Google+ Haláli házasság: 84. Önnönmagam ellen szólni

Haláli házasság

Tetszett? :)

Shya bólintott, s felkapott Búza hátára.
- Igen. Ott várok. - bólintott búcsúzóul, s viola szín tekintete szomorúan villant. Búza könnyedén ugrott meg, s hamarosan már nyargaltak is visszafelé, miközben a Kisnőstény szaporán ostorozta magát szabad szájúságáért és ostobaságáért.
Yzarr pedig felkapta a Maman könnyű testét, aki most már szabad folyást engedett a könnyeinek.
- Maman, felviszlek a szobádba, maradj ott nyugodtan, rendben? - kérdezte a hím aggódva.

- Rendben, Yzarr, rendben! - zokogott halkan az asszony. A hím pedig sebes léptekkel indult a ház irányába, hogy a Mamant lefektesse, de előtte a szolgáló lányokat utasította, hogy szedjék rendbe a Mamant és álljanak a rendelkezésére.
  Fertály óra múlva pedig megjelent az istállóban, kissé gondterhelten tekintetével a Kisnőstényt kereste.
 Shyara Búza sörényét fésülgette az ujjaival, s az arcára volt írva a feszültsége.
Yzarr háta mögött Ébennel besorjázott az egyik bokszba, még kereste a szavakat, hogy mit mondhatna vagy tegyen, de inkább csak két keféért nyúlt.
Azokat dörzsölte össze majd Ében szőrét kezdte tisztogatni.
Shya felfigyelt, és fel is nézett a hímre, csak hogy hamarosan szomorúan lehajtsa a fejét.
- Nagyon megbántottam, ugye? - kérdezte lemondó-halk hangon, és nem mert felnézni búza tincseiből, pedig a keze már nem járt.
- Annyira nem, túl teszi rajta magát. Csak kell egy ki idő. - s magában hálát adott az isteneknek, hogy Yaleena bírta még addig, hogy a Kisnőstény ne láthassa az összeomlását, túl büszke a Maman és biztos nehezen viselné, azt is. - Nézze el neki, ő már nagyon öreg.... erős, nagyon is erős asszony, de... Ez az öltözködési mániája... - Yzarr halkan sóhajtott.s percekig csak fésülgette Ében egyik oldalát mire áttért a másikra.



Shya mgegrázta af ejét.
- Nincs mit elnéznem. Ez az ő háza, az ő otthona. A legkevesebb, hogy tiszteletben tartom a kérését. - felelet a lány nyugodtan, hisz véleménye szerint a Mamannak kell elnéznie az ő viselkedését. - Nem tudom, mi ütött belém. Egy pillanatra elfelejtkeztem a koráról. Csak azt akartam mondani, hogy.. nekem nem az számít, mennyire pedáns vagy elegáns.. csak.. rosszul jöttem ki blőle. - komorodott el a lány.
Yzarr egyetértőn bólintott, igen ezzel ő is tisztában volt és meglepődött a nőstény viselkedésén, hiszen... náluk még Elriathal vagy Yazival sem beszélt így...~ Mi üthetett belé?! ~
Nézett az orra elé, s megállt a tisztogatásban, megfordult. szerencséjére a nőstény is azon az oldalon volt ahol ő , így rákönyökölt a boksz peremére, onnan figyelte annak mozdulatait.
- A Maman férje az ebédlő asztal mellett halt meg. A ruhái miatt nem látták a sérülését, úgy gondoljuk, hogy ő sem érezte a fájdalmat... Bár ez különös. Ami lényeges, hogy sok ruha   hogy sok ruha volt rajta, és ebéd közben vérzett el... a Maman orra előtt... - Yzarr hangja halk volt, s míg beszélt, a nőstényt figyelte, hogy egy ideje nem járnak az apró kezek Búza sörényén. - Bár ez jóval a születésem előtt történt...  - fejezte be végül.

Shyara lehajtotta a fejét. Ha lehet, még szörnyebben érezte magát, mint korábban. 
- Az én nagyszüleim... Apám ágán csak a kellemetlen asztaltársaságra, elegáns ruhákra és kritikusan méregető arcokra emlékszem. Parancsolóak voltak és ridegek, s mindig úgy beszéltek, mintha a világ legnagyobb titkát készülnének megosztani az asztal társasággal. Ha felkacagtam, szúrós szemmel néztek rám, a szolgáik pedig összerezzentek.Anyám szülei aranyosak voltak, gyakran öleltek meg, és mindig azt kérték, vigyázzunk magunkra. Ők is ritkán mosolyogtak, s a boldogabb b perceket is átjárta valami csendes melankólia. Folytonos készültségben érezte magam mindkét helyen, de míg atyai nagyszüleimnél attól féltem, hogy hibázom, addig anyai ágon valami megfoghatatlan baj közeledte ült a hangulaton.Egyre ritkábban mentünk hozzájuk, és fokozatosan elmaradtak. Nem tudom, élnek-e még egyáltalán...A nagymamája tele van élettel, mosolyog, perlekedik, és ha parancsolgat is, mégsem fenyegető.Ha tudtam volna, mi történt a férjével..


