Yaleena elgondolkodva hümmögött, majd győzelemittas mosolyra húzza az ajkát.
- Gyertek, teli gyomorral kezelhetőbbek vagyunk. - Azzal elindult a konyha irányába.
Jól lehet szétszórtnak tűnt, s igen hevesnek, de ez a Themarok többségére jellemző volt.
Viszont nem állt szándékában elmondani, hogy mit tudott, sejthetett meg most a jegyessel kapcsolatban.
A Kisnőstény értetlenkedve figyelte Yaleena mozdulatait, majd tétova, kérdő pillantást vetett a hímre, hátha az meg tudja magyarázni neki nagyanyja különös viselkedését.
Yzarr zsebre dugott kézzel megrántotta a vállát, miközben nekidőlt a márvány korlátnak.
- Legutoljára állítólag anyám hasát tapogatta így, de akkor engem jósolt meg... - morogta tűnődve.
- Háát, pedig nem tudok róla, hogy terhes lennék! - emelte fel kezeit ártatlanul, s kissé mentegetőzve a lány.
- Maman bölcs asszony, hamarabb átlátja a dolgokat, mint hinné, nem olyan, mint az anyám - sötétült el kissé Yzarr tekintete. - Szerintem, egész mást keresett ott... Miért is kiáltott az előbb? - tűnődve pillantott a nőstényre. Mire Shyara kissé elpirult, s lesütötte a tekintetét.
- Szóval akkor már Ő is tud róluk? - kérdezte félszegen, s kissé lemondóan.
- A Maman? - kérdezte Yzarr, hogy biztosan tudja, kire gondol a Kisnőstény. Shya bólintott, és bár nem válaszolt egyenesen Yzarrnak, a hím sejthette az iménti kiáltás okát.
- Nem tudom pontosan. Egyszerre fájt... és voltam dühös Yaleenára. Nem tudom elkülöníteni a kettőt, egyszerűen összemosódnak - rázta a fejét tanácstalanul a lány. Yzarr elgondolkodva pillantott a nőstényre. Látta, hogy igazat szól, de még nem akarta megérteni a dolgot, vagyis annak jelentőségét, hogy kiállt mellette a nőstény.
Egyszerre tette kíváncsivá, ugyanakkor tartózkodóvá. Nem akarta a maga közelébe engedni őt. Így is épp elég terhet jelentett a számára, hiszen hol vannak a nyugodt nappalok amikor aludhat, úgy ahogy akar? Meztelenül, mély álomba zuhanva, nem tartva attól, hogy egy nemkívánatos érintéstől már rögtön egy perverz alaknak kiáltják ki.
- És nem akartam hallgatni a szidalmait... -tette még hozzá a lány.
- Nem szokta sokáig belelovallni magát a dolgokba... - rántott Yzarr egykedvűen vállat.
Shyara reflexből nyitotta a száját, hogy mentegetőzzön, vagy éppen kikérje magának a "szökés" kifejezést, majd inkább becsukta, és felsóhajtott.
- Nem szeretnék vitatkozni róla. - mondta csendesen. - Megtettem, jó volt. És köszönöm, hogy táncolt velem - vetett egy apró, bátortalan mosolyt Yzarra.
Ám a hím tekintete haragosan villant, igen, haragosan mert... Nem szerette ha ellentmondanak neki. Úgy döntött, a nagyanyja érdekében nem kezd nagyobb balhéba. De az, hogy kijött a nőstény, bosszantotta. Jó, jól érezte magát, de... dühösen mordult fel. Büntesse meg? Mit tegyen, hogy a nőstény felfogja, hogy nem gyerekjáték szökdösni, még akkor is, ha Yazira vette rá a Kisnőstényt. Gleccser fehér pillantás követte az előtte siető nőstényt, aki úgy tűnt, egyenesen akar tovább haladni?
