Yzarr ment elöl a keskeny csigalépcsőn, s bár egyiküknek sem volt szüksége fáklyára ahhoz, hogy lássák, hova lépnek, Shyara azért óvatosan haladt a lépcsőn, hiszen nem szeretett volna megbotlani vagy rossz lépés miatt lejjebb csúszni egy fokot. szeretett volna megbotlani vagy rossz lépés miatt lejjebb csúszni egy fokot.
- Ez a csillagnéző torony? - kíváncsiskodott útközben.
- Vizsgáló, - javította ki Yzarr a nőstényt. - igen. A Maman férje járt ide gyakran; szerinte sok hasznos dolgot lehet megtudni a csillagokból.
~ Csak tudnám, miért mutogatom mindezt magának oly készségesen... Igen, a Maman miatt...~ emlékeztette magát a hím.
~ Csak tudnám, miért mutogatom mindezt magának oly készségesen... Igen, a Maman miatt...~ emlékeztette magát a hím.
Shya kissé elpirult a kijavításra, de ez a sötétben nem igen látszott. A megboldogult férj gondolatát viszont érdekesnek találta.
- Valóban? - kérdezett vissza kíváncsian és lelkesen. - Miféléket?
Yzarr fejvakarva gondolkodott.
Yzarr fejvakarva gondolkodott.
- Ha jól emlékszem, a terméssel volt kapcsolatos néhány felfedezése és talán az, hogy távol lehetett addig Maman piszkálásaitól! - vigyorodott el pimaszul. Ő is így tenne, minél több hely, ahol egy maga lehet és nem keresi a felesége, annál jobb.
- Ugyanis a Mamant, azon kívül, hogy szépnek gondolja a csillagokat, más nem igen érdekli... A kék holdon kívül - hallgatott el hirtelen Yzarr, majd az ajtó vasreteszéért nyúlt, s nekifeszült az ajtónak, hogy kitárja azt. Az ellenszél miatt volt kicsit nehezebb kinyitnia, hiszen elég magasra felmentek a csigalépcsőkön.
- Ugyanis a Mamant, azon kívül, hogy szépnek gondolja a csillagokat, más nem igen érdekli... A kék holdon kívül - hallgatott el hirtelen Yzarr, majd az ajtó vasreteszéért nyúlt, s nekifeszült az ajtónak, hogy kitárja azt. Az ellenszél miatt volt kicsit nehezebb kinyitnia, hiszen elég magasra felmentek a csigalépcsőkön.
Shyara is megpróbált segíteni, de Yzarr szúrós pillantását látva megszeppenten húzódott odébb az ajtótól.
- Egy ajtóval még eltudok bánni, még ha nem is tűnik úgy magának - morogta a lánynak.
- Egy ajtóval még eltudok bánni, még ha nem is tűnik úgy magának - morogta a lánynak.
- Bocsánat... - motyogta Shya reflexből.
~Kezdem unni ez a szót..~ gondolta bosszankodva, és sejtette, hogy Yzarr is így érezhet.
- Ha megengedi...- szólt a hím gúnyos és rosszalló hangsúllyal, és előre lépve neki támaszkodott az ajtónak. A csillagvizsgáló hatalmas volt, széles és tágas, s nagy ablakokkal rendelkezett, ám az egyik nyitva maradt, számos papírt és pergament szanaszét szórva a földön.
Miután belépett, Shya átszökkent pár lap felett, s megfordult.
- Ha megengedi...- szólt a hím gúnyos és rosszalló hangsúllyal, és előre lépve neki támaszkodott az ajtónak. A csillagvizsgáló hatalmas volt, széles és tágas, s nagy ablakokkal rendelkezett, ám az egyik nyitva maradt, számos papírt és pergament szanaszét szórva a földön.
Miután belépett, Shya átszökkent pár lap felett, s megfordult.
- A lapokkal is egymaga kíván elbánni, vagy abban társulhatok?- kérdezte enyhén piszkálódva a hímet.
Yzarr egy " komolyan kérdezte" pillantást vetett a nőstényre, majd ellépett az ajtóból, ami hangos csattanással és zörrenéssel zárult be mögötte.
Shyara fáradt mozdulattal dörgölte meg az arcát. -Eredetile az orrnyergét akarta, de időben észbekapott, és megváltoztatta a mozdulatot.
Yzarr tett egy tétova próbát, de hallotta a vasretesz csattanását. Minden bizonnyal jó ideig bezáródtak ide.
-Hmm, legalább van időnk összeszedni a papírokat! - csapta össze lelkesen a tenyerét, majd az ablakhoz lépett s becsukta azt.
- Mire vár, dörgöli még a pofiját vagy elkezdi végre?
Shyara szúrósan pillantott a hímre, majd leguggolt, és szedegetni kezdett.
- Tudja, Yzarr... határtalan a meggyőzőereje... - közölte maró gúnnyal, majd érdeklősve pillantott fel. - Parancsol még valamit az úr?
Yzarr megfordult, hogy kilessen az ablakon. Karjával a feje fölött nekitámaszkodott az üvegnek, a fejét pedig a felkarjára tette, b bár jól szórakozott a helyzeten mégsem kezdett el nevetni. Inkább azon gondolkodott, hogy hogyan szabadulhatnának ki innen.
