Ahogy közeledtek, a Kisnőstény is megpillantotta a villát, s figyelmét a fehér falak és elegáns építési stílus vonta magára. Hamarosan a rózsabokrok illatát is megérezte, s eszébe jutott az Yzarr által már említett nagymama, aki a labirintushoz közeli bokrot is ültette.Ugyanakkor a borzongatóan kék derengésbe vont bokrok között álló alak szigorú tartása inkább a lány félelmeit igyekezett megerősíteni, s nem a jóságos nagyi képét. Shyara lassabban érkezett meg, kicsit lemaradva Yzarr mögött, miközben a hímet és nagymamáját figyelte, hátha többet megtud ez utóbbiról.
Búza kényelmesen, peckes léptekkel szórakoztatta magát és gazdáját, ahogy bekocogott a kapun.
Yzarr nem hagyta szóhoz jutni Yaleena nagyit, nyomban a karjai közé kapta és körbefordult párszor vele.
- Tegyél csak le azonnal! - sápítozott az asszony. - Hát így kell üdvözölni rég nem látott Mamanodat? - korholta Yzarrt az idős nőstény, ám a hangja inkább tűnt jókedvűnek. Miután letette őt Yzarr, átölelte és jó csontropogtatósan megszorongatta az unokáját.
- Igen, Maman... - használta az ősi, tiszteletteljes megszólítást. Yaleena szeretetteljesen összekócolta a hím haját, aki berzenkedve bontakozott ki
a nagyija öleléséből.
Shyara a nagymama körbeforgatását látva elmosolyodott, majd úgy döntött, fél perc bámészkodás kimeríti a megengedett késedelmi időt, így lehuppant Búzáról, s megcirógatta az állat nyakát. A vágtától kissé szuszogott, s orcája is sötétebb volt a megszokottnál, hiszen kipirult tőle.
Szerényen álldogált a ló mellett, s Búza nyakát paskolgatta és simogatta, miközben fél szemmel Yzarrékat figyelte, nehogy lemaradjon valamiről.
- Mondd, illik így megvárakoztatni egy hölgyet? - toppantott egyet az idős asszony, s rosszallóan pillantott fel az unokájára, alig kellett felemelni a fejét, hiszen viszonylag magas volt, Yzarr orráig ért. - Amikor utoljára láttalak, ekkora voltál! - méltatlankodott még egy sort, Yaleena, miközben végig mérte unokáját. - Fordulj csak meg! - mire Yzarr körbefordult - Igen... ez az... látom, odafigyeltél magadra! - csipkedte meg Yzarr karját a Maman.
Yzarr épp válaszolt volna, amikor a nagymamája kérdései, megállapításai elkezdtek záporozni reá, így csöndben tűrte a mustrát. Valóban, amikor utoljára látta csak a Maman kebléig érhetett...
- Hasonlítasz apádra! - érzékenyült el a nőstény hangja.
Yzarr megköszörülte a torkát és karba fonta a kezét. - Maman... Ő itt... Shyara Syriel, a... - sután elhallgatott, a tekintete dühtől szűkült össze, de nem a nőstényre pillantott, hanem inkább maga elé.
- A jegyesed, tudom, tudom... - eresztett meg egy mosolyt Yzarr felé Yaleena, s mosolyogva mérte végig a nőstényt, aki a lovával a nyomában sétált feléjük.Shyara közelebb lépett, s hallva Yzarr megakadását, szelíd-belenyugvó hangon igyekezett kisegíteni őt:
- menyasszonya. - Ám ő is lesütötte a szemét, s nem nézett sem az idős hölgyre, sem Yzarra. S szavait követően szoknyáját kissé széjjelebb húzva pukedlizett, továbbra sem nézve fel. Mindeközben megállapította, milyen szép az a harmatcsepp a lába előtti fűcsomó balról második fűszálán.
- A nevem, Yaleena Themar egyébként, szólíts Yaleena-nak. - hajtott fejet a nőstény előtt az idős asszony.
