A Kisnőstény körülbelül negyed órát ázott a vízben, ám annál tovább nem merte élvezni a meleg vizet, mert nem tudta, mikorra várja őt a ház asszonya. Így tehát a lány megtörülközött, majd kereste a ruháját, s kissé bosszankodva konstatálta, hogy a szolgáló kifelé menet magával vitte azt is. Bizonyára Yaleena parancsára, nehogy Shyarának eszébe jusson ugyanazt a ruhát felvennie.
- Úrfi, Yaleena asszonyom már várja Önöket, szólok a Kisasszonynak is - lépett be a szobalány a kopogtatás majd a bebocsátást jelző hang után.
- Hagyja csak, majd szólok én, úgy is szeretnék beszélni vele - intette le a lányt Yzarr, majd elindult ki a szobából. Míg a folyosón haladt, ellenőrizte az öltözékét; a Maman mindig eltalálta a divatot és azt, hogy mi illik rá éppen.a haját kócosan hagyta, ám még így is elegánsnak tűnt. - Melyik szobában van? - kiáltott a szobalány után, mikor rájött, hogy ezt még nem tudja. Miután bekopogtatott azon az ajtón, amelyet a szolgálólány gyorsan megmutatott, várt.
Shyara tétován ácsorgott a kikészített ruhák előtt. Legalább négy öltözéket számolt össze, ebből egyet azonnal kizárt, mert túl testhezállónak és rövidnek találta, de a fennmaradó három közül nagyon vacillált. Maga köré tekert törülközővel, s a haját fésülgetve ácsorgott teljesen döntésképtelenül. Az egyik enyhén türkizes árnyalatú, mégis szürke, pánt nélküli ruhácska volt, oldalán masnival, s a felsliccelt szoknyarész alól játékos fodrok villantak elő. A másik, már komolyabb, hófehér ruha, a mell és csípőrész között fekete csipkedíszítéssel, ennek a szoknyáját kikeményítették, bár hosszra és pánttalanságára ugyanúgy nézett ki, mint a türkizes szürke.
A harmadik egyszerű, elegáns fekete ruha volt, mely a többivel ellentétben térd alá, sőt, lábszárközépig ért. Ennek különlegessége a csónaknyak és a hátul deréig érő kivágás volt, ám egyszínű volt, egyetlen ezüstös láncsort leszámítva a csípő körül. Mikor kopogtattak, felkapta a fejét.
- Szabad! -szólt ki, s leült a kád peremére.
Yzarr határozottan lépett be a szobába, hogy aztán elsétáljon a közepéig, ugyanis nem látta a másikat az ágy környékén, így maradt a fürdő, ott pedig a félig nyitott ajtón át a tekintete megakadt a nyirkos hajú nőstényen, aki egy szál törülközőben ült a kád szélén. A torka kiszáradt, a tekintete követte a törölköző vonalát, ahogy a Nőstény törzséhez simult, majd a comboknál egy kicsit eltávolodott a testétől, és le egészen a bokákig, majd ismét felkapta a pillantását a törölköző felső peremére.
- Én... csak szólni akartam... hogy a ...- halkan nyelt egyet. - a Maman, nem szeret várni és... nem bírnának ki az idegei még egy kis hibát - húzta vissza a még mindig a kezében tartott kilincset, hogy behúzza maga előtt az ajtót. Pillantását hófehér, kócos hajtincsei mögé rejtette, ám most már hiába sütötte le a tekintetét, úgy érezte, oda kell pillantania ismét, hogy lássa azt a nedves hajkoronát, ami körbeöleli a Nőstény törzsét, nyakát és a kebleit is elfedi.
Shyara nyugodtan bólintott. Nem érezte magát zavarban, talán a tudat, hogy nem Yzarr saját terét sérti, s nem tilosban jár, talán a különös tánc utóhatása volt ez a nyugalom, ki tudja. Ám mikor Yzarr kifelé indult, utána szólt.
- Várjon! Segítene ruhát választani? Percek óta azon töprengek, melyik illene leginkább a nagyanyja igényeihez és terveihez, de képtelen vagyok dönteni. Pedig már rég végeztem volna - ismerte be bosszankodva a Kisnőstény, és nyugodt, violaszín tekintetét a hímre függesztette. Ám figyelmét nem kerülte el az elegáns, szinte Yzarra szabott öltözék, s kénytelen volt beismerni magában, hogy a másik kifejezetten megnyerő ebben a ruhában. Vagy talán csak az enyhén kócos frizura enyhítette a máskor oly szigorú vonásokat? Akárhogy is, Shyara tisztelettel adózott a nagymama szabójának.
Yzarr megakadt a mozdulat közben, majd a nőstényre pillantott, immár a violaszín szemekbe, félig az ajtó mögül.
