmen kívül hagyva a nőstény érvelését, s helyette a nőstény ápolásával megbízott szolgálónak intézte szavait, mire az hálás biccentés után sietve távozott.
- Asszonyooom! Kérem... küldjön helyettem valaki mást. Én már nem bírom ezt! - sopánkodott aprót topogva az ajtóban. - Felkelt és utasítgat mindenkit! S van valami a jeleivel is! - gyűrögette a ruhája szélét. Yzarr megvetően felhorkantott, majd pedig kortyolt a boros poharából, amelyet maga mellé tett ki a kis könyves asztalra.
- Shyara! Mi van vele? - bökte meg Yzarr oldalát Yazira indulatosan.
- Mivan?! - morogta sötéten a hím, de nem válaszolt.
- Kicsim, leesett a lováról. A bátyád meg haragszik rá azért, mert szerinte ok nélkül felpofozta őt a Kisasszony. - foglalta össze tömören az idős asszony, miközben felkelt, hogy elinduljon az ispotály irányába. - Mellesleg Yzarr tényleg nem tett semmit, mielőtt még ismét oldalba akarnád bökni! - figyelmeztette Yaleena a fialabb unokáját. Yazira rajtakapottan húzta vissza mutató ujját s zárta ökölbe a kezét, majd halkan kifújta a levegőt. Végül ő is felkelt az ágyról és magára hagyta a bátyját, hogy megnézhesse, mi van Shyarával.
- Maman, és mi történt még? Annyira titkolóztok! - sopánkodott a fiatal nőstény, miközben megigazgatta ruhája szegélyét. Yaleena rövid hallgatás után kezdett csak bele a mondandójába, mikor már egyre közelebb jártak az ispotályhoz.
- Ében megsebesítette az egyik istállósfiút, viszont a gyógyítómat korábban elküldtem Ifiri vajúdó édesanyjához. Én is gyengélkedtem, Yzarrék pedig bennrekedtek a nagyapád csillagvizsgáló tornyában. - Yaleena határozottan beszélt, s csak azért állt meg időnként, hogy egy kis levegőt vegyen beszéd közben. - A bátyád mágiával üzent, így ki tudtuk őket engedni, és utána együtt mentünk az ispotályba. A Kisasszony megpróbálkozott a gyógyítással, de elájult... - ezt mondva Yaleena hangjába neheztelés vegyült. - Eközben Yzarr különösen viselkedett, megjegyzem, mindvégig kéken derengett a tekintete, aztán kiderült, hogy azért, mert Ssaphryss szemmel tartotta a fiatalokat. De úgy hiszem, segíteni akart, s végül Yzarr elfogadta, hogy az általa ismert gyógyító varázslatot Obszidián felerősítse úgy, hogy közben az ő testét használja. A bátyád pedig kimerült ettől. Az az ágy volt hozzá legközelebb, amelybe a Kisasszonyt is fektettük, így végül egy ágyban aludtak el. Az utolsó, amire Yzarr emlékszik, az, hogy levendulaszag fojtogatta, tüsszentett, és miközben felült az ágyban, lesöpörte magáról Shyarát. Aztán pedig Obszidián kacagása, ahogyan elhagyta a testét, és ő ott maradt a nősténnyel szemben, sajgó állkapoccsal, kezében a zokogva menekülő Kisasszony csuklójával. De sejtheted, Yzarr mennyire le volt döbbenve azon, hogy a nőstény felpofozta... valami olyasmit mesélt, hogy éppen előtte beszélt neki Shyara arról, hogy még a gondolatától is irtózik, hogy bármiféle módon bántsa őt. Azt hiszem, egy álom kapcsán merült fel ez az egész... Bántós dolog... Azóta a bátyád neheztel, mi meg még nem kérdeztük a Kisasszonyt, hogy miért is akart elmenekülni... S egyáltalán nem is beszélni senkivel... - fejezte be az idős asszony, eddigre már az ispotályban álltak a paraván túloldalán, s most karba font kézzel, elgondolkodva pillantott annak irányába.
- Ekkor esett le a lóról is - tűzte még hozzá Yaleena
-Leesett, de ugye azért minden rendben van vele? - kérdezte immár aggodalmasabban a kis Themar, a hangja most komolyan csengett, nyoma sem volt benne a korábbi szétszórtságnak.
Shya remegve feküdt az ágyban, és bár kivételesen nem ébresztették fel, lévén fájdalma kezdett túljutni azon a ponton, hogy az álmokba menekülhessen előle, ettől függetlenül azért még próbálkozott, egyfajta különös, éberálom szerű, fájdalom és kába bódulat között ingázva.
Ám Yaleena hangjára lassan felfigyelt, és a nőstény szavai váratlanul és készületlenül érték. Nem számított rá, hogy ekkora bűntudatot kelt majd benne a Maman... vagy csupán még nem volt ideje vagy energiája ezen rágódni?
Akárhogy is, Shyara immár teljesen éber volt, ami fájdalma felerősödését is jelentette egyben. Halkan nyikkant, ám ha folytatást a párnájába rejtette, s ráharapott a huzatra tehetetlenségében.
Yaleena és Yazi azonnal az ágy irányába kapták a fejüket, majd oda is mentek Shyarához. A gyógyító eközben ott állt az ágy végében, de nem szólt, hiszen nem akarta megzavarni a Nagyasszonyék párbeszédét.
- Hogy van? - emelte pillantását saját gyógyítójára Yaleena.
- Úgy tűnik jobban, egyre többet felesel... A fejére már nem panaszkodik, így a további ébresztésektől eltekintenék - felelte e a kérdezett.
Shya dühös morgást hallatott. - Akkor kellett volna hagyniuk aludni, amikor még képes voltam rá. - A Kisnőstény hangja panaszosan és vádlón csengett, bár néhol magasabb tónus felé csúszott a fájdalomtól. - Nem véletlenül könyörögtem! - nyüsszent Shya, majd végül zihálva elhallgatott. Yaleena cöccenve hátrébb lépett. Yazi együttérzőn lépett közelebb a nőstényhez, a gyógyító pedig egy vállrándítás kíséretében távozott.
Yaleena a nőstény homlokára akarta tenni a kezét, hogy kisimíthasson onnan pár rakoncátlan hajszálat, ám inkább meggondolta magát.
- Shya, hogy vagy? - kérdezte Yazira az ágyon fekvő barátnéjától. Yaleena távolabb lépkedett és onnan tartotta szemmel Yazirát.
Shya szomorúan pillantott az elhátráló Maman után, ám figyelmét szinte azonnal Yazi vonta magára aggódó kérdésével.
