Shya beérte Yzarrékat, és kíváncsian figyelte a Maman vizsgálódását. Yzarr kéken derengő szemei az első riadalom után már nem nagyon zavarta, így most ismét meglepődött rajta, hogy még mindig derengenek.
Négyen tették meg az utat a képcsarnokon keresztül, a szalonon át, s a lépcső mögött el teljesen másfelé, a ház más végébe, a végére már szinte futottak, legalábbis a Maman, ki korát meghazudtoló fürgeséggel szedte a lábait.
Yzarr pedig tartotta a tempót a Mamannal, Idomár pedig a sereghatjó volt.
Egy tágas tiszta szobába érkeztek fehérre meszelt falakkal, valamint egymás mellett sorakozó kórházi ágyakkal egyszerűen berendezett helyiségbe léptek. Egyetlen mécses égett egy éjjeliszekrényen a beteg mellett, az szolgált fényforrásul valahol középtájékon. Ott feküdt az istállósfiú, mellette pedig egy fiatal nőstény, a komorna.
Yzarr keményen pillantott az ágyban fekvő ifjúra.
~ Az ő hibája!~
- Kérdeztem Idomárt, hogy miért viselkedett így az állatod... tudod, ha veszett lenne... - sopánkodott az öregasszony. S közelebb lépkedett a fekvő suhanchoz, Yzarr pillantása pedig megkeményedett, s fenyegetőn mordult fel a ki nem mondott utalásra.
- Ében nem veszett, és még én is hallottam, hogy Yzarr szólt, hogy kerüljék el.- jelentette ki Shya határozottan. Nem szerette Ébent, hiszen a ló őt sem engedte közel magához, de maga a gondolat, hogy egy ilyen pompás állatot képes lenne elpusztítani a Maman, nem tetszett neki. Shyarával egyszerre szólalt meg Yzarr is.
- Nem veszett, csak jól idomított, az istállós fiúd pedig figyelmetlen és ... - Yzarr kiegyenesedett, majd vett egy nagy levegőt.
- Inkább nézzük meg, hogy mit tudunk tenni... - mordult fel a hím, ő maga pedig elindult, hogy szemügyre vegye a suhancot. - Idomár mehetsz, sőt, küldess a félvér gyógyítóért, ő biztos szabad lesz...
Shyara engedelmesen közelebb lépett, és mivel a lovász arcán nem látott sebet, annak törzsét kezdte el vizsgálni. Pár óvatos érintés - és a fiúból kiváltott kellemetlen szisszenés - után már nem csupán sejtette a kívülről látható jeleket, de biztos is lehetett benne, hogy a fiú alsó bordája eltört, az eggyel feljebb lévő pedig eltört, vagy megrepedt. Ám a Kisnőstényt jobban aggasztott az a tenyérnyi folt, ami enyhe lilás színben játszva jelezte a véraláfutást a fiú derekán. Kívülről enyhe vágott sáv jelezte Ében patájának nyomát, de a folt szabályos kör alakú volt, és túlnőtt a patkó nyomán.
- Bordatörés, amivel kétlem, hogy bármit tudnék kezdeni. De belülről vérzik, úgyhogy muszáj megpróbálnom legalább azt csillapítani - nézett fel Yzarra, remélve, hogy a hím is megérti, mennyire fontos, hogy legalább megpróbáljon tenni valamit.
Yzarr karbafont kézzel ereszkedett le az egyik szabad ágyra a beteggel szomszédos ágyra.
- Hogy úgy járjon mint a combsebemnél? - kérdezte szemöldökfelhúzva a Kisnősténytől.
- Maga aggódik értem? - csúszott ki a lány száján a meghökkent kérdés, mással ugyanis nem tudta magyarázni a tényt, miszerint Yzarr megpróbálta eltántorítani őt a kísérletezéstől ahelyett, hogy hagyta volna, hogy megpróbálja. Hiszen a hímnek, harcos lévén tudnia kellett, mekkora veszélyt jelentett egy testen belüli vérző seb!