Majd, szóra nyitotta a száját, hogy válaszoljon valamit a nősténynek, de inkább úgy döntött nem mondja el neki, hogy jól érezte magát, s hogy valóban jobb volt Vele táncolni, mint bármelyik más nősténnyel. Nem akarta, hogy tudja, hogy a Kígyó is miatta tudott megjelenni, s talán ez volt az, ami leginkább bosszantotta. Az apró elszólás, amely megzavarta a koncentrációját, ezzel utat engedve a Kígyónak. Azt sem akarta hagyni, hogy a nőstény lássa, mennyire kimerült Obszidián látogatásától. A testéért és szavaiért vívott küzdelem sok erőt felemésztett, s bár elméje mindvégig jelen volt, miközben Obszidián használta az ajkait, s eljátszatta vele a követ szerepét, az érzés, hogy bábként mozgatták, rettentően idegesítette őt.
Shyara azonban zavartnak tűnt.
~ Én tehetek...? De hát... nem csináltam semmit. Vagy.. valamit elrontottam volna? De micsodát? Tényleg az én hibám? ~ futott át a lánykán a számtalan tanácstalan gondolat, s lassan bűntudatba csapott át. Szégyenkezve hajtotta le a fejét, és ismét felvette azt a testtartást, amelyet jó ideje nem tett már: átkarolta magát.
Yzarr még sosem látta ezt a mozdulatot a nősténytől tanácstalanul nézett végig rajta, nem tudta mi tévő legyen , csak egyetlen személynél látta ezt... Akkor mindig átölelte őt. De... itt, pillanatnyi zavarodottság után felcöccentett.
Végül szó nélkül ellépett a nőstény mellett és belökte a mellette levő ajtót.
Shyara egy kis ideig még ácsorgott odakint. Hallva Yzarr megvető cöccenését, úgy érezte, a hím nem elég, hogy lehordta, de még meg is taposta egy kissé, csak a miheztartás végett, és ezek után egyáltalán nem volt kedve követni Yzarrt. Az étvágya is elment, és a készülő palacsinta, amit neki kellett volna elkészítenie, felőle akár örökké ellebeghetett volna a nemlét állapotában.
És Yaleena mindentudó tekintetét sem szerette volna magán érezni ezek után.
- Yzarr mit csináltál odakint? Miért bántottad? - záporoztak Yzarra a kérdések. Először nem hallatszott válasz csak egy morgás.
- Nem vagyok éhes! - jelentette ki Yzarr, majd szék nyikordulása hallatszott s odabent letette magát egy bárszékre.
- Jól van, akkor legalább mesélj, kérlek. Mondd, hogy voltál nővel ezalatt a tíz év alatt, mert nem hiszem, hogy nem látod a saját szemeddel azt a nőstényt! - háborgott Yalena a kelleténél talán kicsit hangosabban, hogy kint is hallhassák a hangját.
Shya felfigyelt az idős hölgy szavaira, de nem tudta hova tenni őket. ~Mi közöm nekem ahhoz, hogy ki tudta-e élni azokat a vágyait?~ gondolta bosszankodva.
Yzarr elmerengve pillantott egy kristálypohár irányába, sóhajtott, majd bosszúsan lepöckölt a válláról egy nem létező szöszt.
- Tudtaaaam! Csak remélni tudtam, hogy túltetted rajta magad! - sóhajtott az asszony nyugodtabban.
Yzarr szemöldök ráncolva pillantott Mamanra, mégis miből gondolja...
- Hogy hívták? - telepedett le vele szemben az asszony, miközben az egyik kristálypohárba töltött némi bort. Csak úgy itta magába az unokája látványát.
– Athreának hívják - jött a hím válasza. Különös... ha korábban kimondta a nevét, vágyakozás öntötte el a bensőjét, míg most csak melegséget érzett.
A Kisnőstény maga sem értette a bosszúságot, amit érzett, hallva a kérdést. Nem vallott rá ez a hozzáállás, de betudta mindezt hirtelen támadt rosszkedvének.
Zavarta, hogy az idősebb nőstény kíváncsiskodását hallgatta, és maga sem tudta, mit keres még az ajtó előtt ácsorogva. Mi értelme sértődötten - s vajon mikor váltott át szégyenkezése sértettségbe? - állnia és hallgatni, amint azok megbeszélik az elmúlt évek titkait? Tulajdonképpen, mit keres ő itt, és miért nem ment már el?