- Rendben, most hogy ezt tisztáztuk, Yzarr, irány fürdeni, innen érzem a dohányod szagát! Mikor szoktál rá? - Yzarr felmordult és a szemeit forgatva továbbra is egy helyben ácsorgott.
-Nem hiszem, hogy tudni akarod, Maman... - morogta halkan, miközben lova nyeregtáskájához nyúlt, hogy levegye azt Ébenről, a nyereggel egyetemben. Egy istállós fiú sietett oda a hímhez.
- De még mennyire! Minden tudni akarok, miután eltűntél a könyvemmel! - korholta feddőn a nagyi Yzarrt, aki csak egy bosszús morgással válaszolt. Miközben az istállós fiú kezébe nyomta a nyerget, aki kissé roskadozni látszott annak súlyától, ennek tetejére hajította Yzarr a kantárt is.
- Te, kedveském, ha akarsz, nyugodtan megtisztálkodhatsz, hallom, hogy az ünnepségről jöttök, bizonyára rád fér, hogy felfrissülhess.
A Maman kioktató hangjára Shyara felkapta a fejét, s majdnem leesett az álla a nyílt lebuktatástól. Majd a nagyi hozzá intézett szavaira kissé sután válaszolt.
- Köszönöm. Mármint... Honnan tudja? - kérdezte értetlenül, hiszen nem hallotta, hogy Yzarr elmesélte volna, s a futárt is úgy tetszett, lehagyták gyors vágtájukkal.
Az is különös volt, hogy a hölgy már a kertben állva várt rájuk, de megérkeztükkor a lány idegesebb volt a találkozástól, mint hogy ez feltűnjön neki.
- A lóhoz ne nyúlj, ha még mind az tíz ujjadat magadon akarod tudni... - figyelmeztette Yzarr a kölyköt, aki sietve bólintott.
- Megvannak a kis titkaim, nehogy azt hidd, hogy most fogom elárulni őket! - intette játékosan Yaleena a nőstényt, miközben saját orrára koppintott a mutató ujjával.
Shyara szinte észrevétlenül sóhajtott, hallva Yzarr titokzatoskodó válaszát. Tökéletesen értette a burkolt véleményt, miszerint útban van, s a hím addig nem tud nyugodtan mesélni a nagyanyjának, míg ő jelen van.
- Mamaan... ne reménykedj... - figyelmeztette finoman, ugyanakkor pimasz vigyorral az arcán Yzarr a nagymamáját. - Nem tudod, milyen állhatatos tud lenni...
Shyara elpirult kissé Yzarr finom piszkálódásától, ugyanakkor örült, hogy csak ennyivel megúszta. A hím mondhatott volna sokkal rosszabbakat is róla. ~ Biztos fáradt. Vagy tán... kezd megkedvelni? ~ jutott a lány eszébe, majd végül határozottan az első lehetőség mellett döntött. A másodikra ugyanis kevés esélyt látott.
Ezután Búzát maga után vezetve indult el a két Themar mellett, bár előbb még be akarta vinni a lovát az istállóba, hogy meggyőződhessen róla, hogy megfelelően ellátják majd a kancát.
Yzarr a nyeregtáskáját a vállára vetve haladt a Mamanja mellett a lépcsőn, miután visszavette holmiját az istállós fiútól.
- Kedveském, gyere csak, megmutatom, hogy merre van a fürdő! - fordult vissza a nőstény irányába Yaleena, majd szemöldök ráncolva pillantott Shyarára.
- Hova mész?
Yzarr egy pillanatra torpant csak meg, egyik lába a lépcsőn, a másik egy fokkal feljebb. Kíváncsi volt a kibontakozó jelenetre.
- Egy pillanat, Maman.. Yaleena - javította ki magát Shyara, átkozva magát, amiért a különböző becézéseken töprengve lenagyizta a hölgyet..- Csak keresek egy bokszot Búzának.
- Erre való az istállós fiú! - jött az értetlenkedő kijelentés. Yzarr lusta mosolyra húzta az ajkát, szép lassan felhátrált az ajtóba és nekivetette a félfának a hátát.