- Mi olyan nehéz benne? - kérdezte megrökönyödve. ~ Nők...~ Belül adta meg a választ, de még idejében felemelte az ujját, jelezve, hogy nem kíván hosszú magyarázkodásba bocsátkozni, illetve azt hallgatni. A tekintete az ágy felé siklott, ahol a ruhák voltak.
- Biztosan nem azt a feketét, elvégre nem emberek gyászszertartására megyünk... - a hangjában némi megvetés hallatszott ki.
- Nagyszerű, akkor már csak kettő maradt. Fehér-fekete, vagy a fodros? - kérdezett vissza Shya lényegretörően. Nem akarta sokáig fárasztani a másikat a nőstények visszatérő kálváriájával, és tudta, Yzarr úgysem értené meg, milyen nehéz dönteni ilyen kérdésben. No meg... Yaleena is várta őket, úgyhogy Shya végképp nem akarta sokáig húzni az időt.
Yzarr elgondolkodva pillantott a másik két darab felé.
- A türkizszürke? - kérdezte óvatosan, majd remélte, hogy ezzel el is intéződik a ruhaválasztás mizériája.
A fehér túl szép volt most a konyhához, a szürke valahogy jobban tetszett a hímnek.
A lány bólintott, majd eszébe jutott, hogy a másik kopogott valamiért, ám nem mondta el, így ismét utánaszólt.
- Szeretne még valamit?
~ kérdezze meg ruhában...még egyszer... ~ gondolta a hím a combok és a dekoltázs ívére pillantva.- Oh, bocsánat - szabadkozott Shya, mikor észrevette Yzarr meghökkenését, és zavartan félretűrt egy tincset az arcából. - Félreérthető voltam. Úgy értettem, hogy valami mást mondani...- korrigálta magát elhalkuló hangon.
- A Mamanról akartam beszélni. Ne féljen tőle, csak eleinte ilyen, amíg nem tudja, hogy hogyan viszonyuljon magához és hát.. ő még régi vágású. Szereti kézben tartani a dolgokat.
A Kisnőstény ezt hallva hangosan felkacagott, majd elcsitult
- Egy-egy! - kuncogta ártatlan arccal, és szinte már békésen, mintha nem is egy szál törülközőben ücsörgött volna azzal a hímmel szemben, aki elől egy időben még menekült.
Lehet, hogy valami lassan ható, szedáló növényt is szórtak a máglyára?
Yzarr hanyagul zsebre dugott kézzel várakozott a márványlépcső korlátjánál, fáradtan túrt bele a hajába csak még kócosabbá téve azt. Amikor hallotta, hogy a Kisnőstény közeledik, ellökte magát a korláttól, majd zakója ujját meghúzva várta, hogy a nőstény a közelébe érhessen. S bár közönyösen pillantott végig rajta, mégis meg kellett állapítania, hogy igen is jól áll neki a türkiz szürke ruha, ráadásul az a masni a derekánál, kiemelte a dereka vonalát, s hogy fel is volt sliccelve maga az anyag, viszont a fátyollal volt eltüntetve a túlságos kitárulkozás elől a viselő combja, határozottan tetszett Yzarrnak. Így volt mit a képzeletére bíznia.
~ Gyakrabban járhatna szoknyákban, s efféle ruhákban...~
Odalentről a lépcső aljáról egy elragadtatott sóhajt hallatszott, a Maman pillantott elködösült tekintettel az unokájára s annak jegyesére.
~ Csodásan festenek! Miért nem veszik ezt észre ők maguk is? ~
A matróna tekintete elhomályosult pár pillanatra, s egy apró könnycseppet törölt ki a szeméből.
Yzarr pillantása a márvány lépcsőkorlátról a nagyanyjára siklott.
- Maman, jól érzed magad? - kérdezte, elkapva az idős nőstény mozdulatát, s nem mellesleg hallva a sóhaját. A hangja törődő volt, legalább olyan, mintha egy gyermek szólna a saját édesanyjához, s jól lehet, Yzarr sokkal közelebbi kapcsolatban állt Yaleenával, mint Ibreathtal.
A Kisnőstény is aggódva fordult az idős hölgy felé, arcán figyelemmel, hogy amint jelét látja, mozdulhasson, s tehesse, amire szüksége van Yaleenának.
- Nem! Csak... gyere ide! -Szavaira Yzarr elengedte Shyarát, s lesietve ismét átölelte a Mamant, bár az nem sokáig hagyta magát, váratlanul ellökte Yzarr karjait. A hím megütközve pillantott a nagyanyjára.