- Csak reálisan gondolkodom. Elég egy beteg is. - válaszolta hím tényközlőn, már-már ridegen.
- Nekem megér egy fél éj szendergést az ő... - fakadt ki a lány makacskodva, de mondata végét elharapta, és aggódó pillantást vetett a fiúra. ~élete~ fejezte be magában a gondolatot Shya, és Yzarr szemébe nézett. Erősen ajánlotta, hogy a hím értse és ne mondja ki a gondolatot. Yzarr megrántotta a vállát, majd intett. Ugyanis a bensőjében kialakuló érzést kezdte figyelni.
Aggódott a suhancért és ideges volt, hogy nincs gyógyító, de leginkább az zavarta , hogy a Mamannak ilyet kell átélnie...
Tekintetét a Mamanra függesztette, aki kissé elveszetten téblábolt, az ágy végében, felkelt majd odalépett a Mamanhoz és átölelte.
Miközben Shya letérdelt az ágy mellé, kis kezét a feketés foltra fektette, és először csak dúdolni kezdett, majd behunyta a szemét, és halkan dallamos szavalásba kezdett.
Vörös patak tévútra tért
penge, pata, akárhol ért
és vágott sebet,
nyomát se leld,
szavamra lásd, mind beheged.
Érezte ugyan jelei ébredező tiltakozását és azt, hogy szinte erőlködve kell kipréselnie magából mágiája cseppjeit, de inkább lassabban szavalt, hogy leplezze nehézségét, mint hogy abbahagyja és feladja. Mikor másodjára énekelte el a dalt, már kénytelen volt fogni a hasát is, hiszen jelei forró tűkként döfködték. Szemét lehúnyta és lehajtotta a fejét, hogy ne lássa senki, ahogyan fájdalmában összeszorítja a szemét. Ettől függetlenül szavak nélkül eldúdolta harmadszor is a rövid dallamot, s csak azután ült le a sarkára. Nem tudta, mennyit ért ezzel a fájdalmas és szinte önkínzó kísérlettel, mindenesetre nem ájult el, csupán a világ forgott körülötte és volt kissé homályos, bár ez utóbbit akaratlanul csordogáló könnyei is okozhatták.
Yzarrnak igaza volt, tényleg kockázatos volt a kísérletezése, ám egy-egy ér összeforrasztása apróbb felület volt, mint a hím combjának sebe. Az is igaz, hogy sokkal mélyebben volt és nem láthatta, de ettől függetlenül reménykedett benne, hogy sikerült némi időt nyernie az ifjúnak.
Megpróbálta kipislogni szeméből a könnyeket, és szeretett volna kényelmesen leülni, de pusztán a gondolattól, hogy ahhoz fel kellene állnia, émelyegni kezdett.
Eközben Yzarr hallgatta a nőstény hangját, érezte hogy a karjai között a Maman is megnyugszik, miközben ő egyre csak azon gondolkodott, hogy hogyan oldhatná meg a helyzetet, nem akarta , hogy a Mamant túlságosan megviselje a helyzet.
~~ Nemmm szssszeretnéd, hogy Yaleena rosssszul legyen, ugye Fiam....~~
Először csak suttogásként hallotta a jellegzetes hangot.
~~ Nagyon megvissselné ha a fiúú meghalna... Ésss te... Tudod milyen érzzzéékennny... Ha a nőőőssstény isss rosszul lesssz... ~~
Yzarr megrázta a fejét, nem értette miért beszél hozzá Shappyriss. Eddig sosem tette, s határozottan úgy tűnt, mintha arra próbálná rávezetni, hogy kérje a segítségét, vagy... esetleg felajánlaná a segítségét, de miért?
A hím elengedte Yaleenát és gondterhelten a hajába túrt. Érezte, hogy az aggodalmának hullámait lovagolja Obszidián. Már nem érezte a közelében Mamant, azt vette észre, hogy ott térdel a nőstény mellett.