Yzarr kicsit hátrébb lépett, nem értette a hirtelen szóáradat okát, aztán az utolsó mondatoknál megvilágosodott. 
- Akkor viszont egyet áruljon el, Kislány - támaszkodott meg alkarral a karám oldalán Yzarr, s tűnődve pillantott a nőstényre.
 - Rossz volt az éjszakája, onnét ez a csipkelődős-borongós hangulat? - kérdezte kíváncsian, miközben méltatlankodva felmordult, ahogyan Ében nedves szőrével újra kezelésbe vette őt, s az oldalát a hímnek dörgölte. Rosszallóan felcöccentett, majd míg a válaszra várt, érezni lehetett a mágia vibrálását, s egy könnyed, meleg nyári fuvallatot. Ében szárazon és büszkén topogott egy helyben; végül csak elérte a gyors szárítást gazdájánál.
 Shyara arca elkomorodott, és szomorúan nézett fel Yzarra.
- Igen. Pokolian rossz éjszakám. - ismerte be, s fázósan megdörgölte a karját. - Álmomban minden rossz voltam, ami soha nem akarok lenni. Szeretném elmesélni, de csak tovább vágnám magam alatt a fát... És nem tudom, hogyan mondjam el...- Shya hangja halk volt és panaszos. - tudta, hogy talán a lehető legrosszabbnak mondja el, de Yaleenát nem akarta terhelni, Yazit meg még úgysem, és különben sem bírta volna magában tartani addig, hogy esetleg Elriathtól kérjen feloldozást.
Ami azt illeti, Yzarr is álmodott, ám ő korántsem rendült meg annyira a dologtól, vagy legalábbis figyelmen kívül igyekszik hagyni, korábbi álmát.
- Csak annyit mondhatok, hogy az esetek többségében, az álmok félelmeink kivetülései, vagy komolyabb esetben jövendölések, de legtöbbször, érthetetlen katyvasz az egész...- dőlt vissza a karámra Yzarr úgy mint korábban. - S nem tudom, hogy hogyan vághatná maga alatt a fát, egy álom miatt? - emelkedett meg a hím szemöldöke kíváncsian.
Shya borongósan elmosolyodott.

- Sajnos nem volt értelmetlen.. De ha rajtam múlik, nem is jóslat. - hangja határozottabban csengett ezen második mondatra, majd felsóhajtott, s egy pillanatra behunya a szemét.
- Táncoltunk, mint a bálon. De részeg volt, és tolakodó, akárcsak a fickó, akit félreállított, így elutasítottam. Megvetően elfordult, és odavetette nekem, hogy csak egy kis fattyú vagyok, semmi több. Tudom, hogy ébren nem így reagáltam volna, mert akkor magyarázatot követelnék, vagy nem is tudom... - hadarta a lány mentegetőzőn, s Yzarra nézve folytatta. - De álmomban rettenetesen dühös lettem és megtámadtam magát... Akárcsak Theresa - fordult félre Shya, s bár halkabban szólt, hangja még így is megbicsaklott. - és egyszerre már nem tudtam elkülöníteni, kivagyok. Ő, vagy önmagam.
Yzarr tekintetében csak egy pillanatra látszódott a meglepetés és a döbbenet, majd megfejthetetlen arccal pillantott a nőstényre, miközben hátradőlt, Ében oldalának. A karját összefonta a mellkasa előtt és úgy hallgatta a további beszámolót.
- Sikerrel járt. Láttam magát holtan, láttam, hogy csalódott bennem.. borzalmas volt..- suttogta a Kisnőstény, és nem mert Yzarra nézni. - de elégedettséget éreztem. Yazi a földön kuporogva sírt, én pedig ahelyett, hogy megvigasztaltam volna, félrelöktem.... - reszketegen levegőt vett, és nagyot nyelt. - Apám is ott volt. Büszke volt és... felfuvalkodott, és Kislányomnak becézett, holott úgy csak Noriát hívta. - és úgy vihogott, mint egy rohadt hiéna- tette hozzá undorodva, némi haraggal a hangjában Shyara.
Yzarr egyre zárkózottabb lett. Hallva a nőstény szavait, képek peregtek a szeme előtt a kacagó Theresáról, Reáról, aki belé döfte a kést, majd a nőstényről, aki még meg is forgatta benne, aztán felriadt az álomból és perce a láncok... Hatalmas, erős láncok. A csuklóit dörzsölgette, mintha még most is magán érezné azokat, ahogy a bőrébe vájnak. Percekig nem szólalt meg.
- S én még azt hittem, hogy a jelei miatt lesz nyugtalan álma... - csendült Yzarr halk hangja, majd az utolsó mondatot hallva érdeklődve kapta a nőstényre az ezüst pillantását. 

