Google+ Haláli házasság

Haláli házasság

Tetszett? :)

87. Dögvész

Közszemlére tette Unknown - 2 megjegyzés


Shya beérte Yzarrékat, és kíváncsian figyelte a Maman vizsgálódását. Yzarr kéken derengő szemei az első riadalom után már nem nagyon zavarta, így most ismét meglepődött rajta, hogy még mindig derengenek.
Négyen tették meg az utat a képcsarnokon keresztül, a szalonon át, s a lépcső mögött el teljesen másfelé, a ház más végébe, a végére már szinte futottak, legalábbis a Maman, ki korát meghazudtoló fürgeséggel szedte a lábait.
Yzarr pedig tartotta a tempót a Mamannal, Idomár pedig a sereghatjó volt.
Egy tágas tiszta szobába érkeztek fehérre meszelt falakkal, valamint egymás mellett sorakozó kórházi ágyakkal egyszerűen berendezett helyiségbe léptek. Egyetlen mécses égett egy éjjeliszekrényen a beteg mellett, az szolgált fényforrásul valahol középtájékon. Ott feküdt az istállósfiú, mellette pedig egy fiatal nőstény, a komorna.
Yzarr keményen pillantott az ágyban fekvő ifjúra.
~ Az ő hibája!~
- Kérdeztem Idomárt, hogy miért viselkedett így az állatod... tudod, ha veszett lenne... - sopánkodott az öregasszony. S közelebb lépkedett a fekvő suhanchoz, Yzarr pillantása pedig megkeményedett, s fenyegetőn mordult fel a ki nem mondott utalásra.
- Ében nem veszett, és még én is hallottam, hogy Yzarr szólt, hogy kerüljék el.- jelentette ki Shya határozottan. Nem szerette Ébent, hiszen a ló őt sem engedte közel magához, de maga a gondolat, hogy egy ilyen pompás állatot képes lenne elpusztítani a Maman, nem tetszett neki. Shyarával egyszerre szólalt meg Yzarr is.
- Nem veszett, csak jól idomított, az istállós fiúd pedig figyelmetlen és ... - Yzarr kiegyenesedett, majd vett egy nagy levegőt.
- Inkább nézzük meg, hogy mit tudunk tenni... - mordult fel a hím, ő maga pedig elindult, hogy szemügyre vegye a suhancot. - Idomár mehetsz, sőt, küldess a félvér gyógyítóért, ő biztos szabad lesz...
Shyara engedelmesen közelebb lépett, és mivel a lovász arcán nem látott sebet, annak törzsét kezdte el vizsgálni. Pár óvatos érintés - és a fiúból kiváltott kellemetlen szisszenés - után már nem csupán sejtette a kívülről látható jeleket, de biztos is lehetett benne, hogy a fiú alsó bordája eltört, az eggyel feljebb lévő pedig eltört, vagy megrepedt. Ám a Kisnőstényt jobban aggasztott az a tenyérnyi folt, ami enyhe lilás színben játszva jelezte a véraláfutást a fiú derekán. Kívülről enyhe vágott sáv jelezte Ében patájának nyomát, de a folt szabályos kör alakú volt, és túlnőtt a patkó nyomán.
- Bordatörés, amivel kétlem, hogy bármit tudnék kezdeni. De belülről vérzik, úgyhogy muszáj megpróbálnom legalább azt csillapítani - nézett fel Yzarra, remélve, hogy a hím is megérti, mennyire fontos, hogy legalább megpróbáljon tenni valamit.
Yzarr karbafont kézzel ereszkedett le az egyik szabad ágyra a beteggel szomszédos ágyra.
- Hogy úgy járjon mint a combsebemnél? - kérdezte szemöldökfelhúzva a Kisnősténytől.
- Maga aggódik értem? - csúszott ki a lány száján a meghökkent kérdés, mással ugyanis nem tudta magyarázni a tényt, miszerint Yzarr megpróbálta eltántorítani őt a kísérletezéstől ahelyett, hogy hagyta volna, hogy megpróbálja. Hiszen a hímnek, harcos lévén tudnia kellett, mekkora veszélyt jelentett egy testen belüli vérző seb!
- Csak reálisan gondolkodom. Elég egy beteg is. - válaszolta hím tényközlőn, már-már ridegen.
- Nekem megér egy fél éj szendergést az ő... - fakadt ki a lány makacskodva, de mondata végét elharapta, és aggódó pillantást vetett a fiúra. ~élete~ fejezte be magában a gondolatot Shya, és Yzarr szemébe nézett. Erősen ajánlotta, hogy a hím értse és ne mondja ki a gondolatot. Yzarr megrántotta a vállát, majd intett. Ugyanis a bensőjében kialakuló érzést kezdte figyelni.
Aggódott a suhancért és ideges volt, hogy nincs gyógyító, de leginkább az zavarta , hogy a Mamannak ilyet kell átélnie...
Tekintetét a Mamanra függesztette, aki kissé elveszetten téblábolt, az ágy végében, felkelt majd odalépett a Mamanhoz és átölelte.
Miközben Shya letérdelt az ágy mellé, kis kezét a feketés foltra fektette, és először csak dúdolni kezdett, majd behunyta a szemét, és halkan dallamos szavalásba kezdett.

 Vörös patak tévútra tért
penge, pata, akárhol ért
és vágott sebet,
nyomát se leld,
szavamra lásd, mind beheged.

 Érezte ugyan jelei ébredező tiltakozását és azt, hogy szinte erőlködve kell kipréselnie magából mágiája cseppjeit, de inkább lassabban szavalt, hogy leplezze nehézségét, mint hogy abbahagyja és feladja. Mikor másodjára énekelte el a dalt, már kénytelen volt fogni a hasát is, hiszen jelei forró tűkként döfködték. Szemét lehúnyta és lehajtotta a fejét, hogy ne lássa senki, ahogyan fájdalmában összeszorítja a szemét. Ettől függetlenül szavak nélkül eldúdolta harmadszor is a rövid dallamot, s csak azután ült le a sarkára. Nem tudta, mennyit ért ezzel a fájdalmas és szinte önkínzó kísérlettel, mindenesetre nem ájult el, csupán a világ forgott körülötte és volt kissé homályos, bár ez utóbbit akaratlanul csordogáló könnyei is okozhatták.
Yzarrnak igaza volt, tényleg kockázatos volt a kísérletezése, ám egy-egy ér összeforrasztása apróbb felület volt, mint a hím combjának sebe. Az is igaz, hogy sokkal mélyebben volt és nem láthatta, de ettől függetlenül reménykedett benne, hogy sikerült némi időt nyernie az ifjúnak.
Megpróbálta kipislogni szeméből a könnyeket, és szeretett volna kényelmesen leülni, de pusztán a gondolattól, hogy ahhoz fel kellene állnia, émelyegni kezdett.
Eközben Yzarr hallgatta a nőstény hangját, érezte hogy a karjai között a Maman is megnyugszik, miközben ő egyre csak azon gondolkodott, hogy hogyan oldhatná meg a helyzetet, nem akarta , hogy a Mamant túlságosan megviselje a helyzet.
~~ Nemmm szssszeretnéd, hogy Yaleena rosssszul legyen, ugye Fiam....~~
Először csak suttogásként hallotta a jellegzetes hangot.