- Kávét tejszínnel és két cukorral - pillantott hátra a válla fölött.
- Nagyszerű! - bólintott Shya, összecsapva a tenyerét. - Kérjen nekem is.
Yzarr válaszra sem méltatta a nőstény ironikus megjegyzését.
~ A sólymom... talán meghallja...~ Kitárta az ablakot és fütyülve hívta a madarát.
~ A sólymom... talán meghallja...~ Kitárta az ablakot és fütyülve hívta a madarát.
- Ha nem jön, lemászom. Ki tudja mikor járnak erre legközelebb - döntötte el a hím hangosan.
- Miért érzem úgy, hogy utána nem kapkodna visszajönni értem? - tette fel Shyara a költői kérdést. Yzarr megvetően felhorkantott, és karba fonta a kezét, néhány lépésre az ablaktól.
- Ha már így eldöntötte, akkor ágyazzon is meg magának a sarokban, ha kérhetem. De vigyázzon, puha paplannal nem szolgálhatok; ha fázik idefent, még eszébe se jusson, hogy gyújtósként használja a könyveket.
- Deee! Keressen csak egy üres lapot! - utasította a nőstényt.
- Tűzről jut eszembe...!- csettintett a Kisnőstény felélénkülve.
- Hozott is magával vagy csak nézem ahogy csettintget? - morogta Yzarr ironizálva.
- Maga a mágus, bízom benne, hogy kitalál valamit! Ébent is megszárította - mutatott rá Shyara a tényre, miszerint Yzarr tarsolyában több meglepetés is lapul.
A hím kelletlenül sóhajtott, végül bólintott. Ahogy ott állt a nyitott ablaknál, lehunyta a szemét és koncentrált egy kis ideig, majd a testét körbe vette mágiájának fekete aurája. Ez most komolyabb volt mint az az apró kis szemfényvesztés, a kereső varázslatot ötvözte az illúzióval. A hím tenyerében megjelent egy apró sötét gömb, ami alkalmazkodott a környezet színeihez, elvegyült abban.
Shyara csodálkozva figyelte Yzarr varázslatát. Ellentétben saját gyógyító mágiájával, amelyhez dalokra és ritmusra volt szüksége, a hím némán koncentrált, és csupán a megjelenő gömb árulkodott sikeréről. Kíváncsisága a gömb felé nyújtotta kezét, de a lány visszafogta magát, s inkább nem emelte fel a kezét. Egyrészt, nem tudta, mennyire nehéz a varázslat, mennyire törékeny a hím koncentrációja, másrészt a mágia olyan, akár a tűz: aki nyúlkál, megégeti magát. Vagy rosszabb.
Shyara csodálkozva figyelte Yzarr varázslatát. Ellentétben saját gyógyító mágiájával, amelyhez dalokra és ritmusra volt szüksége, a hím némán koncentrált, és csupán a megjelenő gömb árulkodott sikeréről. Kíváncsisága a gömb felé nyújtotta kezét, de a lány visszafogta magát, s inkább nem emelte fel a kezét. Egyrészt, nem tudta, mennyire nehéz a varázslat, mennyire törékeny a hím koncentrációja, másrészt a mágia olyan, akár a tűz: aki nyúlkál, megégeti magát. Vagy rosszabb.
Yzarr kinyújtotta a másik kezét is a másik fölé, s ujjaiból apró, sárga pöttyök szikráztak szanaszét, miközben ezüst íriszei halovány kéken izzottak.
Ahogy a lány felpillantott Yzarr arcára, kissé megfeszült. A kék fény, mely a hím tekintetéből sugárzott, nem tetszett neki. Felismerte a Kígyóbálvány színét, és továbbra sem érezte magát biztonságban tőle. Ám az előző éjjel történtek arra elégnek bizonyultak, hogy megtanítsák a Kisnőséténynek, hogy jobb, ha nem riadozik és ugrál félre, ha a Kígyó megjelenik. Bár továbbra is készenlétben, feszülten állt és figyelte Yzarrt, nem húzódott el tőle, így első ijedelme után volt módja jobban megfigyelni az íriszeket, és a pupillákat is.
~ A saját szemei...~ gondolta meglepetten, és ahogy tovább figyelt, látta visszahúzódni a kék fényt, mígnem halvány gyűrűnek nem látszott az írisz peremén.
Végül Yzarr összecsapta a tenyerét, mely által kis széllökés keletkezett, felborzolva a hím haját s az arcába csapva a nyakkendőjét az ing gallérja pedig felhajtódott. Ott vibrált a kezében egy színes fénygömb, amelyet elégedetten szemlélt. Majd pillantása a Kisnőstényre siklott, s látva annak csodálkozó szemeit, úgy döntött, még nem küldi el a gömböt, hanem hagyja, hogy a lány jobban megfigyelje.