- Mennyire.. nézek ki rosszul? - kérdezte lassan, és megpróbált odébbcsúszni az ágyon, hogy helyet adjon barátnéjának.
Yazira mosolyogva óvatosan leült, kisimított pár hajtincset Shya homlokából. Majd elvigyorodott.
- Csak amennyire egy pár napos szemét kupac lehet rosszul kinéző... - szimatolt bele a levegőbe, miközben nyelvet öltött. Shya azonban csak felsóhajtott és rezignáltan behúnyta a szemét.
- Annak is érzem magam... -mondta halkan, és elengedve saját hasát, Yazi keze után nyúlt. Ujjai hidegek, tenyere pedig nyirkos volt, és fázott.Yazira dörzsölgetve a tenyerébe fogta Shyara kezeit.
- Hogy érzed magad, el tudsz jönni fürdeni? - kérdezte barátnéjától.
A Kisnőstény fájdalmasan felnyögött Yazi ajánlatára, s kelletlenül grimaszolt.
- Muszáj, ugye?- Nehézkesen feljebb tornászta magát az ágyon, és ha nem látszott volna szürkés arcán, hát remegő kezei is elárulták volna gyengeségét és erőtlenségét.
- Ifiri! - kiáltott ki Maman a szolgálólánynak, mire az engedelmesen bejött a gyengélkedőbe és megállt a Maman mellett.
- S ha úgy is érzi magát, talán azt is elmesélhetné, mi zaklatta fel ennyire - szúrta közbe a Maman is, majd a komornája felé fordult. - Van még a levesből? - kérdezte.
Shya azonban feljajdult a nőstény javaslatára és visszakapta a kezét a hasára. Lesütött szemmel a takarója mintázatát elemezgette, miközben megpróbálta leküzdeni a vágyat, hogy fejét rázva tagadja meg a nőstény kívánságát.
Miután Ifiri bólintott, kicsit még várt, hátha Yazirának is eszébe jut valami.
Yaleena visszafordult, s kérdőn emelkedett meg a szemöldöke. Különös módon most kicsit olyan távolságtartónak tűnt a lány, mint Yzarr. Aggódott a nőstényért, de tényleg eldöntötte, hogy inkább nem zargatja semmivel sem, hiszen azon az estén számára egyértelmű volt, hogy bármi is zaklatta fel a nőstényt ennyire, menekülni akart mindenáron, s ki tudja mi vagy ki ijesztette meg a lovat, ami megakadályozta, hogy elvágtasson innen.
- Egyébként nem muszáj fürdened... csak... - motyogott Yazi halkan és mosolyogva, de segített Shyának felkelni. - Hány napja is fekhetsz már itt? - kérdezte, miközben megjelent a pofiján egy aprócska pír. A szolgáló kérdő pillantására nemet intett a fejével.
- Három, ha minden igaz - felelte Yaleena kicsit közelebbről.
Shya végül suttogva és bizonytalanul, de megszólalt.
- Kérdezze meg... a. - bosszús, utálkozó morgás hagyta el a lány torkát, s szinte köpte a következő szót - Bálványát. Magának talán nem hazudozik majd, mint nekem. Bár ki tudja... Akármit mond is, maga hinni fog neki. De kérdezze meg tőle, miért gyűlöl. Hogy mivel.. - nagyot nyelt, és kerülte Yaleena pillantását. - érdemeltem ki a ... mézesmadzagát. Hogy mit ártottam neki - szorult ökölbe a lány keze, és hangjában csalódottság, bánat és értetlenség csengett, ahogy felpillantott a nőstényre. - Miért mart belém? - Yaleena megütközve lépett hátrébb, még Yazi is kicsit elhúzódott, Ifiri pedig a lány felcsattanásának első szavaira távozott.
- Nem tudom, mi történt köztetek, de honnan veszed, hogy hazudott? Bármit mondhatott, vagy tett, ok nélkül sosem teszi - lépett még hátrább távolságtartón Yaleena. Nem tetszettek neki a vádak, amivel őt is illették.
Yazi megijedt a hirtelen indulattól, ami barátnőjéből áradt, s meg is volt szeppenve, tanácstalanul ölelte át magát, most már semmit sem értett. Arra kellett jönnie, hogy Shya ágyban fekszik, gyengélkedik, s mindezt a Kígyó miatt? Ráadásul Yzarr is vérig van sértve!? Nem értette.
- Ha okkal tette. Akkor is gy.. utálom érte. Ha leckéztet, vagy próbára tesz, miért? Hát nem próbáltam már eddig is megfelelni?! Ha útban vagyok, akkor miért hagyta, hogy Elriath beleegyezzen a házasságba? Ha pedig megfelelnék feleségnek, miért próbál eltántorítani? - A Kisnőstény szavaiban lassan már csak kétségbeesés maradt, és felhúzott lábait ölelte át, hangja pedig egyre halkult, ahogy a karjára hajtotta a fejét. Megeredő könnyei sem segítettek, s szavai nagy részét már csak motyogta.
Ifiri a folyosón Yzarrba futott, s azonnal figyelmeztette a hímet az ispotályban folyó paprikássá váló társalgásra, így a hím az ajtó melletti falnak támaszkodva állt, és fülelt. Leginkább a Maman miatt aggódott.
Yaleena kihúzta magát s határozottan pillantott a nőstényre.
- Náladnál sokkal erősebb feleségjelölteket is megleckéztetett, vizsgáztatott már. Nem az én tisztem lenne felhívni a figyelmedet arra a könyvre, ami a nőstények kéziratait tartalmazza, de úgy látom, Ibreath nem tette ezt meg! - mondta némileg szemrehányóan.
- Miért is tette volna... - horkantott fel Shya.
Yzarr bólintott, majd ellökte magát a faltól és ahogy jött, úgy távozott is, nem érdekelte a további beszélgetés. Ráadásul a nőstény iránt sem lett érdeklődőbb. A Maman pedig... úgy hallotta, igenis ki tud állni magáért, fölösleges volt ő ide.
- Yzarr, kis unokám, tényleg Obszidiántól kergült meg ennyire a lány, csak hogy a te szavaiddal éljek? - ült töprengve Maman a hárfánál.
- Nem tudom, Maman, valószínűleg. Én nem tettem semmit, amúgy is gyenge voltam - sóhajtott Yzarr, már nem tudja, hanyadszor rágta át vele ezt a kérdést az idős asszony.