~~ Nagyon megvissselné ha a fiúú meghalna... Ésss te... Tudod milyen érzzzéékennny... Ha a nőőőssstény isss rosszul lesssz... ~~
Yzarr megrázta a fejét, nem értette miért beszél hozzá Shappyriss. Eddig sosem tette, s határozottan úgy tűnt, mintha arra próbálná rávezetni, hogy kérje a segítségét, vagy... esetleg felajánlaná a segítségét, de miért?
A hím elengedte Yaleenát és gondterhelten a hajába túrt. Érezte, hogy az aggodalmának hullámait lovagolja Obszidián. Már nem érezte a közelében Mamant, azt vette észre, hogy ott térdel a nőstény mellett.
 - Édesem, jól vagy? - pillantott Shyarára az idős asszony. Kezét a nőstény karjára fektette, a másik kézfejével pedig annak könnyeit kezdte el törölgetni az arcáról.
A Kisnőstény Yaleena felé akart fordulni, de gyomra meglódult, s jobbnak látta megdermedni, és csupán remegő kézzel türelemre inteni a nőstényt. Nem akarta, hogy a másik aggódjon érte, de ahogy a Maman odalépett mellé, Shya tudta, hogy felesleges tovább úgy tennie, mint aki nagyjából jól érzi magát.
- Gyere... ülj le ide egy kicsit. - Ám látva a leintést, elgondolkodva pillantott a fiatal nőstényre. Figyeltelek, csodás hangod van, de... azok miatt a jelek miatt nem működik a mágiád?
A lány megkapaszkodott Yaleena kezében, és saját homlokához húzta azt, majd becsukott szemmel igyekezett mély levegőket venni. Nem bízott benne, hogy az ágyig eljutna, így inkább lassan oldalra dőlt, és maga alá húzott lábakkal üt le a földre.
~~Sssegíííthetek rajta! A fiún. ~~
- Hogy? - csúszott ki Yzarr száján. Még mindig ott állt, ahol a Maman hagyta.
 Az ajkába harapott, majd felmordult.
Eközben Yaleena átölelte Shyarát és kisimított pár tincset a homlokából.
 - Mit mondtál, Yzarr? - pillantott hátra a válla felett az idős asszony.
A Kisnőstény töprengés nélkül bújt oda az idős nőstényhez, és hagyta, hogy öleljék. Szemeit becsukva csupán Yaleena parfümjét érezte, ami megszólalásig hasonlított a nőstény kertjének rózsaillatára, és Shyara jeleinek égető repedezései lassan ismét kihűltek, tompa, kellemetlen lüktetéssé csillapodva. Émelygése pedig éberségével egyenes arányban szűnt meg.
- Semmi, Mamaaan.... azt hiszem... - húzta el a nagyi becenevét Yzarr, majd megdörzsölte a homlokát, halk nevetést hallott ismét.
- A semmitől nem jön elő csak úgy Obszidián! - csattant fel Yaleena. - Inkább segíts! - utasította az idős nőstény az unokáját. - Fektesd le oda! - bökött a fejével a másik ágyra, ami mellettük volt. Roppant kíváncsi volt, hogy miért jelent meg Obszidián, Yzarr tekintete most már egyértelműen jelezte, hogy itt a kígyó.
- Rendben. - lépett oda Yzarr , majd lehajolt és, amint Maman arébb csusszant, letérdelt a nőstény mellé. Shyara félálomban kissé megrándult, hallva Yaleena felcsattanását, ám hamarosan visszacsúszott a rózsáskertbe, csak hogy hamarosan egy másik, férfiasabb és jóval ismerősebb illattal takarózzon be. Ahogy Yzarr odalépett hozzá, önkéntelenül is megkapaszkodott a hím karjában, és Yzarr mellkasára hajtotta a fejét, miközben megnyugodva, nagyot sóhajtott
Yzarr kissé meghökkent, de az álomnak tulajdonította az önkéntelen kapaszkodós mozdulatot. Felemelkedett, majd gyengéden az ágyra fektette a nőstényt, majd lefejtette a karjáról annak kezét.
- Véégre...- fordult meg Yzarr, ám a hangja nem a sajátja volt. - Ketten vagyunk Mamman. Tetssszik a sssszeretet, ahogy kiejti ezzzt a ssszót - egyenesedett fel a hím , miközben töprengve ütötte meg az állát.
- Miért vagy itt Ssapphryss? - pillantott Yaleena mosolyogva az unokájára, s egyben Obszidiánra is.
 - Sssegíítek - jött a tömör felelet, s szeretetteljesen megsimította Yaleena arcélét, mint ahogy egy apuka tenné a gyermekével. Yaleena határozottan bólintott, majd intett Obszidiánnak.
Yzarr hamar átengedte az irányítást Obszidiánnak, de így sem tudta mit tehetnek. Figyelt és elemezett, ilyenkor úgy sem tudott mást csinálni. Hagyta, hogy Obszidián használja a testét, s beszéljen is rajta keresztül, pusztán egy megfigyelő volt. A keze felemelkedett a kölyök fölött, s érezte, hogy a saját gyógyító varázsigéjét hívja elő Obszidián, de azt felerősítette. Össze volt zavarodva.
~ Miért segítesz?~
~~ Mert érzzem, mennyire erősss a kösssztetek lévő kapocs. Fogadd elisssmerésssemet.
Yzarr azonban nem értett semmit, tíz évig nyugton volt, s közben teljesítette Obszidián felé a kötelességeit, ha kellett, a rendelkezésére állt a rituális gyilkosságokban, melyek után a Kígyó közbenjárásának hála nem maradt semmi nyom.
~ Miért szálltál meg hirtelen tegnap, az ünnepségen?~
Yzarr mindvégig tiszteletteljesen kérdezgetett Obszidiántól.
~ Mert meghívtak! Tisssztelnek éss...~~
~ De... ~
 ~~ Legyen elég ennyi.~~
Yzarr, ha most ura lett volna a testének, biztosan az orrnyergét masszírozta volna, ám így csupán figyelte, ahogy a keze a kölyök fölött megmoccant, majd kék fény áradt belőle.
A Bálvány távozása után fáradtan rogyott le a legközelebbi ágyra, és nagyot sóhajtva ejtette fejét a tenyerébe. Aa Kisnőstény mellett ülve zavaros tekintetével a Mamant kereste.
- Maman, Obszidián eddig soha nem csinált ilyesmit... - suttogta rekedten.
Yaleena letérdelt Yzarr mellé, s kisimította a homlokából és arcából is a rakoncátlan tincseket. A hím remegő kezekkel nyúlt a nyakkendőjéért, hogy meglazítsa azt.
Fáradt volt, és az iménti jelenet pergett le az elméjében többször is. Ahogy nevetve beszélget Obszidián és Maman, érdekes volt. S az atyai hangja a Kígyónak... Teljesen össze volt zavarodva, hiszen ő maga leginkább gyűlöletet érzett Obszidián iránt.
Ráadásul az, hogy átvegye a teste feletti irányítást! Nem csupán gyűlölte a tudatot, de a hátramaradó fáradtság érzése is szokatlan volt a számára. Ez volt a második alkalom, hogy Obszidián megszállta, és most a varázslás miatt is gyengének érezte magát. Hátra támaszkodott, s elkezdte kigombolni a mellényét.
- Maman, segítesz eljutni a szobámig? - kérdezte Yzarr vonakodva.
Yaleena elgondolkodva pillantott az unokájára, majd a meggyógyított ifjúra. Volt valami abban, hogy Yzarrt így használja a kígyó, nem kétséges, és szerette volna tudni miért.
Yzarr halkan felnyögött, mikor eszébe jutott, mit kért a Kígyó a segítségért cserébe.
