Shyara végül mosolyogva ment a számára kijelölt szobába, csak hogy belépve elcsodálkozzon a Maman elegáns ízlésén. A szoba nagy részét egy kétszemélyes ágy foglalta el, melynek oldalán áttetsző selyemszövet hullott le majdhogynem a földig. Az ágynemű is fehér volt, ám a tükrös paplan közepén vörös rózsamintát formált a nyitott, tükörnek nevezett rész. Az ágy mellett kétoldalt egy-egy fenyőből készült polc foglalt helyet, az egyik oldalán citromos-mentás vízzel és egy pohárral, ezen kívül egy apró mécsessel. Ahogy Shya kíváncsian kihúzta a szekrényke fiókját, tiszta keszkenőket és tűzszerszámot is talált. Az ággyal szembeni oldalon öltözőparaván, ruhásszekrény és tükrös pipereasztalka állt, ez utóbbin egy nagy csokor illatozó rózsa. A csokor közepén egyetlen kétközepű vörös rózsa díszelgett, körötte cirmos szirmú virágok, a legkülső kört pedig hófehérek alkották. Shyara elbűvölve lépett közelebb és szívta be mélyen az illatukat, ám kicsit később az ágyig is eljutott, csak hogy előre kikészített hálóruhát találjon ott. A paravánt figyelmen kívül hagyva az ágy mellett öltözött át, s csak utána vitte az elegáns türkizszürke ruhácskáját a paravánhoz, hogy kiterítse. Hajából is kiszedegette Yazira apró virágjait, és az előkészített hajkefével kibontogatta hosszú tincseit.~ Milyen figyelmes ~
Mielőtt bemászott volna az ágyba, még ivott egy pohárral a citromos-mentás frissítőből. ~ Maga a király sem panaszkodhatna ~ állapította meg, majd szinte elmerült a puha dunyhában.
És bár egészen eddig le tudta magát foglalni a különböző piperészkedéssel, az ágyban fekve már semmi dolga nem volt, amellyel elterelhette volna gondolatait a nap eseményeiről.
Különös volt. A részeg, akaratos hímek gondolatára kelletlenül, szinte undorodva borzongott meg, de ezt hamarosan elcsitította a tánti trükkje, majd Yzarr határozott fellépése, ahogyan elaltatta a második kötekedőt.
~Hihetetlenül hatékony ~ gondolta a Kisnőstény, és Yzarr pontos mozdulatai óvakodásra, ugyanakkor tiszteletre intették a lányt. Ám Shya megpróbált nem belegondolni abba, mi lenne, ha a hím őellene lépne fel hasonló hatékonysággal. Hiszen hallotta Yzarrt, és Rea egyik nagy értéke, amelyet a hím becsült, éppen az volt, hogy nem félt tőle.
A lány gondolatai tovább kalandoztak. A falubeliek üdvözlése, a kislányok csokra! teljesen elfelejtkezett róla... Csak remélni tudta, hogy a falubeliek nem veszik észre, hogy az ajándékra nem vigyázott eléggé, hiszen nem akarta megsérteni őket.
~ "Most már tisztelik magát" ~ jutott eszébe Yzarr megállapítása. ~ De nem tettem semmit ezért a tiszteletért. Csak az Ő rangja és híre terjedt ki rám is ~ gondolta kissé keserűbben, mint amit érezni szeretett volna. A Kisnőstény nem akart más fényében tündökölni, és kissé meg is ijedt ettől a figyelemtől. Ekkora tekintélynek meg kell felelni, és ha hibázik, nem csupán önmagát, de Yzarrt is lejáratja. Azzal pedig felbosszantaná a hímet, ő pedig nem akart túl sűrűn szembekerülni a gleccserfehér tekintettel. A folyosón is milyen dühösnek tűnt.. és a hangja. Azzal vádolta, hogy ő hívta elő a Kígyót, holott Shyara soha nem tenne ilyet. Kétségbeesetten gondolkodott, vajon mit ronthatott el akkor a tánc végén, de a legtöbb, ami eszébe jutott, az a dicséret volt. Yzarr gyakrabban mosolyoghatna, közölte akkor, és ezt még mindig tartotta. A hímnek szabályos, fehér fogsora volt, bár ez talán csak a néhány ápolatlan szájú falusi tuskó miatt tűnt fel a lánynak. Ám amikor a hím mosolygott, hideg tekintete is megenyhült valamelyest, sokkal élőbbnek tűnt, nem csupán egy kimért katonának, sőt, néha egyenesen olyan hatást keltett, mintha egy hadvezér állna előtte. Megközelíthetetlen és sziklaszilárd, aki az első adandó alkalommal szabadul meg attól, aki terhére van, és több lehetőségre nincs is szüksége, mert elsőre sikerrel jár.
~ Ugyanakkor, ~ emlékeztette magát a Kisnőstény ~ ez a könyörtelen páncél is megreped olykor. Félti és szereti Yazit, aggódik Elriathért, és bántja az, ahogyan az anyja bánik vele. És fél... fél a házasságtól, attól, hogy ezáltal ellenséget enged az ágyába, a háta mögé. És talán a szívébe. Bár, ~ gondolta a lány önkéntelenül is felhorkantva ~ ez a veszély velem kapcsolatban nem fenyegeti. Mégis tart tőlem, hiszen sötételf vagyok, akárcsak az az átkozott cafka... Miért kellett játszania?! Mire volt jó, hogy úgy tett, mint aki érez valamit iránta?! Ha mást szeretett, miért nem tette egyértelművé, hogy Yzarr ne is próbálkozzon?-
A dühös, számonkérő gondolatok egymást kergették a Kisnőstény elméjében, és ha kívülről hallotta volna magát, minden bizonnyal meglepődött volna saját dühén. Akárha féltené a hímet, és az őt ért igazságtalanság miatt dühöngene. Vagy talán csak azért haragszik arra a nőstényre, mert őmiatta olyan rideg vele Yzarr?
Mielőtt bemászott volna az ágyba, még ivott egy pohárral a citromos-mentás frissítőből. ~ Maga a király sem panaszkodhatna ~ állapította meg, majd szinte elmerült a puha dunyhában.
És bár egészen eddig le tudta magát foglalni a különböző piperészkedéssel, az ágyban fekve már semmi dolga nem volt, amellyel elterelhette volna gondolatait a nap eseményeiről.