A fénygömb virgonc ugrándozással vonta magára Shya figyelmét, így a lány közelebb merészkedett, és kíváncsian fürkészte. Különös volt, inkább csak a színek pár árnyalattal való elsötétülése jelezte a gömb jelenlétét, mintsem éles kontúr és üres feketeség. Majd a gömb tovalibbent, és szökdécselésével mosolyt csalt Shya arcára.
A fénygömb virgonc ugrándozással vonta magára Shya figyelmét, így a lány közelebb merészkedett, és kíváncsian fürkészte. Különös volt, inkább csak a színek pár árnyalattal való elsötétülése jelezte a gömb jelenlétét, mintsem éles kontúr és üres feketeség. Majd a gömb tovalibbent, és szökdécselésével mosolyt csalt Shya arcára.
Yzarr elégedetten pillantott a művére, ám elgondolkodva húzta végig mutató ujját az orrnyergén. Egy kicsit még koncentrált, majd valóban elengedte, hogy megkeresse az a Mamant, s felhívja ide, a toronyhoz.
Becsukta az ablakot, majd hátrébb lépdelt, hogy az egyik masszív asztalnak dőljön, amelyen különböző fém szerkezetek voltak elfektetve. A hím megdörgölte a szemeit, karbafonta a kezét és néhány pillanatra lehunyta a szemhéját.
Shya eleinte érdeklődve figyelte, majd ez enyhe aggodalomba csapott át, ami a hangján is érződött.
- Valami gond van? - kérdezte, és bár fel-felpillantott a hímre, azért igyekezett szedegetni a földre hullott lapokat.
Nem akart tolakodó lenni, de furcsállta a hím viselkedését, és azonnal saját elgyengülése jutott eszébe az elmúlt alkalmak félig vagy még úgy sem sikerült gyógyításai után. A korábbi ötlete, miszerint lángoló papírrepülővel kellene felkelteniük valamelyik udvaron járkáló szolgáló figyelmét, teljesen kiment a fejéből.
- Nem, csak... érzem, ahogy húz maga után...Ez... - eltűnődött. - ... teljesen más ága a mágiának, mint amit maga használ - foglalta össze végül Yzarr. - Ez egy követő és megfigyelő típusú varázslat volt - toldotta hozzá még kiegészítésként, majd a nőstényre pillantott, ám a tekintete még mindig haloványan derengett.
- Nem, csak... érzem, ahogy húz maga után...Ez... - eltűnődött. - ... teljesen más ága a mágiának, mint amit maga használ - foglalta össze végül Yzarr. - Ez egy követő és megfigyelő típusú varázslat volt - toldotta hozzá még kiegészítésként, majd a nőstényre pillantott, ám a tekintete még mindig haloványan derengett.
Shya kíváncsian hallgatta.
- Igen, azt én is megállapítottam. Mármint hogy nagyon más. Nem találkoztam még effélével - mondta, s beszéd és szedegetés közben felnézett Yzarra, s ahogy a hím kéken derengő szemére tévedt a tekintete, félre is kapta a pillantását.
- Mesélne még róla?
Yzarr is inkább az ablak felé tekintett, feltűnt neki, hogy kéken dereng a tekintete, eddig még sosem látta, nem gondolta volna!
~ Ez meg ... ez... mi?! Lehetséges volna?! ~ emelkedett meg a hófehér szemöldök, majd pillantását a cipője orrára szegezte.
- Két varázslatot ötvöztem egyszerre, az illúziót és az imént említettet. Az illúzióval szándékozom a Mamannak üzenetet küldeni! - csendült pimaszul a hangja. - Annyiból vagyok könnyebb helyzetben, hogy a Mamanhoz fűződik érzelmi kapocs, más esetben kellene valami tárgy, amit belefűzhetek a kereső gömbbe... - majd halkan szusszantva elhallgatott. Le kellett küzdenie a késztetést, hogy a gömb után induljon, ha lehunyta a szemét akkor pedig azt látta, hogy merre halad a villa területén a gömböcske.
Shya elmosolyodott.
- Hasznos kis varázslat... És ezek szerint részben vagy egészben a bálványuktól ered, nem? - kérdezte nyugodtan. Hangjában nem volt sem tartózkodás, sem megjátszott könnyedség, hiszen most tényleg érdekelte a téma, és csupán gondolkodott. - Az én varázslataimnak a gyökere legalábbis a jeleim voltak. Így, hogy megdermedtek, nem is vagyok túl használható gyógyító - magyarázta a logikáját, és felrakott az asztalra egy köteg lapot, majd folytatta a pakolászást.
- Meglehet - hagyta annyiban a hím, az iménti beszámolója így is túl hosszúra nyúlt, nem akart még jobban belemélyedni a magyarázkodásba. Végül úgy döntött, hogy segít a nősténynek. Ő maga fél térdre ereszkedett, s az asztal alatti részen kezdte összeszedegetni a széthullott papírokat és pergameneket. Beszáradt tintás üveget is talált, ezt még mielőtt rálépnének, feltette az asztal tetejére felnyúlva az asztal alól. Shya meg az utolsó kupac köteget nagy lendülettel csapta le az asztalra, s mivel nem számított rá, hogy a hím ott matatna, sikeresen Yzarr kezén landolt a papírhalom.
