Aki ezt hallva egy bólintás kíséretében szintén vágtatni kezdett az idős Themar asszony birtoka irányába.
Shyara meghökkenve kapta fel a fejét, hallva a hím szavait.
Yzarr a szeme sarkából látta a mozdulatot, s lassan fordította oda a fejét, hogy a tekintetével kérdezhessen. "Tán valami problémája van?"
- Ennyire.. hm. hivatalos a hölgy? Tudja, hogy hadilábon állok az etikettel... - súgta a lány kissé feszengve a második mondatot.
Yzarr ádázul elvigyorodott, s halkan felkuncogott, majd megrázta a fejét és bevárta a nőstényt.- Ez esetben, remélem nem hoz rám szégyent, ha a királyi család tagjaival fog találkozni később...
Bosszús morgás hagyta el Shya ajkát.
- Nem úgy értettem...
- Hát akkor hogy? - kapta a nőstényre a pillantását.
- Semmiképpen se szólítsa nagyinak! - vigyorgott Yzarr immár egyértelműen.
A Kisnőstény felsóhajtott.
- Nem szándékozom csalódást okozni, de nagyon remélem, hogy a nagyanyja nem az a fajta, aki kemény székeken, fejünkön könyveket egyensúlyoztatva tartja a teaszünetét.
- Hát.... ha nem tartja megfelelőnek a viselkedését... - húzta el Yzarr a száját, s megpróbálta elrejteni egyre szélesedő mosolyát a nőstény elől, egy köhögésnek álcázott nevetés mégis elhagyta az torkát.
- Jajj, ne csinálja! Mondja már, mire készüljek vele kapcsolatban! -fakadt ki Shya bosszúsan.
Yzarr felcöccögött, majd körbe forgatta a lovát, miközben megszólalt.
- Amondó vagyok, csak akkor elégíthetem ki a kíváncsiságát, ha mihamarabb túlesik a dolgon... - mosolyodott el pimaszul, elkeseredett nyögést csalva ki a Kisnőstényből.
Szándékosan nem válaszolt és kerülgette a nőstény kérdéseit.
- Nem lehet rosszabb annál, hogy ideküldték... - jegyezte meg elengedve Ében kantárját, a lova hátrafelé lépdelt, miközben Yzarr a nyeregben ült és eljátszott egy tipikus úrihölgyes elájulást, az egyik alkarját a homlokához érintette, a másikat kitartotta oldalra és hátra csuklott a nyeregben.
Shyara először értetlenül, majd meghökkenve nézte a jelenetet. Nem lett nyugodtabb, sőt, csak még jobban elbizonytalanította őt a hím. Most már határozottan kezdett tartani a szigorú nagyanyától. És azt sem tudta, hogy érti Yzarr, hogy nem lehet rosszabb, mint hogy ideküldték. Jelen pillanatban ugyanis egészen derűs fényben látta a világot és a Themar családot.
Yzarr felkuncogott a nőstény arcát látva, miközben felemelkedett.
- Gyerünk! - kapta el a nőstény lovának kantárját, miközben menetirányba fordította Ébent.
- Kapaszkodjon, lekőrözzük a hírnököt... - Yzarr hangja vidám volt, nyoma sem volt a korábbi fáradságnak benne.
Shyarát meglepte a témaváltás, de főként a hím jókedvű hangja győzte meg arról, hogy felesleges rágódnia a nagymamán - elvégre nem mesebeli farkas ő, hogy így (t)egyen - és a problémát félresöpörve maga is gyorsabb iramra váltott.
Búza könnyedén kezdett el ügetni, majd hamarosan felvéve Ében tempóját, egymás mellett vágtattak. A sárga kanca élvezte, hogy kinyújtóztathatja izmait a hosszú ácsorgás után és egyenletes léptei kényelmessé és leginkább zökkenőmentessé tették a nyargalást.
A hím ráhajolt Ében nyakára és egy kicsit megemelkedett a nyeregben. Így sokkal hamarabb odaérnek, mint napfelkelte, aminek a nagyanyja is örülni fog, pláne ő, hamarabb kerülhet ágyba. Még a tegnapi küldetést se pihente ki rendesen a szemeinek hála.