Shyara tanácstalanul pillantott hol a kancára, hol a Themar hölgyre, s végül beadta a derekát, a közelebb lépő istállós legény kezébe nyomva a kantárt.
- Igenis... - sóhajtotta, s elindult Yzarr után, csak hogy pár lépés múlva feljajdulva, szapora au-k közepette módosítsa kijelentést.
- Azaz hogy nem... - közölte határozottan, hosszú tincseinek végével kancája fogai között. A ló békésen pislogott a sötételfekre, csendesen töredeztetve a Kisnőstény hajvégeit.
Yalena összehúzta a szemét és kiegyenesedett, kissé talán fel is háborodott.
- Te itt vendég vagy! Nem mellesleg egy Themar jövendőbelije... - ám egy diszkrét köhintés Yzarr felől a nősténybe fojtotta a szót.
- Maman, hagyd! - lökte el magát az ajtófélfától és benyitott a házba. A Maman pedig hápogva pillantott a nőstényre és a lovára. Shyara szabadkozva, mégis kínjában vigyorral az arcán vont vállat és tárta szét a kezeit, melybe hamarosan visszakerült a kantár.
Yalena nagyi befordult az unokája után a házba.
- Ez teljességgel felfoghatatlan!!! - kelt ki magából. - Bepiszkítja a kezét az én házamban! - hallatszott a nyitott ajtón keresztül, természetesen Yzarrnak intézte a szavait.
- Maman, hagyd már. Csináltál palacsintát? - kérdezte Yzarr kicsit hangosabban. ~Így is, úgy is muszáj megmosakodnom, akkor már nem mindegy, hogy Búzával is foglalkozom-e előtte? ~ gondolta Shyara beletörődve lova döntésébe.
~No tessék. Palacsintát sütni szabad a ház úrnőjének, de lovat kényeztetni nem? ~
- Nem, miért? Óóó ennek nem dőlök be! Mégis...? - halkult el az idős sötételf hangja. ~ Lemamanozott!!!~
-Megfürdök és csinálsz palacsintát és kész! Aztán talán mesélek. - húzta el a mézesmadzagot a Maman előtt az ifjú.
- Kedvesem, itt várlak! - toppantott az idős asszony, a villa ajtajában.
Shyara vidám, szabadkozó hangon kiáltott vissza a válla felett Yaleena.
- Ígérem, sietek!
Azzal kocogni kezdett Búza mellett, s az istállóba már mindketten vidáman ügettek be.
Yzarrt addig pedig eligazgatta az idős nőstény a régi szobája felé, itt is az apja keze munkája volt, a saját fürdő ám itt már minden szobához járt egy.
~ Remélem is... hogy sietsz! Még ilyet!!! ~ háborgott magában az idős nőstény.
~ Palacsintát is kéne sütni, az én Yzarromnak! Milyen rég láttam! De örülök neki, hogy ismét itt van.~
Szinte csapongtak a Maman gondolatai, túlságosan be volt sózva de azért igyekezett tartani magát. Viszont a jegyes lóápolási mániáján nem tudott felülkerekedni.
- Megjöttem, és bocsánatot kérek, amiért megvárattam és kissé felrúgtam a szabályait, Yalena, De mielőtt tovább bosszankodna, tessék kipróbálni, milyen egy haját rágcsáló lóval alkudozni! Le kellett szerszámoznom, megitatnom, kicsit simogatni, és még így s csak egy almáért cserébe volt hajlandó elengedni. - újságolta Shyara mosolyogva és teljességgel ártatlanul, békítő hangon a történteket a hölgynek, természetesen a kötelező bocsánatkérést követően.
- Köszönöm nem próbálnám ki... - felelte kissé kimértebben. Kissé meg volt sértődve még mindig. - Tudsz palacsintát sütni? - kérdezte Yaleena a jegyes kisasszonyt méregetve.