- Bááááátyuuuuus! - viharzott be a pihenő szobába Yazira és lehuppant Yzarr mellé, miközben a nyakába csimpaszkodott.
- Ki kergült meg? - pillantott a párosra Yazira.
- Azt beszélik, nagyon kiállhatatlan beteg... - jegyezte meg Maman halkan. Ő sem kereste az óta az éjjel óta a nőstényt, nem azért, mert nem akart találkozni vele, sokkal inkább időt akart hagyni neki a gyógyulásra, s aztán... Csak a Kisasszonyra bízni, hogy akar-e egyáltalán beszélgetni vele. Yzarr állapota egyébként jobban is foglalkoztatta. Számtalanszor elmeséltette vele a gyógyítás közbeni érzéseit, akkor érezte, látta és beszélgettek a Kígyóval, még ha Yarr elméjében történt is, az incidenskor egyszerűen csak átvette az irányítást Yzarr felett, s ezt kicsit különösnek tartotta.
Yzarr, hallva Maman megjegyzését, beleegyezőn felhorkantott, majd lapozott egyet a kezében tartott könyvben. - Nem csak betegen kiállhatatlan-
- Bátyám, mi történt az arcoddal? - kérdezte Yazi elgondolkodva. A kérdezett pedig mogorván felmordult.
- A hibbant barátnéd. Pofán vágott, amikor feltehetőleg Obszidián beszélt vele... - morogta sötéten. Yazira elmerengve figyelte az apró foltot testvére állán, s magában meg kellett állapítania, hogy igazán erős ütés lehetett.
- Szóljon a Nagyasszonynak és kérje meg, hogy váltsák le, látom, nagyon fáradt - mondta a gyógyító, figyelmen kívül hagyva a nőstény érvelését, s helyette a nőstény ápolásával megbízott szolgálónak intézte szavait, mire az hálás biccentés után sietve távozott.
- Asszonyooom! Kérem... küldjön helyettem valaki mást. Én már nem bírom ezt! - sopánkodott aprót topogva az ajtóban. - Felkelt és utasítgat mindenkit! S van valami a jeleivel is! - gyűrögette a ruhája szélét. Yzarr megvetően felhorkantott, majd pedig kortyolt a boros poharából, amelyet maga mellé tett ki a kis könyves asztalra.
- Shyara! Mi van vele? - bökte meg Yzarr oldalát Yazira indulatosan.
- Mivan?! - morogta sötéten a hím, de nem válaszolt.
- Kicsim, leesett a lováról. A bátyád meg haragszik rá azért, mert szerinte ok nélkül felpofozta őt a Kisasszony. - foglalta össze tömören az idős asszony, miközben felkelt, hogy elinduljon az ispotály irányába. - Mellesleg Yzarr tényleg nem tett semmit, mielőtt még ismét oldalba akarnád bökni! - figyelmeztette Yaleena a fialabb unokáját. Yazira rajtakapottan húzta vissza mutató ujját s zárta ökölbe a kezét, majd halkan kifújta a levegőt. Végül ő is felkelt az ágyról és magára hagyta a bátyját, hogy megnézhesse, mi van Shyarával.
- Maman, és mi történt még? Annyira titkolóztok! - sopánkodott a fiatal nőstény, miközben megigazgatta ruhája szegélyét. Yaleena rövid hallgatás után kezdett csak bele a mondandójába, mikor már egyre közelebb jártak az ispotályhoz.
- Ében megsebesítette az egyik istállósfiút, viszont a gyógyítómat korábban elküldtem Ifiri vajúdó édesanyjához. Én is gyengélkedtem, Yzarrék pedig bennrekedtek a nagyapád csillagvizsgáló tornyában. - Yaleena határozottan beszélt, s csak azért állt meg időnként, hogy egy kis levegőt vegyen beszéd közben. - A bátyád mágiával üzent, így ki tudtuk őket engedni, és utána együtt mentünk az ispotályba. A Kisasszony megpróbálkozott a gyógyítással, de elájult... - ezt mondva Yaleena hangjába neheztelés vegyült. - Eközben Yzarr különösen viselkedett, megjegyzem, mindvégig kéken derengett a tekintete, aztán kiderült, hogy azért, mert Ssaphryss szemmel tartotta a fiatalokat. De úgy hiszem, segíteni akart, s végül Yzarr elfogadta, hogy az általa ismert gyógyító varázslatot Obszidián felerősítse úgy, hogy közben az ő testét használja. A bátyád pedig kimerült ettől. Az az ágy volt hozzá legközelebb, amelybe a Kisasszonyt is fektettük, így végül egy ágyban aludtak el. Az utolsó, amire Yzarr emlékszik, az, hogy levendulaszag fojtogatta, tüsszentett, és miközben felült az ágyban, lesöpörte magáról Shyarát. Aztán pedig Obszidián kacagása, ahogyan elhagyta a testét, és ő ott maradt a nősténnyel szemben, sajgó állkapoccsal, kezében a zokogva menekülő Kisasszony csuklójával. De sejtheted, Yzarr mennyire le volt döbbenve azon, hogy a nőstény felpofozta... valami olyasmit mesélt, hogy éppen előtte beszélt neki Shyara arról, hogy még a gondolatától is irtózik, hogy bármiféle módon bántsa őt. Azt hiszem, egy álom kapcsán merült fel ez az egész... Bántós dolog... Azóta a bátyád neheztel, mi meg még nem kérdeztük a Kisasszonyt, hogy miért is akart elmenekülni... S egyáltalán nem is beszélni senkivel... - fejezte be az idős asszony, eddigre már az ispotályban álltak a paraván túloldalán, s most karba font kézzel, elgondolkodva pillantott annak irányába.
- Ekkor esett le a lóról is - tűzte még hozzá Yaleena
-Leesett, de ugye azért minden rendben van vele? - kérdezte immár aggodalmasabban a kis Themar, a hangja most komolyan csengett, nyoma sem volt benne a korábbi szétszórtságnak.
Shya remegve feküdt az ágyban, és bár kivételesen nem ébresztették fel, lévén fájdalma kezdett túljutni azon a ponton, hogy az álmokba menekülhessen előle, ettől függetlenül azért még próbálkozott, egyfajta különös, éberálom szerű, fájdalom és kába bódulat között ingázva.
Ám Yaleena hangjára lassan felfigyelt, és a nőstény szavai váratlanul és készületlenül érték. Nem számított rá, hogy ekkora bűntudatot kelt majd benne a Maman... vagy csupán még nem volt ideje vagy energiája ezen rágódni?