- Édesem, jól vagy? - pillantott Shyarára az idős asszony. Kezét a nőstény karjára fektette, a másik kézfejével pedig annak könnyeit kezdte el törölgetni az arcáról.
A Kisnőstény Yaleena felé akart fordulni, de gyomra meglódult, s jobbnak látta megdermedni, és csupán remegő kézzel türelemre inteni a nőstényt. Nem akarta, hogy a másik aggódjon érte, de ahogy a Maman odalépett mellé, Shya tudta, hogy felesleges tovább úgy tennie, mint aki nagyjából jól érzi magát.
- Gyere... ülj le ide egy kicsit. - Ám látva a leintést, elgondolkodva pillantott a fiatal nőstényre. Figyeltelek, csodás hangod van, de... azok miatt a jelek miatt nem működik a mágiád?
A lány megkapaszkodott Yaleena kezében, és saját homlokához húzta azt, majd becsukott szemmel igyekezett mély levegőket venni. Nem bízott benne, hogy az ágyig eljutna, így inkább lassan oldalra dőlt, és maga alá húzott lábakkal üt le a földre.
A lány megkapaszkodott Yaleena kezében, és saját homlokához húzta azt, majd becsukott szemmel igyekezett mély levegőket venni. Nem bízott benne, hogy az ágyig eljutna, így inkább lassan oldalra dőlt, és maga alá húzott lábakkal üt le a földre.
~~Sssegíííthetek rajta! A fiún. ~~
- Hogy? - csúszott ki Yzarr száján. Még mindig ott állt, ahol a Maman hagyta.
Az ajkába harapott, majd felmordult.
Eközben Yaleena átölelte Shyarát és kisimított pár tincset a homlokából.
- Mit mondtál, Yzarr? - pillantott hátra a válla felett az idős asszony.
A Kisnőstény töprengés nélkül bújt oda az idős nőstényhez, és hagyta, hogy öleljék. Szemeit becsukva csupán Yaleena parfümjét érezte, ami megszólalásig hasonlított a nőstény kertjének rózsaillatára, és Shyara jeleinek égető repedezései lassan ismét kihűltek, tompa, kellemetlen lüktetéssé csillapodva. Émelygése pedig éberségével egyenes arányban szűnt meg.
- Semmi, Mamaaan.... azt hiszem... - húzta el a nagyi becenevét Yzarr, majd megdörzsölte a homlokát, halk nevetést hallott ismét.
- Semmi, Mamaaan.... azt hiszem... - húzta el a nagyi becenevét Yzarr, majd megdörzsölte a homlokát, halk nevetést hallott ismét.
- A semmitől nem jön elő csak úgy Obszidián! - csattant fel Yaleena. - Inkább segíts! - utasította az idős nőstény az unokáját. - Fektesd le oda! - bökött a fejével a másik ágyra, ami mellettük volt. Roppant kíváncsi volt, hogy miért jelent meg Obszidián, Yzarr tekintete most már egyértelműen jelezte, hogy itt a kígyó.
- Rendben. - lépett oda Yzarr , majd lehajolt és, amint Maman arébb csusszant, letérdelt a nőstény mellé. Shyara félálomban kissé megrándult, hallva Yaleena felcsattanását, ám hamarosan visszacsúszott a rózsáskertbe, csak hogy hamarosan egy másik, férfiasabb és jóval ismerősebb illattal takarózzon be. Ahogy Yzarr odalépett hozzá, önkéntelenül is megkapaszkodott a hím karjában, és Yzarr mellkasára hajtotta a fejét, miközben megnyugodva, nagyot sóhajtott
Yzarr kissé meghökkent, de az álomnak tulajdonította az önkéntelen kapaszkodós mozdulatot. Felemelkedett, majd gyengéden az ágyra fektette a nőstényt, majd lefejtette a karjáról annak kezét.