-Ha ad egy megfelelő receptet, és megmutatja, mely edényeket használhatom, akkor igen.- bólintott Shyara kissé szuszogva a visszafelé futástól.
- Rá érünk még, Yzarr is jön, ez nálunk hagyomány kedvesem. De előbb szeretném ha felfrissítenéd magad egy kicsit. - tapsolt egy aprót és végigmérte a nőstényt. - Csinos vagy... a tiéd lesz az emeleten balra a harmadik szoba, már mindent előkészítettem neked is! - bólintott majd elvonult a szalonba, egy szobalány lépett elő, hogy felkísérhesse a nőstényt a folyosóig.
A Kisnőstény engedelmesen bólintott a fürdő gondolatára, majd apró pukedlivel és kedves mosollyal köszönte meg a dicséretet.
- Köszönöm, Yaleena. - felelte végül Shyara, miután az asszony eligazította.
Yzarr vágyakozva pillantott a hatalmas ágyra, de az alvással még várnia kellett, miután ledobta magáról a piszkos göncöket egy kosárba, alaposan megmosdott, a nagyanyja úgy tűnik nem felejtette el a vonzódását a fahéjhoz, így talált ilyen szappant is, mentával és csokival megspékelve.
~ Mit akar, csoki pudingot?~
Szagolgatta a szappant, majd végül úgy döntött jobb választása nincs, nem válogat megfürdik azzal amit kapott.
Bő félórás frissítő fürdés után , frissen lépett ki a szobába. Nem voltak szerencsére körötte sertepertélő komornák és komornyikok sem, hiszen kölyök korában tisztázták már az öltözködés kérdését. A hím szürke öltönyt és nadrágot vett fel, fekete sújtásos gallérral, az ing pedig fekete és fejér hajszálcsíkos volt. A nyakkendővel egyébként sem bíbelődött, a ruhához nem illett, s így jobban is érezte magát, hogy a felső két gombot nyitva hagyta. Megigazította a zakó ujjait, majd az övet is behúzta a bújtatóba fekete lakkos cipőbe bújt, végül frissen és netten lépett ki a szobájából.
Búza kényelmesen, peckes léptekkel szórakoztatta magát és gazdáját, ahogy bekocogott a kapun.
Yzarr nem hagyta szóhoz jutni Yaleena nagyit, nyomban a karjai közé kapta és körbefordult párszor vele.
- Tegyél csak le azonnal! - sápítozott az asszony. - Hát így kell üdvözölni rég nem látott Mamanodat? - korholta Yzarrt az idős nőstény, ám a hangja inkább tűnt jókedvűnek. Miután letette őt Yzarr, átölelte és jó csontropogtatósan megszorongatta az unokáját.
- Igen, Maman... - használta az ősi, tiszteletteljes megszólítást. Yaleena szeretetteljesen összekócolta a hím haját, aki berzenkedve bontakozott ki
a nagyija öleléséből.
Shyara a nagymama körbeforgatását látva elmosolyodott, majd úgy döntött, fél perc bámészkodás kimeríti a megengedett késedelmi időt, így lehuppant Búzáról, s megcirógatta az állat nyakát. A vágtától kissé szuszogott, s orcája is sötétebb volt a megszokottnál, hiszen kipirult tőle.
Szerényen álldogált a ló mellett, s Búza nyakát paskolgatta és simogatta, miközben fél szemmel Yzarrékat figyelte, nehogy lemaradjon valamiről.
- Mondd, illik így megvárakoztatni egy hölgyet? - toppantott egyet az idős asszony, s rosszallóan pillantott fel az unokájára, alig kellett felemelni a fejét, hiszen viszonylag magas volt, Yzarr orráig ért. - Amikor utoljára láttalak, ekkora voltál! - méltatlankodott még egy sort, Yaleena, miközben végig mérte unokáját. - Fordulj csak meg! - mire Yzarr körbefordult - Igen... ez az... látom, odafigyeltél magadra! - csipkedte meg Yzarr karját a Maman.