- Hogy nézett ki, mi lett vele? - kérdezte információra éhesen Yaleena, miközben belekortyolt a saját italába is.
- Elképesztő volt, Maman... apró, kedves és ártatlan. S nem fajtámbeli. - itt elkomorult a hangja, miközben kortyolt a borból ismét. Nem mondhatni, hogy ettől eredt volna meg a kedve, jól esett hogy a nagyinak elmondhat bármit, olyan volt mintha ismét kölyökkén ülne vele szemben és meghallgatná, az anyjával való összezördülések után és végül együtt találtak a problémáira megoldást.
- Elbűvölő, és ... a kezdetektől bízott bennem... - halkult el a hangja.
- Akkor, nem értelek, miért hagytad ott? - rökönyödött meg a nagyi, hiszen úgy tudta, amikor Yzarrt megtalálták a rejtekén, nem volt vele más.
- Mert... én nem adhattam meg neki az utódokat és... előbb utóbb átformáltam volna.- tekintete elrévedt a borban, - Túlságosan... a kedvemben akart járni, de a legnagyobb probléma akkor is a gyermek lett volna, neki. Mivel... Én nem adhattam meg neki a családot, amire idővel vágyott volna.
Yzarr csöndben mesélt, a Yaleena nem akarta megakasztani azzal, hogy közbe szólt, érdekelte őt unokája története.
Én... huh Maman, nem tudom. Sosem akartam gyereket, egyszerűen nem. Ő mégis tökéletes lett volna minden értelemben, mert ... ő csak egy ember nőstény... ugyanakkor... Nem szaladt héthatárra tőlem, amikor találkoztam vele... Bááár... nem is hagytam... - pillantása elrévedt egy pillanatra, majd megrázta a fejét.
- Mi az, hogy nem akarsz utódokat?! - háborodott fel Yalena. - A Vérvonalat tovább kell vinni, te vagy az egyetlen örökösünk!
- Nem akarok, mert nem akarom, hogy ölni és nemzeni vágyó ösztönlények vegyenek körbe. Mit gondolsz, miért tépek be időnként?! - csapta le a kristálypoharat Yzarr.
Shyara odakint összerezzent a hangra
- Ssaphryss jó okkal választott téged, és csak téged. Atyád túl vajszívű volt, s kétszer is vétett a Bálványa ellen.Ti voltatok a büntetése, és bár rád nagyobb terhet rótt a Kígyó, egyben nagyobb áldást is kaptál tőle; nagyobbat, mint hosszú ideje bárki a családunkban.
Shyara gondolatai akörül forogtak, amit Yzarr mondott. A hím félt, hogy megváltoztatja Athreát.. és a lány különleges varázsa, ami úgy tűnik, ártatlanságában és gyengeségében rejlett. Ugyanakkor abban, hogy el tudta fogadni Yzarrt. ~ Elfogadás.~ gondolta a Kisnőstény és halkan felsóhajtott. Ő próbálkozott, de néha annyira másfelé tartottak a hímmel, mint két ló, amelyeket a kocsi két ellentétes végére fogtak be.
És az ártatlanság? Shyara már nem is akarta annak látszatát kelteni. Azok alapján, amiket és ahogyan mondott az apjáról és húgáról, Yzarr kizárt, hogy egy percig is elhinné róla, hogy veszélytelen.
~Esélyem sincsen rá, hogy megkedveljen.~ szűrte le Shyara a tanulságot, s elhessegette az előtűnő emlékképet, ahogyan Yzarr a karját nyújtotta, s táncolni hívta. ~Csak a kötelességtudat, vagy talán az ünnepi hangulat tette, semmi több...Egyszeri alkalom volt, ne hidd, hogy megismétli.~ intette magát a Kisnőstény borúsan, majd ismét felfigyelt.
- Gyertek, teli gyomorral kezelhetőbbek vagyunk. - Azzal elindult a konyha irányába.
Jól lehet szétszórtnak tűnt, s igen hevesnek, de ez a Themarok többségére jellemző volt.
Viszont nem állt szándékában elmondani, hogy mit tudott, sejthetett meg most a jegyessel kapcsolatban.