Akárhogy is, Shyara immár teljesen éber volt, ami fájdalma felerősödését is jelentette egyben. Halkan nyikkant, ám ha folytatást a párnájába rejtette, s ráharapott a huzatra tehetetlenségében.
Yaleena és Yazi azonnal az ágy irányába kapták a fejüket, majd oda is mentek Shyarához. A gyógyító eközben ott állt az ágy végében, de nem szólt, hiszen nem akarta megzavarni a Nagyasszonyék párbeszédét.
- Hogy van? - emelte pillantását saját gyógyítójára Yaleena.
- Úgy tűnik jobban, egyre többet felesel... A fejére már nem panaszkodik, így a további ébresztésektől eltekintenék - felelte e a kérdezett.
Shya dühös morgást hallatott. - Akkor kellett volna hagyniuk aludni, amikor még képes voltam rá. - A Kisnőstény hangja panaszosan és vádlón csengett, bár néhol magasabb tónus felé csúszott a fájdalomtól. - Nem véletlenül könyörögtem! - nyüsszent Shya, majd végül zihálva elhallgatott. Yaleena cöccenve hátrébb lépett. Yazi együttérzőn lépett közelebb a nőstényhez, a gyógyító pedig egy vállrándítás kíséretében távozott.
Yaleena a nőstény homlokára akarta tenni a kezét, hogy kisimíthasson onnan pár rakoncátlan hajszálat, ám inkább meggondolta magát.
- Shya, hogy vagy? - kérdezte Yazira az ágyon fekvő barátnéjától. Yaleena távolabb lépkedett és onnan tartotta szemmel Yazirát.
Shya szomorúan pillantott az elhátráló Maman után, ám figyelmét szinte azonnal Yazi vonta magára aggódó kérdésével.
- Mennyire.. nézek ki rosszul? - kérdezte lassan, és megpróbált odébbcsúszni az ágyon, hogy helyet adjon barátnéjának.
Yazira mosolyogva óvatosan leült, kisimított pár hajtincset Shya homlokából. Majd elvigyorodott.
- Csak amennyire egy pár napos szemét kupac lehet rosszul kinéző... - szimatolt bele a levegőbe, miközben nyelvet öltött. Shya azonban csak felsóhajtott és rezignáltan behúnyta a szemét.
- Annak is érzem magam... -mondta halkan, és elengedve saját hasát, Yazi keze után nyúlt. Ujjai hidegek, tenyere pedig nyirkos volt, és fázott.Yazira dörzsölgetve a tenyerébe fogta Shyara kezeit.
- Hogy érzed magad, el tudsz jönni fürdeni? - kérdezte barátnéjától.
A Kisnőstény fájdalmasan felnyögött Yazi ajánlatára, s kelletlenül grimaszolt.
- Muszáj, ugye?- Nehézkesen feljebb tornászta magát az ágyon, és ha nem látszott volna szürkés arcán, hát remegő kezei is elárulták volna gyengeségét és erőtlenségét.
- Ifiri! - kiáltott ki Maman a szolgálólánynak, mire az engedelmesen bejött a gyengélkedőbe és megállt a Maman mellett.
- S ha úgy is érzi magát, talán azt is elmesélhetné, mi zaklatta fel ennyire - szúrta közbe a Maman is, majd a komornája felé fordult. - Van még a levesből? - kérdezte.
Shya azonban feljajdult a nőstény javaslatára és visszakapta a kezét a hasára. Lesütött szemmel a takarója mintázatát elemezgette, miközben megpróbálta leküzdeni a vágyat, hogy fejét rázva tagadja meg a nőstény kívánságát.
Miután Ifiri bólintott, kicsit még várt, hátha Yazirának is eszébe jut valami.
Yaleena visszafordult, s kérdőn emelkedett meg a szemöldöke. Különös módon most kicsit olyan távolságtartónak tűnt a lány, mint Yzarr. Aggódott a nőstényért, de tényleg eldöntötte, hogy inkább nem zargatja semmivel sem, hiszen azon az estén számára egyértelmű volt, hogy bármi is zaklatta fel a nőstényt ennyire, menekülni akart mindenáron, s ki tudja mi vagy ki ijesztette meg a lovat, ami megakadályozta, hogy elvágtasson innen.
- Egyébként nem muszáj fürdened... csak... - motyogott Yazi halkan és mosolyogva, de segített Shyának felkelni. - Hány napja is fekhetsz már itt? - kérdezte, miközben megjelent a pofiján egy aprócska pír. A szolgáló kérdő pillantására nemet intett a fejével.
- Három, ha minden igaz - felelte Yaleena kicsit közelebbről.
Shya végül suttogva és bizonytalanul, de megszólalt.
- Kérdezze meg... a. - bosszús, utálkozó morgás hagyta el a lány torkát, s szinte köpte a következő szót - Bálványát. Magának talán nem hazudozik majd, mint nekem. Bár ki tudja... Akármit mond is, maga hinni fog neki. De kérdezze meg tőle, miért gyűlöl. Hogy mivel.. - nagyot nyelt, és kerülte Yaleena pillantását. - érdemeltem ki a ... mézesmadzagát. Hogy mit ártottam neki - szorult ökölbe a lány keze, és hangjában csalódottság, bánat és értetlenség csengett, ahogy felpillantott a nőstényre. - Miért mart belém? - Yaleena megütközve lépett hátrébb, még Yazi is kicsit elhúzódott, Ifiri pedig a lány felcsattanásának első szavaira távozott.
- Nem tudom, mi történt köztetek, de honnan veszed, hogy hazudott? Bármit mondhatott, vagy tett, ok nélkül sosem teszi - lépett még hátrább távolságtartón Yaleena. Nem tetszettek neki a vádak, amivel őt is illették.
Yazi megijedt a hirtelen indulattól, ami barátnőjéből áradt, s meg is volt szeppenve, tanácstalanul ölelte át magát, most már semmit sem értett. Arra kellett jönnie, hogy Shya ágyban fekszik, gyengélkedik, s mindezt a Kígyó miatt? Ráadásul Yzarr is vérig van sértve!? Nem értette.
- Ha okkal tette. Akkor is gy.. utálom érte. Ha leckéztet, vagy próbára tesz, miért? Hát nem próbáltam már eddig is megfelelni?! Ha útban vagyok, akkor miért hagyta, hogy Elriath beleegyezzen a házasságba? Ha pedig megfelelnék feleségnek, miért próbál eltántorítani? - A Kisnőstény szavaiban lassan már csak kétségbeesés maradt, és felhúzott lábait ölelte át, hangja pedig egyre halkult, ahogy a karjára hajtotta a fejét. Megeredő könnyei sem segítettek, s szavai nagy részét már csak motyogta.