~ Miért álmodhattunk hasonlót?~
Shya örömtelenül felhorkantott. 
- Higgye el, szívesebben kértem volna az ölelését napokig, mint hogy egyszer is ilyesmit álmodjak. És Yzarra is oda-odapillantot, szólva most már nem kerülte a hím tekintetét. még ha nem i állta sokáig.
 Yzarrnak feltűnt hogy a nőstény kerülte a tekintetét illetve csak alig alig pillantott rá.
~ Én meg jobban örülök, hogy mégsem jött... Csúnya lett volna arra ébrednie, -neki is, ahogy nekem is - ahogy a takaróval harcolok...~ Továbbra sem lehetett leolvasni semmit sem az arcáról.
- Nem tudom miért kell egy álmon ennyit lovagolni... - morogta fog hegyről, miközben leakasztott egy vödröt, majd a benyúlt a Búza bokszában levőért is.
 - Maga szerint sikongatva kéne rohangálnom, mert az megjelent éjjel és körberöhögött, aztán valaki hasba szúrt, végül maga is megmártotta bennem a kést? - morogta halkan.
- Örülök, hogy ilyen könnyen veszi- morrant fel Shyara dühösen, hallva a hím nemtörődöm hangját, ám ennél többre nem futotta tőle, lévén Yzarr zavartalanul folytatta.
És ez a folytatás elejét is vette Shya litániájának és panaszainak. Döbbenten nézett a hímre. 
- Hogy mih?- csúszott ki a száján, majd elhallgatott egy kis időre. - Akkor magának sem volt túl jó éjszakája.
 - Heh?! -vakkantott vissza válla felett a hím, nem rémlett neki, hogy hangosan is kimondta volna az iménti mondatát, de akkor ezek szerint igen... - Mondhatjuk... - lépett ki az istálló ajtaján kezében a két vödörrel.
Shya megsimogatta búza pofáját és homlokát, majd csendesen követte Yzarrt ~ Nem csak nekem rossz ez a gyanakvás. Neki is...~ értette meg a Kisnőstény, és sajnálta érte a hímet.
Yzarr kíváncsian pillantott vissza a mögötte lépdelő nőstényre.
- Egyedül is elbírom... - kötekedett Yzarr, bár nem akkora vehemenciával mint ahogy azt szokta, csak megjegyezte.
- Ebben nem kételkedem. Máskülönben már felajánlottam volna a segítségemet. - felelte Shyara hanyagul.
   Yzarr egy lusta vigyorra húzta az ajkát.
- Ha gondolja mehet, majd kopogok amikor mehetünk enni. - merítette bele először az egyiket vödröt, majd a másikat az itatóba.
- ez csak egy lehetőség, vagy ennyire zavarom? - kérdezte a Kisnőstény csendes érdeklődéssel.
A hím hanyagul megrántotta a vállát.
- Nem, de ha már itt van, akkor nyissa ki Búza ajtaját kérem. - pillantott a nőstényre, miközben elhaladt mellette. Ében boldogan kapálta a földet s a félig behajtott ajtóval szórakozott, ki-be csukdosta azt.

  Shya elmosolyodott a csődör játszadozásán, s engedelmeskedett.
Hagyta, hogy Yzarr vizet öntsön az itatóba, majd megállt az egiyk boksz előtt, s nekidőlve figyelte a hím mozdultait. Arca ismét komoly volt. Nyugodtabb, de ugyanolyan kialvatlan, és komoly, töprengő.
  pár csendes perc  után megszólalt.

- ZSarnok, a környezetében mindenkivel rosszul bánik, és otthonról szeret irányítani. - foglalta össze dióhéjában a hím.
Shya hümmögne.
- Alaposan utánajárt, hogy rólam mit kell tudni. Apámról csak ennyit tudtak meg? a hangja nem kötekedő, semleges, tisztán kérdő hangsúlyú mondat.

Minden jel szerint van egy bálvány állata, aki a föld alatt rejtőzködik... - merengett el Yzarr. - nem lehet valami szív derítő bálvány...
számos állat rejtőzködik a föld alatt.
hajolt könyékig egy búzás zsákban, majd a lába mellett levő vödörbe is mert egy adaggal, s az Ében szájában tartottba is belemert egy adagot.
- Akkor nem igazán tudná meítélni, hogy van-e rá esély, hogy bármit is tervezzen a Themarokkal ugye? - ezúttal hya kissé lemondóan kérdezett
megítélni

- Terve? Minden bizonnyal van. -morgott Yzarr kelletlenül.

