Yzarr az elkövetkezendő napokat a könyvtárban töltötte s az istállós fiút tanítgatta a lóidomítás alapjaira. Időközben Yazira is átjött a Mamanhoz. - Yzarr, kis unokám, tényleg Obszidiántól kergült meg ennyire a lány, csak hogy a te szavaiddal éljek? - ült töprengve Maman a hárfánál. - Nem tudom, Maman, valószínűleg. Én nem tettem semmit, amúgy is gyenge voltam - sóhajtott
Olvasnád? Tovább → ;
Yaleena és Yzarrék gyógyítója közeledett az ispotály irányába, de megrökönyödve megtorpantak a kicsapódó ajtó láttán, s tanácstalanul pillantottak egymásra.- Elvileg minden rendben...va... - szakadt félbe Yaleena beszéde, s kicsit zavarodottan pillantott a rohanó nőstényre.A Kisnőstény, mikor észrevette, hogy nincs egyedül, megtorpant, s lélegzetét visszafojtva, lehajtott
Shyara úgy aludt, mint akit fejbe vertek, s valóban, ha nem is szó szerint, de az erőltetett varázslás kiszívta belőle az energiát. Ugyanakkor, ahogy a pihenéstől fokozatosan kezdte visszanyerni az erejét, elméjének is jutott belőle elegendő ahhoz, hogy az éjszaka során történteken rágódjon és feldolgozza azokat, egyre zavarosabb és követhetetlenebb álmok képében. Nyugtalanul
Shya beérte Yzarrékat, és kíváncsian figyelte a Maman vizsgálódását. Yzarr kéken derengő szemei az első riadalom után már nem nagyon zavarta, így most ismét meglepődött rajta, hogy még mindig derengenek. Négyen tették meg az utat a képcsarnokon keresztül, a szalonon át, s a lépcső mögött el teljesen másfelé, a ház más végébe, a végére már szinte futottak, legalábbis a