Yzarr felmorrant, s meg is ugrott, beverve így a fejét is, aminek a végén fojtott káromkodás hallatszott az asztal alól.
Yzarr felmorrant, s meg is ugrott, beverve így a fejét is, aminek a végén fojtott káromkodás hallatszott az asztal alól.
Shya megszeppenve húzta be a nyakát.
- Bocsánat! - kiáltotta szinte azonnal, és jócskán el is pirult zavarában.
- Bocsánat! - kiáltotta szinte azonnal, és jócskán el is pirult zavarában.
A hím morogva kirántotta a kézfejét a kupac alól, nem törődve azzal, hogy a nőstény műve akár ismét szanaszéjjel szállhat, a pírt még azonban nem láthatta, hiszen az asztal alatt görnyedt. Lassan kúszott ki, majd felegyenesedve a másik kezében tartott kupacot lecsapta az asztalra, s csak ezután dörzsölte meg a kézfejét.
Shya zavartan vakargatta a tarkóját.
- Ha volt valami, amit kölyök koromban mindig is utáltam, az az volt, ha lefejeltem az asztalt... - morogta kelletlenül.
- Nekem a húgom grimaszai, mikor anya mesélt... többek között. - válaszolta a lány. Úgy gondolta, ha Yzarr elárult valamit magáról, akkor ő sem marad adósa.
- És púp is nőtt a fején? - szisszent fel, amikor megérintette a területet. - Nézze csak meg! - panaszkodott Yzarr. Nem vitás, hogy egy kicsit mogorva volt az iménti intermezzo miatt.
Shya közelebb lépett, és engedelmeskedett a parancsnak.
Shya közelebb lépett, és engedelmeskedett a parancsnak.
- Valóban. De majd elmúlik - mondta, és anyáskodva simított végig a hím kobakján kétszer.
Yzarr gyengéden kapta el a nőstény csuklóját, s arcán is látszott meghökkenése. Szemöldökráncolva nézte Shyarát. A lányzó mentegetőzve tárta szét a karját, s vont vállat.
- Maga mondta, Kenduram! - A hangja tréfálkozón és kedvesen csendült.
- No', Komámasszony, csak akkor van tapi, ha tud is rá valami gyógymódot... - egyenesedett fel Yzarr, s elengedte a nőstény kezét.
Shyara felkuncogott a válaszra. Yzarr hökkent arckifejezéséből már rosszabbra számított, így kifejezetten örült, hogy a hím is tréfásan kezeli a helyzetet.
- Nekem kiskoromban csillagpuszit szoktak ajánlani, mindig sokkal jobb lett tőle - mosolygott szélesen a lány, és direkt nem folytatta. Nem akarta a hímet puszilgatni, legfeljebb a púpját, de azt meg Yzarr nem díjazta volna, így inkább ráhagyta, hogyan értelmezi a mondatot. Hiszen a lány hangja mesélő volt, nem pedig kacérkodó.
- Hogy mit?! - ereszkedett le az asztalra a hím és és összefonta a mellkasa előtt a karját.
- Csillagpuszit - ismételte meg a Kisnőstény. - Magának nem szoktak adni vigasztalásként, ha fájt valamije? Ez az a puszi és ölelés, amire az anyák ráfogják, hogy gyógyító ereje van, és a gyerek máris jobban érzi magát, mert elhiszi. Egyébként anyám nevezte csak így. Azt mondta, így varázslatosabb.
- Nem, nem szoktak. Arra képeztek, hogy együtt tudjak élni a fájdalommal... - halkult el Yzarr hangja, s kicsit zárkózottabb is lett az arca. - Egyébként ismeri az anyámat, nem? - pillantott a Kisnőstényre, aki elhúzta a száját. Igen, ismerte, és rájött, hogy ostobaságot kérdezett az imént. Yzarr azonban nem igazán várt választ, csak költői kérdésnek szánta. Valahol mélyen talán irigy volt arra az anyai szeretetre, amit a nőstény kaphatott Vryennétől... hisz tudta, hogy így hívják az anyját.
- Azután tényleg elmúlt? - kérdezte végül kétkedve, hogy megtörje a csendet.
Shyara szélesen elmosolyodott.
- Nem. - rázta a fejét. - De megnyugtatott, és a fájdalom okozta rémületet is csökkentette. Aztán persze elterelte a figyelmemet, úgyhogy végeredményben mégiscsak használt.
Yzarr nem törődöm módon megrántotta a vállát, neki ismeretlenek voltak az efféle gezsztusok, a parancs az volt állj fel, vagy mégjobban fájni fog! Egy idő után kitolódott a fájdalomküszöbe, s harc közbeni adrenalin termelésnek hála még magasabb küszöböt érhettek el a harcosok, igaz, így hátránya is volt egy két komolyabb sérülést már cask akkor éreznek, ha már nagyon nagy a baj, vagy nagyon mély a vágás...
- Bizonyára - hagyta rá a nőstényre.
Shya leporolta a szoknyáját, és egyik lábát maga alá húzva felült az ablakpárkányra.
