Yzarr a szobájában készülődött, miután elolvasott egy förtelmes regényt, csak hogy úgy érezze utána, hogy elpazarolta olvasásra azt a három órát, amit más, sokkal hasznosabb feladattal is tölthetett volna. Felhúzott egy zsebes vászonnadrágot, amelyet a bokáinál tudott megkötni madzaggal, övnek pedig egy vastagabb, sötétzöld kendőt használt, ujjatlan, vörös, már-már majdnem
Olvasnád? Tovább → ;
Yzarr az elkövetkezendő napokat a könyvtárban töltötte s az istállós fiút tanítgatta a lóidomítás alapjaira. Időközben Yazira is átjött a Mamanhoz. - Yzarr, kis unokám, tényleg Obszidiántól kergült meg ennyire a lány, csak hogy a te szavaiddal éljek? - ült töprengve Maman a hárfánál. - Nem tudom, Maman, valószínűleg. Én nem tettem semmit, amúgy is gyenge voltam - sóhajtott
Yaleena és Yzarrék gyógyítója közeledett az ispotály irányába, de megrökönyödve megtorpantak a kicsapódó ajtó láttán, s tanácstalanul pillantottak egymásra.- Elvileg minden rendben...va... - szakadt félbe Yaleena beszéde, s kicsit zavarodottan pillantott a rohanó nőstényre.A Kisnőstény, mikor észrevette, hogy nincs egyedül, megtorpant, s lélegzetét visszafojtva, lehajtott