Különös volt. A részeg, akaratos hímek gondolatára kelletlenül, szinte undorodva borzongott meg, de ezt hamarosan elcsitította a tánti trükkje, majd Yzarr határozott fellépése, ahogyan elaltatta a második kötekedőt.
~Hihetetlenül hatékony ~ gondolta a Kisnőstény, és Yzarr pontos mozdulatai óvakodásra, ugyanakkor tiszteletre intették a lányt. Ám Shya megpróbált nem belegondolni abba, mi lenne, ha a hím őellene lépne fel hasonló hatékonysággal. Hiszen hallotta Yzarrt, és Rea egyik nagy értéke, amelyet a hím becsült, éppen az volt, hogy nem félt tőle.
A lány gondolatai tovább kalandoztak. A falubeliek üdvözlése, a kislányok csokra! teljesen elfelejtkezett róla... Csak remélni tudta, hogy a falubeliek nem veszik észre, hogy az ajándékra nem vigyázott eléggé, hiszen nem akarta megsérteni őket.
~ "Most már tisztelik magát" ~ jutott eszébe Yzarr megállapítása. ~ De nem tettem semmit ezért a tiszteletért. Csak az Ő rangja és híre terjedt ki rám is ~ gondolta kissé keserűbben, mint amit érezni szeretett volna. A Kisnőstény nem akart más fényében tündökölni, és kissé meg is ijedt ettől a figyelemtől. Ekkora tekintélynek meg kell felelni, és ha hibázik, nem csupán önmagát, de Yzarrt is lejáratja. Azzal pedig felbosszantaná a hímet, ő pedig nem akart túl sűrűn szembekerülni a gleccserfehér tekintettel. A folyosón is milyen dühösnek tűnt.. és a hangja. Azzal vádolta, hogy ő hívta elő a Kígyót, holott Shyara soha nem tenne ilyet. Kétségbeesetten gondolkodott, vajon mit ronthatott el akkor a tánc végén, de a legtöbb, ami eszébe jutott, az a dicséret volt. Yzarr gyakrabban mosolyoghatna, közölte akkor, és ezt még mindig tartotta. A hímnek szabályos, fehér fogsora volt, bár ez talán csak a néhány ápolatlan szájú falusi tuskó miatt tűnt fel a lánynak. Ám amikor a hím mosolygott, hideg tekintete is megenyhült valamelyest, sokkal élőbbnek tűnt, nem csupán egy kimért katonának, sőt, néha egyenesen olyan hatást keltett, mintha egy hadvezér állna előtte. Megközelíthetetlen és sziklaszilárd, aki az első adandó alkalommal szabadul meg attól, aki terhére van, és több lehetőségre nincs is szüksége, mert elsőre sikerrel jár.
~ Ugyanakkor, ~ emlékeztette magát a Kisnőstény ~ ez a könyörtelen páncél is megreped olykor. Félti és szereti Yazit, aggódik Elriathért, és bántja az, ahogyan az anyja bánik vele. És fél... fél a házasságtól, attól, hogy ezáltal ellenséget enged az ágyába, a háta mögé. És talán a szívébe. Bár, ~ gondolta a lány önkéntelenül is felhorkantva ~ ez a veszély velem kapcsolatban nem fenyegeti. Mégis tart tőlem, hiszen sötételf vagyok, akárcsak az az átkozott cafka... Miért kellett játszania?! Mire volt jó, hogy úgy tett, mint aki érez valamit iránta?! Ha mást szeretett, miért nem tette egyértelművé, hogy Yzarr ne is próbálkozzon?-
A dühös, számonkérő gondolatok egymást kergették a Kisnőstény elméjében, és ha kívülről hallotta volna magát, minden bizonnyal meglepődött volna saját dühén. Akárha féltené a hímet, és az őt ért igazságtalanság miatt dühöngene. Vagy talán csak azért haragszik arra a nőstényre, mert őmiatta olyan rideg vele Yzarr?
Zeron ismét nem jutott eszébe a Kisnősténynek, vagy ha mégis, a következő gondolat szint azonnal félretolta a félelf képét. Shyara egyre kevesebbet foglalkozott egykori párjával. Lefoglalták a beilleszkedés és Yazi csicsergése, Elriath iránti aggodalma, és gondolatait egyre jobban kitöltötte a Themarokhoz fűződő kapcsolata.
Persze, Yzarral való vitáik során időnként bevillant a gondolat, hogy Zeronnál keressen menedéket, de a Kisnősténybe nevelt kötelességtudat egyre sikeresebben írta felül ezt a vágyat, és érte el, hogy Shyara inkább megküzdeni akarjon Yzarral és problémáikkal, mintsem máshová fusson.
Céllá vált, hogy megtalálja a helyét a Themarok között, és megfeleljen nekik, és ez a felismerés meglepetésként érte a lányt. Ahhoz képest, amikor még szökni akart...és Zeron után sírt, most már fájt volna neki, ha visszaküldik az apjához. Tudta, hogy az Örökös is igyekszik, hiszen nem egyszer látta rajta, ahogyan türelmet erőltetett magára a hím, vagy fojtott hangon válaszolt neki inkább, mint hogy rákiabáljon. A Kisnőstény hálás volt ezekért az apró változásokért, és egyre többször kapta magát azon, hogy szeretné tudni, mi jár Yzarr fejében. Holott, mennyire tiltakozott, mikor ide került! Mennyire nem akart tudomást venni az új helyzetről. És most.. megkapta a választ bizonyos kérdéseire, és azt kívánta, bár ne kíváncsiskodott volna. Yzarr képtelen bízni benne, és a tudat, hogy nem csupán Theresa tehet erről, de ő maga is... rettentően bántotta a lányt. És a többi kérdés..."Miért küldte ide az apja az esküvő előtt ennyi idővel?" "és ha kiderül, hogy rangomon aluli, mihez kezdene a kapott információval?" "És ha kém?" A Kisnőstény szemhéját előtörni készülő könnyek égették. Ő maga volt az, ki megkérte Yzarrt, hogy nézzen utána alaposabban a családfájának, gyakorlatilag maga alatt vágva a fát. Ő maga mesélte el, mennyire nem bízik benne az apja; és mindazt a vádat is, amit hiába nem hitt el, mégsem volt képes másként cáfolni, mint saját viselkedésével. Azt pedig Yzarr teljesen joggal vélhette színészkedésnek, álcának. A legrosszabb az egészben az volt, hogy nem mert kiállni és hangosan tiltakozni. Hiszen maga is kételkedett már abban, hogy valóban Siryel-e, és míg nem tudta és értette meg az apja terveit, addig nem állíthatta nyugodt szívvel, hogy ő nem szerepel bennük valamilyen formában. Pedig annyira szerette volna meggyőzni Yzarrt arról, hogy ezúttal nincs mitől tartania, hogy őbenne megbízhat, nem lesz, hisz nem akar ártására lenni.