 - Remek- sóhajtott fel Shyara kelletlenül - és tudja is, mi az, vagy cask feltételezés gyanakszik?

 - Utóbbi kettő.- majd felegyenesedett. - Ha lányaim lennének, mindenképp oda küldeném az egyik udvarba
  hogy aztán beássa magát a családba.
 ~ Mellé persze jónéhány harcost, esetleg én magam mennék, hogy szemmel tarthassam és a megfelelő pillanatban derékba törjem a családot. ~
  - amelyiket kiszemeltem magamnak, következő áldozatként.- fejezte be végül hangosan.
  - Hogy javakra, netán rangra, esetleg a bálványomnak tisztelegnék eme tettel, az már mellékes.
  - Én nem innen indultam ki, de a végül ugyanoda lyukadtunk ki.
Én feltételes módból indultam, de ugyanide lyukadtam ki. Amennyiben tervez valamit magukkal, a legegyszerűbb út házasság kötésen, váratlan halál eseteken és öröklésen keresztül vezet a másik család birtokainak megszerzéséhez.
 Ám ez esetben nincs értelme lépnie azelőtt, hogy hogy a frigy megköttetett.
 a Kisnőstény tényket közölt, ám egyáltalán nem örült a sajnos teljesen logikus gondolatmenetnek. A hangja is szomorú volt, és kissé fáradt. Meglepő módon mégis teljes nyíltsággal beszélt.
Miközben a nőstény beszélt, Yzarr a  zabból is mert néhánnyal a vödrökbe, Ében pedig hűségesen követte a hímet a következő állomásig, itt már az almás zsáknál állt meg letette Búza vödrét ismét a lábához, kihalászott egy almát, a csizmájából pedig egy kipattinthatós kést és elkezdte fel kockázni az almát.
- Attól függ, kisebb baleseteket, hasonlókat megtennék én is.hogy elbizonytalanítsam a gyengébbeket, már ha alábecsülöm az ellenfelet.
  Az első ilyen próbálkozásnál fel lehet mérni, hogy mennyire ijednek meg, vagy netán fognak össze.. - míg beszélt kikapott egy ujabb almát, s ezt is felkockázta bele, a mézszínű kanca vödrébe.
 Búza boldogan nyerített.
 - Mert, egy olyan családban nem próbálkoznék apró trükkökkel, hogy megnézzem hogyan reagálnak, akikről már távolról is látni lehet az összetartást. Nem érdemes. - majd Búzára pillantott, végül a nőstényen állapodott meg a tekintete, aki fent ült a kanca bokszának kerítésén, s a tartó gerendát átölelve kapaszkodott.
 Shyara nyugodtan viszonozta a hím pillantását. Neki magának nem volt takargatni valója, vagy ha mégis, hát nem tudott róla.
- Nem tudom, ő mennyit tud a maguk családjáról, bár feltételezem, a látszattal ellentétben azért utánajárt a dolgoknak. De.. a hiéna dög evő. Mások prédáját rabolja el, és a legritkább esetekben támad nyíltan.
- Ha nem tévedek a Kígyót is csak akkor veszi észre, ha már rá lépett, és az belemart. - jelentette ki Yzarr , nem fellengzősen inkább tény megállapításként, a mérges kígyók zöme ilyen. Csak akkor veszik észre ha már az bele mart, az áldozatba, vagy a véletlen arra tévedőbe, mert így védekezik. Előbb harap aztán kérdez, vagy utóbbit meg se teszi...
De ha eléggé az ő mérete az áldozat, mindenképp megeszi. Ugyanakkor elgondolkodott a nőstény szavain, a nőstény apjának bálvány állatáról.
 Való igaz - mosolyodott el Shyara könnyedén. Nem szeretem a bálványukat, mert megijeszt.. De egy ekkora kígyó védelme akkor is megnyugtató. - felelte a kisnőstény.

A Kisnőstény gondolatai még a saját szavai körül jártak, így nem hallotta meg Yzarr kérdését.
- Van állandó vagy visszatérő ellenségük? Nem érdekel, ki az - emelte fel a kezét, egy árnyalatnyi védekezésként, még mielőtt gyanúsnak találná Yzarr a kérdezősködést. - De ha van, akkor esélyesebb, hogy amikor azok támadnak, akkorra vagy az után időzítene ő is. Megvárná, míg a régebbi rivális, vagy ki tudja, ki, leköti az erejüket, s ha meggyengültek, kevésbé feltűnően, vagy esetleg megint csak mással intéztetve a dolgot, a család főt célozná.
 Ha nincs gyermeke, akkor vagy Yazirára, vagy a felségére szállna a birtok. Engem könnyedén irányíthatna, és Yazit sem hiszem, hogy nagy akadálynak tekintené, ha ezáltal megkaparinthatná a birtokot...