- Mondjuk ehhez mindig is értett. A figyelemeltereléshez - magyarázta - és a mesékhez.anyával gyakran mentünk csillagnézőbe. Igyekeztünk úgy intézni az éjjeli tennivalóinkat, hogy pirkadat előtt még jusson egy kis időnk beszélgetni. Még kiskoromban kezdte el, hogy alvás előtt mesét mond, aztán később már együtt találtuk ki őket. Eleinte Noria is velünk tartott, de ahogy nagyobb lett, egyre jobban unta anya meséit, és inkább apához ment "ügyeket intézni". Egy ideig zavartalanul beszélgethettünk, aztán elkezdtek megzavarni minket. Anyámat hívatták, vagy a komornáját küldték be, hogy a másnapi ruhája felől érdeklődjön. Sehogy nem hagytak nyugtot a szobámban, úgyhogy rászoktunk a csillagnézésre.
Yzarr lustán pillantott a nőstényre, látva hogy az elhelyezkedett, s belefogott a magyarázatba.
- Persze atyám hamar elintézte, hogy kísérőt kapjunk - morgolódott Syhyara, majd kissé gúnyos mosollyal az ajkán folytatta. - Néha a húgom próbált érdeklődést tettetni, de a grimaszai és sűrű ásításai elárulták. Aztán megint nem jött többet, és maradtak az őreink. Idegesítőek voltak és nem beszélhettünk szabadon előttük. Anyám ötlete volt, hogy csillagképeket nézegessünk, és különféle alakokat keressünk közöttük. Sokszor mese lett belőle, amiről az őrük hamar megállapították, hogy két ostoba nőstény unja magát, és szereti hallani a hangját. Ettől függetlenül jó volt kicsit szabadon bolondozni, és kapóra is jött a véleményük. Aztán fokozatosan elkezdtünk valós alakokat is "látni". Apámat például rendszerint egy kutyaként hoztuk szóba. Ha pedig rákérdeztek, hogy hol látunk mi kutyát, hát könnyedén mutogathattunk az égbolt milliárdnyi pöttyére. Nem tudtunk olyan részletesen beszélni a gondjainkról, mint szerettünk volna, és néha csak tréfából mondunk dolgokat, hogy felderítsük magunkat, vagy éppen a kísérőket... de akkor is ügyes trükk volt, és szerettem.
~ Van az őrök megállapításában valami... ~
Jegyezte meg Yzarr godolatban, miszerint szereti a Kisnőstény a hangját hallatni... Szemügyre vette a polcokat és érezte, hogy már nem húz a kis gömb a bensőjében, hanem közeledik.
- Végülis a lényeg, hogy így vagy úgy tudott beszélgetni az anyjával - állapította meg Yzar. Remélte hogy nem vár el tőle is a nőstény hasonló kis litániát a gyermekkoráról, nem érezte szükségét és amúgy sem szeretett a múltjáról beszélni.
- És a nevetések - tette hozzá Shyara, talán direkt nem érzékelve a tényt, miszerint Yzarr egy mondatban összefoglalta az ő mesélését. - És a csillagok - mosolyodott el, és kinézett az ablakon. A hím követte a nőstény pillantását, ám ő csak a kéken derengő pillantását látta az ablakban tükröződni, így inkább lehunyta a szemét és karba font kézzel ücsörgött az asztal peremén továbbra is. Tűnődve vakarta meg a tarkóját, végül elkezdte masszírozni a nyakát. Volt neki valami furcsa ebben az egész hiéna dologban, s most hogy a nőstény kiváltképp sokat fecsegett magáról és a családjáról is, rémlett neki a tanulmányaiból, hogy a hiénák matriarchális családokban élnek, úgy mint egykor régen az ő fajtájuk is, szerencse, hogy ezen korszak leáldozott... Ami pedig a nőstény irányította rendet illeti... észre sem vette, de elkezdett fel alá járkálni a szobában.
- Az apja Sabrar, ugye? - választ nem várt, folytatta a kis körutat.
~ Sabrar... te volnál az utód... De a bálványod, nőstény, valószínüleg az a főnök lehet kiindulva a hiénák társadalmi felépítéséből... Sok esetben a bálvány neméhez fűződik az utódok neme is... Mi azért vagyunk ikrek, mert a kígyó egyébként tojással szaporodik... Számos esetben hasonlítanak a család szokásai, tulajdonságai a bálványukhoz... Akkor... ~ A hím megtorpant, mindkét kezét a tarkójára helyezte, majd kiegyenesedett s bár nyújtózkodott, a felismerés szinte szíven ütötte.
~ Azt mondta, úgy nevet, mint egy hiéna... De a Kisnőstény nem... S idővel megváltozott a kapcsolatuk. Hallottam egy nappaljárótól, hogy látott olyat is, hogy azokat az utódokat kivetették a falkából, amiért nem erős hímmel párzott az anyja... Ez a kirekesztés Shyarára illene... De, akkor sem értem, elvileg maga sem biztos abban, hogy az apja lenne... ~
Hirtelen fordult szembe a Kisnősténnyel s tűnődve pillantott reá.