A Kisnőstény értetlenkedve figyelte Yaleena mozdulatait, majd tétova, kérdő pillantást vetett a hímre, hátha az meg tudja magyarázni neki nagyanyja különös viselkedését.
Yzarr zsebre dugott kézzel megrántotta a vállát, miközben nekidőlt a márvány korlátnak.
- Legutoljára állítólag anyám hasát tapogatta így, de akkor engem jósolt meg... - morogta tűnődve.
- Háát, pedig nem tudok róla, hogy terhes lennék! - emelte fel kezeit ártatlanul, s kissé mentegetőzve a lány.
- Maman bölcs asszony, hamarabb átlátja a dolgokat, mint hinné, nem olyan, mint az anyám - sötétült el kissé Yzarr tekintete. - Szerintem, egész mást keresett ott... Miért is kiáltott az előbb? - tűnődve pillantott a nőstényre. Mire Shyara kissé elpirult, s lesütötte a tekintetét.
- Szóval akkor már Ő is tud róluk? - kérdezte félszegen, s kissé lemondóan.
- A Maman? - kérdezte Yzarr, hogy biztosan tudja, kire gondol a Kisnőstény. Shya bólintott, és bár nem válaszolt egyenesen Yzarrnak, a hím sejthette az iménti kiáltás okát.
- Nem tudom pontosan. Egyszerre fájt... és voltam dühös Yaleenára. Nem tudom elkülöníteni a kettőt, egyszerűen összemosódnak - rázta a fejét tanácstalanul a lány. Yzarr elgondolkodva pillantott a nőstényre. Látta, hogy igazat szól, de még nem akarta megérteni a dolgot, vagyis annak jelentőségét, hogy kiállt mellette a nőstény.
Egyszerre tette kíváncsivá, ugyanakkor tartózkodóvá. Nem akarta a maga közelébe engedni őt. Így is épp elég terhet jelentett a számára, hiszen hol vannak a nyugodt nappalok amikor aludhat, úgy ahogy akar? Meztelenül, mély álomba zuhanva, nem tartva attól, hogy egy nemkívánatos érintéstől már rögtön egy perverz alaknak kiáltják ki.
- És nem akartam hallgatni a szidalmait... -tette még hozzá a lány.
- Nem szokta sokáig belelovallni magát a dolgokba... - rántott Yzarr egykedvűen vállat.
Shyara reflexből nyitotta a száját, hogy mentegetőzzön, vagy éppen kikérje magának a "szökés" kifejezést, majd inkább becsukta, és felsóhajtott.
- Nem szeretnék vitatkozni róla. - mondta csendesen. - Megtettem, jó volt. És köszönöm, hogy táncolt velem - vetett egy apró, bátortalan mosolyt Yzarra.
Ám a hím tekintete haragosan villant, igen, haragosan mert... Nem szerette ha ellentmondanak neki. Úgy döntött, a nagyanyja érdekében nem kezd nagyobb balhéba. De az, hogy kijött a nőstény, bosszantotta. Jó, jól érezte magát, de... dühösen mordult fel. Büntesse meg? Mit tegyen, hogy a nőstény felfogja, hogy nem gyerekjáték szökdösni, még akkor is, ha Yazira vette rá a Kisnőstényt. Gleccser fehér pillantás követte az előtte siető nőstényt, aki úgy tűnt, egyenesen akar tovább haladni?
Majd, szóra nyitotta a száját, hogy válaszoljon valamit a nősténynek, de inkább úgy döntött nem mondja el neki, hogy jól érezte magát, s hogy valóban jobb volt Vele táncolni, mint bármelyik más nősténnyel. Nem akarta, hogy tudja, hogy a Kígyó is miatta tudott megjelenni, s talán ez volt az, ami leginkább bosszantotta. Az apró elszólás, amely megzavarta a koncentrációját, ezzel utat engedve a Kígyónak. Azt sem akarta hagyni, hogy a nőstény lássa, mennyire kimerült Obszidián látogatásától. A testéért és szavaiért vívott küzdelem sok erőt felemésztett, s bár elméje mindvégig jelen volt, miközben Obszidián használta az ajkait, s eljátszatta vele a követ szerepét, az érzés, hogy bábként mozgatták, rettentően idegesítette őt.