- Véégre...- fordult meg Yzarr, ám a hangja nem a sajátja volt. - Ketten vagyunk Mamman. Tetssszik a sssszeretet, ahogy kiejti ezzzt a ssszót - egyenesedett fel a hím , miközben töprengve ütötte meg az állát.
- Miért vagy itt Ssapphryss? - pillantott Yaleena mosolyogva az unokájára, s egyben Obszidiánra is.
- Sssegíítek - jött a tömör felelet, s szeretetteljesen megsimította Yaleena arcélét, mint ahogy egy apuka tenné a gyermekével. Yaleena határozottan bólintott, majd intett Obszidiánnak.
Yzarr hamar átengedte az irányítást Obszidiánnak, de így sem tudta mit tehetnek. Figyelt és elemezett, ilyenkor úgy sem tudott mást csinálni. Hagyta, hogy Obszidián használja a testét, s beszéljen is rajta keresztül, pusztán egy megfigyelő volt. A keze felemelkedett a kölyök fölött, s érezte, hogy a saját gyógyító varázsigéjét hívja elő Obszidián, de azt felerősítette. Össze volt zavarodva.
~ Miért segítesz?~
~~ Mert érzzem, mennyire erősss a kösssztetek lévő kapocs. Fogadd elisssmerésssemet.
Yzarr azonban nem értett semmit, tíz évig nyugton volt, s közben teljesítette Obszidián felé a kötelességeit, ha kellett, a rendelkezésére állt a rituális gyilkosságokban, melyek után a Kígyó közbenjárásának hála nem maradt semmi nyom.
~ Miért szálltál meg hirtelen tegnap, az ünnepségen?~
Yzarr mindvégig tiszteletteljesen kérdezgetett Obszidiántól.
~ Mert meghívtak! Tisssztelnek éss...~~
~ De... ~
~~ Legyen elég ennyi.~~
Yzarr, ha most ura lett volna a testének, biztosan az orrnyergét masszírozta volna, ám így csupán figyelte, ahogy a keze a kölyök fölött megmoccant, majd kék fény áradt belőle.
Yzarr, ha most ura lett volna a testének, biztosan az orrnyergét masszírozta volna, ám így csupán figyelte, ahogy a keze a kölyök fölött megmoccant, majd kék fény áradt belőle.
A Bálvány távozása után fáradtan rogyott le a legközelebbi ágyra, és nagyot sóhajtva ejtette fejét a tenyerébe. Aa Kisnőstény mellett ülve zavaros tekintetével a Mamant kereste.
- Maman, Obszidián eddig soha nem csinált ilyesmit... - suttogta rekedten.
Yaleena letérdelt Yzarr mellé, s kisimította a homlokából és arcából is a rakoncátlan tincseket. A hím remegő kezekkel nyúlt a nyakkendőjéért, hogy meglazítsa azt.
Fáradt volt, és az iménti jelenet pergett le az elméjében többször is. Ahogy nevetve beszélget Obszidián és Maman, érdekes volt. S az atyai hangja a Kígyónak... Teljesen össze volt zavarodva, hiszen ő maga leginkább gyűlöletet érzett Obszidián iránt.
Ráadásul az, hogy átvegye a teste feletti irányítást! Nem csupán gyűlölte a tudatot, de a hátramaradó fáradtság érzése is szokatlan volt a számára. Ez volt a második alkalom, hogy Obszidián megszállta, és most a varázslás miatt is gyengének érezte magát. Hátra támaszkodott, s elkezdte kigombolni a mellényét.
- Maman, segítesz eljutni a szobámig? - kérdezte Yzarr vonakodva.
Yaleena elgondolkodva pillantott az unokájára, majd a meggyógyított ifjúra. Volt valami abban, hogy Yzarrt így használja a kígyó, nem kétséges, és szerette volna tudni miért.