S Yzarrnak kezdett nem tetszeni a beszélgetés menete. Gyorsan befejezte Ében vödrét is, majd berakta Búzának is a tápot Ében, betáncolt a helyére. Yzarr becsukta a reteszt az ajtón. Majd a nőstényre pillantott.
- Köszönöm a had gyakorlati órát. - morogta szemrehányón a hím. Tanult ő eleget és számos forgató könyve volt efféle dolgokra, de akkor sem most fog a nősténnyel mélyebben belemászni ebbe a témába. - Majd értesítem, ha egy hadigépezetre lesz szükségem. - zárta le a beszélgetést Yzarr eléggé hűvösen ami azt illeti s nem egy nőstény fogja kioktatni arról, hogy mire számítson, még akkor is ha egy másik bálványról van szó.
meg az, hogy magával beszélgetek ilyenekről és jajveszékel és sápítozik ilyenekről , inkább fogja be 
Shya bosszúsan morrant, és a szemét forgatta.
- Igenis, parancsnok.- huppanna le a kis kakasülőjéről, s lehajolna Búza felrúgott vödréért. - Most már legalább tudom, hogy jó a logikám.. és titkolózással sem vádolhat.
  - közölné hanyagul, bár nem esett jól neki a hím kioktatása.

Shyara tekintete megbántottan villant a hím felé, majd kissé elfordult. ugyan megtudta, hogy logikusan gondolkodott, és zzel még több töprengeni valót szerzett magának, de Yzarr kifakadása nem esett jól neki.

- Értem ... értem. De , amíg nem tudok semmi konkrétabbat... Állíthat nekem akármit, nem változik a véleményem Tegnap mondtam valamit, ma már győzködni akar, mert nem úgy görbülök ahogy maga szeretné.- Yzarr rosszallóan rázza meg a fejét. Miközben belép Ében mellé, hogy a sörényét kifésülje ebéd előtt.
Shya felsóhajtott, és széttárta a kezét.
- Sajnálom. És bocsánat a győzködésért.- mondaná őszintén, hiszen valóban nem gondolta végig, minek tűnhet iménti viselkedése. - Csak... nem jó két tűz között...

Yzarr jól hallhatóan felsóhajt, megjelennek Ében nyakán kinyújtott jarjai és egy pillanatra összeteszi a tenyerét.
- Most ezt komolyan kérdezte? - tört fel belőle a halk sopánkodás, Ében pedig mintha egyetértően mormogott fel. - Leginkább sehogy? Vagy ki áll amellett akit érdemesnek gondol az... - Yzarr elhallgatott egy pillanatra kereste a szavakat.

 - Most komolyan?! Eddig olyan jó gondolat meneteket állított fel, miért én adjam meg a választ? Keresse magában és ha eldöntötte álljon ki amellett.- csattant fel hevesen Yzarr.
 Shyara figyelmesen várta a hím válaszát, ám mikor Yzarr nem fejezte be, s helyette felcsattant, a kisnőstény csalódottan fordult el.
 -Ami pedig az örökösét illeti. Nem hiszem, hogy elsőszülöttség ide vagy oda, én lennék az utódja annak a jószágnak.
A hím felől pedig egy jól hallható gyomor morgás jelezte, hogy bizony már ideje volna ennie. Az a prá falat palacsinta nem elégítette ki az étvágyát.

A Kisnőstény elmosolyodott, hallva Yzarr korgó gyomrát.
  - Mennyi időm van még ebéd előtt? - kérdezte témát váltva.
- Nos, ugyebár itt a végszó. Találkozó ugyanott ahol tegnap. - lépett ki Yzarr és becsukta Ében ajtaját. - Fél óra?- pillantott a nőstényre.

 Shyara bólintott.
- Elég lesz. Már ha nem veszek el megint a kínálatban.- utalt az előző éji négy ruhára, és döntés képtelenségére.
Yzarr oldalvást pillantott a nőstényre.
~ Nem lenne nagy probléma ha elveszne benne...~
 - Szóval ne is számítsak a segítségére?- kérdezte a kisnőstény enyhe lemondással 
  - Már megbocsásson de miben is? - lépkedett Yzarr nyugodtan a nőstény mellett, zsebre dugott kézzel.
 - Ruhaválasztásban. Ha a nagyanyja ismét négy ruhát készíttet ki nekem, pirkadatig sem fogok tudni választani...Vigyorodott el pimaszul.