Ifiri a folyosón Yzarrba futott, s azonnal figyelmeztette a hímet az ispotályban folyó paprikássá váló társalgásra, így a hím az ajtó melletti falnak támaszkodva állt, és fülelt. Leginkább a Maman miatt aggódott.
Yaleena kihúzta magát s határozottan pillantott a nőstényre.
- Náladnál sokkal erősebb feleségjelölteket is megleckéztetett, vizsgáztatott már. Nem az én tisztem lenne felhívni a figyelmedet arra a könyvre, ami a nőstények kéziratait tartalmazza, de úgy látom, Ibreath nem tette ezt meg! - mondta némileg szemrehányóan.
- Miért is tette volna... - horkantott fel Shya.
Yzarr bólintott, majd ellökte magát a faltól és ahogy jött, úgy távozott is, nem érdekelte a további beszélgetés. Ráadásul a nőstény iránt sem lett érdeklődőbb. A Maman pedig... úgy hallotta, igenis ki tud állni magáért, fölösleges volt ő ide.
- Mamankám, van nekünk olyan? - pillantott meglepetten az idős asszonyra Yazi.
- Nos, mit vártál amikor ő az első meghívásom alkalmával azt a fertelmes magasított nyakú ruhát vette magára? - enyhült meg Maman és Shyára mosolyogva közelebb lépett, Yazinak pedig határozottan bólintott, jelezve hogy igen, van olyan könyvük.
Shya felhorkantott, és elhúzta a száját.
- Nekem Yzarr választott - motyogta, maga sem tudta, miért.
- Nos, ez azt jelenti, hogy van ízlése és majd helyetted is figyel a ruhákra... - kacagott fel Maman. Ami egyébként tényleg igaz volt, a hím szeretett öltözködni, tudta jól. Legalábbis régen.
- S azt, amelyiket függőleges szoknyarész díszítette, azt is? - kérdezte a Maman elmerengve.
A Kisnőstény jelei kitartóan lüktettek és égtek, ám Yazi jelenléte egy kicsit segített Shya magányérzetén, Yaleena személye pedig elég tekintélyt parancsoló volt ahhoz, hogy Shya igyekezzen megfelelni neki, s ezáltal az idős nőstény valamelyest elvonta a lány figyelmét a fájdalmáról. Ettől függetlenül persze kitartóan markolta az ágyneműjét, e csupán egy-egy váratlan lélegzetvétel és a megfeszülő ujjak és testtartás árulkodott a jelek nyilallásáról.
Ifiri nyugodtan masírozott be egy letakart tálcával a kezében, amelyen tyúkhúslevest hozott. Lábas tálca volt,amelyet pont az ágyban való evésre találtak ki. Most, hogy már lenyugodtak a kedélyek, Yazi felkelt, és feltornyozta Shya háta mögött a párnát, segített feljebb ülni neki, s ő is helyet foglalt a párnáknál.
- Miért ütötted meg Yzarrt? - tette fel végül az őt leginkább érdeklő kérdést, elérve, hogy Shya félrenyeljen.
- Nem őt... Nem őt akartam - válaszolta a Kisnőstény némi köhécselés és könnyezve levegő után kapkodás után szégyenkezve. - hanem a k... Őt. - úgy tűnt, Shyara hangjában új keletű félelem bujkál Obszidián említésekor. - Muszáj volt, hogy elhallgasson. Nem bírtam volna... ha folytatja.
Yazi megrökönyödve ücsörgött az ágy szélén, s töprengve ingatta a fejét.
- Kettejüket ütötted meg... Ilyenkor osztoznak egy testen - ült le az ágy végébe Yaleena. - Ritkán fordult elő eddig ez a családban.
Yazira átkarolta Shyát, s kicsit megszorította őt, amolyan itt vagyok, nem lesz semmi baj, módon. Yaleena pedig tovább töprengett az ágy végében a gondolatai kicsit máshol jártak.A Kisnőstény épp eléggé szégyellte magát, Yaleena megjegyzése nem változtatott a dolgon. A lány megrázta a fejét.
- Megijedtem és féltem... Nagyon. Nem tudtam, mit tehetnék! - mentegetőzött, majd elkomorodott, s hangja szomorúan szólt. - Még mindig nincs jobb ötletem, mint ez.
- Ezt... inkább Yzarral kellene megbeszélned... - csapta össze tenyerét az idős asszony, majd felkelt. - Most magatokra hagylak, ha nem bánjátok.
Shya azonban összerezzent. Hogy a hangra, vagy a gondolatra, hogy Yzarr elé álljon, nem tudni. Lassacskán kanalazni kezdte a levesét. Igyekezett nem kapkodni, de rettentően éhes volt már.
- Finom a leves? - kérdezte Yazi mosolyogva, s ezzel is legalább terelve a témát.
- Yaleena... Kérem, ideküldené a gyógyítót? - kérdezte Shya, miután bólintott a barátnéja kérdésére.
- Természetesen - felelte kicsit aggodalmas pillantással a Maman, azzal távozott.
A gyógyító rövidesen megérkezett, s érdeklődve pillantott a nőstényre.
- Hívatott, Kisasszony? - kérdezte udvariasan.
Shya bólintott, és eltolta magától az ételt, ám beleszisszent a mozdulatba. Az étel jólesett neki, s kicsit erősebbnek is érezte magát így, hogy volt valami a gyomrában, de továbbra is fájtak a jelei, és egy rövid ideig tartó enyhüléstől eltekintve még mindig ugyanolyan szörnyen érezte magát.
- Ha van rá mód... ssz-sz! Szeretnék fájdalomcsillapítót kérni. - a hangja udvarias volt és tisztelettudó, ám a fájdalmas felszisszenést és a vele járó grimaszt nem tudta elkerülni.
- Szerettem volna vissszaaludni, de már nem megy, és ez a fájdalom nem pár perc alatt múlik.- magyarázta jóval higgadtabban és udvariasabban, mint az elmúlt időszak alatt bármikor.
A gyógyító áthatón pillantott a nőstényre aki elkezdett mocorogni.
- Rendben, a patika könyvünk a mögött az ajtó mögött található, a gyógyszerekkel egyetemben, de kulcsra van zárva. Ifirit, majd segít magának kinyitni az ajtót. Beszéltem a főházban élő gyógyítóval, lévén Ő többet tudhat a maga jeleiről, s azt mondta, valóban enyhülést adhat magának valamely készítmény, s bízzak az Ön tudásában is, de kérem körültekintően járjon el - tette csípőre kezét, s várta, hogy szavainak hatása elüljön.