- Bocsánat, igaza van. - felelte udvariasan, majd karjait széttárva állt meg Yaleena előtt.
- De láthatja, jól vagyok - mondta, majd nézte, ahogy Yzarr távolodik.
Ahogy kezdte ellepni Ében hasát a víz, a hím is úgy guggolt fel a ló hátára. Most nem akart túlságosan vizes lenni. Ám Ében jókedvű fröcskölése miatt így sem úszta meg, hogy ne legyen vízpermetes itt-ott... halkan felkuncogott, s kicsit kijjebb irányította a lovat. Végül megállt a nőstényeknek háttal, s élvezte, hogy távol van tőlük. Észrevétlen jelzésére a csődör kirúgott hátra Yzarr pedig átrugaszkodott Ében feje fölött egyenesen a vízbe.
Persze, Yzarral való vitáik során időnként bevillant a gondolat, hogy Zeronnál keressen menedéket, de a Kisnősténybe nevelt kötelességtudat egyre sikeresebben írta felül ezt a vágyat, és érte el, hogy Shyara inkább megküzdeni akarjon Yzarral és problémáikkal, mintsem máshová fusson.
Céllá vált, hogy megtalálja a helyét a Themarok között, és megfeleljen nekik, és ez a felismerés meglepetésként érte a lányt. Ahhoz képest, amikor még szökni akart...és Zeron után sírt, most már fájt volna neki, ha visszaküldik az apjához. Tudta, hogy az Örökös is igyekszik, hiszen nem egyszer látta rajta, ahogyan türelmet erőltetett magára a hím, vagy fojtott hangon válaszolt neki inkább, mint hogy rákiabáljon. A Kisnőstény hálás volt ezekért az apró változásokért, és egyre többször kapta magát azon, hogy szeretné tudni, mi jár Yzarr fejében. Holott, mennyire tiltakozott, mikor ide került! Mennyire nem akart tudomást venni az új helyzetről. És most.. megkapta a választ bizonyos kérdéseire, és azt kívánta, bár ne kíváncsiskodott volna. Yzarr képtelen bízni benne, és a tudat, hogy nem csupán Theresa tehet erről, de ő maga is... rettentően bántotta a lányt. És a többi kérdés..."Miért küldte ide az apja az esküvő előtt ennyi idővel?" "és ha kiderül, hogy rangomon aluli, mihez kezdene a kapott információval?" "És ha kém?" A Kisnőstény szemhéját előtörni készülő könnyek égették. Ő maga volt az, ki megkérte Yzarrt, hogy nézzen utána alaposabban a családfájának, gyakorlatilag maga alatt vágva a fát. Ő maga mesélte el, mennyire nem bízik benne az apja; és mindazt a vádat is, amit hiába nem hitt el, mégsem volt képes másként cáfolni, mint saját viselkedésével. Azt pedig Yzarr teljesen joggal vélhette színészkedésnek, álcának. A legrosszabb az egészben az volt, hogy nem mert kiállni és hangosan tiltakozni. Hiszen maga is kételkedett már abban, hogy valóban Siryel-e, és míg nem tudta és értette meg az apja terveit, addig nem állíthatta nyugodt szívvel, hogy ő nem szerepel bennük valamilyen formában. Pedig annyira szerette volna meggyőzni Yzarrt arról, hogy ezúttal nincs mitől tartania, hogy őbenne megbízhat, nem lesz, hisz nem akar ártására lenni.
És olyan jó volt az a tánc... Yzarr biztos kézzel vezette, és még akkor sem látott a hím tekintetében megvetést vagy becsmérlést, mikor magából kivetkőzve járta azt az "atyja" által szajhák táncának nevezett táncot. Kérlelnie kellett, ez igaz, de utána Yzarr végül partner volt benne, és nem is sejti, mennyire jólesett ez a lánynak. Shyara békésebbnek érezte magát utána, mint korábban bármikor, úgy érezte, megszabadult valamiféle gáttól vagy korláttól. Szabad és elégedett volt, és cseppet sem bánta, hogy Yzarr látta őt.
Pár kósza könnycseppet letörölve a Kisnőstény megpróbált mélyeket lélegezve erre a különös nyugalomra és bódultságra koncentrálni, és nem tudomást venni a sajgó gondolatról, miszerint úgysem lesz következő alkalom.
Elszenderedett, ám álma nyugtalan volt, és csupán pillanatokra sikerült feleszmélnie, mielőtt az abszurd és felforgató rémképek visszahúzták volna maguk közé.
Yzarral táncolt, ám ezúttal a hím éhes, kéjsóvár szemekkel nézte, akárcsak a részeg hímek. Ám ezúttal nem érkezett Tánti, és maga Yzarr sem altatta el a fenyegető alakot, hisz most ő volt az, akitől a lány félt.
Shyara megpróbálta távolabb lökni magától a hímet, s ekkor az mélységes csalódottsággal, majd megvetéssel pillantott rá.
- Közönséges fattyú, semmi több - állapította meg, és elfordult tőle, Shyara pedig emésztő dühvel vetette magát a hímre. S egyszerre nem Shya volt többé, hanem Theresa, és ezúttal sikerrel járt. Látta Yzarr kifakuló tekintetében az értetlenséget és fájdalmat, mikor rájött, elárulták. Yazi sírt a sarokban, ám ő ahelyett, hogy megvigasztalta volna, félrelökte a lányt, csak hogy kifelé menet büszke, kéjes elégedettséggel vigyorában, az atyjába karoljon.
Elszenderedett, ám álma nyugtalan volt, és csupán pillanatokra sikerült feleszmélnie, mielőtt az abszurd és felforgató rémképek visszahúzták volna maguk közé.
Yzarral táncolt, ám ezúttal a hím éhes, kéjsóvár szemekkel nézte, akárcsak a részeg hímek. Ám ezúttal nem érkezett Tánti, és maga Yzarr sem altatta el a fenyegető alakot, hisz most ő volt az, akitől a lány félt.
Shyara megpróbálta távolabb lökni magától a hímet, s ekkor az mélységes csalódottsággal, majd megvetéssel pillantott rá.