~ Legyek nyitottabb felé...~
Fájdalmasan felnyögött és megmasszírozta a nyakát, majd igyekezett felállni, ám egy apró mozdulat megakasztotta. Shyara közelebb bújt hozzá, és a combjának döntötte a homlokát. A Kisnőstény nyilvánvalóan aludt, ám apró keze határozottan kapaszkodott Yzarr nadrágjának egyik ráncába. A hím fáradtan kapta oda a pillantását.
- Héé, engedjen, kérem! - a hangja erőtlen volt és kissé talán nyűgös is.
Finoman megérintette a nőstény kézfejét, s gyengéden igyekezett eltolni annak fejét a combjától.
A Kisnőstény a mocorgásra fázósan és halk nyögéssel húzta összébb magát, mígnem Yzarr lábához bújtatta arcát, és felhúzott lábai a hím háta mögött voltak, szinte körbekucorodva a hímet. Yzarr halkan szusszantott.
- Takard be, Maman, aztán menjünk - suttogta, és igyekezett felkelni, de hiába jött az ösztönös parancs, az izmai nem engedelmeskedtek.
- Csinálnám, Yzarr, de ahhoz meg kellene mozdulnod! - figyelmeztette Yaleena az unokáját.
- Mamaan, nem... megy... - morogta szégyenlősen, arcán harag és fáradtság tükröződött, amiért így kihasználták. Bár Obszidián felerősítette és kiegészítette Yzarr mágiáját, az energia, melyet felhasznált, a hím testén áramlott keresztül, Yzarr pedig nem volt szokva effajta, és ennyire megterhelő igénybevételhez.
- Akkor... itt maradsz ! - jelentette ki a Maman nemes egyszerűséggel. - Kaptok egy paravánt de ... nehogy idő előtt dédunokáim legyenek, még túl fiatal vagyok hozzá! - csapta össze tettre készen a tenyerét az idős nőstény.
- Eh...mááá' eriiiidj némber! - morogta lustán Yzarr. - A kisujjamat sem bírom megmozdítani, azt majd szerinted sikerül? - vigyorgott pimaszul a nagyanyjára.
- Te ebadta kölyök, te! Csak tudnám, ki mesélt neked errről a némberezésről... - csípte fülön Yzarrt, majd azzal a mozdulattal le is döntötte az ágyra.
 - Íhhááá!!!! - sivítozott Yzarr. - Elriath volt! Ő mondta! De puszta szeretetből! - védekezett. Yzarr kifakadására Shyara halkan felnyikkant, és vaktában a hangoskodók felé hajította a párnáját, majd kábán, félálomban felült, és az arcát dörgölte, hogy kilásson a szemén.
-Ööaahhhm... ki vííísííít, ki vonyííííít.... és miééért...? - mormogta panaszosan, majd végül kinyitotta a szemét, és fókuszálni igyekezvén pislogott a két sípolóra, csak hogy egy fáradt nyögéssel feladja. Azzal visszahanyatlott az ágyra.
- Hmm... Csillagom, az üzeneted megkaptam, megyek is, csak lerendezem ezt a disznót! - bökte meg Yzarr vállát, aki felült, hogy legalább a felesleges holmijától megszabadulhasson. Elkezdett kibújni a nyakkendőből és a mellényből, aztán megoldotta az övet és kihúzta azt is a nadrágjából.
Mire Yaleena szemöldöke megemelkedett.
Yzarrnak feltűnt a Maman pillantása és elvigyorodott.
- Tudod, messze vagyunk még attól és egyébként is, előbb életet kellene lehelned belém ahhoz, hogy itt és most legyenek unokáid... - pimaszkodott az ifjú hím.
- Rémlenek a kék rémségeid, szóval nem ijesztgetlek elalvás előtt...- szúrt vissza Maman, hasonló könnyedséggel.
- Most már késő,  Maman... - morogta a hím duzzogva.
Az idős asszony végül szemforgatva legyintett Yzarr szavaira, majd utána átvette tőle a felesleges holmikat, elment a párnáért és odaadta azt Yzarrnak. A hím pedig lerúgta a lakkozott cipőit, s most, hogy magánál volt valamelyest a nőstény, a motyogásból és a párna dobálásból ítélve, arrébb gördítette, hogy elférhessen az ágyon ő is. Eközben Yaleena jelent meg egy paravánnal.
Az ifjú hím pedig ledőlt az ágyra.
- Takarót is és... estimesét is! - vakkantotta vigyorogva.
- Takarót kapsz, estimesét kérj a Kishölgytől! - pirított vissza Yaleena mosolyogva.
Yzarr elnyomott egy ásítást, majd belekucorodott a reá terített takaróba, háttal feküdt a nősténynek, ám az első mozdulattól, amikor a párna alá akarta hajlítani a karját, felszisszent; az ing túl szűk volt ahhoz, hogy abban aludhasson is. Szitkozódva mordult fel, majd ismét felült az ágyban és elkezdte kigombolni az inget, hogy attól is megszabaduljon.
Shya csak egy halk, elnyújtott morgással jelezte enyhe nemtetszését, ahogy Yzarr félregördítette, de lusta volt ennél bővebben kifejteni a véleményét. Azután meg, nem is ért annyit, lévén sokkal érdekesebb volt a két Themar tréfás perlekedését hallgatni. A lány elmosolyodott, talán fel is kuncogott, majd igyekezett visszaaludni, ám Yzarr nem volt képes nyugton maradni. Az ágy folyamatos nyekergése, a matrac hullámzása minden volt, csak kellemes nem. A Kisnőstény azonban türelmesen tűrt. Míg Yzarr ismét föl nem ült az ágyban, ekkor ugyanis Shya is a hátára fordult, hogy álmosan, de mégis kissé kritikusan méregesse a hím felé álló oldalát, vagyis hátát. Először csak Yzarr vállainak szélességét figyelte meg, majd ahogy lassan lekerült róla az ing is, a Kisnőstény kelletlenül ismerte be magának, hogy tetszik neki a hullámzó izmok látványa.
Yzarr felszabadultan ejtette le a földre a szoros inget, majd jóízűen nyújtózkodott egyet, mielőtt ledőlt volna. Ám hátra pillantva egy éber Kisnőstényt talált, akinek violaszín szemei elismeréstől csillogva szegeződtek rá.
- Parancsol valamit? - kérdezte Yzarr, hiszen nem értette hirtelen a furcsa csillanásokat a nőstény tekintetében.
 Továbbra is a nősténynek háttal feküdt, az oldalán, ám félig oda fordította a fejét srégen.  Shya rajtakapottan sütötte le a szemét, és érezte, hogy fokokkal melegebb az arca.
A hím pedig könnyedén megrántotta a vállát, végül a fejét lehajtotta a párnára.
- Szép álmokat! Shyara, nehogy agyon verje egy párnával szegényt! - köszönt el Maman mosolyogva, hiszen ő látta az egész jelenetet.
~ Annyira.... Butácskák!~ Mosolygott szelíden, és húzott még egyet a paranvánon kifeszített függöny madzagján.
 Shya rajtakapotan sütötte le a szemét és pirult el. Néma hallgatása pedig lehet, hogy beszédesebb volt, mint szerette volna
- Szervusz, Maman, majd érted küldetek... ha veszélyben érezném magam! - bocsátotta útjára Yzarr is az idős asszonyt, ám a mondat végére egy kiadósat ásított a párnájába.
Shya elmosolyodott, és ő is búcsút intett a Mamannak, majd oldalra fordult és bebugyolálta magát a takaróba.