- Ha minden igaz, amit eddig amit állított, akkor miért az apja az Utód és miért nem maga? - csak egy szusszanásnyi szünetet engedett meg magának és folytatta. - Vagy, maga az utód, de nagyon jól titkolja.... - pillantott a nőstényre átható szürke pillantásával, amelynek karimájában még látszottak a kék gyűrűk.
Shya a csillagokat figyelte, így meglepetten kapta vissza a pillantását Yzarrhoz, hallva a neki szegezett kérdést. Zavartan rázta meg a fejét, nem teljesen értette a hirtelen hangulat- és témaváltást. Az imént még anyja rejtjeleiről volt szó, hogy kerül képbe az Utód?
- Tessék? - kérdezte szinte reflexből, hátha a hím jobban elmagyarázza neki a kérdést. Ám Yzarr úgy tűnik, nem várt választ, máris folytatta, és a Kisnőstényt még jobban összezavarta az újabb, ezúttal nyilvánvaló vád.
Szóra nyitotta a száját és nagy levegőt vett, majd rájött, hogy nem tudja a választ, így elkomorodva be is csukta, csak hogy végül tényleg megértve Yzarr vádját, mégiscsak feleljen valamit. Bár a kérdés után a pillantása elkalandozott, lévén töprengés során természetes reakció ez, mikor válaszolt, rezzenés nélkül viszonozta a hím pillantását.
- A Siryel család vezetője Sabrar, hírhedten szigorú és uralkodó hím, aki vasmarokkal tartja magánál a hatalmat. Maga szerint átengedné ezt egy magamfajta nősténynek, vagy akárki másnak? - Shya szavai határozottan szóltak, akárha tanító meséli a történelmet, amit nebulója nem tanult meg rendesen. Ám a második mondat inkább hitetlenkedően csengett.
- Ami pedig az engem illető vádját illeti...- folytatta Shya kissé sértettebb hangon, mint szerette volna, és legszívesebben tagadta volna. Ugyanakkor még soha nem gondolt bele ennyire részletesen a kérdésbe, és így, hogy Yzarr nekiszegezte, láthatóan elgondolkodtatta vele a lányt. Egy pillanatra elakadt, majd jóval halkabban kérdezett vissza. Hangjából pedig kiveszett az iménti éledező sértettség, s inkább értetlennek tűnt a Kisnőstény.
- Miért tőlem kérdezi? Hiszen úgyis kételkedne.
Yzarr pillantása csak egy pillanatra árulkodott arról, hogy mennyire felbosszantotta a sértett megállapítás rá nézve. Végül legyintett egyet, majd megfordult, s az ajtó felé pillantott.
- Akkor miért hím az utód, mi változhatott, hogy ő kapta meg az irányítást?! - merengett hangosan.
~ Körültekintőnek kell lennünk nagyon a Siryelekkel...Látszólag lehetett véletlen, a kitaszítás végett az, hogy ide küldhette, de hogy erről megbizonyosodjak, kutatnom kell még a család után... De ugyanakkor, talán szándékos is. ~
- Tudta, hogy a hiénák kitaszítják a rangon aluli és vagy fattyúnak számító utódaikat? - pördült meg Yzar -
- Fogalmam sincs! - csattant fel Shya és felemelte a kezét. A hím heves faggatózása megijesztette kissé, mert túlságosan emlékeztette egy vallatásra. - Annyit tudok, hogy a Hiéna a család bálványa atyám révén, és anyám tart tőle. Ezen kívül évente egyszer kötelezően elrángattak egy neki szentelt ünnepélyre, ahol megjelent, néhány bűnöst szétmarcangolt, hogy példát statuáljon, másoknak csökkentette a büntetését, és a nagyobb ünnepekkor is szoktunk neki húst vinni. Ha ennél többet akar, Noriát kérdezze.
- Tudta, hogy a hiénák kitaszítják a rangon aluli és vagy fattyúnak számító utódaikat? - pördült meg Yzar -
- Fogalmam sincs! - csattant fel Shya és felemelte a kezét. A hím heves faggatózása megijesztette kissé, mert túlságosan emlékeztette egy vallatásra. - Annyit tudok, hogy a Hiéna a család bálványa atyám révén, és anyám tart tőle. Ezen kívül évente egyszer kötelezően elrángattak egy neki szentelt ünnepélyre, ahol megjelent, néhány bűnöst szétmarcangolt, hogy példát statuáljon, másoknak csökkentette a büntetését, és a nagyobb ünnepekkor is szoktunk neki húst vinni. Ha ennél többet akar, Noriát kérdezze.
Shya észre sem vette, hogy a gyomrában éledő bizonytalansággal együtt kezdett el hadarni.
Yzarr egy pillanatra hökkent csak meg.
~ Óó fúj... ünnepélyes vacsizás... Legalább Obszidián nem marcangolgat... ~
Megrázta a fejét, de ugyanakkor számtalan lehetőség, forgatókönyv pergett le benne, a Kígyó és a Hiéna...