Yzarr épp válaszolt volna, amikor a nagymamája kérdései, megállapításai elkezdtek záporozni reá, így csöndben tűrte a mustrát. Valóban, amikor utoljára látta csak a Maman kebléig érhetett...
- Hasonlítasz apádra! - érzékenyült el a nőstény hangja.
Yzarr megköszörülte a torkát és karba fonta a kezét. - Maman... Ő itt... Shyara Syriel, a... - sután elhallgatott, a tekintete dühtől szűkült össze, de nem a nőstényre pillantott, hanem inkább maga elé.
- A jegyesed, tudom, tudom... - eresztett meg egy mosolyt Yzarr felé Yaleena, s mosolyogva mérte végig a nőstényt, aki a lovával a nyomában sétált feléjük.Shyara közelebb lépett, s hallva Yzarr megakadását, szelíd-belenyugvó hangon igyekezett kisegíteni őt:
- menyasszonya. - Ám ő is lesütötte a szemét, s nem nézett sem az idős hölgyre, sem Yzarra. S szavait követően szoknyáját kissé széjjelebb húzva pukedlizett, továbbra sem nézve fel. Mindeközben megállapította, milyen szép az a harmatcsepp a lába előtti fűcsomó balról második fűszálán.
- A nevem, Yaleena Themar egyébként, szólíts Yaleena-nak. - hajtott fejet a nőstény előtt az idős asszony.
- Rendben, most hogy ezt tisztáztuk, Yzarr, irány fürdeni, innen érzem a dohányod szagát! Mikor szoktál rá? - Yzarr felmordult és a szemeit forgatva továbbra is egy helyben ácsorgott.
-Nem hiszem, hogy tudni akarod, Maman... - morogta halkan, miközben lova nyeregtáskájához nyúlt, hogy levegye azt Ébenről, a nyereggel egyetemben. Egy istállós fiú sietett oda a hímhez.
- De még mennyire! Minden tudni akarok, miután eltűntél a könyvemmel! - korholta feddőn a nagyi Yzarrt, aki csak egy bosszús morgással válaszolt. Miközben az istállós fiú kezébe nyomta a nyerget, aki kissé roskadozni látszott annak súlyától, ennek tetejére hajította Yzarr a kantárt is.
- Te, kedveském, ha akarsz, nyugodtan megtisztálkodhatsz, hallom, hogy az ünnepségről jöttök, bizonyára rád fér, hogy felfrissülhess.
A Maman kioktató hangjára Shyara felkapta a fejét, s majdnem leesett az álla a nyílt lebuktatástól. Majd a nagyi hozzá intézett szavaira kissé sután válaszolt.
- Köszönöm. Mármint... Honnan tudja? - kérdezte értetlenül, hiszen nem hallotta, hogy Yzarr elmesélte volna, s a futárt is úgy tetszett, lehagyták gyors vágtájukkal.
Az is különös volt, hogy a hölgy már a kertben állva várt rájuk, de megérkeztükkor a lány idegesebb volt a találkozástól, mint hogy ez feltűnjön neki.
- A lóhoz ne nyúlj, ha még mind az tíz ujjadat magadon akarod tudni... - figyelmeztette Yzarr a kölyköt, aki sietve bólintott.
- Megvannak a kis titkaim, nehogy azt hidd, hogy most fogom elárulni őket! - intette játékosan Yaleena a nőstényt, miközben saját orrára koppintott a mutató ujjával.
Shyara szinte észrevétlenül sóhajtott, hallva Yzarr titokzatoskodó válaszát. Tökéletesen értette a burkolt véleményt, miszerint útban van, s a hím addig nem tud nyugodtan mesélni a nagyanyjának, míg ő jelen van.
- Mamaan... ne reménykedj... - figyelmeztette finoman, ugyanakkor pimasz vigyorral az arcán Yzarr a nagymamáját. - Nem tudod, milyen állhatatos tud lenni...