- Nyínna! - fordult vissza hirtelen pár moccanatlan pillanat múltán, és reflexből nyúlt Yzarr után, hogy felkeltse a figyelmét, pedig erre az a váratlan felvinnyogás is (aminek a név kiejtése tűnhetett) elég lett volna.
- Baaa...~sszameg!~ rezzent össze Yzarr. - Ne vinnyogjon, inkább aludjon... - morogta a párnába.  - És ne csapkodjon! - morgolódott idegesen. Shya azonban nem fogadta meg a tanácsát, és Yzarr felé, majd végül hasra fordult, és úgy figyelte a hímet.
 - Nem vinnyogok. Ez a neve - mondta szerinte követhetően, majd megeresztett egy ásítást, amit az alkarjába rejtett.
Yzarr most már határozott vehemenciával fordult meg és feküdt előbb a hátán, majd a másik oldalára fordult, hogy a Kisnőstényre nézhessen.
- Nem barchobázom, alszom! - morogta még mindig, ám a forgolódás közben letornázta a válláról egészen a derekáig a takarót, azzal a párna alatt kinyújtott kezére helyezte a fejét.
Shya fáradtan sóhajtott. - Sabrar Hiénája. Nyínna, a Hiéna. Ez a neve  - mondta el ismét, csak ezúttal bővebben és lassabban Yzarrnak az imént eszébe jutott nevet.
- Ne kérdezze, hol van benne vé. Nem tudom.
- Aha... - motyogta Yzarr máris, csukott szemmel. - Mint a hinnye... - tette hozzá alig hallhatóan félálomban.
Shyara csalódottan felmorrant, és visszaejtette a párnájára a fejét.
~ Kíváncsi vagyok, emlékezni fog-e rá, ha felébredt~ gondolta szkeptikusan, és megpróbálta ő maga sem elfelejteni a különös nevet.  Hamarosan mély egyetértésben szugszogtak egymás mellett.
Olvasnád? Tovább → ;

86. Két pici pont

Közszemlére tette Unknown - 3 megjegyzés


Yzarr ment elöl a keskeny csigalépcsőn, s bár egyiküknek sem volt szüksége fáklyára ahhoz, hogy lássák, hova lépnek, Shyara azért óvatosan haladt a lépcsőn, hiszen nem szeretett volna megbotlani vagy rossz lépés miatt lejjebb csúszni egy fokot. szeretett volna megbotlani vagy rossz lépés miatt lejjebb csúszni egy fokot.
- Ez a csillagnéző torony? - kíváncsiskodott útközben.
- Vizsgáló, - javította ki Yzarr a nőstényt. - igen. A Maman férje járt ide gyakran; szerinte sok hasznos dolgot lehet megtudni a csillagokból. 
~ Csak tudnám, miért mutogatom mindezt magának oly készségesen... Igen, a Maman miatt...~ emlékeztette magát a hím.
Shya kissé elpirult a kijavításra, de ez a sötétben nem igen látszott. A megboldogult férj gondolatát viszont érdekesnek találta.
- Valóban? - kérdezett vissza kíváncsian és lelkesen. - Miféléket?
Yzarr fejvakarva gondolkodott.
- Ha jól emlékszem, a terméssel volt kapcsolatos néhány felfedezése és talán az, hogy távol lehetett addig Maman piszkálásaitól! - vigyorodott el pimaszul. Ő is így tenne, minél több hely, ahol egy maga lehet és nem keresi a felesége, annál jobb. 
- Ugyanis a Mamant, azon kívül, hogy szépnek gondolja a csillagokat, más nem igen érdekli... A kék holdon kívül  - hallgatott el hirtelen Yzarr, majd az ajtó vasreteszéért nyúlt, s nekifeszült az ajtónak, hogy kitárja azt. Az ellenszél miatt volt kicsit nehezebb kinyitnia, hiszen elég magasra felmentek a csigalépcsőkön.
Shyara is megpróbált segíteni, de Yzarr szúrós pillantását látva megszeppenten húzódott odébb az ajtótól.
- Egy ajtóval még eltudok bánni, még ha nem is tűnik úgy magának - morogta a lánynak.
- Bocsánat... - motyogta Shya reflexből.
~Kezdem unni ez a szót..~ gondolta bosszankodva, és sejtette, hogy Yzarr is így érezhet.
- Ha megengedi...- szólt a hím gúnyos és rosszalló hangsúllyal, és előre lépve neki támaszkodott az ajtónak. A csillagvizsgáló hatalmas volt, széles és tágas, s nagy ablakokkal rendelkezett, ám az egyik nyitva maradt, számos papírt és pergament szanaszét szórva a földön.
Miután belépett, Shya átszökkent pár lap felett, s megfordult.
- A lapokkal is egymaga kíván elbánni, vagy abban társulhatok?- kérdezte enyhén piszkálódva a hímet.
Yzarr egy " komolyan kérdezte" pillantást vetett a nőstényre, majd ellépett az ajtóból, ami hangos csattanással és zörrenéssel zárult be mögötte.
Shyara fáradt mozdulattal dörgölte meg az arcát. -Eredetile az orrnyergét akarta, de időben észbekapott, és megváltoztatta a mozdulatot.
Yzarr tett egy tétova próbát, de hallotta a vasretesz csattanását. Minden bizonnyal jó ideig bezáródtak ide.
-Hmm, legalább van időnk összeszedni a papírokat! - csapta össze lelkesen a tenyerét, majd az ablakhoz lépett s becsukta azt.
- Mire vár, dörgöli még a pofiját vagy elkezdi végre?
Shyara szúrósan pillantott a hímre, majd leguggolt, és szedegetni kezdett.
- Tudja, Yzarr... határtalan a meggyőzőereje... - közölte maró gúnnyal, majd érdeklősve pillantott fel. - Parancsol még valamit az úr?
Yzarr megfordult, hogy kilessen az ablakon. Karjával a feje fölött nekitámaszkodott az üvegnek, a fejét pedig a felkarjára tette, b bár jól szórakozott a helyzeten mégsem kezdett el nevetni. Inkább azon gondolkodott, hogy hogyan szabadulhatnának ki innen.
- Kávét tejszínnel és két cukorral - pillantott hátra a válla fölött.
- Nagyszerű! - bólintott Shya, összecsapva a tenyerét. - Kérjen nekem is.
Yzarr válaszra sem méltatta a nőstény ironikus megjegyzését.
~ A sólymom... talán meghallja...~ Kitárta az ablakot és fütyülve hívta a madarát.
- Ha nem jön, lemászom. Ki tudja mikor járnak erre legközelebb - döntötte el a hím hangosan.
- Miért érzem úgy, hogy utána nem kapkodna visszajönni értem? - tette fel Shyara a költői kérdést. Yzarr megvetően felhorkantott, és karba fonta a kezét, néhány lépésre az ablaktól.
- Ha már így eldöntötte, akkor ágyazzon is meg magának a sarokban, ha kérhetem. De vigyázzon, puha paplannal nem szolgálhatok; ha fázik idefent, még eszébe se jusson, hogy gyújtósként használja a könyveket.
- Deee! Keressen csak egy üres lapot!  - utasította a nőstényt.
- Tűzről jut eszembe...!- csettintett a Kisnőstény felélénkülve.
- Hozott is magával vagy csak nézem ahogy csettintget? - morogta Yzarr ironizálva.
- Maga a mágus, bízom benne, hogy kitalál valamit! Ébent  is megszárította - mutatott rá Shyara a tényre, miszerint Yzarr tarsolyában több meglepetés is lapul.