 - Nőstények. Maguknak egy ruha is kész kánaán lenne...
 - Akkor segít, vagy nem?
 - Éppenséggel segíthetek...- kitárja a nőstény előtt az ajtót és beengedi rajta.
 Shya köszönően biccent, és besurran rajta.
 A lépcsőn felfelé nem szól egy szót sem, mivel a szobája egyébként hátrébb van így egy darabon elkísérte a nőstényt.

 Yzarr kicsit fél óránál is több ideig húzta a fürdést, sok mindenen járt az esze, többek közt az álmon, ami mindkettejüknek hasonlított abban, hogy a hím végül rosszul járt. S a hiéna bálványon.

 Figyelmeztette magát, majd mielőtt még kilépett az ajtón ellenőrizte az hófehér övet, hogy rendesen bebújtatta-e azt a helyére, végül, még megszemlélte magát a tükörben, majd kilépett az ajtón.Yzarr kicsit fél óránál is több ideig húzta a fürdést, sok mindenen járt az esze, többek közt az álmon, ami mindkettejüknek hasonlított abban, ogy a hím végül rosszul járt. S a hiéna bálványon. Azzal még lesznek gondjaik. S nem is lesz egyszerű ha netán a két fél összeütközne. S ilyen téren nem is szeretett hasra ütés szerűen jósolgatni , tényleg szeretett utána járni a dolgoknak. Theresa családját is , bálványostól pusztította el egyedül, részben, hiszen az ottani bálványt is a Kígyó intézte el. Mindig szüksége van az Örökösnek a felsőbb hatalom elpusztításához, a saját bálványára. Ami azt illeti még el is szenderedett fürdés közben. S újfent csak a gyomor korgása ugrasztotta ki a kádból. Gyorsan megtörölközött, majd a szekrényre kiakasztott ruhát vette szem ügyre. A sötétkék mellényt választotta a fehér inggel, s fekete nadrággal, csíkos nyakkendővel. Az inget fel lehetett hajtani könyékig, majd egy lakkozott cipőt húzott fel végül. A haját a törölközővel szárította meg, msot is legalább olyan kócos volt mint tegnap.
~A hiéna vihogott az álmában? talán egy üzenet... Beszélnem kell Mamannak erről.~
  ~ tökéletes...~
Állapította meg, zakót pedig egyáltalán nem is keresett a ruhához, túl meleg volt ahhoz.
Ráérősen baktatott a nőstény szobájához, csak rmeélni tudta, hogy msot is sok ruhát kapott és nem késett a megbeszélt időponthoz képest.
 Shyara jól ellubickolt a nyakig engedett vízben, s mivel tudta, hogy ezúttal nem kell kapkodnia, hát hosszabb távra rendezkedett be. Egy kis szekrényben üvegcsék sorakoztak, ~Akárcsak Yzarr olajgyűjteménye~ˇállpította meg Shya, s ráérősen szagolgatta a különböző illatokat, csak hogy végül a megszokott levendula mellett döntsön. Ebből csepegtetett magának, s néhány gyertyát is kirakott a medence, vagy földbe süllyesztett kád peremére enyhe világításként. Izmai feszültek és görcsösek voltak az áthánykolódott nappal miatt, így most igyekezett ellazulni, és amennyire saját magának tudta, átgyúrni a vállát, nyakát, és vádliját, bár ez utóbbit inkább csak a kellemes érzés miatt tette.


Yzarr mire a az ajtó elé ért, oda bentről hallotta kiszűrődni a nőstény hangját s karba font kézzel várakozott. Szép hangja volt a nősténynek, de meg kell hagyni igen szomorú dalt énekelt...
Miután elhalt az ének, határozottan kopogtatott be, hangosan.


Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
 A kopogásra Shyara abbahagyta a dúdolást, és az ajtó felé pillantott. A kád szélén ücsörgött eddig is, ám most keresztbe vetett lábakkal. A haj fésülésen már túl volt, s fél úton járt, hogy egyetlen hosszú tincsbe fonja a haját.
  - Jöjjön csak! - szólt ki, Yzarrt sejtve az ajtó előtt.
A hím belépett majd megállt a hálószobában.

 - Tudja már melyiket akarja felvenni? - hallatszott a hím hangja.

 Shya a fehér-fekete ruhára mutatott, amely az ajtóhoz legközelebb volt kiterítve.

 ~ Legközelebb megmondnom a Mamannak, hogy csak egy ruhát tegyen ki! ~
Mordult fel Yzarr magában. De a félig nyitott ajtótól nem látta a zsebre dugott kézzel ácsorgó hím, hogy melyik ruhára mutatott a nőstény vagy mit mondott, így kénytelen volt megmozdulni, egy kék habos aljúért nyúlt.
Odalépett, majd felemelte és visszalépett az ajtó árnyékába csak a kezét tartva az ajtó résében.