A Kisnőstény határozottan bólintott, mire a gyógyító sarkon fordult és a saját kulcsával nyitotta ki az ajtót, de odabent is hallotta a lány szavait.
- Mint azt már kissé sértően közöltem, nem szoktam efféle szerekkel élni, inkább kialszom, ha valamim fáj. Ne aggódjon, nem szoktam kockáztatni, sem pedig hanyagul vezetni a jegyzetet.
- Milyen szerben gondolkodott? - kérdezett vissza a gyógyító, s bár szavai hivatalosak voltak, nem tűnt ridegnek, pusztán tényközlőnek. Eközben Yazira csöndben piszkálta Shya kócos haját, ujjbegyeivel fésülgetve annak végét. Nem tudott érdemben hozzászólni a párbeszédhez, így inkább tőle szokatlanul türelmesen ücsörgött.
- Egyelőre még nem tudom, mik közül választhatok. Eddig egyszer használtam altatót, de az jelenleg nem megfelelő, de később tervezem használni. - Shya kelletlenül ébredt rá, hogy Yzarr segítsége többé nem opció. - Rövidtávon teljesen mindegy, csak a fürdőig szeretnék eljutni, de lehet, hogy hosszabb távra lesz rá szükségem, jó esetben egy hétig, másfélig.
- Értem... - keményedett meg a gyógyító hangja. - Ez esetben kezdjük ezzel... - jelent meg egy üvegcsével a kezében, és átnyújtotta azt a nősténynek. - Ez egy enyhe mákonnyal kevert készítmény, óvatosan használja - figyelmeztette mint lelkiismeretes gyógyító a beteget, még akkor is, ha a másik tudta, miként kell alkalmazni azt, a becsülete diktálta így.
Shyara bólintott, és figyelmesen forgatta az üvegcsét.
- Egy kis kávés kanálnak elégnek kell lennie a fájdalom csillapítására, elmulasztására vagy enyhítésére, de őszintén szólva, nem akarnék kísérletezni, viszont rögtön a legerősebbet sem adnám. Remélem, megérti - folytatta a gyógyító egy bocsánatkérő pillantás kíséretében. Shyara kivételesen őszintén mosolyodott el.
- Nem azt várom, hogy megszűnjön, csak hogy kezelhető legyen... azaz legyek. - pirult el zavartan, majd felsóhajtott. - És kérem, ne haragudjon rám a korábbi viselkedésemért - kért bocsánatot a lány.
- Nem tesz semmit, a betegek már csak ilyenek... - hárított egy megnyugtató pillantással a gyógyító, majd egy főhajtás kíséretében megszólalt. - Engedelmükkel, akkor most távoznék! - és így is tett.
Shya kimért magának annyit, amennyi becslése szerint egy kiskanálnak felelt volna meg, majd fintorogva lenyelte az ópiumoldatot. Pár percet még várt, addig megigazította a haját, hogy Yazi könnyebben hozzáférjen, és élvezte barátnéje jelenlétét. Nem volt egyedül, s bár a lányka nem helyettesíthette Zeront, a hiányát valamelyest enyhítette a tudat, hogy még nem mindenki hagyta el őt.
- Hogy érzed magad? Mehetünk? - csavart egyet Yazi Shyara haján, s kikapott egy hajtűt a saját hajából, hogy átszúrja azt a nőstény kontyán.
Shyara bólintott, majd félrelökte magáról a takarót és barátnőjébe kapaszkodva felkelt. Léptei még kissé bizonytalanok és fáradtak voltak, és a lány erőtlennek érezte magát. Jelei fájdalma ugyan csillapodni kezdett, de még nem eléggé ahhoz, hogy egyenesen járjon, így egyik kezével Yazit fogta, a másikkal saját törzsét.
Yazi átkarolta nővérkéjét, majd rávetett egy bátorító mosolyt és a tempót teljesen Shyarára bízta.
- Nagyon félsz a Kígyótól? - bökte ki halkan. Ő nem félt tőle, sőt, ha lehet azt mondani, egész jól elvoltak egymással. Tartott tőle, de tisztelte, és kedvelte is, sajátos humora miatt.
A Kisnőstény csak bólintott egyet. Félt, mert nem értette, és mert Obszidián olyan hatalommal bír, amivel szemben ő tehetetlen volt.
- Attól, amit tehet velem...
- És a bátyustól is pont ezért félsz? - kérdezte nővérkéjét Yazi. Kíváncsi volt, s nagyon sokat gondolkodott; szerette volna megérteni a bátyját és Shyát is egyaránt, de beleszólni az ügyükbe nagyon nem akart. Ám, ha jó kérdéseket tesz fel, akkor legalább ő összeteheti a kockákat, magában. Ugyanis szeretett tisztán látni, még ha hóbortosnak is tűnt olykor-olykor.
Újabb bólintás, és ezúttal szomorú pillantás volt a válasz Yazi kérdésére.
- Nem akarok egyedül maradni vele. Nem ismétlődhet meg... azt nem bírnám ki.
A kis Themar szomorúan pillantott a nőstényre, s gondterhelten szusszantott. Ezt nem fogja tudni megoldani, nincs rá megoldás.... Percekig nem szólalt meg, talán a lépcsőt is elérték, szép nyugalomban.
- A...a jeleid? Úgy értem, ő enyhítette a fájdalmat... - töprengett hangosan, s kisimított pár kósza tincset Shya arcából. ~Szörnyen festesz... ~ gondolta elkomorodva. A Kisnőstény elgyötörten viszonozta Yazi pillantását.
- Mást kellett kitalálnom... - Barátnéje arcán látszott a kimondatlan kérdés, hát folytatta. - Ópium. Kockázatos, de nem rosszabb, mint Yzarral maradni. -
Yazira egy pillanatra megölelte barátnéját s megcélozta tekintetével a lépcsőt.
- Készen állsz? Képzeld azt, hogy Maman épp most készítette el eddigi életed legkellemesebb fürdőjét! Nyugtató illóolajos mécseses, relaxáló pihenésre való fürdő! - vigyorgott lelkesen, biztatva a másikat.- Ha kell, segítek, a hajadat mindenképp rendbe akarom hozni! - pödört egy szálat mutató ujja köré, amely Shya halántékán lógott le.
Shya elmosolyodott a gondolatra, s a korlátot fogva felfelé indult a lépcsőn. Tényleg kecsegtető volt a Maman legjobb fürdőjének ajánlata, és nem akarta megvárni, míg kihűl a vize.