- A nevét sem tudja? - törte meg a pillanatnyi csendet és tűnődve pillantott a nőstényre. A hangja néhány árnyalattal nyugodtabban csengett, hiszen feltűnt neki, hogy miközben beszélt, a nőstény hevesen gesztikulált a karjaival is és... az arcára kiülő felháborodás valamint zavart reménytelenség is, amelyet a kérdéseivel okozott. Egyszerűen nem tehetett róla, de Yzarrt felcsigázták az imént kikövetkeztetett dolgok. Nagyjából olyan volt ez, mintha egy küldetésre gyűjtené az információkat, feszült izgatott, információ éhség, az ismeretlenről, legtöbbször türelmesen viselkedik, de most, egészen más a helyzet a családjáról van szó...
Yzarr nyugodtabb hangja és kérdése váratlanul érte Shyát, ugyanakkor így, hogy már nem az iménti szinte vallató, pattogó stílust használta, a Kisnőstény is felengedett egy kissé, s már nem mentegetőzött.
- Így hirtelen... nem - rázta meg a fejét komoly arccal, s tovább gondolkodott. - Vinna talán... vagy Vyria. Valami v betűs... - válaszolta. Igyekezett megfelelni Yzarr kérdésére, de tényleg bizonytalan volt. Nagyon régen nem hallotta a Hiéna igazi nevét..
- S akkor ismét felteszem a kérdést, hogy tudta-e, hogy a hiénák kitaszítják a rangon aluli és vagy fattyúnak számító utódaikat? - tett néhány lépést hátra, majd nekidőlt egy könyvespolcnak. Változatlanul azt érezte, hogy a gömb közeledik, így megkönnyebbülve sóhajtott. Ugyanakkor nem kerülte el a figyelmét a névre adott válasz sem, még akkor is ha úgy tűnt egyáltalán nem reagált rá. Ennek ellenére tette fel a kérdést ismét, mert az is feltűnt neki, hogy a korábbi kérdésre a Kisnőstény csak habogni kezdett, ám ennek ellenére néhány hasznos információval is ellátta a hímet.
- Nem gondolkodtam rajta, de logikusnak tűnik. - felelte a Kisnőstény immár nyugodtan, szinte társalogva, pedig valójában a saját sorsáról értekeztek éppen. Kicsit fészkelődött, s mindkét lábát felrakta a párkányra, fejét és hátát pedig a falnak döntötte és kissé felsóhajtott. - Úgy gondolja, ezért küldtek ide? Mert nem illettem az alomba? - kérdezte csendesen.
Yzarr a plafon felé pillantott, majd onnan emelte át a tekintetét a nőstényre.
- Amennyiben helyesek a következtetéseim az előbbi kirohanását illetően, ami igen őszintére sikeredett a hiénáról, akkor talán igen, vélhetőleg. De nem kívánok határozott és sziklaszilárd következtetést levonni ebből sem, egyelőre nyitva hagyom ezt a kaput. - Határozott palaszürke tekintetével tűnődve pillantott a kényelmesen elhelyezkedő nőstényre.
Shya gúnyosan felkacagott.
- "Őszintére sikeredett" - utánozta kissé elnyújtva a hím által használt kifejezést, majd hagyta elhalni a gúnyos kuncogást, és elkomorodott. Rosszul esett neki Yzarr hozzáállása, de nem tudott rá haragudni igazán. Ő maga sem értette már, kicsoda és hogyan került Sabrar családjába, ahogyan azt sem tudta, megtalálja-e a helyét valaha is a Themarok között.
Yzarr rosszallóan húzta össze a szemöldökét, gleccserfehérrel villanó s kéken derengő pillantását elkapta a nőstényről, a léptek egyre közeledtek. Yzarr pedig türelmetlenül morrantott.
Yzarr rosszallóan húzta össze a szemöldökét, gleccserfehérrel villanó s kéken derengő pillantását elkapta a nőstényről, a léptek egyre közeledtek. Yzarr pedig türelmetlenül morrantott.
~ Legalább pár hasznos információval gazdagodtam... Tudom mire alapozni a keresést a könyvtárainkban...~
Shya behunyta a szemét, így nem láthatta Yzarr morcos reakcióját, bár amúgy sem nagyon kezdhetett volna vele semmit. Ám pár pillanat után ismét felnézett, s violaszín tekintete érdeklődve kereste a hímet.
- Honnan tud ennyit a hiénákról?
Yzarrt meglepte a kérdés, visszapillantott a nőstényre.
- Részben muszájból, részben mert érdekelnek az állatok - felelte őszintén.
- Nos, legalább valami hasznát is veszi - mosolyodott el a Kisnőstény, s mosolya bár gyengécskére sikerült, ettől függetlenül barátságos volt. Úgy tűnik, nem neheztelt Yzarra az iménti hevességéért.
Yzarr vállrándítva hunyta le a szemét s masszírozta meg az orrnyergét.
- Yzaaarrr! Itt vagy?! Mi az, hogy beszorultatok? S hogy kapkodjam a lábaimat a nyakamba és repüljek ide seprűn?! - csattant Yalena a túloldalon.
- Ösztönzés, Maman, ösztönzés! - vigyorodott el Yzarr jóízűen, s ellökte magát a faltól.