Yzarr halkan felnyögött, mikor eszébe jutott, mit kért a Kígyó a segítségért cserébe.
~ Legyek nyitottabb felé...~
Fájdalmasan felnyögött és megmasszírozta a nyakát, majd igyekezett felállni, ám egy apró mozdulat megakasztotta. Shyara közelebb bújt hozzá, és a combjának döntötte a homlokát. A Kisnőstény nyilvánvalóan aludt, ám apró keze határozottan kapaszkodott Yzarr nadrágjának egyik ráncába. A hím fáradtan kapta oda a pillantását.
- Héé, engedjen, kérem! - a hangja erőtlen volt és kissé talán nyűgös is.
Finoman megérintette a nőstény kézfejét, s gyengéden igyekezett eltolni annak fejét a combjától.
A Kisnőstény a mocorgásra fázósan és halk nyögéssel húzta összébb magát, mígnem Yzarr lábához bújtatta arcát, és felhúzott lábai a hím háta mögött voltak, szinte körbekucorodva a hímet. Yzarr halkan szusszantott.
- Takard be, Maman, aztán menjünk - suttogta, és igyekezett felkelni, de hiába jött az ösztönös parancs, az izmai nem engedelmeskedtek.
- Csinálnám, Yzarr, de ahhoz meg kellene mozdulnod! - figyelmeztette Yaleena az unokáját.
- Mamaan, nem... megy... - morogta szégyenlősen, arcán harag és fáradtság tükröződött, amiért így kihasználták. Bár Obszidián felerősítette és kiegészítette Yzarr mágiáját, az energia, melyet felhasznált, a hím testén áramlott keresztül, Yzarr pedig nem volt szokva effajta, és ennyire megterhelő igénybevételhez.
- Akkor... itt maradsz ! - jelentette ki a Maman nemes egyszerűséggel. - Kaptok egy paravánt de ... nehogy idő előtt dédunokáim legyenek, még túl fiatal vagyok hozzá! - csapta össze tettre készen a tenyerét az idős nőstény.
- Eh...mááá' eriiiidj némber! - morogta lustán Yzarr. - A kisujjamat sem bírom megmozdítani, azt majd szerinted sikerül? - vigyorgott pimaszul a nagyanyjára.
- Te ebadta kölyök, te! Csak tudnám, ki mesélt neked errről a némberezésről... - csípte fülön Yzarrt, majd azzal a mozdulattal le is döntötte az ágyra.
- Íhhááá!!!! - sivítozott Yzarr. - Elriath volt! Ő mondta! De puszta szeretetből! - védekezett. Yzarr kifakadására Shyara halkan felnyikkant, és vaktában a hangoskodók felé hajította a párnáját, majd kábán, félálomban felült, és az arcát dörgölte, hogy kilásson a szemén.
-Ööaahhhm... ki vííísííít, ki vonyííííít.... és miééért...? - mormogta panaszosan, majd végül kinyitotta a szemét, és fókuszálni igyekezvén pislogott a két sípolóra, csak hogy egy fáradt nyögéssel feladja. Azzal visszahanyatlott az ágyra.
- Hmm... Csillagom, az üzeneted megkaptam, megyek is, csak lerendezem ezt a disznót! - bökte meg Yzarr vállát, aki felült, hogy legalább a felesleges holmijától megszabadulhasson. Elkezdett kibújni a nyakkendőből és a mellényből, aztán megoldotta az övet és kihúzta azt is a nadrágjából.
Mire Yaleena szemöldöke megemelkedett.
Yzarrnak feltűnt a Maman pillantása és elvigyorodott.
- Tudod, messze vagyunk még attól és egyébként is, előbb életet kellene lehelned belém ahhoz, hogy itt és most legyenek unokáid... - pimaszkodott az ifjú hím.
- Rémlenek a kék rémségeid, szóval nem ijesztgetlek elalvás előtt...- szúrt vissza Maman, hasonló könnyedséggel.