- Van fogalmad róla, mennyire aggódtam érted? Hogy lehettél annyira felelőtlen?! Aztán... visszahurcolnak ide és még csak meg sem látogatsz! Pedig...- Yaleena nagyon aggódott Yzarrért, annyira szerette mint a saját fiait, de haragudott is rá nagyon. Régóta várta már ezt a pillanatot és mégsem tudta, hogy magához ölelje vagy... Leszidja? Végül megkeményítette magát, hogy azért a fejébe vésse az unokájának, hogy mennyire fájt neki a hirtelen távozása.
- Maman... - hallatszott Yzarr rekedt nyögése, amely meglepően őszintén hangzott.
Shyara beharapta az ajkát, hallva a hím hangjában megcsendülő bánatot, majd a folytatásnál a csodálkozás vette a szavát.
- Nincs Maman, összetörted a szívem akkor! Aztán Yazira visszacsempészte hozzám a vérmágiás könyvemet, nem mintha nem vettem volna észre a hiányát; mégis mit tettél, mondd?! - keményedett meg a nőstény hangja újfent.
~ Nem derült ki, mire használtad... De a lovad ijesztő volt, akárha a gondolataidra cselekedne! De
nem, nem köthetted magadhoz... ~
~ Vérmágia? Miféle rítusok?!~ döbbent meg a lány, ám mielőtt elárulhatta, vagy Yzarr kedvéért leplezhette volna megrökönyödését, jelei váratlanul fellángoltak, kellemetlen kiáltást csalva ki a lányból. Reflexből közelebb lépett a hímhez, hogy magához ölelje annak karját. Yaleena számonkérése és haragja, no meg az oly kegyetlen hírében álló mágiaág említése megijesztette a Kisnőstényt. Ugyanakkor dühösnek is érezte magát, hiszen eszébe jutott, miért is olyan bizalmatlan Yzarr vele, s hogy mi történt azon a hamvába holt nászéjszakán.
- Megvédte magát! - fakadt ki a lány. Nem érezte jogosnak, hogy a hímet az eltűnéséért okolja Yaleena. Emellett úgy gondolta, hogy nem igazságos megvetnie Yzarrt azért, mert megvédte magát, mikor meg akarták ölni őt; még akkor sem, ha netán vérmágiát használt volna a védekezéshez. Yzarr összerezzent a nőstény fájdalmas kiáltását hallva, s a hirtelen közelségtől idegesen feszült meg a teste. Eddig amikor egymáshoz értek, számított rá, fel tudott készült rá, de ez a mostani váratlanul érte. A kiáltással egyetemben. A keze kissé ökölbe szorult, inkább a Maman vádjaitól, s kis részben a nőstény hirtelen közelségétől, s a furcsa érzések miatt, hogy... ahogyan a Kisnőstény kiállt mellette?! Oldalt pillantott és lesütötte a szemét, nem mert ránézni a Mamanra.
~ Oh... nocsak! Téged más fából faragtak, mint Ibreatht és azt a kis cafatot... ~
Yaleena kíváncsian fordult a páros felé, hiszen immár együtt álltak vele szemben, viszont a kiáltás meglepte. ~ Talán ennyire megrökönyödött volna? Báár, a harciassága nem ennek szólt. Jól van, tetszik, ahogy kiállsz mellette. Valahogy... különös vagy! ~ mérte végig elismerően a Kisnőstényt. Yzarr nem látta a pillantást, amit a nőstény kapott, hiszen nem tudott felpillantani, a padló fikszírozásából.
Yaleena csendben odalépett a nősténnyel szemben és tűnődve csippentette az állát az ujjai közé. Gyengéden fordította először jobbra majd balra annak arcát, végül a hasára helyezte a kezét.
Shyara értetlenül, de engedelmesen hagyta, hogy Yalena vizsgálja, ám mikor a hasához nyúlt, kissé megfeszült. Nem tudta, mit gondol az idős nőstény. Talán gyermeket gyanít, vagy... a jelekről sejt valamit? A lány nem tudta volna eldönteni, melyik a rosszabb.
Helyek:
1.rész
Sziasztok!
Először is bocsi a késve olvasásért...szánom bánom bűneim..:(
Ahh..nagyon tetszett ez a rész, és főleg a fürdőszobás törölközős jelenet...hmmm..csak nem beindulnak végre a hormonok??..:))
Már kezdtem aggódni, hogy a Maman nem akarja elfogadni Shyát..de látom nincs mitől félnem..:))
Neem, Maman nem olyan...(Ibreathra céloz) Őt imádjuk szeretjük, "megsóókoljuk" a lába nyomát :P
Hát, ha a hormonok még nem is, de azért Yzarr sincs fából, észreveszi, ha valamit a képébe nyomnak xD A Mamankát meg tényleg szeretjük, kedves egy teremtés.:)