- Óóóó, te gyermek, csak... nyíljon ki az ajtó!!! Gyerünk Idomár, kapd le nekem azt a reteszt! - csapta össze a tenyerét az idős asszony s a hím már látta lelki szemeivel, hogy a Maman, feltűri a nemlétező pulóvere ujját könyékig, s startra készen arra vár, hogy bemasírozhasson a toronyszobába.
- Szemtelen fráter, adok én neked! Így is tűvé tettem a házat értetek, mert... - majd elhallgatott, s rosszallóan felcöccentett.
Shyara érdeklődve fordult az ajtó irányába, hallva a Maman kiabálását, de lusta volt ennél jobban megmozdulni. Bár nem volt kifejezetten rosszkedvű, de Yzarral való iménti beszélgetésük éppen elég hatással volt rá ahhoz, hogy ne érjen fülig a szája, hallva a két Themar élcelődéseit. ~Egy-null a hím javára ~ állapította meg magában, s türelmesen várta, hogy kinyíljon az ajtó.
Yzarr vigyora lehervadt az arcáról, amikor meglátta a Maman ködös, aggódó ábrázatát.
- Mi történt? - pillantott Idomárra a Maman után. Aki csak a pillantásával jelezte, hogy ez most az Asszony dolga, nem klánügy.
Shyara figyelmét pedig a hím aggodalmas hangja keltette fel, így nyújtózkodott, készítve magát arra, hogy elhagyja kényelmes kis kakasülőjét.
- Maman! - figyelmeztette a tépelődő öregasszonyt, nem szerette, ha váratják különösen ha komoly dologról volt szó s a Maman se gyeremekként kezelte, legtöbbször kölyök korában.
- Az istállósfiú, akit Ében megtépázott. Romlott az állapota. De az udvari gyógyítómat elküldtem a komornám édesanyjának szüléséhez, mert az, reggel még igen komplikált volt... - tördelte a kezét az öregasszony, látszott rajta, hogy nagy gondban van.
Sosem szerette, ha a háza táján szenved valaki, legyen szó, akár a komornája anyjáról is.
Shyara pedig felsóhajtott és a fejét fogta. ~ Eszedbe ne jusson. Úgysem tudsz segíteni rajta... ~ emékeztette magát mágiája megszűntére lemondóan. Tudta, hogy legjobb esetben is csak fájdalomcsillapító főzeteket tudna készíteni, de a belső sérülések ellen tehetetlen.
- Induljunk! - terelte le maga előtt a Mamant, Idomár közben már előre haladt. - Maman, nem tudom, mit tehetnék, te tudod a legjobban, hogy igen korlátozott vagyok ilyen téren... Legjobb esetben is csak saját magamat és leginkább a felületi sérüléseimet tudom gyógyítani... - hadarta a hím.
Az eszébe se jutott, hogy a nőstény a hasznukra lehetne, hiszen nem is tudott nagyon segíteni, legfeljebb külsőleg talán, bár azt se tudta miben nyilvánulnak meg a nőstény képességei.
- De Maman! - torpant meg Yzarr egy pillanatra. - Ön tudna vetni rá egy pillantást? - fordult vissza a mögöttük kissé lemaradva, ajtóban álló nőstény felé.
Shyara a szemöldökét ráncolta, és bizonytalanul válaszolt.
- Ami azt illeti... legyen. De nem ígérhetek semmit. - tette hozzá, és előre tartott a sikertelenségtől és jelei fájdalmától. De valóban nem volt jobb ötletük.
- Fiacskám! Nézz csak ide! - pillantott Yzarra Yalena, s elkapta az ifjú arcát, maga felé fordította majd jobbról balról elkezdte vizsgálgatni annak ábrázatát különös figyelmet fordítva a kék derengésre az írisz körötti gyűrűnél.
~ Milyen érdekes... Figyelsz most is ugye Sshappyriss?! ~
Yzarr morogva pillantott a Mamanra.
- Induljunk... - sziszegte halkan.
Helyek:
1.rész
Sziasztok!
Újra itt, és sűrű elnézést a hanyagságom miatt...de töretlen lelkesedéssel tértem visza...:)
Szóval hol is kezdjem...Jaaa, szerintem tökéletesen érthető szinezés nélkül is a történet... Simán mehet így, és ha véletlenül valami kuszaságot találok szólok...:)
Ez a rész nagyon jóra sikerült...tetszett a csillagpuszi...:D
Azt hiszem régen kaptunk már ennyi infót egy részben... Eléggé elgondolkodtató volt Yzarr elmélete, hogy esetleg jól titkolja, hogy utódnak született....hmmm lehetséges, bár megismerve a kisnőstényt nem tartom valószínűnek, hogy szándékosan titkolná el.... Attól sokkal korrektebbnek vélem Shyát...
Na majd meglátjuk...(a vak is azt mondta)
Puszi Nektek...:) Olvasok tovább....:)
Örülök, hogy ilyen pozitív véleménnyel vagy Shyáról:) Bocsi a kommented meg-nem-jelenéséért, most jöttem rá, hogy engedélyeznünk kell a kommenteket. :D
Jelentem, én voltam a a hibás XD A komi eltűnéséért, mikor engedélyeztem a blogot, át állítottam néhány dolgot, véletlenül ^.^