- Most már késő, Maman... - morogta a hím duzzogva.
Az idős asszony végül szemforgatva legyintett Yzarr szavaira, majd utána átvette tőle a felesleges holmikat, elment a párnáért és odaadta azt Yzarrnak. A hím pedig lerúgta a lakkozott cipőit, s most, hogy magánál volt valamelyest a nőstény, a motyogásból és a párna dobálásból ítélve, arrébb gördítette, hogy elférhessen az ágyon ő is. Eközben Yaleena jelent meg egy paravánnal.
Az ifjú hím pedig ledőlt az ágyra.
- Takarót is és... estimesét is! - vakkantotta vigyorogva.
- Takarót kapsz, estimesét kérj a Kishölgytől! - pirított vissza Yaleena mosolyogva.
Yzarr elnyomott egy ásítást, majd belekucorodott a reá terített takaróba, háttal feküdt a nősténynek, ám az első mozdulattól, amikor a párna alá akarta hajlítani a karját, felszisszent; az ing túl szűk volt ahhoz, hogy abban aludhasson is. Szitkozódva mordult fel, majd ismét felült az ágyban és elkezdte kigombolni az inget, hogy attól is megszabaduljon.
Shya csak egy halk, elnyújtott morgással jelezte enyhe nemtetszését, ahogy Yzarr félregördítette, de lusta volt ennél bővebben kifejteni a véleményét. Azután meg, nem is ért annyit, lévén sokkal érdekesebb volt a két Themar tréfás perlekedését hallgatni. A lány elmosolyodott, talán fel is kuncogott, majd igyekezett visszaaludni, ám Yzarr nem volt képes nyugton maradni. Az ágy folyamatos nyekergése, a matrac hullámzása minden volt, csak kellemes nem. A Kisnőstény azonban türelmesen tűrt. Míg Yzarr ismét föl nem ült az ágyban, ekkor ugyanis Shya is a hátára fordult, hogy álmosan, de mégis kissé kritikusan méregesse a hím felé álló oldalát, vagyis hátát. Először csak Yzarr vállainak szélességét figyelte meg, majd ahogy lassan lekerült róla az ing is, a Kisnőstény kelletlenül ismerte be magának, hogy tetszik neki a hullámzó izmok látványa.
Yzarr felszabadultan ejtette le a földre a szoros inget, majd jóízűen nyújtózkodott egyet, mielőtt ledőlt volna. Ám hátra pillantva egy éber Kisnőstényt talált, akinek violaszín szemei elismeréstől csillogva szegeződtek rá.
Shya csak egy halk, elnyújtott morgással jelezte enyhe nemtetszését, ahogy Yzarr félregördítette, de lusta volt ennél bővebben kifejteni a véleményét. Azután meg, nem is ért annyit, lévén sokkal érdekesebb volt a két Themar tréfás perlekedését hallgatni. A lány elmosolyodott, talán fel is kuncogott, majd igyekezett visszaaludni, ám Yzarr nem volt képes nyugton maradni. Az ágy folyamatos nyekergése, a matrac hullámzása minden volt, csak kellemes nem. A Kisnőstény azonban türelmesen tűrt. Míg Yzarr ismét föl nem ült az ágyban, ekkor ugyanis Shya is a hátára fordult, hogy álmosan, de mégis kissé kritikusan méregesse a hím felé álló oldalát, vagyis hátát. Először csak Yzarr vállainak szélességét figyelte meg, majd ahogy lassan lekerült róla az ing is, a Kisnőstény kelletlenül ismerte be magának, hogy tetszik neki a hullámzó izmok látványa.
Yzarr felszabadultan ejtette le a földre a szoros inget, majd jóízűen nyújtózkodott egyet, mielőtt ledőlt volna. Ám hátra pillantva egy éber Kisnőstényt talált, akinek violaszín szemei elismeréstől csillogva szegeződtek rá.