A hím kelletlenül sóhajtott, végül bólintott. Ahogy ott állt a nyitott ablaknál, lehunyta a szemét és koncentrált egy kis ideig, majd a testét körbe vette mágiájának fekete aurája. Ez most komolyabb volt mint az az apró kis szemfényvesztés, a kereső varázslatot ötvözte az illúzióval. A hím tenyerében megjelent egy apró sötét gömb, ami alkalmazkodott a környezet színeihez, elvegyült abban.
Shyara csodálkozva figyelte Yzarr varázslatát. Ellentétben saját gyógyító mágiájával, amelyhez dalokra és ritmusra volt szüksége, a hím némán koncentrált, és csupán a megjelenő gömb árulkodott sikeréről. Kíváncsisága a gömb felé nyújtotta kezét, de a lány visszafogta magát, s inkább nem emelte fel a kezét. Egyrészt, nem tudta, mennyire nehéz a varázslat, mennyire törékeny a hím koncentrációja, másrészt a mágia olyan, akár a tűz: aki nyúlkál, megégeti magát. Vagy rosszabb.
Yzarr kinyújtotta a másik kezét is a másik fölé, s ujjaiból apró, sárga pöttyök szikráztak szanaszét, miközben ezüst íriszei halovány kéken izzottak.
Ahogy a lány felpillantott Yzarr arcára, kissé megfeszült. A kék fény, mely a hím tekintetéből sugárzott, nem tetszett neki. Felismerte a Kígyóbálvány színét, és továbbra sem érezte magát biztonságban tőle. Ám az előző éjjel történtek arra elégnek bizonyultak, hogy megtanítsák a Kisnőséténynek, hogy jobb, ha nem riadozik és ugrál félre, ha a Kígyó megjelenik. Bár továbbra is készenlétben, feszülten állt és figyelte Yzarrt, nem húzódott el tőle, így első ijedelme után volt módja jobban megfigyelni az íriszeket, és a pupillákat is.
~ A saját szemei...~ gondolta meglepetten, és ahogy tovább figyelt, látta visszahúzódni a kék fényt, mígnem halvány gyűrűnek nem látszott az írisz peremén.
Végül Yzarr összecsapta a tenyerét, mely által kis széllökés keletkezett, felborzolva a hím haját s az arcába csapva a nyakkendőjét az ing gallérja pedig felhajtódott. Ott vibrált a kezében egy színes fénygömb, amelyet elégedetten szemlélt. Majd pillantása a Kisnőstényre siklott, s látva annak csodálkozó szemeit, úgy döntött, még nem küldi el a gömböt, hanem hagyja, hogy a lány jobban megfigyelje.
A fénygömb virgonc ugrándozással vonta magára Shya figyelmét, így a lány közelebb merészkedett, és kíváncsian fürkészte. Különös volt, inkább csak a színek pár árnyalattal való elsötétülése jelezte a gömb jelenlétét, mintsem éles kontúr és üres feketeség. Majd a gömb tovalibbent, és szökdécselésével mosolyt csalt Shya arcára.
Yzarr elégedetten pillantott a művére, ám elgondolkodva húzta végig mutató ujját az orrnyergén. Egy kicsit még koncentrált, majd valóban elengedte, hogy megkeresse az a Mamant, s felhívja ide, a toronyhoz.
Becsukta az ablakot, majd hátrébb lépdelt, hogy az egyik masszív asztalnak dőljön, amelyen különböző fém szerkezetek voltak elfektetve. A hím megdörgölte a szemeit, karbafonta a kezét és néhány pillanatra lehunyta a szemhéját.
Shya eleinte érdeklődve figyelte, majd ez enyhe aggodalomba csapott át, ami a hangján is érződött.
- Valami gond van? - kérdezte, és bár fel-felpillantott a hímre, azért igyekezett szedegetni a földre hullott lapokat.
Nem akart tolakodó lenni, de furcsállta a hím viselkedését, és azonnal saját elgyengülése jutott eszébe az elmúlt alkalmak félig vagy még úgy sem sikerült gyógyításai után. A korábbi ötlete, miszerint lángoló papírrepülővel kellene felkelteniük valamelyik udvaron járkáló szolgáló figyelmét, teljesen kiment a fejéből.
- Nem, csak... érzem, ahogy húz maga után...Ez... - eltűnődött. - ... teljesen más ága a mágiának, mint amit maga használ - foglalta össze végül Yzarr. - Ez egy követő és megfigyelő típusú varázslat volt - toldotta hozzá még kiegészítésként, majd a nőstényre pillantott, ám a tekintete még mindig haloványan derengett.
Shya kíváncsian hallgatta.
- Igen, azt én is megállapítottam. Mármint hogy nagyon más. Nem találkoztam még effélével - mondta, s beszéd és szedegetés közben felnézett Yzarra, s ahogy a hím kéken derengő szemére tévedt a tekintete, félre is kapta a pillantását.
 - Mesélne még róla?
Yzarr is inkább az ablak felé tekintett, feltűnt neki, hogy kéken dereng a tekintete, eddig még sosem látta, nem gondolta volna!
~ Ez meg ... ez... mi?! Lehetséges volna?! ~ emelkedett meg a hófehér szemöldök, majd pillantását a cipője orrára szegezte.
- Két varázslatot ötvöztem egyszerre, az illúziót és az imént említettet. Az illúzióval szándékozom a Mamannak üzenetet küldeni! - csendült pimaszul a hangja. - Annyiból vagyok könnyebb helyzetben, hogy a Mamanhoz fűződik érzelmi kapocs, más esetben kellene valami tárgy, amit belefűzhetek a kereső gömbbe... - majd halkan szusszantva elhallgatott. Le kellett küzdenie a késztetést, hogy a gömb után induljon, ha lehunyta a szemét akkor pedig azt látta, hogy merre halad a villa területén a gömböcske.
Shya elmosolyodott.
- Hasznos kis varázslat... És ezek szerint részben vagy egészben a bálványuktól ered, nem? - kérdezte nyugodtan. Hangjában nem volt sem tartózkodás, sem megjátszott könnyedség, hiszen most tényleg érdekelte a téma, és csupán gondolkodott. - Az én varázslataimnak a gyökere legalábbis a jeleim voltak. Így, hogy megdermedtek, nem is vagyok túl használható gyógyító - magyarázta a logikáját, és felrakott az asztalra egy köteg lapot, majd folytatta a pakolászást.
- Meglehet - hagyta annyiban a hím, az iménti beszámolója így is túl hosszúra nyúlt, nem akart még jobban belemélyedni a magyarázkodásba. Végül úgy döntött, hogy segít a nősténynek. Ő maga fél térdre ereszkedett, s az asztal alatti részen kezdte összeszedegetni a széthullott papírokat és pergameneket. Beszáradt tintás üveget is talált, ezt még mielőtt rálépnének, feltette az asztal tetejére felnyúlva az asztal alól. Shya meg az utolsó kupac köteget nagy lendülettel csapta le az asztalra, s mivel nem számított rá, hogy a hím ott matatna, sikeresen Yzarr kezén landolt a papírhalom.
Yzarr felmorrant, s meg is ugrott, beverve így a fejét is, aminek a végén fojtott káromkodás hallatszott az asztal alól.
Shya megszeppenve húzta be a nyakát.
- Bocsánat! - kiáltotta szinte azonnal, és jócskán el is pirult zavarában.