  - Ez volt az első, amelyik a keze ügyébe esett, vagy ezt tartja.. ööhm.. előnyösnek? - A Kisnőstény hangján kételkedés érződött.
- Ez esett kézre. - jött Yzarr reflexszerű válasza.Valóban közel volt az ajtóhoz s az ágy legvégére volt letéve.
  A Kisnőstény csalódottan szusszantott.
 - Nem nézné meg őket jobban? - kérte Yzarrt. Ő maga már eldöntötte, melyiket szeretné felvenni, és ez az alján habszerű fodrokkal díszített kék valami nagyon nem az volt.
- Miért kellek én egy ruhához?! - tört ki a hímből a sopánkodás.
Miközben közelebb lépett, de a fürdő fény körén kívül maradva nézte meg a ruhákat, csillogó flitteres kebel részen elfelejtve, ezt már most látta.
A taft anyag amelyet átlátszó selyemmel borítottak és bézses, pántos ruha volt, annál már elgondolkodott, majd a fekete fehérre pillantott a hím.
- A kettő utolsó. Az utolsó kettő közül valamelyik.
 A Kisnpőstény majdnem kiküldte Yzarrt pár dacos-dühös mondattal, majd mikor a hím mégis bejött és megnézte a ruhákat, meggondolta magát, s elmosolyodott.
- Köszönöm szépen. Pár perc és készen vagyok. -mondta Yzarrnak.

~ Ajánlom is... Maman vadasa a legfinomabb, mi meg még csak öltözködünk...~
 Halkan kattant mögötte az ajtó.
Morgolódott Yzarr, ám most ahelyett, hogy a lépcső tetején várt volna a nőstényre lesietett a lépcső aljába, belépett a szalonba, hogy legalább egy pohár bort, igyon evés előtt. Egy testes vörösbort választott ami tökéletes volt a vadas mellé, az ajtófélfának dőlve várakozott.
  ~ Nem értem miért játszuk ezt a butaságot, mintha már most valami groteszk házassági rituáléba csöppentem volna...~
 Ha Yzarr távozott, csak akkor vette le magáról a törölközőt, és bújt bele a függőleges ráncokat vető fehér ruhába. Az anyag teljesen szabadon hagyta az egyik vállát, és a másikból sem takart szinte semmit. rendezett csíkjaival kiemelte a keblek vonalát, míg deréknál testhez álló szabása miatt kisimult az ott már fekete anyag, s egy lazább rész féloldalasan ráncokat vetett, míg a másikon összefogva hosszan lelógott. A szoknya többi része szintén csont fehér volt. A Kisnőstény teljesen szabad vállához igazította fonatát, fehér gyöngyöket rakott a fülébe, és egy fekete haj pánttal egészítette ki az öltözékét. Csuklóján fehér karperec, míg lábain fekete, szalagos szandál ékesítette. Ez utóbbi látni engedte a karcsú bokákat, melyek körül lágyan fodrozódott a szoknya, ahogy lépett.
Ígéretéhez híven percek alatt elkészült, és kecsesen sietett Yzarr után.
Remélte, hogy a hím megvárja, de úgy tűnik, csalatkoznia kellett.
Yzarr első pillanattól a megjelenő nőstényt követte a tekintetével. Jól állt a függőleges ejtésű ruha a fekete rávarrással. Ellökte magát az ajtó félfától, majd lenyelte a szájában tartott kortyot.

Lesimította a mellényét lopva ellenőrizte, hogy a nyakkendő sem lóg össze vissza, majd a lépcső elé lépdelt.
  - A Maman nem tud jönni.
  Shya mosolygós arca azonnal elkomorodott.

  - Ne aggódjon, minden rendben van, csak ledőlt egy kicsit.
 A Kisnőstény elszontyolodva kereste a hím tekintetét.
- Biztos? - kérdezte aggódva, és kissé bocsánat kérő hangon, ahogy eszébe jutott, mennyire megbántotta a nagymamát.
- Biztos, ha szerencsénk van még hárfázni is hallhatjuk majd. - mosolyodott el, egy gyengéd révedezős pillantás kíséretében.
 A Kisnőstény éledő feszültsége elcsitult, hallva Yzarr megerősítését, és a hím szeretet teljes pillantása sem kerülte el a figyelmét.

Yzarr pillantása elkomorodott s sokkal zárkózottabb is lett.
- Nem, én nem hinném. - keményedett meg a hangja, bár a kezét tartotta a nősténynek, hogy elvezethesse az pazarul berendezett ebédlőbe.
~ kár~ gondolta a kisnőstény lelombozva. Nem számított túl jókedvű ebédre ezek után, de az udvarias gesztusnak engedelmeskedve elfogadta felajánlott kezet. És amúgy is, ő maga is éhes volt már, úgyhogy akár jókedvűen, csevegve, akár néma csendben ücsörgő partnerrel, de akkor is jól fog lakni.