- Közönséges fattyú, semmi több - állapította meg, és elfordult tőle, Shyara pedig emésztő dühvel vetette magát a hímre. S egyszerre nem Shya volt többé, hanem Theresa, és ezúttal sikerrel járt. Látta Yzarr kifakuló tekintetében az értetlenséget és fájdalmat, mikor rájött, elárulták. Yazi sírt a sarokban, ám ő ahelyett, hogy megvigasztalta volna, félrelökte a lányt, csak hogy kifelé menet büszke, kéjes elégedettséggel vigyorában, az atyjába karoljon.
A Kisnőstény sírva ébredt, és sietve nyúlt a kancsóért, melyet előző nap kikészítettek neki. A poharat figyelmen kívül hagyva, a kancsóból nyeldekelte a savanykás, frissítő italt. A puha, élére hajtogatott lepedő csatakos volt és gyűrött, valahol az ágy oldalán lógott lefelé, a tükrös paplanból pedig csupán a rózsaminta szövetszirmainak pereme mentette meg a belső takarót a kieséstől. Ettől függetlenül persze tökéletesen összegubancolódott a huzaton belül.
Shya felkelt, majd kiválasztott egy egyszerű ruhát.
Felkapott egy viszonylag lenge nyárias ruhácskát, ami a combjáig ért, ám akárhogy keresett, nem talált nadrágot a ruhatárban, így kénytelen volt beéri egy harisnyával és előző napi topánkájával. Úgy gondolta, épp elég poros már, felesleges összekoszolnia egy újabb cipellőt. Haját felkontyozta, és ékszerek, minden nélkül kisietett az épületből
Azonnal Búza boxához ment, és megölelte az állat nyakát. A kanca békés dohogással bökdöste a lány vállát, hátha talál nála valami finomságot, de Shyara nem rejtett almát a szoknyája alá, így nem járt szerencsével.
Shya felkelt, majd kiválasztott egy egyszerű ruhát.
Felkapott egy viszonylag lenge nyárias ruhácskát, ami a combjáig ért, ám akárhogy keresett, nem talált nadrágot a ruhatárban, így kénytelen volt beéri egy harisnyával és előző napi topánkájával. Úgy gondolta, épp elég poros már, felesleges összekoszolnia egy újabb cipellőt. Haját felkontyozta, és ékszerek, minden nélkül kisietett az épületből
Azonnal Búza boxához ment, és megölelte az állat nyakát. A kanca békés dohogással bökdöste a lány vállát, hátha talál nála valami finomságot, de Shyara nem rejtett almát a szoknyája alá, így nem járt szerencsével.
Yzarr, Mamannak parádézott Ében társaságában. A büszke fekete ló most játékosan kerülgette a gazdáját és az idős nőstényt. Peckes, ruganyos léptekkel, magasra kapkodta a lábait, miközben hevesen bólogatott, majd nyújtott lépésben is sétálgatott, elég volt Yzarrnak egyet intenie, vagy csettintenie az ujjával esetleg a nyelvével és máris azt csinálta amire Yzarr megtanította a lovat. Ilyen volt például az amikor Yzarr lehajolt egy botért és elhajította messzi, majd Ében pedig azt visszahozta a szájában.
- Nee.... Yzarr, ez túl sok... - fogta kacagva a hasát az idős asszony.
- Jaj, Maman, nézd milyen jól nevelt, akár ebédelni is meghívhatnád... - felelte mosolyogva Yzarr, miközben a látóhatáron megjelent a Maman házához is hozzátartozó tavacska, s a terebélyes fűzfa. A hím megérintette Ében vállát majd megbökte csizmája orrával az egyik hátsó lábát , végül a ló leült , vigyázva a hímre, aki ráált a hátsólábaira, majd rádőlt Ében hátára s megmarkolta annak sörényét, mire Ében lendületesen felkelt.
- A többségét pedig nyereggel kellene, s azok veszélyesebbek is mint az iménti kis peckes parádézások.
- Ne aggódj, nem is fogom kérni, nem akarok szélütést kapni ijedtemben... - felelt az idős nőstény, majd elhallgatott , s elgondolkodva pillantott a mellette lóháton lépkedő unokájára. - Yzzikém, - Yzarr ijedten pillantott a Mamanra, hallva az egykori bizalmas becézést, amelyet általában csak akkor használt, ha valami komoly dologról volt szó, a Rionnal és az Allal egyetemben. Leszállt Ében hátáról, s a Maman mellé lépett. - mit tettél azzal a lánnyal, hogy ébredés után nemsokkal kiviharzott a lovához, s elrohant annak nyergében? - pillantott az asszony elmerengve a fiatal hímre, aki töprengve pillantott Ében szélsebesen mozgó füleire, majd rácsapott az állat farára, aki könnyedén ügetett el a távolban ácsorgó másik négylábúhoz. A fűzfa alatt, hangosan és jókedvűen horkantgatva köszöntötte Búzát, s harapdálta meg kedveskedve annak sörényét.
- Nee.... Yzarr, ez túl sok... - fogta kacagva a hasát az idős asszony.
- Jaj, Maman, nézd milyen jól nevelt, akár ebédelni is meghívhatnád... - felelte mosolyogva Yzarr, miközben a látóhatáron megjelent a Maman házához is hozzátartozó tavacska, s a terebélyes fűzfa. A hím megérintette Ében vállát majd megbökte csizmája orrával az egyik hátsó lábát , végül a ló leült , vigyázva a hímre, aki ráált a hátsólábaira, majd rádőlt Ében hátára s megmarkolta annak sörényét, mire Ében lendületesen felkelt.
- A többségét pedig nyereggel kellene, s azok veszélyesebbek is mint az iménti kis peckes parádézások.
- Ne aggódj, nem is fogom kérni, nem akarok szélütést kapni ijedtemben... - felelt az idős nőstény, majd elhallgatott , s elgondolkodva pillantott a mellette lóháton lépkedő unokájára. - Yzzikém, - Yzarr ijedten pillantott a Mamanra, hallva az egykori bizalmas becézést, amelyet általában csak akkor használt, ha valami komoly dologról volt szó, a Rionnal és az Allal egyetemben. Leszállt Ében hátáról, s a Maman mellé lépett. - mit tettél azzal a lánnyal, hogy ébredés után nemsokkal kiviharzott a lovához, s elrohant annak nyergében? - pillantott az asszony elmerengve a fiatal hímre, aki töprengve pillantott Ében szélsebesen mozgó füleire, majd rácsapott az állat farára, aki könnyedén ügetett el a távolban ácsorgó másik négylábúhoz. A fűzfa alatt, hangosan és jókedvűen horkantgatva köszöntötte Búzát, s harapdálta meg kedveskedve annak sörényét.