Shyara azonban zavartnak tűnt.
~ Én tehetek...? De hát... nem csináltam semmit. Vagy.. valamit elrontottam volna? De micsodát? Tényleg az én hibám? ~ futott át a lánykán a számtalan tanácstalan gondolat, s lassan bűntudatba csapott át. Szégyenkezve hajtotta le a fejét, és ismét felvette azt a testtartást, amelyet jó ideje nem tett már: átkarolta magát.
Yzarr még sosem látta ezt a mozdulatot a nősténytől tanácstalanul nézett végig rajta, nem tudta mi tévő legyen , csak egyetlen személynél látta ezt... Akkor mindig átölelte őt. De... itt, pillanatnyi zavarodottság után felcöccentett.
Végül szó nélkül ellépett a nőstény mellett és belökte a mellette levő ajtót.
Shyara egy kis ideig még ácsorgott odakint. Hallva Yzarr megvető cöccenését, úgy érezte, a hím nem elég, hogy lehordta, de még meg is taposta egy kissé, csak a miheztartás végett, és ezek után egyáltalán nem volt kedve követni Yzarrt. Az étvágya is elment, és a készülő palacsinta, amit neki kellett volna elkészítenie, felőle akár örökké ellebeghetett volna a nemlét állapotában.
És Yaleena mindentudó tekintetét sem szerette volna magán érezni ezek után.
- Yzarr mit csináltál odakint? Miért bántottad? - záporoztak Yzarra a kérdések. Először nem hallatszott válasz csak egy morgás.
- Nem vagyok éhes! - jelentette ki Yzarr, majd szék nyikordulása hallatszott s odabent letette magát egy bárszékre.
- Jól van, akkor legalább mesélj, kérlek. Mondd, hogy voltál nővel ezalatt a tíz év alatt, mert nem hiszem, hogy nem látod a saját szemeddel azt a nőstényt! - háborgott Yalena a kelleténél talán kicsit hangosabban, hogy kint is hallhassák a hangját.
Shya felfigyelt az idős hölgy szavaira, de nem tudta hova tenni őket. ~Mi közöm nekem ahhoz, hogy ki tudta-e élni azokat a vágyait?~ gondolta bosszankodva.
Yzarr elmerengve pillantott egy kristálypohár irányába, sóhajtott, majd bosszúsan lepöckölt a válláról egy nem létező szöszt.
- Tudtaaaam! Csak remélni tudtam, hogy túltetted rajta magad! - sóhajtott az asszony nyugodtabban.
Yzarr szemöldök ráncolva pillantott Mamanra, mégis miből gondolja...
- Hogy hívták? - telepedett le vele szemben az asszony, miközben az egyik kristálypohárba töltött némi bort. Csak úgy itta magába az unokája látványát.
– Athreának hívják - jött a hím válasza. Különös... ha korábban kimondta a nevét, vágyakozás öntötte el a bensőjét, míg most csak melegséget érzett.
A Kisnőstény maga sem értette a bosszúságot, amit érzett, hallva a kérdést. Nem vallott rá ez a hozzáállás, de betudta mindezt hirtelen támadt rosszkedvének.
Zavarta, hogy az idősebb nőstény kíváncsiskodását hallgatta, és maga sem tudta, mit keres még az ajtó előtt ácsorogva. Mi értelme sértődötten - s vajon mikor váltott át szégyenkezése sértettségbe? - állnia és hallgatni, amint azok megbeszélik az elmúlt évek titkait? Tulajdonképpen, mit keres ő itt, és miért nem ment már el?
- Hogy nézett ki, mi lett vele? - kérdezte információra éhesen Yaleena, miközben belekortyolt a saját italába is.
- Elképesztő volt, Maman... apró, kedves és ártatlan. S nem fajtámbeli. - itt elkomorult a hangja, miközben kortyolt a borból ismét. Nem mondhatni, hogy ettől eredt volna meg a kedve, jól esett hogy a nagyinak elmondhat bármit, olyan volt mintha ismét kölyökkén ülne vele szemben és meghallgatná, az anyjával való összezördülések után és végül együtt találtak a problémáira megoldást.