Lovaik patái dübörögtek a földes úton, hársfák borították az útmentét és a távolban sövénykerítést pillanthattak meg ahogyan közeledtek, s a tágas kapu már nyitva várta őket. Ében időnként vígan horkantgatott, tetszett neki, hogy társat kapott a vágtához egy hasonszőrű személyében. Yzarrék kúriájánál valamivel kisebb villához közeledtek, melynek fehérre meszelt falai voltak, és tágas, lekerekített élű ablakai. Buja zöldellő gyep, nyírt bokorszobrok különböző állatokat vagy alakokat formázva, ezen felül megannyi rózsa büszkélkedett az előkertben, színek kavalkádjával megrészegítve a tekinteteket. Vörös, fehér, rózsaszín, sárga, mind-mind csepp alakú szirmokkal és bimbókkal.
De a legkülönlegesebbek a lépcső mellett kaptak helyet, földöntúli kék színű rózsák, e között a kettő között ácsorgott a nőstény, ki hosszú sötétzöld ruhát viselt csónak ujjú felsőrésszel. A ruha nem volt mélyen dekoltálva, s a szegélyeken ezüst hímzés futott végig. A nőstény haja majdhogynem szigorú kontyba volt fogva, ám rakoncátlan tincsek meredeztek ki itt-ott, enyhítve valamelyest a szigort. A nőstény megjelenése összességében kifogástalan volt, s kiállása hasonlított valamelyest Yzarréra, ahogy karba font kézzel várakozott szinte szobor mereven.
Yzarr pillantása felélénkült, jelzett Ébennek hogy lassítson, és szinte még ügetett a lova, amikor leugrott a nyeregből, hogy a nagymamája felé siessen.
Yaleena kibontakozott a várakozó állásból, és azon nyomban elindult a hím felé, amint meglátta földet ért unokáját.
Könnyed járása volt idős korára is a nősténynek, s a kora... az látszott meg legkevésbé rajta.
A Kisnőstény is élvezte a vágtát, s ami a táncok után megmaradt gondosan rendezett frizurájából, az most ha lehet, még rendezetlenebbül lobogott utána, akárcsak Búza farka és sörénye. A lány hajában lejjebb csúsztak a hajtűk, és a szemébe is jutott pár hullámosabb tincs, csak hogy legyen mit félretűrnie.
Shyara meghökkenve kapta fel a fejét, hallva a hím szavait.
Yzarr a szeme sarkából látta a mozdulatot, s lassan fordította oda a fejét, hogy a tekintetével kérdezhessen. "Tán valami problémája van?"
- Ennyire.. hm. hivatalos a hölgy? Tudja, hogy hadilábon állok az etikettel... - súgta a lány kissé feszengve a második mondatot.
Yzarr ádázul elvigyorodott, s halkan felkuncogott, majd megrázta a fejét és bevárta a nőstényt.- Ez esetben, remélem nem hoz rám szégyent, ha a királyi család tagjaival fog találkozni később...
Bosszús morgás hagyta el Shya ajkát.
- Nem úgy értettem...
- Hát akkor hogy? - kapta a nőstényre a pillantását.
- Semmiképpen se szólítsa nagyinak! - vigyorgott Yzarr immár egyértelműen.
A Kisnőstény felsóhajtott.
- Nem szándékozom csalódást okozni, de nagyon remélem, hogy a nagyanyja nem az a fajta, aki kemény székeken, fejünkön könyveket egyensúlyoztatva tartja a teaszünetét.
- Hát.... ha nem tartja megfelelőnek a viselkedését... - húzta el Yzarr a száját, s megpróbálta elrejteni egyre szélesedő mosolyát a nőstény elől, egy köhögésnek álcázott nevetés mégis elhagyta az torkát.
- Jajj, ne csinálja! Mondja már, mire készüljek vele kapcsolatban! -fakadt ki Shya bosszúsan.
Yzarr felcöccögött, majd körbe forgatta a lovát, miközben megszólalt.
- Amondó vagyok, csak akkor elégíthetem ki a kíváncsiságát, ha mihamarabb túlesik a dolgon... - mosolyodott el pimaszul, elkeseredett nyögést csalva ki a Kisnőstényből.
Szándékosan nem válaszolt és kerülgette a nőstény kérdéseit.
- Nem lehet rosszabb annál, hogy ideküldték... - jegyezte meg elengedve Ében kantárját, a lova hátrafelé lépdelt, miközben Yzarr a nyeregben ült és eljátszott egy tipikus úrihölgyes elájulást, az egyik alkarját a homlokához érintette, a másikat kitartotta oldalra és hátra csuklott a nyeregben.