- Semmit Maman, én... volt egy rémálmom de visszaaludtam. Tegnap lefekvés előtt láttam utoljára - pillantott nyugodtan az idős sötételf asszonyra.
- Ha nagy baj lenne, már szóltak volna a harcosaim, vagy minimum ketten kísérnék vissza... - tette még hozzá elgondolkodva a hím.
Yaleena csöndesen bólintott a rémálom említésére. Ez sajnos gyakori a harcosoknál, így nem is firtatta a dolgot. Ha az ifjú hím úgy dönt, beszélni szeretne róla, akkor úgy is elmondja majd.
- Megváltoztál... Nehezebb benned olvasni, mint régen. Gyermekkén sem voltál egyszerű, de most... - csóválta a fejét az idős hölgy, s egy pillanatra megállt Yzarr mellett. Megérintette a karját és visszafordította maga felé. Hosszasan fogva tartotta unokája pillantását, de Yzarr kitartóan állta a Maman állhatatos tekintetét. - Már tegnap láttam rajtad, mennyire felnőttél, korábban, mint bármely gyermeknek szükséges lett volna, s még korábban tapasztaltad meg a hűtlen szerelmet. Nem kívántam, hogy ekkora terhet cipelj magaddal, de büszke vagyok rád! Viszont, vigyázz! Sem én, a koromnál fogva, sem pedig Yazi, azért mert a húgod, nem tudunk akkora támaszt nyújtani neked, amekkorára szükséged lenne... amekkorát csak egy valóldi társ adhat meg neked- figyelmeztette Yalena halkan az ifjút.
- Ha nagy baj lenne, már szóltak volna a harcosaim, vagy minimum ketten kísérnék vissza... - tette még hozzá elgondolkodva a hím.
Yaleena csöndesen bólintott a rémálom említésére. Ez sajnos gyakori a harcosoknál, így nem is firtatta a dolgot. Ha az ifjú hím úgy dönt, beszélni szeretne róla, akkor úgy is elmondja majd.
- Megváltoztál... Nehezebb benned olvasni, mint régen. Gyermekkén sem voltál egyszerű, de most... - csóválta a fejét az idős hölgy, s egy pillanatra megállt Yzarr mellett. Megérintette a karját és visszafordította maga felé. Hosszasan fogva tartotta unokája pillantását, de Yzarr kitartóan állta a Maman állhatatos tekintetét. - Már tegnap láttam rajtad, mennyire felnőttél, korábban, mint bármely gyermeknek szükséges lett volna, s még korábban tapasztaltad meg a hűtlen szerelmet. Nem kívántam, hogy ekkora terhet cipelj magaddal, de büszke vagyok rád! Viszont, vigyázz! Sem én, a koromnál fogva, sem pedig Yazi, azért mert a húgod, nem tudunk akkora támaszt nyújtani neked, amekkorára szükséged lenne... amekkorát csak egy valóldi társ adhat meg neked- figyelmeztette Yalena halkan az ifjút.
- Khm... Mamaaanh... - lehelte halkan Yzarr, miközben keményen ökölbe szorította a tenyerét.
- Nem-nem Yzarr! Szükgséged lenne valakire akire támaszkodhatsz és elvisel téged! - csendült határozottan Yalena hangja. Yzarr orcája a kelleténél csak egy kicsit sötétült be a pírtól, értette a célzást, s el is ment a kedve a további lovas játéktól.
- Ha megbocsátasz Maman, igénybe venném a könyvtáradat, s a titkosított részét is. Dolgom van. - Ében felé indult, hogy felülhessen a ló hátára. Látta a szeme sarkából, a másik lovat s a Kisnőstényére hajazott, ám koránt sem volt beszélgetős kedvében mint ahogyan azt ígérte...
- Oh, hát itt vagy?! - csapta össze a kezét Yalena mosolyogva és Shyarához közeledett - Szerettem volna beszélni veled, a tegnap estével kapcsolatban és bocsánatot kérni, hogy esetleg faragatlan házigazdának tűnhettem a szemedben... - pillantott a nőstényre, akihez közben odaért, Yzarra pillantva látta, hogy az kócós hajfüggönye mögé rejtőzve tör utat magának Ébenhez.
Shyara nyúzott arccal, rosszkedvűen emelkedett feljebb a hintából. Ruháját kissé összegyűrte ücsörgés közben, és kontya is meglazult, de nem tűnt fel neki. Yalena kedvéért mosolyogni igyekezett, s kikászálódott a hintából.
- Szép alkonyt - köszöntötte a nőstényt, s megcsóválta a fejét.
- Ugyan, Yaleena, a vendégszeretete és az ellátás páratlan! A szoba gyönyörű, a virágait pedig imádom - élénkült meg a lány mosolya, s így már szinte hihetőnek is tűnt.
Shya ekkor hallotta meg Yzarr mormogását, és a hím felé kapta a fejét.
- Látod, nem csináltam semmit... - morogta azért hallhatóan Yzarr.
- Ezt hogy érti? - kérdezte homlokát ráncolva, s tekintete Yaleena és Yzarr között járt, ám az ezüstszín szemeket kerülte.
- Kiviharzott... csapott papot... - válaszolta Yzarr rögvest, miközben felkapott Ében hátára és megsimogatta az állat nyakát. - Holott lehet, Maman éppen az imént emlegetett dolgok miatt szeretett volna beszélni magával s feltételezem... Nem csak erről, hanem másról is... - Yzarr a nőstényre pillantott, de nem kerülte el a figyelmét, hogy az nem néz rá. Belül megsajdult valamije, s haloványan felrémlett neki az álom is. A tó irányába fordította Ébent, és párosan indultak el a víz felé.
Shya lesütötte a szemét, hallva a hím válaszát.- Nem-nem Yzarr! Szükgséged lenne valakire akire támaszkodhatsz és elvisel téged! - csendült határozottan Yalena hangja. Yzarr orcája a kelleténél csak egy kicsit sötétült be a pírtól, értette a célzást, s el is ment a kedve a további lovas játéktól.
- Ha megbocsátasz Maman, igénybe venném a könyvtáradat, s a titkosított részét is. Dolgom van. - Ében felé indult, hogy felülhessen a ló hátára. Látta a szeme sarkából, a másik lovat s a Kisnőstényére hajazott, ám koránt sem volt beszélgetős kedvében mint ahogyan azt ígérte...