- Nos, mit vártál amikor ő az első meghívásom alkalmával azt a fertelmes magasított nyakú ruhát vette magára? - enyhült meg Maman és Shyára mosolyogva közelebb lépett, Yazinak pedig határozottan bólintott, jelezve hogy igen, van olyan könyvük.
Shya felhorkantott, és elhúzta a száját.
- Nekem Yzarr választott - motyogta, maga sem tudta, miért.
- Nos, ez azt jelenti, hogy van ízlése és majd helyetted is figyel a ruhákra... - kacagott fel Maman. Ami egyébként tényleg igaz volt, a hím szeretett öltözködni, tudta jól. Legalábbis régen.
- S azt, amelyiket függőleges szoknyarész díszítette, azt is? - kérdezte a Maman elmerengve.
A Kisnőstény jelei kitartóan lüktettek és égtek, ám Yazi jelenléte egy kicsit segített Shya magányérzetén, Yaleena személye pedig elég tekintélyt parancsoló volt ahhoz, hogy Shya igyekezzen megfelelni neki, s ezáltal az idős nőstény valamelyest elvonta a lány figyelmét a fájdalmáról. Ettől függetlenül persze kitartóan markolta az ágyneműjét, e csupán egy-egy váratlan lélegzetvétel és a megfeszülő ujjak és testtartás árulkodott a jelek nyilallásáról.
Ifiri nyugodtan masírozott be egy letakart tálcával a kezében, amelyen tyúkhúslevest hozott. Lábas tálca volt,amelyet pont az ágyban való evésre találtak ki. Most, hogy már lenyugodtak a kedélyek, Yazi felkelt, és feltornyozta Shya háta mögött a párnát, segített feljebb ülni neki, s ő is helyet foglalt a párnáknál.
- Miért ütötted meg Yzarrt? - tette fel végül az őt leginkább érdeklő kérdést, elérve, hogy Shya félrenyeljen.
- Nem őt... Nem őt akartam - válaszolta a Kisnőstény némi köhécselés és könnyezve levegő után kapkodás után szégyenkezve. - hanem a k... Őt. - úgy tűnt, Shyara hangjában új keletű félelem bujkál Obszidián említésekor. - Muszáj volt, hogy elhallgasson. Nem bírtam volna... ha folytatja.
Yazi megrökönyödve ücsörgött az ágy szélén, s töprengve ingatta a fejét.
- Kettejüket ütötted meg... Ilyenkor osztoznak egy testen - ült le az ágy végébe Yaleena. - Ritkán fordult elő eddig ez a családban.
Yazira átkarolta Shyát, s kicsit megszorította őt, amolyan itt vagyok, nem lesz semmi baj, módon. Yaleena pedig tovább töprengett az ágy végében a gondolatai kicsit máshol jártak.A Kisnőstény épp eléggé szégyellte magát, Yaleena megjegyzése nem változtatott a dolgon. A lány megrázta a fejét.
- Megijedtem és féltem... Nagyon. Nem tudtam, mit tehetnék! - mentegetőzött, majd elkomorodott, s hangja szomorúan szólt. - Még mindig nincs jobb ötletem, mint ez.
- Ezt... inkább Yzarral kellene megbeszélned... - csapta össze tenyerét az idős asszony, majd felkelt. - Most magatokra hagylak, ha nem bánjátok.
Shya azonban összerezzent. Hogy a hangra, vagy a gondolatra, hogy Yzarr elé álljon, nem tudni. Lassacskán kanalazni kezdte a levesét. Igyekezett nem kapkodni, de rettentően éhes volt már.
- Finom a leves? - kérdezte Yazi mosolyogva, s ezzel is legalább terelve a témát.
- Yaleena... Kérem, ideküldené a gyógyítót? - kérdezte Shya, miután bólintott a barátnéja kérdésére.
- Természetesen - felelte kicsit aggodalmas pillantással a Maman, azzal távozott.
A gyógyító rövidesen megérkezett, s érdeklődve pillantott a nőstényre.
- Hívatott, Kisasszony? - kérdezte udvariasan.
Shya bólintott, és eltolta magától az ételt, ám beleszisszent a mozdulatba. Az étel jólesett neki, s kicsit erősebbnek is érezte magát így, hogy volt valami a gyomrában, de továbbra is fájtak a jelei, és egy rövid ideig tartó enyhüléstől eltekintve még mindig ugyanolyan szörnyen érezte magát.
- Ha van rá mód... ssz-sz! Szeretnék fájdalomcsillapítót kérni. - a hangja udvarias volt és tisztelettudó, ám a fájdalmas felszisszenést és a vele járó grimaszt nem tudta elkerülni.
- Szerettem volna vissszaaludni, de már nem megy, és ez a fájdalom nem pár perc alatt múlik.- magyarázta jóval higgadtabban és udvariasabban, mint az elmúlt időszak alatt bármikor.
A gyógyító áthatón pillantott a nőstényre aki elkezdett mocorogni.
- Rendben, a patika könyvünk a mögött az ajtó mögött található, a gyógyszerekkel egyetemben, de kulcsra van zárva. Ifirit, majd segít magának kinyitni az ajtót. Beszéltem a főházban élő gyógyítóval, lévén Ő többet tudhat a maga jeleiről, s azt mondta, valóban enyhülést adhat magának valamely készítmény, s bízzak az Ön tudásában is, de kérem körültekintően járjon el - tette csípőre kezét, s várta, hogy szavainak hatása elüljön.
A Kisnőstény határozottan bólintott, mire a gyógyító sarkon fordult és a saját kulcsával nyitotta ki az ajtót, de odabent is hallotta a lány szavait.
- Mint azt már kissé sértően közöltem, nem szoktam efféle szerekkel élni, inkább kialszom, ha valamim fáj. Ne aggódjon, nem szoktam kockáztatni, sem pedig hanyagul vezetni a jegyzetet.
- Milyen szerben gondolkodott? - kérdezett vissza a gyógyító, s bár szavai hivatalosak voltak, nem tűnt ridegnek, pusztán tényközlőnek. Eközben Yazira csöndben piszkálta Shya kócos haját, ujjbegyeivel fésülgetve annak végét. Nem tudott érdemben hozzászólni a párbeszédhez, így inkább tőle szokatlanul türelmesen ücsörgött.