Shyara elpirult kissé Yzarr finom piszkálódásától, ugyanakkor örült, hogy csak ennyivel megúszta. A hím mondhatott volna sokkal rosszabbakat is róla. ~ Biztos fáradt. Vagy tán... kezd megkedvelni? ~ jutott a lány eszébe, majd végül határozottan az első lehetőség mellett döntött. A másodikra ugyanis kevés esélyt látott.
Ezután Búzát maga után vezetve indult el a két Themar mellett, bár előbb még be akarta vinni a lovát az istállóba, hogy meggyőződhessen róla, hogy megfelelően ellátják majd a kancát.
Yzarr a nyeregtáskáját a vállára vetve haladt a Mamanja mellett a lépcsőn, miután visszavette holmiját az istállós fiútól.
- Kedveském, gyere csak, megmutatom, hogy merre van a fürdő! - fordult vissza a nőstény irányába Yaleena, majd szemöldök ráncolva pillantott Shyarára.
- Hova mész?
Yzarr egy pillanatra torpant csak meg, egyik lába a lépcsőn, a másik egy fokkal feljebb. Kíváncsi volt a kibontakozó jelenetre.
- Egy pillanat, Maman.. Yaleena - javította ki magát Shyara, átkozva magát, amiért a különböző becézéseken töprengve lenagyizta a hölgyet..- Csak keresek egy bokszot Búzának.
- Erre való az istállós fiú! - jött az értetlenkedő kijelentés. Yzarr lusta mosolyra húzta az ajkát, szép lassan felhátrált az ajtóba és nekivetette a félfának a hátát.
Shyara tanácstalanul pillantott hol a kancára, hol a Themar hölgyre, s végül beadta a derekát, a közelebb lépő istállós legény kezébe nyomva a kantárt.
- Igenis... - sóhajtotta, s elindult Yzarr után, csak hogy pár lépés múlva feljajdulva, szapora au-k közepette módosítsa kijelentést.
- Azaz hogy nem... - közölte határozottan, hosszú tincseinek végével kancája fogai között. A ló békésen pislogott a sötételfekre, csendesen töredeztetve a Kisnőstény hajvégeit.
Yalena összehúzta a szemét és kiegyenesedett, kissé talán fel is háborodott.
- Te itt vendég vagy! Nem mellesleg egy Themar jövendőbelije... - ám egy diszkrét köhintés Yzarr felől a nősténybe fojtotta a szót.
- Maman, hagyd! - lökte el magát az ajtófélfától és benyitott a házba. A Maman pedig hápogva pillantott a nőstényre és a lovára. Shyara szabadkozva, mégis kínjában vigyorral az arcán vont vállat és tárta szét a kezeit, melybe hamarosan visszakerült a kantár.
Yalena nagyi befordult az unokája után a házba.
- Ez teljességgel felfoghatatlan!!! - kelt ki magából. - Bepiszkítja a kezét az én házamban! - hallatszott a nyitott ajtón keresztül, természetesen Yzarrnak intézte a szavait.
- Maman, hagyd már. Csináltál palacsintát? - kérdezte Yzarr kicsit hangosabban. ~Így is, úgy is muszáj megmosakodnom, akkor már nem mindegy, hogy Búzával is foglalkozom-e előtte? ~ gondolta Shyara beletörődve lova döntésébe.
~No tessék. Palacsintát sütni szabad a ház úrnőjének, de lovat kényeztetni nem? ~
- Nem, miért? Óóó ennek nem dőlök be! Mégis...? - halkult el az idős sötételf hangja. ~ Lemamanozott!!!~
-Megfürdök és csinálsz palacsintát és kész! Aztán talán mesélek. - húzta el a mézesmadzagot a Maman előtt az ifjú.
- Kedvesem, itt várlak! - toppantott az idős asszony, a villa ajtajában.
Shyara vidám, szabadkozó hangon kiáltott vissza a válla felett Yaleena.
- Ígérem, sietek!
Azzal kocogni kezdett Búza mellett, s az istállóba már mindketten vidáman ügettek be.