- Parancsol valamit? - kérdezte Yzarr, hiszen nem értette hirtelen a furcsa csillanásokat a nőstény tekintetében.
Továbbra is a nősténynek háttal feküdt, az oldalán, ám félig oda fordította a fejét srégen. Shya rajtakapottan sütötte le a szemét, és érezte, hogy fokokkal melegebb az arca.
A hím pedig könnyedén megrántotta a vállát, végül a fejét lehajtotta a párnára.
- Szép álmokat! Shyara, nehogy agyon verje egy párnával szegényt! - köszönt el Maman mosolyogva, hiszen ő látta az egész jelenetet.
~ Annyira.... Butácskák!~ Mosolygott szelíden, és húzott még egyet a paranvánon kifeszített függöny madzagján.
Shya rajtakapotan sütötte le a szemét és pirult el. Néma hallgatása pedig lehet, hogy beszédesebb volt, mint szerette volna
Shya rajtakapotan sütötte le a szemét és pirult el. Néma hallgatása pedig lehet, hogy beszédesebb volt, mint szerette volna
- Szervusz, Maman, majd érted küldetek... ha veszélyben érezném magam! - bocsátotta útjára Yzarr is az idős asszonyt, ám a mondat végére egy kiadósat ásított a párnájába.
Shya elmosolyodott, és ő is búcsút intett a Mamannak, majd oldalra fordult és bebugyolálta magát a takaróba.
- Nyínna! - fordult vissza hirtelen pár moccanatlan pillanat múltán, és reflexből nyúlt Yzarr után, hogy felkeltse a figyelmét, pedig erre az a váratlan felvinnyogás is (aminek a név kiejtése tűnhetett) elég lett volna.
- Baaa...~sszameg!~ rezzent össze Yzarr. - Ne vinnyogjon, inkább aludjon... - morogta a párnába. - És ne csapkodjon! - morgolódott idegesen. Shya azonban nem fogadta meg a tanácsát, és Yzarr felé, majd végül hasra fordult, és úgy figyelte a hímet.
- Nem vinnyogok. Ez a neve - mondta szerinte követhetően, majd megeresztett egy ásítást, amit az alkarjába rejtett.
Yzarr most már határozott vehemenciával fordult meg és feküdt előbb a hátán, majd a másik oldalára fordult, hogy a Kisnőstényre nézhessen.
- Nem barchobázom, alszom! - morogta még mindig, ám a forgolódás közben letornázta a válláról egészen a derekáig a takarót, azzal a párna alatt kinyújtott kezére helyezte a fejét.
Shya fáradtan sóhajtott. - Sabrar Hiénája. Nyínna, a Hiéna. Ez a neve - mondta el ismét, csak ezúttal bővebben és lassabban Yzarrnak az imént eszébe jutott nevet.
- Ne kérdezze, hol van benne vé. Nem tudom.
- Aha... - motyogta Yzarr máris, csukott szemmel. - Mint a hinnye... - tette hozzá alig hallhatóan félálomban.
Shyara csalódottan felmorrant, és visszaejtette a párnájára a fejét.
~ Kíváncsi vagyok, emlékezni fog-e rá, ha felébredt~ gondolta szkeptikusan, és megpróbálta ő maga sem elfelejteni a különös nevet. Hamarosan mély egyetértésben szugszogtak egymás mellett.
Helyek:
1.rész
Hmmmm....érdekfeszítő rész volt...Már én is kíváncsi vagyok mire ez a fene nagy segítőkészség a kígyótól...!? Ahhh...nagyon aranyosak voltak ahogy cívódtak a Themarok...kuncognom kellett...! :)))
A két mormotának hogy lehet gyereke...???:)))) Szegények ki voltak mint a liba...! :)
Jó kis rész volt tetszett..! :D
Oh... ha mi azt tudnánk...^.^
Igen,Yzarr és Maman kapcsolata különleges. *.* afféle anya pótlék :-)