Shyara először értetlenül, majd meghökkenve nézte a jelenetet. Nem lett nyugodtabb, sőt, csak még jobban elbizonytalanította őt a hím. Most már határozottan kezdett tartani a szigorú nagyanyától. És azt sem tudta, hogy érti Yzarr, hogy nem lehet rosszabb, mint hogy ideküldték. Jelen pillanatban ugyanis egészen derűs fényben látta a világot és a Themar családot.
Yzarr felkuncogott a nőstény arcát látva, miközben felemelkedett.
- Gyerünk! - kapta el a nőstény lovának kantárját, miközben menetirányba fordította Ébent.
- Kapaszkodjon, lekőrözzük a hírnököt... - Yzarr hangja vidám volt, nyoma sem volt a korábbi fáradságnak benne.
Shyarát meglepte a témaváltás, de főként a hím jókedvű hangja győzte meg arról, hogy felesleges rágódnia a nagymamán - elvégre nem mesebeli farkas ő, hogy így (t)egyen - és a problémát félresöpörve maga is gyorsabb iramra váltott.
Búza könnyedén kezdett el ügetni, majd hamarosan felvéve Ében tempóját, egymás mellett vágtattak. A sárga kanca élvezte, hogy kinyújtóztathatja izmait a hosszú ácsorgás után és egyenletes léptei kényelmessé és leginkább zökkenőmentessé tették a nyargalást.
A hím ráhajolt Ében nyakára és egy kicsit megemelkedett a nyeregben. Így sokkal hamarabb odaérnek, mint napfelkelte, aminek a nagyanyja is örülni fog, pláne ő, hamarabb kerülhet ágyba. Még a tegnapi küldetést se pihente ki rendesen a szemeinek hála.
Lovaik patái dübörögtek a földes úton, hársfák borították az útmentét és a távolban sövénykerítést pillanthattak meg ahogyan közeledtek, s a tágas kapu már nyitva várta őket. Ében időnként vígan horkantgatott, tetszett neki, hogy társat kapott a vágtához egy hasonszőrű személyében. Yzarrék kúriájánál valamivel kisebb villához közeledtek, melynek fehérre meszelt falai voltak, és tágas, lekerekített élű ablakai. Buja zöldellő gyep, nyírt bokorszobrok különböző állatokat vagy alakokat formázva, ezen felül megannyi rózsa büszkélkedett az előkertben, színek kavalkádjával megrészegítve a tekinteteket. Vörös, fehér, rózsaszín, sárga, mind-mind csepp alakú szirmokkal és bimbókkal.
De a legkülönlegesebbek a lépcső mellett kaptak helyet, földöntúli kék színű rózsák, e között a kettő között ácsorgott a nőstény, ki hosszú sötétzöld ruhát viselt csónak ujjú felsőrésszel. A ruha nem volt mélyen dekoltálva, s a szegélyeken ezüst hímzés futott végig. A nőstény haja majdhogynem szigorú kontyba volt fogva, ám rakoncátlan tincsek meredeztek ki itt-ott, enyhítve valamelyest a szigort. A nőstény megjelenése összességében kifogástalan volt, s kiállása hasonlított valamelyest Yzarréra, ahogy karba font kézzel várakozott szinte szobor mereven.
Yzarr pillantása felélénkült, jelzett Ébennek hogy lassítson, és szinte még ügetett a lova, amikor leugrott a nyeregből, hogy a nagymamája felé siessen.
Yaleena kibontakozott a várakozó állásból, és azon nyomban elindult a hím felé, amint meglátta földet ért unokáját.
Könnyed járása volt idős korára is a nősténynek, s a kora... az látszott meg legkevésbé rajta.
A Kisnőstény is élvezte a vágtát, s ami a táncok után megmaradt gondosan rendezett frizurájából, az most ha lehet, még rendezetlenebbül lobogott utána, akárcsak Búza farka és sörénye. A lány hajában lejjebb csúsztak a hajtűk, és a szemébe is jutott pár hullámosabb tincs, csak hogy legyen mit félretűrnie.
Helyek:
1.rész
Ne mááááááár....Hol a többi? Nem lehet pont most vége???
(fancsali képpel nyomkodja a gépet, és keresi a többit, de hiába...) Már alig vártam a frisset, és most tessék...ép hogy belemelegszem itt egy függő vég...Ti milyen kis gonoszak vagytok...:)
Kíváncsiság tökéletesen felkeltve...kérem a folytatást...
Jön az is hamarosan XD Csak elkezdtem felpakolni és palacsintás részhez értem, szóval előbb csinálok egy kis palacsintát, mert megkívántam utána folytatom a felpakolgatás XD