A hím morogva kirántotta a kézfejét a kupac alól, nem törődve azzal, hogy a nőstény műve akár ismét szanaszéjjel szállhat, a pírt még azonban nem láthatta, hiszen az asztal alatt görnyedt. Lassan kúszott ki, majd felegyenesedve a másik kezében tartott kupacot lecsapta az asztalra, s csak ezután dörzsölte meg a kézfejét.
Shya zavartan vakargatta a tarkóját.
- Ha volt valami, amit kölyök koromban mindig is utáltam, az az volt, ha lefejeltem az asztalt... - morogta kelletlenül.
- Nekem a húgom grimaszai, mikor anya mesélt... többek között. - válaszolta a lány. Úgy gondolta, ha Yzarr elárult valamit magáról, akkor ő sem marad adósa.
- És púp is nőtt a fején? - szisszent fel, amikor megérintette a területet. - Nézze csak meg! - panaszkodott Yzarr.  Nem vitás, hogy egy kicsit mogorva volt az iménti intermezzo miatt.
Shya közelebb lépett, és engedelmeskedett a parancsnak.
- Valóban. De majd elmúlik - mondta, és anyáskodva simított végig a hím kobakján kétszer.
Yzarr gyengéden kapta el a nőstény csuklóját, s arcán is látszott meghökkenése. Szemöldökráncolva nézte Shyarát. A lányzó mentegetőzve tárta szét a karját, s vont vállat.
- Maga mondta, Kenduram! - A hangja tréfálkozón és kedvesen csendült.
- No', Komámasszony, csak akkor van tapi, ha tud is rá valami gyógymódot... - egyenesedett fel Yzarr, s elengedte a nőstény kezét.
Shyara felkuncogott a válaszra. Yzarr hökkent arckifejezéséből már rosszabbra számított, így kifejezetten örült, hogy a hím is tréfásan kezeli a helyzetet.
- Nekem kiskoromban csillagpuszit szoktak ajánlani, mindig sokkal jobb lett tőle - mosolygott szélesen a lány, és direkt nem folytatta. Nem akarta a hímet puszilgatni, legfeljebb a púpját, de azt meg Yzarr nem díjazta volna, így inkább ráhagyta, hogyan értelmezi a mondatot. Hiszen a lány hangja mesélő volt, nem pedig kacérkodó.
- Hogy mit?! - ereszkedett le az asztalra a hím és és összefonta a mellkasa előtt a karját.
- Csillagpuszit - ismételte meg a Kisnőstény. - Magának nem szoktak adni vigasztalásként, ha fájt valamije? Ez az a puszi és ölelés, amire az anyák ráfogják, hogy gyógyító ereje van, és a gyerek máris jobban érzi magát, mert elhiszi. Egyébként anyám nevezte csak így. Azt mondta, így varázslatosabb.
- Nem, nem szoktak. Arra képeztek, hogy együtt tudjak élni a fájdalommal... - halkult el Yzarr hangja, s kicsit zárkózottabb is lett az arca. - Egyébként ismeri az anyámat, nem? - pillantott a Kisnőstényre, aki elhúzta a száját. Igen, ismerte, és rájött, hogy ostobaságot kérdezett az imént. Yzarr azonban nem igazán várt választ, csak költői kérdésnek szánta. Valahol mélyen talán irigy volt arra az anyai szeretetre, amit a nőstény kaphatott Vryennétől... hisz tudta, hogy így hívják az anyját.
- Azután tényleg elmúlt? - kérdezte végül kétkedve, hogy megtörje a csendet.
Shyara szélesen elmosolyodott.
- Nem. - rázta a fejét. - De megnyugtatott, és a fájdalom okozta rémületet is csökkentette. Aztán persze elterelte a figyelmemet, úgyhogy végeredményben mégiscsak használt.
Yzarr nem törődöm módon megrántotta a vállát, neki ismeretlenek voltak az efféle gezsztusok, a parancs az volt állj fel, vagy mégjobban fájni fog! Egy idő után kitolódott a fájdalomküszöbe, s harc közbeni adrenalin termelésnek hála még magasabb küszöböt érhettek el a harcosok, igaz, így hátránya is volt egy két komolyabb sérülést már cask akkor éreznek, ha már nagyon nagy a baj, vagy nagyon mély a vágás...
- Bizonyára - hagyta rá a nőstényre.
Shya leporolta a szoknyáját, és egyik lábát maga alá húzva felült az ablakpárkányra.
- Mondjuk ehhez mindig is értett. A figyelemeltereléshez - magyarázta - és a mesékhez.anyával gyakran mentünk csillagnézőbe. Igyekeztünk úgy intézni az éjjeli tennivalóinkat, hogy pirkadat előtt még jusson egy kis időnk beszélgetni. Még kiskoromban kezdte el, hogy alvás előtt mesét mond, aztán később már együtt találtuk ki őket. Eleinte Noria is velünk tartott, de ahogy nagyobb lett, egyre jobban unta anya meséit, és inkább apához ment "ügyeket intézni". Egy ideig zavartalanul beszélgethettünk, aztán elkezdtek megzavarni minket. Anyámat hívatták, vagy a komornáját küldték be, hogy a másnapi ruhája felől érdeklődjön. Sehogy nem hagytak nyugtot a szobámban, úgyhogy rászoktunk a csillagnézésre.
Yzarr lustán pillantott a nőstényre, látva hogy az elhelyezkedett, s belefogott a magyarázatba.
- Persze atyám hamar elintézte, hogy kísérőt kapjunk - morgolódott Syhyara, majd kissé gúnyos mosollyal az ajkán folytatta. - Néha a húgom próbált érdeklődést tettetni, de a grimaszai és sűrű ásításai elárulták. Aztán megint nem jött többet, és maradtak az őreink. Idegesítőek voltak és nem beszélhettünk szabadon előttük. Anyám ötlete volt, hogy csillagképeket nézegessünk, és különféle alakokat keressünk közöttük. Sokszor mese lett belőle, amiről az őrük hamar megállapították, hogy két ostoba nőstény unja magát, és szereti hallani a hangját. Ettől függetlenül jó volt kicsit szabadon bolondozni, és kapóra is jött a véleményük. Aztán fokozatosan elkezdtünk valós alakokat is "látni". Apámat például rendszerint egy kutyaként hoztuk szóba. Ha pedig rákérdeztek, hogy hol látunk mi kutyát, hát könnyedén mutogathattunk az égbolt milliárdnyi pöttyére. Nem tudtunk olyan részletesen beszélni a gondjainkról, mint szerettünk volna, és néha csak tréfából mondunk dolgokat, hogy felderítsük magunkat, vagy éppen a kísérőket... de akkor is ügyes trükk volt, és szerettem.
~ Van az őrök megállapításában valami... ~
Jegyezte meg Yzarr godolatban, miszerint szereti a Kisnőstény a hangját hallatni... Szemügyre vette a polcokat és érezte, hogy már nem húz a kis gömb a bensőjében, hanem közeledik.
- Végülis a lényeg, hogy így vagy úgy tudott beszélgetni az anyjával - állapította meg Yzar. Remélte hogy nem vár el tőle is a nőstény hasonló kis litániát a gyermekkoráról, nem érezte szükségét és amúgy sem szeretett a múltjáról beszélni.