- Oh, hát itt vagy?! - csapta össze a kezét Yalena mosolyogva és Shyarához közeledett - Szerettem volna beszélni veled, a tegnap estével kapcsolatban és bocsánatot kérni, hogy esetleg faragatlan házigazdának tűnhettem a szemedben... - pillantott a nőstényre, akihez közben odaért, Yzarra pillantva látta, hogy az kócós hajfüggönye mögé rejtőzve tör utat magának Ébenhez.
Shyara nyúzott arccal, rosszkedvűen emelkedett feljebb a hintából. Ruháját kissé összegyűrte ücsörgés közben, és kontya is meglazult, de nem tűnt fel neki. Yalena kedvéért mosolyogni igyekezett, s kikászálódott a hintából.
- Szép alkonyt - köszöntötte a nőstényt, s megcsóválta a fejét.
- Ugyan, Yaleena, a vendégszeretete és az ellátás páratlan! A szoba gyönyörű, a virágait pedig imádom - élénkült meg a lány mosolya, s így már szinte hihetőnek is tűnt.
Shya ekkor hallotta meg Yzarr mormogását, és a hím felé kapta a fejét.
- Látod, nem csináltam semmit... - morogta azért hallhatóan Yzarr.
- Ezt hogy érti? - kérdezte homlokát ráncolva, s tekintete Yaleena és Yzarr között járt, ám az ezüstszín szemeket kerülte.
- Kiviharzott... csapott papot... - válaszolta Yzarr rögvest, miközben felkapott Ében hátára és megsimogatta az állat nyakát. - Holott lehet, Maman éppen az imént emlegetett dolgok miatt szeretett volna beszélni magával s feltételezem... Nem csak erről, hanem másról is... - Yzarr a nőstényre pillantott, de nem kerülte el a figyelmét, hogy az nem néz rá. Belül megsajdult valamije, s haloványan felrémlett neki az álom is. A tó irányába fordította Ébent, és párosan indultak el a víz felé.
- Bocsánat, igaza van. - felelte udvariasan, majd karjait széttárva állt meg Yaleena előtt.
- De láthatja, jól vagyok - mondta, majd nézte, ahogy Yzarr távolodik.
Ahogy kezdte ellepni Ében hasát a víz, a hím is úgy guggolt fel a ló hátára. Most nem akart túlságosan vizes lenni. Ám Ében jókedvű fröcskölése miatt így sem úszta meg, hogy ne legyen vízpermetes itt-ott... halkan felkuncogott, s kicsit kijjebb irányította a lovat. Végül megállt a nőstényeknek háttal, s élvezte, hogy távol van tőlük. Észrevétlen jelzésére a csődör kirúgott hátra Yzarr pedig átrugaszkodott Ében feje fölött egyenesen a vízbe.
Yaleena pedig, bár Shyarával akart beszélni, ez az apró jelenet megakasztotta. Ha nem lett volna úri hölgy, rég szájtátva nézte volna az előadást, ám csak szeme sarkának rebbenése árulkodott arról,tetszetősnek találta a bemutatót.
- Örülök, hogy tetszenek, a nagy házhoz is ültettem virágokat. Yzarr kedvence talán a cirmos és a vörös, legalább is volt, régen... - pillantott a csuromvizes unokája felé, aki épp a lova mellett lebegett a víz felszínén. - Ha szeretnéd, megmutathatom a kapu mellett álló büszkeségeimet, bár azoknál nem tagadom, kaptam némi segítséget...
A hím szerencsére nem fázott a vízben, hiszen annyira meleg volt napközben, hogy még most is kellemes érzés volt a tóban lazsálni.
A lovasbemutató tetszett Shyarának, ám ezzel együtt ismét feltámadt benne a bűntudat. A hím elevensége szívfájdító kontrasztban állt a Theresa-Shyara karmai között halotti dermedtségben fekvő Yzarral. A gondolat letörölte a Kisnőstény ajkáról az odakívánkozó mosolyt.
Yaleena szavaira a nőstény felé pillantott.
- Nem szeretném megsérteni, Yaleena, de félek, nem tudnék annyi elismeréssel adózni azoknak a kék rózsáknak, mint amennyit magának jelentenek - válaszolta csendesen, ugyanakkor őszintén a Kisnőstény.
- Talán majd egyszer.. de egyelőre még túl rideg és idegen számomra - vallotta be a szoknyáját gyűrögetve.
Yaleena elgondolkodva pillantott Shyarára, hiszen feltűnt neki a gyorsan lehervadó mosoly is, majd ismét az unokájára nézett.
- Csinált veled valamit? - kicsit élesen csengett a hangja. - Miért viselkedsz így? Tegnap éjjel még minden rendben volt, úgy-ahogy köztetek.... - a hangjából érezni lehetett a ki nem mondott lényeget, hogy körülbelül annyira lehettek rendben egymással, amennyire a helyzetük megengedi.
Shya riadtan kapta fel a fejét, csak hogy hamarosan hevesen megrázza.
- Nem, dehogy! Yzarr heves és forrófejű, néha türelmetlen, de ezúttal abszolút ártatlan - védte a hímet. Nem akarta, hogy Yaleena faggatni és vádolni kezdje az unokáját csak azért, mert neki rossz álma volt.Az idős nőstény érdeklődve pillantott a lányra. Hajlamos volt túl sokat időt szentelni az elgondolkodó megfigyelésnek úgy, hogy ez neki fel sem tűnt, ám másnak talán egy idő után kényelmetlenné válhatott.Ez a pillantást volt az, ami végül megoldotta a Kisnőstény nyelvét, és vonakodva, de folytatta.
- Csak... nem bízik bennem. És ezért egyáltalán nem kárhoztathatom - Shya hangja tényközlő volt, enyhén bánatos, de higgadt, és még véletlenül sem vádló. Hiszen tényleg nem okolhatta Yzarrt.
Yaleena együttérzőn mosolyodott el és simított végig Shyara vállán, hallva annak szavait.
- Vastag koponyánk van, az egyszer igaz! - kopogtatta meg kobakját a matróna.
- Idővel talán jobb lesz - hajolt oda bizalmasan a nőstényhez, ám unokája közbeszólt.
- Mit sutyorogsz, Maman? - jelent meg Yzarr a tóparton kellemes meleg fuvallatot hozva magával, s már nyoma sem volt a korábbi fürdőzésének..