- Egyelőre még nem tudom, mik közül választhatok. Eddig egyszer használtam altatót, de az jelenleg nem megfelelő, de később tervezem használni. - Shya kelletlenül ébredt rá, hogy Yzarr segítsége többé nem opció. - Rövidtávon teljesen mindegy, csak a fürdőig szeretnék eljutni, de lehet, hogy hosszabb távra lesz rá szükségem, jó esetben egy hétig, másfélig.
- Értem... - keményedett meg a gyógyító hangja. - Ez esetben kezdjük ezzel... - jelent meg egy üvegcsével a kezében, és átnyújtotta azt a nősténynek. - Ez egy enyhe mákonnyal kevert készítmény, óvatosan használja - figyelmeztette mint lelkiismeretes gyógyító a beteget, még akkor is, ha a másik tudta, miként kell alkalmazni azt, a becsülete diktálta így.
Shyara bólintott, és figyelmesen forgatta az üvegcsét.
- Egy kis kávés kanálnak elégnek kell lennie a fájdalom csillapítására, elmulasztására vagy enyhítésére, de őszintén szólva, nem akarnék kísérletezni, viszont rögtön a legerősebbet sem adnám. Remélem, megérti - folytatta a gyógyító egy bocsánatkérő pillantás kíséretében. Shyara kivételesen őszintén mosolyodott el.
- Nem azt várom, hogy megszűnjön, csak hogy kezelhető legyen... azaz legyek. - pirult el zavartan, majd felsóhajtott. - És kérem, ne haragudjon rám a korábbi viselkedésemért - kért bocsánatot a lány.
- Nem tesz semmit, a betegek már csak ilyenek... - hárított egy megnyugtató pillantással a gyógyító, majd egy főhajtás kíséretében megszólalt. - Engedelmükkel, akkor most távoznék! - és így is tett.
Shya kimért magának annyit, amennyi becslése szerint egy kiskanálnak felelt volna meg, majd fintorogva lenyelte az ópiumoldatot. Pár percet még várt, addig megigazította a haját, hogy Yazi könnyebben hozzáférjen, és élvezte barátnéje jelenlétét. Nem volt egyedül, s bár a lányka nem helyettesíthette Zeront, a hiányát valamelyest enyhítette a tudat, hogy még nem mindenki hagyta el őt.
- Hogy érzed magad? Mehetünk? - csavart egyet Yazi Shyara haján, s kikapott egy hajtűt a saját hajából, hogy átszúrja azt a nőstény kontyán.
Shyara bólintott, majd félrelökte magáról a takarót és barátnőjébe kapaszkodva felkelt. Léptei még kissé bizonytalanok és fáradtak voltak, és a lány erőtlennek érezte magát. Jelei fájdalma ugyan csillapodni kezdett, de még nem eléggé ahhoz, hogy egyenesen járjon, így egyik kezével Yazit fogta, a másikkal saját törzsét.
Yazi átkarolta nővérkéjét, majd rávetett egy bátorító mosolyt és a tempót teljesen Shyarára bízta.
- Nagyon félsz a Kígyótól? - bökte ki halkan. Ő nem félt tőle, sőt, ha lehet azt mondani, egész jól elvoltak egymással. Tartott tőle, de tisztelte, és kedvelte is, sajátos humora miatt.
A Kisnőstény csak bólintott egyet. Félt, mert nem értette, és mert Obszidián olyan hatalommal bír, amivel szemben ő tehetetlen volt.
- Attól, amit tehet velem...
- És a bátyustól is pont ezért félsz? - kérdezte nővérkéjét Yazi. Kíváncsi volt, s nagyon sokat gondolkodott; szerette volna megérteni a bátyját és Shyát is egyaránt, de beleszólni az ügyükbe nagyon nem akart. Ám, ha jó kérdéseket tesz fel, akkor legalább ő összeteheti a kockákat, magában. Ugyanis szeretett tisztán látni, még ha hóbortosnak is tűnt olykor-olykor.
Újabb bólintás, és ezúttal szomorú pillantás volt a válasz Yazi kérdésére.
- Nem akarok egyedül maradni vele. Nem ismétlődhet meg... azt nem bírnám ki.
A kis Themar szomorúan pillantott a nőstényre, s gondterhelten szusszantott. Ezt nem fogja tudni megoldani, nincs rá megoldás.... Percekig nem szólalt meg, talán a lépcsőt is elérték, szép nyugalomban.
- A...a jeleid? Úgy értem, ő enyhítette a fájdalmat... - töprengett hangosan, s kisimított pár kósza tincset Shya arcából. ~Szörnyen festesz... ~ gondolta elkomorodva. A Kisnőstény elgyötörten viszonozta Yazi pillantását.
- Mást kellett kitalálnom... - Barátnéje arcán látszott a kimondatlan kérdés, hát folytatta. - Ópium. Kockázatos, de nem rosszabb, mint Yzarral maradni. -
Yazira egy pillanatra megölelte barátnéját s megcélozta tekintetével a lépcsőt.
- Készen állsz? Képzeld azt, hogy Maman épp most készítette el eddigi életed legkellemesebb fürdőjét! Nyugtató illóolajos mécseses, relaxáló pihenésre való fürdő! - vigyorgott lelkesen, biztatva a másikat.- Ha kell, segítek, a hajadat mindenképp rendbe akarom hozni! - pödört egy szálat mutató ujja köré, amely Shya halántékán lógott le.
Shya elmosolyodott a gondolatra, s a korlátot fogva felfelé indult a lépcsőn. Tényleg kecsegtető volt a Maman legjobb fürdőjének ajánlata, és nem akarta megvárni, míg kihűl a vize.
Helyek:
1.rész
Van szfla a Kisnősténybe, még így betegen is. Szépen leosztotta a Mamant, bár szegény nem tehetett róla mégis megértem a lány indulatait. Örülök neki, hogy végre nem kínozzátok tovább, és kapott fájdalom csillapítót, valamit Yazi is megérkezett... Véger egy kis vígasz szomorú lelkének...:)
És hááát persze hogy Yzarr-t nem érdeklik a női perpatvarok, hiszen lefoglalja a saját sértett egójának nyalogatása...
/ismételten iszkiri van...mert most már tuti kapok a lepcses számra..:)/
Jaaaa..és elfelejtettem mondani, bár lehet hogy már Ti is észrevettétek, hogy a Shya írása már az előző fejezetben szerepelt.. Arról a részről beszélek ami ki van emelve fehérrel.. Vagy ez direkt van..valami visszaemlékezés???
Köszi Ruby, javítottam , ha minden igaz. Fog ám változni Yzarr hozzá állása, hol ilyen hol olyan Xd