- És a nevetések - tette hozzá Shyara, talán direkt nem érzékelve a tényt, miszerint Yzarr egy mondatban összefoglalta az ő mesélését. - És a csillagok - mosolyodott el, és kinézett az ablakon. A hím követte a nőstény pillantását, ám ő csak a kéken derengő pillantását látta az ablakban tükröződni, így inkább lehunyta a szemét és karba font kézzel ücsörgött az asztal peremén továbbra is. Tűnődve vakarta meg a tarkóját, végül elkezdte masszírozni a nyakát. Volt neki valami furcsa ebben az egész hiéna dologban, s most hogy a nőstény kiváltképp sokat fecsegett magáról és a családjáról is, rémlett neki a tanulmányaiból, hogy a hiénák matriarchális családokban élnek, úgy mint egykor régen az ő fajtájuk is, szerencse, hogy ezen korszak leáldozott... Ami pedig a nőstény irányította rendet illeti... észre sem vette, de elkezdett fel alá járkálni a szobában.
- Az apja Sabrar, ugye? - választ nem várt, folytatta a kis körutat.
~ Sabrar... te volnál az utód... De a bálványod, nőstény, valószínüleg az a főnök lehet kiindulva a hiénák társadalmi felépítéséből... Sok esetben a bálvány neméhez fűződik az utódok neme is... Mi azért vagyunk ikrek, mert a kígyó egyébként tojással szaporodik... Számos esetben hasonlítanak a család szokásai, tulajdonságai a bálványukhoz... Akkor... ~ A hím megtorpant, mindkét kezét a tarkójára helyezte, majd kiegyenesedett s bár nyújtózkodott, a felismerés szinte szíven ütötte.
~ Azt mondta, úgy nevet, mint egy hiéna... De a Kisnőstény nem... S idővel megváltozott a kapcsolatuk. Hallottam egy nappaljárótól, hogy látott olyat is, hogy azokat az utódokat kivetették a falkából, amiért nem erős hímmel párzott az anyja... Ez a kirekesztés Shyarára illene... De, akkor sem értem, elvileg maga sem biztos abban, hogy az apja lenne... ~
Hirtelen fordult szembe a Kisnősténnyel s tűnődve pillantott reá.
 - Ha minden igaz, amit eddig amit állított, akkor miért az apja az Utód és miért nem maga? - csak egy szusszanásnyi szünetet engedett meg magának és folytatta. - Vagy, maga az utód, de nagyon jól titkolja.... - pillantott a nőstényre átható szürke pillantásával, amelynek karimájában még látszottak a kék gyűrűk.
Shya a csillagokat figyelte, így meglepetten kapta vissza a pillantását Yzarrhoz, hallva a neki szegezett kérdést. Zavartan rázta meg a fejét, nem teljesen értette a hirtelen hangulat- és témaváltást. Az imént még anyja rejtjeleiről volt szó, hogy kerül képbe az Utód?
- Tessék? - kérdezte szinte reflexből, hátha a hím jobban elmagyarázza neki a kérdést. Ám Yzarr úgy tűnik, nem várt választ, máris folytatta, és a Kisnőstényt még jobban összezavarta az újabb, ezúttal nyilvánvaló vád.
Szóra nyitotta a száját és nagy levegőt vett, majd rájött, hogy nem tudja a választ, így elkomorodva be is csukta, csak hogy végül tényleg megértve Yzarr vádját, mégiscsak feleljen valamit. Bár a kérdés után a pillantása elkalandozott, lévén töprengés során természetes reakció ez, mikor válaszolt, rezzenés nélkül viszonozta a hím pillantását.
- A Siryel család vezetője Sabrar, hírhedten szigorú és uralkodó hím, aki vasmarokkal tartja magánál a hatalmat. Maga szerint átengedné ezt egy magamfajta nősténynek, vagy akárki másnak? - Shya szavai határozottan szóltak, akárha tanító meséli a történelmet, amit nebulója nem tanult meg rendesen. Ám a második mondat inkább hitetlenkedően csengett.
- Ami pedig az engem illető vádját illeti...- folytatta Shya kissé sértettebb hangon, mint szerette volna, és legszívesebben tagadta volna. Ugyanakkor még soha nem gondolt bele ennyire részletesen a kérdésbe, és így, hogy Yzarr nekiszegezte, láthatóan elgondolkodtatta vele a lányt. Egy pillanatra elakadt, majd jóval halkabban kérdezett vissza. Hangjából pedig kiveszett az iménti éledező sértettség, s inkább értetlennek tűnt a Kisnőstény.
- Miért tőlem kérdezi? Hiszen úgyis kételkedne.
Yzarr pillantása csak egy pillanatra árulkodott arról, hogy mennyire felbosszantotta a sértett megállapítás rá nézve. Végül legyintett egyet, majd megfordult, s az ajtó felé pillantott.
- Akkor miért hím az utód, mi változhatott, hogy ő kapta meg az irányítást?! - merengett hangosan.
~ Körültekintőnek kell lennünk nagyon a Siryelekkel...Látszólag lehetett véletlen, a kitaszítás végett az, hogy ide küldhette, de hogy erről megbizonyosodjak, kutatnom kell még a család után... De ugyanakkor, talán szándékos is. ~
- Tudta, hogy a hiénák kitaszítják a rangon aluli és vagy fattyúnak számító utódaikat? - pördült meg Yzar - 
- Fogalmam sincs! - csattant fel Shya és felemelte a kezét. A hím heves faggatózása megijesztette kissé, mert túlságosan emlékeztette egy vallatásra. - Annyit tudok, hogy a Hiéna a család bálványa atyám révén, és anyám tart tőle. Ezen kívül évente egyszer kötelezően elrángattak egy neki szentelt ünnepélyre, ahol megjelent, néhány bűnöst szétmarcangolt, hogy példát statuáljon, másoknak csökkentette a büntetését, és a nagyobb ünnepekkor is szoktunk neki húst vinni. Ha ennél többet akar, Noriát kérdezze.
Shya észre sem vette, hogy a gyomrában éledő bizonytalansággal együtt kezdett el hadarni.
Yzarr egy pillanatra hökkent csak meg.
~ Óó fúj... ünnepélyes vacsizás... Legalább Obszidián nem marcangolgat... ~
Megrázta a fejét, de ugyanakkor számtalan lehetőség, forgatókönyv pergett le benne, a Kígyó és a Hiéna...
- A nevét sem tudja? - törte meg a pillanatnyi csendet és tűnődve pillantott a nőstényre. A hangja néhány árnyalattal nyugodtabban csengett, hiszen feltűnt neki, hogy miközben beszélt, a nőstény hevesen gesztikulált a karjaival is és... az arcára kiülő felháborodás valamint zavart reménytelenség is, amelyet a kérdéseivel okozott. Egyszerűen nem tehetett róla, de Yzarrt felcsigázták az imént kikövetkeztetett dolgok. Nagyjából olyan volt ez, mintha egy küldetésre gyűjtené az információkat, feszült izgatott, információ éhség, az ismeretlenről, legtöbbször türelmesen viselkedik, de most, egészen más a helyzet a családjáról van szó...
Yzarr nyugodtabb hangja és kérdése váratlanul érte Shyát, ugyanakkor így, hogy már nem az iménti szinte vallató, pattogó stílust használta, a Kisnőstény is felengedett egy kissé, s már nem mentegetőzött.
- Így hirtelen... nem - rázta meg a fejét komoly arccal, s tovább gondolkodott. - Vinna talán... vagy Vyria. Valami v betűs... - válaszolta. Igyekezett megfelelni Yzarr kérdésére, de tényleg bizonytalan volt. Nagyon régen nem hallotta a Hiéna igazi nevét..