Shya kelletlen félmosolyra húzta a száját.
~ Egyelőre nagyon nem abba az irányba tartunk ~ jegyezte meg gondolatban, majd kissé rajtakapottan rezzent meg. Nem hallotta a csöpögő hím érkezését.
- Azt, hogy jól áll neked, kedveském ez a ruha! - kacsintott az asszony Shyarára. Yzarrnak csupán egyik szemöldöke kúszott a homlokára, végül megrázta a fejét és ellépett a nőstények mellett.Shya bocsánatkérően pislantott a matrónára, ám Yaleena mosolyogva legyintett.
- Remélem, mindketten éhesek vagytok! Többek között ezt is szerettem volna megkérdezni tőled kedvesem, hogy szereted-e a vadast, gombóccal.
Yzarr tekintete felcsillant, füttyentett Ébennek aki melléjük ügetett és megrázta magát beterítve mindannyiukat vízzel.
A kérdésre a nőstényke arca felderült, először az álma óta. Hatalmasat bólintott, és szélesen elvigyorodott.
- Nagyon! Utoljára a aaiii!! - sivított fel a lány, és behúzta a nyakát, ahogy a hideg vízcseppek a bőréhez értek.
- Áááhháá! - sápítozott az idős asszony is.
- Bo...bo... - Yzarr próbálta elnyomni a nevetését, de nem igazán sikerült. Látva a két nőstény berzenkedését jóízűen kacagott fel, bár a nagyját így is ő örökölte, amikor Ében teljesen nekidörgölőzött. - Naah.... - morogta még mindig jókedvűen a hím, s odébb tolta az állatot.
A Kisnőstény is elmosolyodott, hallva Yzarr nevetését. ~Mennyivel jobb, mint a fuldoklása ~ jutott eszébe a hangulatgyilkos gondolat, s hogy hatását leplezze, Búza felé fordult.
- Búza! - csettegett neki egy kicsit, mire a kanca felnyerített, s jókedvűen odalépkedett hozzá.
- Ajhh... Yzarr, most át kell öltöznöm! - sopánkodott a Maman. - De neked is! Nehogy így merészelj megjelenni, csurom vizesen, istálló szagot árasztva. - ám figyelmét nem kerülte el, hogy Shyara megint elkomorodott a mosoly után.
- Jajj, Maman! Hagyja már azokat az átkozott göncöket!- fakadt ki Shyara, visszafordulva Búza mellől. Majd felfogva saját hangnemét, jóval udvariasabb és kedves hangot megütve magyarázkodott.
- Nem a ruháit látogatjuk, hanem magát!
Ezt hallva Yaleena álla teljesen leesett, s meg is állt a séta közben- Suóhoz sem jutva hápogott, s Yzarra pillantott segélykérőn. Fel sem fel sem tűnt neki, hogy újfent lemamanozták...Yzarrban is bent rekedt a levegő. Ő így szerette a Mamant, nem zavarta, hogy át kell öltöznie, ezzel a rigolyájával is együtt tudott élni, és meg is értette. Legalább is a maga részéről, küldetések után is, ha van rá lehetősége, leváltja a ruháit és úgy érkezik haza, levetkőzve az elmúlt események emlékét, s megtisztulva tőlük. Őt ezért sem zavarta a Maman öltözködési mániája.
Shyara látta, hogy hibázott, és kezdte nagyon kínosan érezni magát.
- Maman... gyere ide! - de már lépett Yzarr is is, hogy átölelje az idős nőstényt. A matróna pedig ment, hogy Yzarr válla alá bújjon. - Mindannyian átöltözünk és nem lesz semmi baj, rendben, Maman? - bár a kérdést az idős asszonynak intézte, valójában a mellettük álló nőstényre pillantott közben. Nem volt semmi fenyegető a tartásában, csak állt ott és várt.
Yaleena tekintete kicsit elrévedt. Gondolatait a múlt egyik emléke kötötte le. Azért szerette, ha átöltöznek a családtagjai, mert így biztosan tudhatta, hogy nem sérültek meg, épek és egészségesek... A férje... haza jött... megölelte, és egy szúrt sebtől az ebédlő asztalnál ülve vérzett el... Senki nem vette észre, a mai napig nem érti, hogy hogyan kerülhette el a figyelmét. Shyara megrendülten pillantott a levegő után kapó nőstényre, majd Yzarra. Ezúttal nem kerülte el a hím tekintetét, sajátjából pedig mintha kétségbeesés tükröződött volna.
A hím szerencsére nem fázott a vízben, hiszen annyira meleg volt napközben, hogy még most is kellemes érzés volt a tóban lazsálni.
A lovasbemutató tetszett Shyarának, ám ezzel együtt ismét feltámadt benne a bűntudat. A hím elevensége szívfájdító kontrasztban állt a Theresa-Shyara karmai között halotti dermedtségben fekvő Yzarral. A gondolat letörölte a Kisnőstény ajkáról az odakívánkozó mosolyt.
Yaleena szavaira a nőstény felé pillantott.
- Nem szeretném megsérteni, Yaleena, de félek, nem tudnék annyi elismeréssel adózni azoknak a kék rózsáknak, mint amennyit magának jelentenek - válaszolta csendesen, ugyanakkor őszintén a Kisnőstény.
- Talán majd egyszer.. de egyelőre még túl rideg és idegen számomra - vallotta be a szoknyáját gyűrögetve.
Yaleena elgondolkodva pillantott Shyarára, hiszen feltűnt neki a gyorsan lehervadó mosoly is, majd ismét az unokájára nézett.
- Csinált veled valamit? - kicsit élesen csengett a hangja. - Miért viselkedsz így? Tegnap éjjel még minden rendben volt, úgy-ahogy köztetek.... - a hangjából érezni lehetett a ki nem mondott lényeget, hogy körülbelül annyira lehettek rendben egymással, amennyire a helyzetük megengedi.
Shya riadtan kapta fel a fejét, csak hogy hamarosan hevesen megrázza.
- Nem, dehogy! Yzarr heves és forrófejű, néha türelmetlen, de ezúttal abszolút ártatlan - védte a hímet. Nem akarta, hogy Yaleena faggatni és vádolni kezdje az unokáját csak azért, mert neki rossz álma volt.Az idős nőstény érdeklődve pillantott a lányra. Hajlamos volt túl sokat időt szentelni az elgondolkodó megfigyelésnek úgy, hogy ez neki fel sem tűnt, ám másnak talán egy idő után kényelmetlenné válhatott.Ez a pillantást volt az, ami végül megoldotta a Kisnőstény nyelvét, és vonakodva, de folytatta.