- Elbűvölő, és ... a kezdetektől bízott bennem... - halkult el a hangja.
- Akkor, nem értelek, miért hagytad ott? - rökönyödött meg a nagyi, hiszen úgy tudta, amikor Yzarrt megtalálták a rejtekén, nem volt vele más.
- Mert... én nem adhattam meg neki az utódokat és... előbb utóbb átformáltam volna.- tekintete elrévedt a borban, - Túlságosan... a kedvemben akart járni, de a legnagyobb probléma akkor is a gyermek lett volna, neki. Mivel... Én nem adhattam meg neki a családot, amire idővel vágyott volna.
Yzarr csöndben mesélt, a Yaleena nem akarta megakasztani azzal, hogy közbe szólt, érdekelte őt unokája története.
Én... huh Maman, nem tudom. Sosem akartam gyereket, egyszerűen nem. Ő mégis tökéletes lett volna minden értelemben, mert ... ő csak egy ember nőstény... ugyanakkor... Nem szaladt héthatárra tőlem, amikor találkoztam vele... Bááár... nem is hagytam... - pillantása elrévedt egy pillanatra, majd megrázta a fejét.
- Mi az, hogy nem akarsz utódokat?! - háborodott fel Yalena. - A Vérvonalat tovább kell vinni, te vagy az egyetlen örökösünk!
- Nem akarok, mert nem akarom, hogy ölni és nemzeni vágyó ösztönlények vegyenek körbe. Mit gondolsz, miért tépek be időnként?! - csapta le a kristálypoharat Yzarr.
Shyara odakint összerezzent a hangra
- Ssaphryss jó okkal választott téged, és csak téged. Atyád túl vajszívű volt, s kétszer is vétett a Bálványa ellen.Ti voltatok a büntetése, és bár rád nagyobb terhet rótt a Kígyó, egyben nagyobb áldást is kaptál tőle; nagyobbat, mint hosszú ideje bárki a családunkban.
Shyara gondolatai akörül forogtak, amit Yzarr mondott. A hím félt, hogy megváltoztatja Athreát.. és a lány különleges varázsa, ami úgy tűnik, ártatlanságában és gyengeségében rejlett. Ugyanakkor abban, hogy el tudta fogadni Yzarrt. ~ Elfogadás.~ gondolta a Kisnőstény és halkan felsóhajtott. Ő próbálkozott, de néha annyira másfelé tartottak a hímmel, mint két ló, amelyeket a kocsi két ellentétes végére fogtak be.
És az ártatlanság? Shyara már nem is akarta annak látszatát kelteni. Azok alapján, amiket és ahogyan mondott az apjáról és húgáról, Yzarr kizárt, hogy egy percig is elhinné róla, hogy veszélytelen.
~Esélyem sincsen rá, hogy megkedveljen.~ szűrte le Shyara a tanulságot, s elhessegette az előtűnő emlékképet, ahogyan Yzarr a karját nyújtotta, s táncolni hívta. ~Csak a kötelességtudat, vagy talán az ünnepi hangulat tette, semmi több...Egyszeri alkalom volt, ne hidd, hogy megismétli.~ intette magát a Kisnőstény borúsan, majd ismét felfigyelt.
Helyek:
1.rész
Ahhhh...végre megértük ezt is, hogy Yzarr őszintén beszél valakivel..Hmmm..tetszik ám..:))
Most akkor mi vaaaan??? Szereti még az a lány, vagy nem? De nem is ez a lényeg, hanem akkor most lesz már végre valami köztük, vagy csak kötelesség tudat???
Tudom, tudom...majd kiderül...:(
De...és itt a remény sugár, hogy Shya már kezdené beadni a derekát, és remélem az Úrfi is végre..:))
Nem nyilatkozom, vagyis de! :D
Ezt még ő sem tudja elmondani igazán :P *vasvilla a kézben és evil laugh*
Nah, ha vasvilla van a kézben, az régen rossz.. Boszorkányégetésre készül, és Shya lesz a tüzelő... Theresa kettő... Ruby, kedves, inkább ne sürgesd a srácot, mert ha most állítod döntés elé, akkor Shyának tuti vége!XD