Yzarrt addig pedig eligazgatta az idős nőstény a régi szobája felé, itt is az apja keze munkája volt, a saját fürdő ám itt már minden szobához járt egy.
~ Remélem is... hogy sietsz! Még ilyet!!! ~ háborgott magában az idős nőstény.
~ Palacsintát is kéne sütni, az én Yzarromnak! Milyen rég láttam! De örülök neki, hogy ismét itt van.~
Szinte csapongtak a Maman gondolatai, túlságosan be volt sózva de azért igyekezett tartani magát. Viszont a jegyes lóápolási mániáján nem tudott felülkerekedni.
- Megjöttem, és bocsánatot kérek, amiért megvárattam és kissé felrúgtam a szabályait, Yalena, De mielőtt tovább bosszankodna, tessék kipróbálni, milyen egy haját rágcsáló lóval alkudozni! Le kellett szerszámoznom, megitatnom, kicsit simogatni, és még így s csak egy almáért cserébe volt hajlandó elengedni. - újságolta Shyara mosolyogva és teljességgel ártatlanul, békítő hangon a történteket a hölgynek, természetesen a kötelező bocsánatkérést követően.
- Köszönöm nem próbálnám ki... - felelte kissé kimértebben. Kissé meg volt sértődve még mindig. - Tudsz palacsintát sütni? - kérdezte Yaleena a jegyes kisasszonyt méregetve.
-Ha ad egy megfelelő receptet, és megmutatja, mely edényeket használhatom, akkor igen.- bólintott Shyara kissé szuszogva a visszafelé futástól.
- Rá érünk még, Yzarr is jön, ez nálunk hagyomány kedvesem. De előbb szeretném ha felfrissítenéd magad egy kicsit. - tapsolt egy aprót és végigmérte a nőstényt. - Csinos vagy... a tiéd lesz az emeleten balra a harmadik szoba, már mindent előkészítettem neked is! - bólintott majd elvonult a szalonba, egy szobalány lépett elő, hogy felkísérhesse a nőstényt a folyosóig.
A Kisnőstény engedelmesen bólintott a fürdő gondolatára, majd apró pukedlivel és kedves mosollyal köszönte meg a dicséretet.
- Köszönöm, Yaleena. - felelte végül Shyara, miután az asszony eligazította.
Yzarr vágyakozva pillantott a hatalmas ágyra, de az alvással még várnia kellett, miután ledobta magáról a piszkos göncöket egy kosárba, alaposan megmosdott, a nagyanyja úgy tűnik nem felejtette el a vonzódását a fahéjhoz, így talált ilyen szappant is, mentával és csokival megspékelve.
~ Mit akar, csoki pudingot?~
Szagolgatta a szappant, majd végül úgy döntött jobb választása nincs, nem válogat megfürdik azzal amit kapott.
Bő félórás frissítő fürdés után , frissen lépett ki a szobába. Nem voltak szerencsére körötte sertepertélő komornák és komornyikok sem, hiszen kölyök korában tisztázták már az öltözködés kérdését. A hím szürke öltönyt és nadrágot vett fel, fekete sújtásos gallérral, az ing pedig fekete és fejér hajszálcsíkos volt. A nyakkendővel egyébként sem bíbelődött, a ruhához nem illett, s így jobban is érezte magát, hogy a felső két gombot nyitva hagyta. Megigazította a zakó ujjait, majd az övet is behúzta a bújtatóba fekete lakkos cipőbe bújt, végül frissen és netten lépett ki a szobájából.
Helyek:
1.rész
Megkésve, de attól nagyobb lelkesedéssel olvastam az új fejezetet...:) Ahhh...nagyon tetszett...Shya nem hazudtolta meg önmagát...:))) a nagyi mintha nem volna ilyen dolgokhoz hozzászokva, hogy lóápolás...:D
Élvezet volt olvasni...már alig várom a következő részt!!!!
Hát kérlek noh :P Egy Kisasszony ne ápolgasson lovat nem? Gobelinezzen meg varrogasson monogramos zsebkendőket :P