 A Kisnőstény a továbbiakban békén hagyta Yzarrt, és csupán a feltálalt vadas mártásnak és a gombócoknak szentelte figyelmét, a hím megnyugvására. Shya csak kis idő últán szólalt meg, akkor is előbb elismerű hümmögést hallatva, majd a falat lenyelése után.
- Igaza volt, nagyon finom! - dicsérte a Mamant.
Yzarr az asztal főn ücsörögve bólintott, lévén tele volt borral a szája, várta a vadasból a második adagot.
- Igen, Maman valahogy mindig eltalálja az ízeket.- jól estek a hazai ízek a hímnek. Egyetlen fogadó kínálata sem ért fel a jól megszokott és régóta kívánt finomságokhoz. Ráadásul tegnap sem evett semmit, így duplán megpakolta magát, s úgy érezte kezd feltöltődni, hiszen nem csak a kiadós alvás tesz jót neki, de az is ha tele a bendő...
  Shyarára is jó hatással volt az ebéd, bár rajta kevésbé volt feltűnő ez a feltöltődés. mindenesetre kevésbé látta rossz színben a világot, és kaland kedve is visszatért ahelyett, hogy rém álmán töprengett volna.
Yzarr jóllakottan dőlt hátra és szusszantott, máskor lapos hasa kicsit dudorodott az ételtől, jó ízűen kortyolt az italból, majd türelmesen várta a nőstényt, hogy végezzen.
 A tekintete csillogott, ujjaival pedig dobolt a szék karfáján, bár érezni lehetett felőle, hogy nem türelmetlenségből teszi.
 Shyara párszor abbahagyta az evést, csak hogy pár pillanat múlva egyen még egy falat gombócot, majd bár utolsónak szánta, szedett egy kevés mártást is...
Végül kelletlenül eltolta magától a tányért.
- Na jó.. ha most nem hagyom abba, hajnalig eszem az újabb és újabb 'utolsó' falatokat. - mosolyodott el, majd vetett még egy búcsúzó pillantást a tányérjára, és ivott pár kortyot.
Yzarr halkan felkuncogott, majd kitolta a székét és ha kellett felsegítette a nőstényt.
 - Ha megbocsát én megnézem a könyvtárat, utána néznék pár dolognak.
  Shya mosolyogva fogadta el a segítséget, bár nem igazán szorult rá. Egyik kezét azért a hasán tartotta, lévén nagyon teleette magát, és fájt egy kissé.
- Csatlakozhatnék? - kérdezte kedvesen, mégis kissé óvatosan, lévén tartott tőle, hogy mára kimerítette a hím türelmét.
A hím bólintott egyet, majd elindult, ezúttal nem kínálta fel a karját, egy szolgáló lépett a hímhez. Pár szót suttogott Yzarrnak, majd egy gyors pukedli kíséretében távozott.
 Shyara csendesen lépkedett mellette, ám a szolgáló érkeztekor megtorpant, s kicsit később kérdőn pillantott a hímre.
- Maman, maga szerette volna körbe vezetni a házban... azt kérte, hogy az utolsó állomásunk, a pihenő szoba legyen. Aztán mehetünk amerre akarunk... - pillantott kíváncsian a nőstényre, hogy mit szól a Maman ajánlatához.





Yzarr ruhája
  
Shya ruhája

Helyek:

Egy válasz eddig.:.

  1. Ruby válasza:

    A végén kezdeném most...waoooo...nagyon jóók a ruhák...:)))
    Mint a mellékelt ábra mutatja ez a fejezet még elég nyers változat...Miből is jöttem rá??? Mert kis okos vagyok...:))) Leginkább hogy a színek még nincsenek a helyén, és van egy pár ismétlés és elírás benne... De ismerve benneteket nemsokára javítva lesznek...:)))
    Hmmm....érdekes a két álom összefüggése...! Valamint tetszett ahogy Shya levezette a haditervet...:))) Nem is csodálom hogy Mr. Egó Úrfi besértődött...:)))) Hááát lehetnek ám egy nősténynek is jó meglátásai Uram! :)) Még ha frusztráló is...! :)
    Hiéna bálvány...???..Hmmm! Ha az állat jellemét nézem sok mindent elárul Shya családjáról...és nem éppen pozitív jellembeli dolgokat...:S Azt akarjátok sugallni, hogy meg akarják támadni a Themar családot, és bekebelezni a birtokukat...?!
    Tudom, tudom...majd kiderül ha olvasom tovább...Csak költői kérdésnek szántam...:)

Vélemény hiány, azonnali utánpótlás szükségeltetik! :