- S akkor ismét felteszem a kérdést, hogy tudta-e, hogy a hiénák kitaszítják a rangon aluli és vagy fattyúnak számító utódaikat? - tett néhány lépést hátra, majd nekidőlt egy könyvespolcnak. Változatlanul azt érezte, hogy a gömb közeledik, így megkönnyebbülve sóhajtott. Ugyanakkor nem kerülte el a figyelmét a névre adott válasz sem, még akkor is ha úgy tűnt egyáltalán nem reagált rá. Ennek ellenére tette fel a kérdést ismét, mert az is feltűnt neki, hogy a korábbi kérdésre a Kisnőstény csak habogni kezdett, ám ennek ellenére néhány hasznos információval is ellátta a hímet.
- Nem gondolkodtam rajta, de logikusnak tűnik. - felelte a Kisnőstény immár nyugodtan, szinte társalogva, pedig valójában a saját sorsáról értekeztek éppen. Kicsit fészkelődött, s mindkét lábát felrakta a párkányra, fejét és hátát pedig a falnak döntötte és kissé felsóhajtott. - Úgy gondolja, ezért küldtek ide? Mert nem illettem az alomba? -  kérdezte csendesen.
Yzarr a plafon felé pillantott, majd onnan emelte át a tekintetét a nőstényre.
- Amennyiben helyesek a következtetéseim az előbbi kirohanását illetően, ami igen őszintére sikeredett a hiénáról, akkor talán igen, vélhetőleg. De nem kívánok határozott és sziklaszilárd következtetést levonni ebből sem, egyelőre nyitva hagyom ezt a kaput. - Határozott palaszürke tekintetével tűnődve pillantott a kényelmesen elhelyezkedő nőstényre.
Shya gúnyosan felkacagott.
- "Őszintére sikeredett" - utánozta kissé elnyújtva a hím által használt kifejezést, majd hagyta elhalni a gúnyos kuncogást, és elkomorodott. Rosszul esett neki Yzarr hozzáállása, de nem tudott rá haragudni igazán. Ő maga sem értette már, kicsoda és hogyan került Sabrar családjába, ahogyan azt sem tudta, megtalálja-e a helyét valaha is a Themarok között.
Yzarr rosszallóan húzta össze a szemöldökét, gleccserfehérrel villanó s kéken derengő pillantását elkapta a nőstényről, a léptek egyre közeledtek. Yzarr pedig türelmetlenül morrantott.
~ Legalább pár hasznos információval gazdagodtam... Tudom mire alapozni a keresést a könyvtárainkban...~
Shya behunyta a szemét, így nem láthatta Yzarr morcos reakcióját, bár amúgy sem nagyon kezdhetett volna vele semmit. Ám pár pillanat után ismét felnézett, s violaszín tekintete érdeklődve kereste a hímet.
 - Honnan tud ennyit a hiénákról?
Yzarrt meglepte a kérdés, visszapillantott a nőstényre.
- Részben muszájból, részben mert érdekelnek az állatok - felelte őszintén.
- Nos, legalább valami hasznát is veszi - mosolyodott el a Kisnőstény, s mosolya bár gyengécskére sikerült, ettől függetlenül barátságos volt. Úgy tűnik, nem neheztelt Yzarra az iménti hevességéért.
Yzarr vállrándítva hunyta le a szemét s masszírozta meg az orrnyergét.
- Yzaaarrr! Itt vagy?! Mi az, hogy beszorultatok? S hogy kapkodjam a lábaimat a nyakamba és repüljek ide seprűn?! - csattant Yalena a túloldalon.
- Ösztönzés, Maman, ösztönzés! - vigyorodott el Yzarr jóízűen, s ellökte magát a faltól.
- Óóóó, te gyermek, csak... nyíljon ki az ajtó!!! Gyerünk Idomár, kapd le nekem azt a reteszt! - csapta össze a tenyerét az idős asszony s a hím már látta lelki szemeivel, hogy a Maman, feltűri a nemlétező pulóvere ujját könyékig, s startra készen arra vár, hogy bemasírozhasson a toronyszobába.
- Szemtelen fráter, adok én neked! Így is tűvé tettem a házat értetek, mert... - majd elhallgatott, s rosszallóan felcöccentett.
Shyara érdeklődve fordult az ajtó irányába, hallva a Maman kiabálását, de lusta volt ennél jobban megmozdulni. Bár nem volt kifejezetten rosszkedvű, de Yzarral való iménti beszélgetésük éppen elég hatással volt rá ahhoz, hogy ne érjen fülig a szája, hallva a két Themar élcelődéseit. ~Egy-null a hím javára ~ állapította meg magában, s türelmesen várta, hogy kinyíljon az ajtó.
Yzarr vigyora lehervadt az arcáról, amikor meglátta a Maman ködös, aggódó ábrázatát.
- Mi történt? - pillantott Idomárra a Maman után. Aki csak a pillantásával jelezte, hogy ez most az Asszony dolga, nem klánügy.
Shyara figyelmét pedig a hím aggodalmas hangja keltette fel, így nyújtózkodott, készítve magát arra, hogy elhagyja kényelmes kis kakasülőjét.
- Maman! - figyelmeztette a tépelődő öregasszonyt, nem szerette, ha váratják különösen ha komoly dologról volt szó s a Maman se gyeremekként kezelte, legtöbbször kölyök korában.
- Az istállósfiú, akit Ében megtépázott. Romlott az állapota. De az udvari gyógyítómat elküldtem a komornám édesanyjának szüléséhez, mert az, reggel még igen komplikált volt... - tördelte a kezét az öregasszony, látszott rajta, hogy nagy gondban van.
Sosem szerette, ha a háza táján szenved valaki, legyen szó, akár a komornája anyjáról is.
Shyara pedig felsóhajtott és a fejét fogta. ~ Eszedbe ne jusson. Úgysem tudsz segíteni rajta... ~ emékeztette magát mágiája megszűntére lemondóan. Tudta, hogy legjobb esetben is csak fájdalomcsillapító főzeteket tudna készíteni, de a belső sérülések ellen tehetetlen.
- Induljunk! - terelte le maga előtt a Mamant, Idomár közben már előre haladt. - Maman, nem tudom, mit tehetnék, te tudod a legjobban, hogy igen korlátozott vagyok ilyen téren... Legjobb esetben is csak saját magamat és leginkább a felületi sérüléseimet tudom gyógyítani... - hadarta a hím.
Az eszébe se jutott, hogy a nőstény a hasznukra lehetne, hiszen nem is tudott nagyon segíteni, legfeljebb külsőleg talán, bár azt se tudta miben nyilvánulnak meg a nőstény képességei.
- De Maman! - torpant meg Yzarr egy pillanatra. - Ön tudna vetni rá egy pillantást? - fordult vissza a mögöttük kissé lemaradva, ajtóban álló nőstény felé.
Shyara a szemöldökét ráncolta, és bizonytalanul válaszolt.
- Ami azt illeti... legyen. De nem ígérhetek semmit. - tette hozzá, és előre tartott a sikertelenségtől és jelei fájdalmától. De valóban nem volt jobb ötletük.
- Fiacskám! Nézz csak ide! - pillantott Yzarra Yalena, s elkapta az ifjú arcát, maga felé fordította majd jobbról balról elkezdte vizsgálgatni annak ábrázatát különös figyelmet fordítva a kék derengésre az írisz körötti gyűrűnél.
~ Milyen érdekes... Figyelsz most is ugye Sshappyriss?! ~
 Yzarr morogva pillantott a Mamanra.
- Induljunk... - sziszegte halkan.
Olvasnád? Tovább → ;