- Csak... nem bízik bennem. És ezért egyáltalán nem kárhoztathatom - Shya hangja tényközlő volt, enyhén bánatos, de higgadt, és még véletlenül sem vádló. Hiszen tényleg nem okolhatta Yzarrt.
Yaleena együttérzőn mosolyodott el és simított végig Shyara vállán, hallva annak szavait.
- Vastag koponyánk van, az egyszer igaz! - kopogtatta meg kobakját a matróna.
- Idővel talán jobb lesz - hajolt oda bizalmasan a nőstényhez, ám unokája közbeszólt.
- Mit sutyorogsz, Maman? - jelent meg Yzarr a tóparton kellemes meleg fuvallatot hozva magával, s már nyoma sem volt a korábbi fürdőzésének..
Shya kelletlen félmosolyra húzta a száját.
~ Egyelőre nagyon nem abba az irányba tartunk ~ jegyezte meg gondolatban, majd kissé rajtakapottan rezzent meg. Nem hallotta a csöpögő hím érkezését.
- Azt, hogy jól áll neked, kedveském ez a ruha! - kacsintott az asszony Shyarára. Yzarrnak csupán egyik szemöldöke kúszott a homlokára, végül megrázta a fejét és ellépett a nőstények mellett.Shya bocsánatkérően pislantott a matrónára, ám Yaleena mosolyogva legyintett.
- Remélem, mindketten éhesek vagytok! Többek között ezt is szerettem volna megkérdezni tőled kedvesem, hogy szereted-e a vadast, gombóccal.
Yzarr tekintete felcsillant, füttyentett Ébennek aki melléjük ügetett és megrázta magát beterítve mindannyiukat vízzel.
A kérdésre a nőstényke arca felderült, először az álma óta. Hatalmasat bólintott, és szélesen elvigyorodott.
- Nagyon! Utoljára a aaiii!! - sivított fel a lány, és behúzta a nyakát, ahogy a hideg vízcseppek a bőréhez értek.
- Áááhháá! - sápítozott az idős asszony is.
- Bo...bo... - Yzarr próbálta elnyomni a nevetését, de nem igazán sikerült. Látva a két nőstény berzenkedését jóízűen kacagott fel, bár a nagyját így is ő örökölte, amikor Ében teljesen nekidörgölőzött. - Naah.... - morogta még mindig jókedvűen a hím, s odébb tolta az állatot.
A Kisnőstény is elmosolyodott, hallva Yzarr nevetését. ~Mennyivel jobb, mint a fuldoklása ~ jutott eszébe a hangulatgyilkos gondolat, s hogy hatását leplezze, Búza felé fordult.
- Búza! - csettegett neki egy kicsit, mire a kanca felnyerített, s jókedvűen odalépkedett hozzá.
- Ajhh... Yzarr, most át kell öltöznöm! - sopánkodott a Maman. - De neked is! Nehogy így merészelj megjelenni, csurom vizesen, istálló szagot árasztva. - ám figyelmét nem kerülte el, hogy Shyara megint elkomorodott a mosoly után.
- Jajj, Maman! Hagyja már azokat az átkozott göncöket!- fakadt ki Shyara, visszafordulva Búza mellől. Majd felfogva saját hangnemét, jóval udvariasabb és kedves hangot megütve magyarázkodott.
- Nem a ruháit látogatjuk, hanem magát!
Ezt hallva Yaleena álla teljesen leesett, s meg is állt a séta közben- Suóhoz sem jutva hápogott, s Yzarra pillantott segélykérőn. Fel sem fel sem tűnt neki, hogy újfent lemamanozták...Yzarrban is bent rekedt a levegő. Ő így szerette a Mamant, nem zavarta, hogy át kell öltöznie, ezzel a rigolyájával is együtt tudott élni, és meg is értette. Legalább is a maga részéről, küldetések után is, ha van rá lehetősége, leváltja a ruháit és úgy érkezik haza, levetkőzve az elmúlt események emlékét, s megtisztulva tőlük. Őt ezért sem zavarta a Maman öltözködési mániája.
Shyara látta, hogy hibázott, és kezdte nagyon kínosan érezni magát.
- Maman... gyere ide! - de már lépett Yzarr is is, hogy átölelje az idős nőstényt. A matróna pedig ment, hogy Yzarr válla alá bújjon. - Mindannyian átöltözünk és nem lesz semmi baj, rendben, Maman? - bár a kérdést az idős asszonynak intézte, valójában a mellettük álló nőstényre pillantott közben. Nem volt semmi fenyegető a tartásában, csak állt ott és várt.
Yaleena tekintete kicsit elrévedt. Gondolatait a múlt egyik emléke kötötte le. Azért szerette, ha átöltöznek a családtagjai, mert így biztosan tudhatta, hogy nem sérültek meg, épek és egészségesek... A férje... haza jött... megölelte, és egy szúrt sebtől az ebédlő asztalnál ülve vérzett el... Senki nem vette észre, a mai napig nem érti, hogy hogyan kerülhette el a figyelmét. Shyara megrendülten pillantott a levegő után kapó nőstényre, majd Yzarra. Ezúttal nem kerülte el a hím tekintetét, sajátjából pedig mintha kétségbeesés tükröződött volna.
Helyek:
1.rész
Ahhh...végre egy jó hosszú fejezet..! Imádtam! :)
Tetszett az érzelmi összegzés az elején...Bár Shya félelmeit már ismertük...!
Hmmm...de az a rémálom...hááát naaa! El sem tudom képzelni hogy a kisnőstény ilyet tegyen...! DEEEEE....mit is álmodott Yzarr..???? Kis gonoszak azt szépen eltitkoltátok...:)
A nagyi még mindig imádni való...! :)) Yzarr lovas bemutatója, és jókedve az én arcomra is sikeresen csalt mosolyt..:)
Óóóó..szegény Shya már megint akaratlanul szólt be a nagyinak...háááát kicsi lány ebbe beleszaladtál már megint...! (fejcsóválás, de nem dorgáló stílusban...)
Összességében nagyon tetszett...:DD
Hali!:D Örülök hogy tetszett,Yzarr álma az előző feji végében megvan :P ;)
Már képben vagyok...:))) Csak kicsit lemaradtam...:S
Tudod hogy nekem mindig tetszik amit írtok...még ha néha belekötök a külalakba...:))) Imádlak Titeket..!